PÜ BH 2004/461
PÜ BH 2004/461
2004.11.01.
A kábeltelevíziós rendszert üzemeltetési szerződés alapján birtokban tartó üzemeltető – ha a tulajdonossal ebben külön nem állapodott meg – az általa végzett beruházás erejéig sem válik a rendszer tulajdonosává – A beruházás ebben az esetben közös tulajdont sem keletkeztet, azonban a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerinti igény érvényesítését nem zárja ki [Ptk. 134. §, 427. §, 361. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a perben nem álló K. L. mint vállalkozó 1991. augusztus 16-án vállalkozási szerződést kötött az I. r. alperessel mint megrendelővel a nagyközségi kábeltelevíziós rendszer fejállomásának, illetve városi hálózatának a szerződésben meghatározott helyekhez való kiépítésére 12 700 500 Ft vállalkozói díj ellenében. Egyidejűleg 10 évre szóló karbantartási szerződést kötöttek, amelyben K. L. vállalkozó meghatározott díj ellenében vállalta a rendszer karbantartását.
1992. március 20-án a felperes és az I. r. alperes kötöttek szerződést, amelyben a felperes 3 600 000 Ft vállalkozói díj ellenében a már kiépített kábeltelevíziós rendszer bővítését vállalta (II. ütem), továbbá 10 évre szóló karbantartási és üzemeltetési szerződést is kötött az I. r. alperessel. A bővítés kivitelezése az I. r. alperes részére kiadott építési engedély alapján történt. Ezt követően a kábeltelevíziós rendszer folyamatos fejlesztés alatt állt, a kivitelezést minden esetben a felperes végezte.
A felperes 1999 októberében adásvételi előszerződést kötött a II. r. alperessel, amelyben a B. város területén működő vezetékes műsorelosztó rendszer értékesítését vállalta a II. r. alperes részére. Ezt követően 2000. január 14-én levelet intézett az I. r. alpereshez, amelyben jelezte, hogy vételi ajánlatot kíván tenni a műsorelosztó hálózatra. Az I. r. alperes 2000. július 31-én pályázatot írt ki a rendszer értékesítésére, amelyre a II. r. alperes is pályázatot nyújtott be. Az I. r. alperes a ,,felperessel'' 1991. augusztus 16-án és 1992. március 20-án kötött ,,vállalkozási'' szerződést azonnali hatállyal felmondta, erről a felperest 2000. november 20-án tájékoztatta. Az alperesek 2000. november 27-én a kábeltelevíziós hálózatra adásvételi szerződést kötöttek. A II. r. alperes a szerződéstől utóbb elállt, azonban azt 2001. június 14-én újból megkötötték.
A felperes a módosított keresetében kérte megállapítani, hogy a kábeltelevíziós rendszer az ő tulajdonát képezi, így az alperesek között 2001. június 14-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelen. Előadta, hogy a korábban az I. r. alperes tulajdonában álló berendezéseket, dologi eszközöket leselejtezte, a saját erőforrásainak felhasználásával teljesen új rendszert épített ki és üzemeltetett. 1992. és 2000. május 31-e között az új rendszer kiépítésére 51 046 215 Ft-ot fordított, így a rendszer a saját tulajdonban áll. A II. r. alperes az adásvételi szerződést nem a tulajdonossal kötötte, így az alapján a rendszeren tulajdonjogot nem szerzett. Utóbb a keresetét oly módon tartotta fenn, hogy az általa végzett beruházás révén a rendszer 50%-ának tulajdonjogát szerezte meg, így a másik 50%-ára elővásárlási jog illeti meg.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a rendszer az I. r. alperes tulajdonában állt, a felperes annak építésére vállalkozási, illetőleg üzemeltetési és karbantartási szerződést kötött, így abban a felperes tulajdonjogot részben sem szerzett.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között a Ptk. 389. §-ában szabályozott vállalkozási szerződés jött létre. A rendszer első ütemét K. L. magánvállalkozó, a II. ütemét a felperes készítette vállalkozási szerződés alapján. Az elkészült rendszer ezért az I. r. alperes mint megrendelő tulajdonába került. Ezt támasztja alá, hogy a felperes 2000. január 14-én vételi ajánlatot tett az I. r. alperesnek a rendszer megvásárlására. A felperes azon előadását, miszerint a rendszer további fejlesztése, illetve kiegészítése a felperes vagyoni eszközei terhére történt, az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, mert megítélése szerint a rendszer tulajdonjoga szempontjából annak nincs jogi jelentősége. A felperesnek a beruházás ellenértéke tekintetében legfeljebb kötelmi igénye lehet az I. r. alperessel szemben.
Mindezekre figyelemmel a beruházás összegszerűségére nézve a szakértő kirendelését mellőzte.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést egyaránt. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a felperes és K. L. magánvállalkozó kőzött létrejött szerződés tekintetében ténybeli megállapításokat tett K. L. magánvállalkozó perben állása nélkül. Előadta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az 1992. március 20-án kelt szerződésre vezette vissza az önkormányzati tulajdont. E szerződés 2. számú mellékletében kerültek felsorolásra azok a berendezések, amelyek az általa befektetett 1 250 000 Ft ellentételezéseként a saját tulajdonába kerültek. Ezek a berendezések is részét képezték a kábeltelevíziós rendszernek, ezért megítélése szerint alaptalan volt az elsőfokú bíróság azon ténybeli következtetése, hogy a rendszerben a felperes nem szerzett tulajdonjogot.
Álláspontja szerint nem bizonyítéka az I. r. alperes tulajdonszerzésének az a tény sem, hogy a felperessel 10 évre szóló karbantartási megállapodást kötött, tekintve, hogy a karbantartási szerződés nem a jövőben megépítendő, hanem a már kész rendszerre vonatkozott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, miszerint a Hírközlési Felügyelet 2000-ben a felperes részére adott használatbavételi engedélyt a rendszer 1999-től épített részére. Hivatkozott arra, hogy közötte és az alperes között a vállalkozói jogviszony 1993. december 31-ével befejeződött, 1993. után az I. r. alperes az új nyomvonalon kiépített új rendszer létrehozásában nem vállalt részt, és nem vállalt részt az üzemeltetésben, valamint a karbantartásban sem.
Megítélése szerint nem bizonyította az önkormányzat tulajdonjogát az a körülmény sem, hogy a csatlakozási díjat az önkormányzat szedte be, tekintve, hogy a beszedett összeget számla alapján tovább adta a felperesnek. Végül állította, hogy a 2000. január 14-én kelt, az I. r. alperes által az iratokhoz csatolt felperesi nyilatkozat vételi ajánlatnak nem tekinthető.
Az alperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Alaptalanul sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság megállapításokat tett K. L. vállalkozó és az I. r. alperes között létrejött vállalkozási szerződés tartalmát illetően. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a kábeltelevíziós rendszer tulajdoni viszonyainak felderítése körében vizsgálta, hogy a rendszer mikor és milyen módon jött lére. A kábeltelevíziós elosztó hálózatok állami monopóliumának megszűnésével e rendszerek kiépítésére az önkormányzatoknak nyílott lehetőségük. A perbeli rendszer kialakításának előzményei az 1980-as évek végére voltak visszavezethetőek, az építést eredetileg az OTP megyei igazgatósága finanszírozta. Az általa kiépített rendszer mintegy 3000 lakás ellátására volt alkalmas. A már üzemelő rendszert 1988-ban átadta B. Város Tanácsának, az így kiépített rendszer került utóbb önkormányzati tulajdonba. E rendszer működtetésére és továbbfejlesztésére kiírt pályázat nyerteseként kötött szerződést K. L. az I. r. alperessel. 1992 márciusára – a felperessel kötött vállalkozói szerződés létrejöttének időpontjára – tehát a rendszer fejállomása és hálózata már bizonyos mértékben elkészült. A bővítést a felperes 3 600 000 Ft vállalkozói díj ellenében végezte, egyben megállapodtak a felek abban is, hogy a szerződéskötést követő öt éven keresztül a bekötési díj teljes egészében a felperest illeti meg. A felperes vállalta a stúdió berendezések költségére 1 250 000 Ft átadását és a felek meg is állapodtak abban, hogy a megvásárolt berendezések a felperes tulajdonát képezik. A szerződés azonban rendelkezett arról, hogy ezek a berendezések az I. r. alperes tulajdonába mennek át abban az időpontban, amikor a kábeltelevíziós rendszerbe 2300 lakás bekapcsolódik. A berendezés ezáltal utóbb az I. r. alperes tulajdonába került. Ezen túlmenően 1997. április 19-éig a felperes ingyenes hirdetési lehetőséget kapott a televízióban.
Az 1993. március 31-én kötött megállapodásban a felperes azt vállalta, hogy a városrészhez saját költségén kiépíti a kábeltelevíziós hálózatot azzal, hogy ehhez az I. r. alperes 1 500 000 Ft kereskedelmi kölcsönt folyósít. Az I. r. alperes ezzel szemben azt vállalta, hogy a lakásonkénti 15 000 Ft összegű, általa beszedett bekötési díjat teljes egészében átutalja a felperes számlájára. A szerződésben a felek egyebekben irányadónak tekintették az 1992. március 20-án kötött szerződésben foglaltakat. Ebben a felperest vállalkozóként az I. r. alperest megrendelőként jelölték meg. Az 1993. március 31-én kötött megállapodást a felek akként módosították, hogy 1993. november 1-jétől a kábeltelevízió bekötési díjat az igénylőktől közvetlenül a felperes volt jogosult beszedni. 1995. február 20-án a felperes és az I. r. alperes abban állapodtak meg, hogy a felperes a város öt helyszíne között élő közvetítésre alkalmas vonalat épít ki, amelynek 951 900 Ft-ot kitevő költségét a felperes állja. 1996 januárjában újabb megállapodás jött létre a felperes és az I. r. alperes között, e megállapodás a csillagpontosítási programot indította el a városban. A csillagpontos rendszer a város panelházas övezetében elkészült. A felperes költségeinek ellentételezésére az előfizetési és a csatlakozási díj emelésében állapodtak meg, és az emelt csatlakozási díj is teljes egészében a felperest illette meg. Ezen túlmenően 1996. március 1-jén, majd pedig 1997. március 1-jén az I. r. alperes a költségeire 800 000 – 800 000 Ft összeget adott át a felperesnek, majd 1997. végén az I. r. alperes további 1 500 000 Ft-ot adott át a felperes részére. Az 1998. április 24-én kötött következő megállapodás 4. pontjában a felperes ugyancsak technológiai fejlesztések végzését vállalta. A felperes és az I. r. alperes közötti szerződéses jogviszony alapján került sor a kábeltelevíziós hálózat kiépítésére, illetve fejlesztésére, amelyet a felperes részben vállalkozási szerződés keretében, részben saját beruházásban végzett. A vállalkozási díjon felül részére az I. r. alperes különböző összeget juttatott, illetve engedett át. Maga a felperes sem vitatta, hogy 1993 végéig a vállalkozói jogviszony keretében létrejött hálózat az I. r. alperes tulajdonába került.
A rendszer tulajdonjoga és az üzemeltetési joga azonban elvált egymástól. A felperes és az I. r. alperes között az üzemeltetésre vonatkozó megállapodás ténylegesen a Ptk. 452. §-ának (1) bekezdésében írt haszonbérleti szerződésnek felelt meg. A fenti jogszabályhely szerint a haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni. A felperes e szerződés alapján használta az I. r. alperes tulajdonában álló dolgot, és szedte annak hasznait, nevezetesen egyrészt a csatlakozási, másrészt pedig a karbantartási díjakat. A felperes a rendszer használatáért bérleti díjat nem fizetett, vállalta viszont a hálózat fejlesztését, amely mint üzemeltetőnek az érdekét is szolgálta, de az I. r. alperes mint tulajdonos a fejlesztést anyagilag is támogatta. Ez a szerződés egészen az I. r. alperes által történt felmondásig fennállt.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy 1993-tól kezdődően egy teljesen új rendszert épített ki. Ennek ellentmond a saját keresete, amelyben végül is a rendszer 50%-ára vonatkozóan kérte a tulajdonjoga megállapítását; de ellentmond a kábeltévé hálózat műszaki állapotáról a távközlési és igazságügyi szakértő által készített szakértői vélemény is. A szakértő megállapítása szerint a rendszer inhomogén, tartalmaz 10 évnél idősebb eszközöket és a mai kor követelményeinek megfelelő korszerű eszközöket egyaránt. A fejállomásnál a tetőantennák régiek, a belső szerelése kusza, áttekinthetetlen, esetlegesen összeépített és igen elhanyagolt. Az alkalmazott eszközök egy része ma már korszerűtlen és kiváltásra szorul, más része a legkorszerűbb, legmegbízhatóbb drága darabokból épült. A vezetékes rendszer egyes helyeken korszerűtlen, helyenként igen elavult. A szakvélemény is azt támasztja alá, hogy a felperes a régitől eltérő új rendszert nem épített ki, csupán a régi rendszert fejlesztette, módosította.
Bár a felperes kifejezetten a Ptk. 134. §-ában foglaltakat sem a keresetében, sem a fellebbezésében nem hívta fel, az általa előadottakat azonban tartalmában lehet akként értelmezni, hogy a tulajdoni igényének megalapozása körében a Ptk. 134. §-ában foglaltakra hivatkozott. A Ptk. 134. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha több személy dolgai úgy egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás, vagy aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös tulajdon keletkezik. A korábban kifejtettek szerint azonban a perbeli esetben új dolog nem keletkezett, a felperes közreműködése folytán egy már meglévő dolog, egy meglévő televíziós hálózat fejlődött, illetőleg módosult, ezért közös tulajdon a Ptk. 134. §-a alapján nem jöhetett létre. A közös tulajdon létrejöttét gátolta továbbá az a körülmény is, hogy a felperes és az I. r. alperes között szerződéses kapcsolat volt. A felperes szerződés alapján használta az I. r. alperes tulajdonában álló hálózatot, és ennek keretében történt a hálózat bővítése is. Ezért jogviszonyuk kötelmi jellegű, arra a szerződés szabályai az irányadók. Nincs annak jogi akadálya, hogy a haszonbérbe adó és a haszonbérlő megállapodjanak abban, hogy a bővítéssel a haszonbérlő részben a dolog tulajdonosává válik. Ilyen kikötés nélkül azonban a szerződés keretében a bérbeadó tulajdonában lévő dologra fordított beruházás a bérlő (üzemeltető) számára tulajdoni igényt nem keletkeztet. Amennyiben ilyen megállapodás nem jön létre, a dolog engedéllyel végzett átalakításának vagy bővítésének költségeit csak a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésében írt jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti.
Az iratokból megállapítható, hogy a felperes maga sem tekintette magát a rendszer tulajdonosának, mivel 2000. január 14-én a rendszer megvásárlására vonatkozóan tett ajánlatot az I. r. alperesnek. Valójában az történt, hogy az 1996. évi I. törvény 115. §-a értelmében a műsorelosztó rendszereket át kellett alakítani oly módon, hogy azok megfeleljenek a korszerű adatátviteli követelményeknek. A felperes ekkor már nem akart az I. r. alperes tulajdonában álló rendszerben további beruházásokat végezni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. 26.756/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás