BÜ BH 2004/47
BÜ BH 2004/47
2004.02.01.
Óvadék felajánlásának elutasítása előre kitervelten és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt indult ügyben, mivel a vádlott előzetes letartóztatásának nemcsak a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b), hanem a d) pontja szerinti feltétele is fennáll, emellett nem állapítható meg olyan magas összeg, amely valószínűsítené, hogy a vádlott életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetősége ellenére megjelenne az eljárási cselekményeknél [Új Be. 129. § (2) bek. b) és d) pont, 147. § (1) bek., 383. § (1) bek.].
A megyei főügyészség T. I.-vel szemben 1 rb. előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntette kísérlete, valamint lőszerrel, lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt emelt vádat. A megyei bíróság a tárgyalás előkészítése során hozott határozatával, a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt előfeltétel fennállása folytán a vádlott előzetes letartóztatását ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. A végzés ellen bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság a 2003. január 10. napján kelt határozatával helybenhagyta.
Az előzetes letartóztatás indokoltságának 6 hónapi felülvizsgálata során hozott határozatával a megyei bíróság a vádlott előzetes letartóztatását az időközben hatályba lépett új büntetőeljárási törvény 129. §-a (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozással tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény súlyos büntetéssel fenyegetettsége miatt továbbra is alaposan tartani lehet attól, hogy a vádlott szabadlábra kerülése esetén a hatóság elől elrejtőzne vagy megszökne. A végzés ellen a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést. Az ítélőtábla végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az előzetes letartóztatás okaként a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) és d) pontjait jelölte meg.
A vádlott védője a bírósághoz 2003. július 8. napján érkezett indítványában a terhelt előzetes letartóztatásának óvadék letétele fejében történő megszüntetését indítványozta.
A megyei bíróság 2003. július 17-én az óvadék tárgyában ülést tartott, ahol meghallgatta C. I.-nét mint óvadéki felajánlót, aki kijelentette, hogy 3-4 millió forintot tudnának biztosítani testvérének a szabadlábra helyezése érdekében.
A megyei bíróság a C. I.-né által felajánlott óvadékot elfogadta, s az óvadék összegét 50 millió forintban állapította meg.
A határozat ellen az ügyész jelentett be fellebbezést az óvadék elutasítása végett, míg a vádlott és meghatalmazott védője a végzést tudomásul vették.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését indítványozta azzal, hogy az előzetes letartóztatásnak nem csak a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti, hanem a d) pontjában írt előfeltétele is fennáll, ugyanis megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt emberölést a vádlott szabadlábra kerülése esetén megkísérelné befejezni. A vádlotti felelősség kérdésében az elsőfokú bíróságnak – bizonyítási eljárás lefolytatását követően – határozatban kell döntenie, így a meghatalmazott védő e körben előterjesztett a vádlott ártatlanságát taglaló érvei a jelen határozat keretei között érdemben nem mérlegelhetők.
Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy még abban az esetben sem állanának fenn az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés feltételei, ha a vádlottnál a Be. 129. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti ok nem lenne megállapítható. A vád tárgyává tett bűncselekményekért a törvény akár életfogytig terjedő szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi. A Be. 147. §-ának (1) bekezdése alapján a Be. 129. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglalt ok esetében is csak akkor szüntethető meg az előzetes letartóztatás, ha a bűncselekményre és a személyi körülményekre tekintettel az eljárási cselekményeknél a terhelt megjelenését az óvadék letétele valószínűvé teszi. A jelen ügyben kiszabható szabadságvesztés tartamára figyelemmel nem állapítható meg olyan összeg, amely valószínűsítené, hogy a terhelt életfogytig terjedő szabadságvesztés kiszabása esetén a Be. 148. §-ának (3) bekezdés szerint a büntetés végrehajtásának megkezdésére jelentkezne a pénz visszaadása fejében, avagy az eljárási cselekményeknél megjelenne. Nincs olyan magas pénzösszeg, amely az előbbi büntetéssel fenyegetettséghez arányosítható lenne.
Ezért a másodfokú bíróság a Be. 370. §-ának (1) bekezdése, illetve a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, mert jogszabályt helytelenül alkalmazott, és a törvénynek megfelelő határozatot hozva rendelkezett az óvadéki felajánlás elutasításáról.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Be. 383. § (1) és (2) bekezdésében írt eljárás keretében felülbírálta. (Fővárosi Ítélőtábla 4. Bf. 591/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás