BÜ BH 2004/459
BÜ BH 2004/459
2004.11.01.
I. A védelemhez való jog az 1973. évi I. tv. rendelkezései szerint (és a részben eltérő szabályozás ellenére a hatályos Be. alapján is) nem jelentette azt, hogy a védő jelenléte minden ügyben kötelező lett volna, hanem jogosultságot biztosított a védő választásához és meghatalmazásához, valamint a terhelt személyes védekezéséhez, amely magában foglalta a vallomástételi jogosultságot, de annak megtagadását is. Ugyanakkor az eljárási törvény – bizonyos esetekben – a hatóságok számára a védő kirendelését is kötelezően előírta, ami már a kötelező védői jelenlétet is feltételezte.
II. A súlyos testi sértés bűntettével és garázdaság vétségével vádolt, szabadlábon védekező terhelt tekintetében – a védő kötelező részvételére vonatkozó más törvényi előfeltétel hiányában – nem sérültek (és a hatályos szabályozás szerint sem sérülnek) a védelemhez fűződő jogok, ha a büntetőeljárást a hatóságok védő jelenléte nélkül folytatták le [1973. évi I. tv. 6. §, 47. §; Be. 46. §, 242. §, 364. §].
A P.-i Városi Bíróság – egyesbíróként, vétségi eljárásban ügyész, védő részvétele nélkül eljárva – a 2001. október 30. napján meghozott ítéletével a szabadlábon lévő B. J. II. r. terheltet súlyos testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 2 évi fegyházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte annak megállapításával, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Elrendelte továbbá egy korábbi – próbaidőre felfüggesztett – 8 hónapi börtönbüntetésének a végrehajtását is.
Az enyhítés végett bejelentett II. r. terhelti fellebbezést elbírálva a H.-i Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2002. május 22. napján meghozott végzésével a városi bíróság ítéletét változtatás nélkül helybenhagyta.
A felülvizsgálati indítvánnyal támadott, az elsőfokú ítélet II. pontjában írt tényállás lényege szerint B. J. II. r. terhelt 2001. április 7-én 13 óra körüli időben Sz.-en, a F.-i Sörözőben a bárpultnál szeszes italt fogyasztott, amikor megjelent ott R. E. sértett is, aki a saját részére italt kért. Az ittas II. r. terhelt felszólította a szintén ittas sértettet, hogy neki is fizessen italt, aminek a sértett nem tett eleget. A II. rendű terhelt ekkor arcon ütötte a sértettet, aki a földre esett, majd onnan felállva a II. rendű terhelttel dulakodni kezdtek. A II. rendű terhelt kilökte a sértettet az utcára, aki a lökéstől a földre esett. A II. rendű terhelt a földön fekvő sértett fejébe belerúgott, amitől fej zúzódásos sérüléseit, agyrázódást, orrcsonttörést – 8 napon túl gyógyuló, ténylegesen 4 hét gyógytartammal járó sérüléseket – szenvedett.
A II. r. terhelt által a fenti jogerős határozatok ellen – azok hatályon kívül helyezése érdekében – benyújtott felülvizsgálati indítvány lényege szerint R. E. sértettet saját testi épsége védelmében, jogos önvédelemből – s nem ok nélkül – bántalmazta. Az eljárt bíróságok azonban a tanúit nem hallgatták ki, s így e bűncselekményben ártatlanul ítélték el. Mindemellett eljárási szabálysértést követtek el, mert jogi képviselője nem volt, holott ,,mindenkinek joga van az ügyvédi képviselethez és egyben kötelező az ügyvéd jelenléte minden tárgyaláson.''
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában azt az álláspontját fejtette ki, hogy eljárási szabálysértés nem történt; a tényállást támadó részében az indítvány a törvénynél fogva kizárt; a jogos védelem előfeltételei pedig nem álltak fenn. Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat – tanácsülésen – hatályukban tartsa fenn.
Az ügyben kitűzött nyilvános ülésen a védő és a terhelt az indítványnak, míg az ügyész az írásbeli nyilatkozatának megfelelő tartalommal szólalt fel.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 420. §-ának értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
A jogerős ítélet meghozatala idején hatályos eljárási törvény (1973. évi I. törvény) az ún. régi Be. 6. §-a a védelem jogát – alapelvi szinten – a következőképpen szabályozta.
6. § (1) A terheltet megilleti a védelem joga.
(2) A hatóságok kötelesek biztosítani, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az a törvényben meghatározott módon védekezhessék.
(3) A terhelt érdekében az eljárás bármely szakaszában védő járhat el. A terhelt az eljárás megindításától kezdve védőt választhat.
A védelemhez való jog, tehát tartalmilag korántsem azt jelentette, hogy minden egyes ügyben mindig kötelező lett volna a védő jelenléte, hanem csupán a védő választásához, meghatalmazásához való jogot biztosította [(3) bek.]. Lehetővé tette továbbá, hogy a terhelt maga is védekezhessen; ha kívánja, vallomást tegyen, melynek során igazmondásra sem volt köteles; vagy akár a vallomástételt is megtagadhatta [(1) és (2) bek.].
Ugyanekkor az eljárási törvény bizonyos esetekben – az előbbi terhelti védekezés biztosításán túlmenően – a hatóságok számára védő kirendelését is kötelezően előírta. A Be. 47. §-a sorolta fel azokat az eseteket, amikor a védő részvétele a tárgyaláson is kötelező volt. Így ha a bűncselekményre a törvény 5 évnél súlyosabb szabadságvesztést rendel, a terheltet fogva tartják, ha a terhelt süket, néma, vak, kóros elmeállapotú, vagy a magyar nyelvet nem ismeri.
A terhelt elleni eljárás tárgyát képező garázdaság vétségének [Btk. 271. § (1) bek.] a büntetési tétele 2 évig, míg a súlyos testi sértésé [Btk. 170. § (2) bek.] 3 évig terjedő szabadságvesztés volt. A terhelt szabadlábon védekezett, s esetében a védő kötelező jelenlétének fentebb felsorolt más törvényi előfeltétele sem állt fenn.
Ekként pedig az eljárás lefolytatására – szemben az indítványban foglaltakkal – az eljárási szabályok megtartásával került sor.
A Be. fentebb már említett 420. §-ának (1) bekezdése a jogerős ítéleti tényállás támadásának a lehetőségét a felülvizsgálati eljárásban kizárja. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az indítványnak ezt sérelmező részével (pl. tanúk kihallgatásának elmaradása) nem foglalkozhatott.
A kötelezően irányadó tényállás nem tartalmaz olyan megállapításokat, miszerint R. E. sértett támadta, ütlegelte a II. r. terheltet, hanem kifejezetten azt rögzíti, hogy a támadó fél a II. r. terhelt volt.
Ekként pedig a jogos védelemnek a Btk. 29. § (1) bekezdésében írt törvényi előfeltételei sem voltak megállapíthatóak. Az indítvány ebben a részében eltérő tényálláson alapult.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terhelt felülvizsgálati indítványának nem adott helyt. A megtámadott határozatokat – a Be. 427. §-a alapján – a hatályukban fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költség viseléséről a Be. 428. §-a szerint rendelkezett. (Legf. Bír. Bfv. I. 2457/2003. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás