478/E/2004. AB határozat
478/E/2004. AB határozat*
2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 674. § (1) bekezdésével összefüggően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérő indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. év IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 674. § (1) bekezdésben szabályozott, az örökség visszautasítását lehetővé tevő rendelkezéssel kapcsolatban kéri mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását. Nézete szerint az a körülmény, hogy a Ptk. nem rendelkezik az örökségről való „lemondás” feltételeiről, veszélyezteti az alkotmányos jogérvényesítést. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseire utalva álláspontja szerint a mulasztás következtében sérelmet szenved a normaszöveggel szemben az értelmezhető normatartalomra vonatkozó alkotmányos követelmény. A mulasztás következtében fennálló alkotmányellenességet ezért az indítványozó a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság, azaz az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltak sérelmében látja.
II.
Az indítvány elbírálása során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések.
Az Alkotmány rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A Ptk. hivatkozott rendelkezése:
„674. § (1) Az örökös az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasíthatja. Az államot mint törvényes örököst az örökség visszautasításának joga nem illeti meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságról 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotási feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata lehetővé teszi a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását abban az esetben is, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát ugyan teljesítette, azonban ennek során olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő [22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196.]. Az Alkotmánybíróság 35/2004. (X. 6.) AB határozatában az alábbiakban összegezte az Abtv. 49. § (1) bekezdésében szereplő „jogalkotói mulasztás” és „alkotmányellenes helyzet” egymáshoz való viszonyára vonatkozó álláspontját: „Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A jogalkotói feladat elmulasztása tehát önmagában nem feltétlenül jelent alkotmányellenességet [14/1996. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1996, 56, 58–59.; 479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 968–969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 131.], a mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzetet minden esetben csak konkrét vizsgálat eredményeként lehet megállapítani.” (ABH 2004, 504, 508.)
2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a normavilágosság a jogbiztonság alapvető eleme, a normaszövegnek minden esetben meg kell felelnie a jogbiztonság követelményének. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat idevágóan a következőket tartalmazza: „[a]z Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135, 142.)
Az Alkotmánybíróságnak a 10/2003. (IV. 3.) AB határozatában elvégzett összegzése rámutatott arra, hogy a jogbiztonságnak része a világos, felismerhetően értelmezhető és egyértelmű normatartalom. A normaszöveg értelmezhetetlenségének, avagy eltérő értelmezést engedő voltának az a következménye, hogy kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára (ABH 2003, 130, 135.).
Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabályértelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674.).
3. Az örökség visszautasítása az örökös egyoldalú jognyilatkozata, amelyben az örökös kifejezésre juttatja azon szándékát, hogy nem kíván a hagyatékból részesedni, nem kíván örökölni. Az örökség visszautasítása folytán (következtében) az örökös kiesik az öröklésből (Ptk. 600. §), tehát lényegében úgy kell tekinteni, mint azt a személyt, aki az örökhagyó előtt meghalt. Az örökség visszautasítása az egyén döntési, cselekvési autonómiájának része, tekintettel arra, hogy szándéka ellenére – általában és főszabályként – senki nem válhat polgári jogi jogviszonyok alanyává, kiváltképp nem válhat tulajdonossá. Az örökössé válás ugyanakkor nem eredményezheti az örökös korábbi vagyonának csökkenését sem; a hagyatéki tartozásokért való felelősség szabálya szerint ugyanis az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival (cum viribus) felel a hitelezőknek, amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig (pro viribus) tartozik felelősséggel [Ptk. 679. § (1) bekezdés)]. Az örökség visszautasításának bármely feltételhez való kötése – amit az indítványozó a jogalkotó mulasztásaként jelöl meg – lényegében az örökös adott esetben negatív tartalmú döntésének korlátozását jelentené. Ez az eseteleges korlátozás azonban az egyén döntési, cselekvési autonómiájának összefüggésében újabb alkotmányossági aggályokat vetne fel.
Az örökség visszautasításának feltételhez való kötésére vonatkozóan a jogalkotónak jogszabályi kötelezettsége nem áll fenn, ilyenre egyébként az indítványozó maga sem hivatkozik.
Az alkotmányellenességet illetően az indítvány a normavilágosság követelményének sérelmét, ebből következően a jogbiztonságban megnyilvánuló jogállamiság sérelmét állítja. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ptk. 674. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés egyértelmű és világos, a jogi norma címzettjei és a jogalkalmazó számára felismerhető és kiszámítható normatartalmat hordoz.
Mindennek alapján az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre való indítványozói hivatkozást nem találta megalapozottnak, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2009. március 16.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás