BÜ BH 2004/48
BÜ BH 2004/48
2004.02.01.
I. A közúti baleset gondatlan okozása vétségét valósítja meg a terhelt, ha az útakadályt képező járművet – a figyelmetlensége miatt lassító fékezéssel való megállást lehetővé tevő távolságból – nem észleli és ezzel másnak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont; KRESZ 25. § (1) bek.].
II. Nem állapítható meg a terhelt büntetőjogi felelőssége, ha közlekedési szabályszegésének a baleset bekövetkezésében való közrehatása bizonytalan tényeken nyugvó feltételezésen alapul [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont].
A városi bíróság 2001. június 19. napján kelt ítéletében az I. r. vádlottat maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 320 forintban állapította meg. A II. r. terhelt ellen a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárást megszüntette és a II. r. terheltet figyelmeztetésben részesítette.
Az elsőfokú ítélet tényállása szerint 2000. október 25-én sötét este 20 óra 45 perkor az I. r. terhelt nyerges vontatóból és a hozzákapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvényével haladt 58-64 km/óra sebességgel. Az úton közvilágítás nem volt, a tiszta időben megfelelő látási viszonyok voltak. Amikor az I. r. terhelt az útkereszteződésében balra, nagy ívben kanyarodott, járműve felett az uralmát vesztve a jobb oldali árokba csúszott úgy, hogy járművének orr-része az út szintje alá, az árokba került, pótkocsija pedig befordult az úttesten csaknem keresztben akként, hogy az úttest menetirány szerinti jobb sávját teljesen, bal sávját pedig csaknem teljesen eltorlaszolta. A bal sávban a pótkocsi végétől az út széléig mintegy 1 méter 80 cm maradt szabadon. A járműszerelvény kivilágítatlanná vált. Az I. r. terhelt nem gondoskodott járműve áramtalanításáról és nem helyezett ki a kocsija mögé elakadásjelző háromszöget.
Mintegy 9 perc múlva, 20 óra 56 perc körül az I. r. terhelt haladási sávjában közeledett az útkereszteződéshez a II. r. terhelt személygépkocsijával, melyben utasként a felesége foglalt helyet. A II. r. terheltet haladása közben egy szembejövő személygépkocsi fényszórója elvakította, ennek ellenére sebességét nem csökkentette és ezért, illetve figyelmetlensége miatt a keresztben útakadályként álló pótkocsit csupán mintegy 22,3-24,2 méterre, későn észlelte, ekkor fékezett, ám a pótkocsival történt ütközést már nem tudta elkerülni.
Ütközésekor a személygépkocsijának sebessége 46,6-54,1 km/óra volt.
A baleset következtében a II. r. terhelt maradandó testi fogyatékossággal és súlyos egészségromlással járó sérüléseket szenvedett, a felesége ugyancsak súlyos sérülései 8 napon túl gyógyultak.
A városi bíróság az I. r. terhelt jogsértését a KRESZ 45. § (1) bekezdésében foglalt szabály megsértésében állapította meg: nevezett azáltal, hogy az ütközés bekövetkezéséig rendelkezésére álló 9 perc alatt járműve mögé nem helyezett ki elakadásjelző háromszöget, illetve más módon nem gondoskodott a jármű megfelelő kivilágításáról, a személy- és vagyonbiztonságot súlyosan veszélyeztette, s részben ez a veszélyhelyzet vezetett a baleset bekövetkezéséhez. Ezzel a magatartásával az I. r. terhelt a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó testi fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségét valósította meg.
A II. r. terhelt ugyanakkor megszegte a KRESZ 25. § (1) bekezdésében előírtakat, mivel sebességét – a szembejövő jármű fényszórójának vakító hatása, ezen túlmenően azonban saját figyelmetlensége miatt – nem csökkentette a látási viszonyoknak megfelelően, ez okból későn, csupán 22-23 méter távolságból kezdte meg fékezését, amely azonban már nem eredményezhette gépkocsijának teljes, vagy csaknem teljes megállását. Szabályszegésével megvalósította a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétségét.
II. A másodfokú bíróság 2002. február 4. napján kelt jogerős ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta: az I. r. terheltet a maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette, ellenben az II. r. terhelt vonatkozásában megállapította, hogy nevezett elkövette a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét és ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.
A másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú ítélet tényállását helyesbítette: mellőzte azt a ténymegállapítást, miszerint a II. r. terheltet egy szemből jövő gépkocsi fényszórója elvakította. Az elsőfokú ítélet mérlegelést indokoló részéből ,,a tényállásba utalta'' azt a műszaki szakértői megállapítást, amely szerint járműszerelvény kivilágítatlanul és helyzetjelző fények működtetése mellett a II. r. terhelt részére – tompított világítással történő haladása mellett – egyaránt látható volt 58,5 méterről. A tényálláshoz tartozóként rögzítette végül, hogy II. r. terhelt terhére legalább 1,3 secundum észlelési, cselekvési késedelem volt kimutatható.
A tényállás ilyen korrekciója mellett a másodfokú bíróság tévesnek találta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját is. Okfejtése szerint a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi 58-64 km/óra sebességéhez vészfékezés esetén 36,1-39 méter féktávolság tartozott. A kivilágítatlan jármű 58,5 méter távolságból volt látható, ehhez képest minden tárgyi feltétel adott volt ahhoz, hogy a II. r. terhelt a sebességéhez tartozó féktávolságán kívülről észlelje az adott járműszerelvényt és a balesetet elhárítsa. Erre figyelmetlensége miatt nem került sor.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget az I. r. terhelt közlekedési szabályszegésének. Álláspontja szerint az elakadásjelző háromszög kihelyezésének elmulasztása nem állt okozati összefüggésben a balesettel, legfeljebb annak kockázatát fokozta. Oki közrehatás hiányában azonban az I. r. terhelt bűnössége nem volt megállapítható, ezért őt a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő maradandó fogyatékosságot eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
III. A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen az I. r. terhelt terhére a megyei főügyész felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyet a legfőbb ügyész a 2002. július 12. napján kelt átiratában fenntartott. Az indítvány anyagi jogszabálysértésként értékelte az I. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését. Indokolásában az úttesten helyet foglaló járművek láthatóvá tételével kapcsolatos közlekedési előírások részletezése mellett kifejtette, hogy amennyiben az I. r. terhelt a jogszabályi követelménynek megfelelően az elakadásjelző háromszöget elakadt járművétől megfelelő távolságra elhelyezi, biztosítja, hogy járműve kellő távolságból láthatóvá váljék, ekként a II. r. terhelt azt – még a terhére rótt észlelési, cselekvési késedelem mellett is – előbb észlelhette volna, lassító fékezését így a ténylegesnél előbb megkezdhette volna.
Felülvizsgálati indítvánnyal támadta a jogerős másodfokú ítéletet a II. r. terhelt és a védője is. Téves anyagi jogszabály értelmezésként támadták a másodfokú bíróságnak a vészfékezéssel kapcsolatban rögzített álláspontját. A védő felülvizsgálati indítványában részletesen kifejtette, hogy a vészfékezés nem tartozik a közlekedési kötelezettségek közé, ezért a vészfékezéssel történő baleset-elhárítás elmulasztása büntetőjogi felelősség és bűnösség megállapításának alapja nem lehet. A felülvizsgálati indítvány a II. r. terhelt felmentésére irányult.
A legfőbb ügyész a 2002. december 19. napján kelt átiratában a II. r. terhelt és a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt egyetértőleg támogatta. Kiemelte, hogy az ítéletben elfogadott műszaki szakértői vélemény szerint a II. r. terhelt a balesetet lassító fékezéssel nem tudta volna elkerülni, ebből pedig az következik, hogy nem követett el olyan szabályszegést – ideértve a vészfékezés elmulasztását is –, amely büntetőjogi felelősségét megalapozná.
A legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ügydöntő határozatát helyezze hatályon kívül, az I. r. terhelt vonatkozásában a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, a II. r. terheltet pedig az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.
IV. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás processzuális feltételeit vizsgálva megállapította, hogy a megyei főügyész, illetve a II. r. terhelt és a védője anyagi jogszabálysértést sérelmeztek, amikor a másodfokú bíróság jogerős határozatának I. r. terheltet felmentő, illetve II. r. terhelt bűnösségét megállapító rendelkezéseit kifogásolták. A terhelteknek felrótt bűncselekmény megvalósulásának anyagi jogi értékelése körébe tartozik ugyanis az a kérdés, hogy a nekik felróható közlekedési szabályszegés (I. r. terhelt részéről az útakadályt képező jármű megfelelő kivilágításának, illetve az elakadást jelző háromszög kihelyezésének elmulasztása, II. r. terhelt részéről a figyelmetlenség okából bekövetkezett észlelési, cselekvési késedelemmel megkezdett fékezés) okozati összefüggésben áll-e a törvényi tényállásban megjelölt eredménnyel. Ekként a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontjában megjelölt törvényi ok alapján a Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett ítélet érdemi felülvizsgálatát elvégezte.
A felülvizsgálati eljárás törvényi korlátaira figyelemmel eljárásában azonban nem volt lehetőség az első- és másodfokú határozatban rögzített tényállás értékelésére. E rendkívüli jogorvoslati eljárásban ugyanis az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás – annak hiányossága, téves ténybeli következtetései, iratellenessége – esetén is irányadó. Kizárólag az e tényállásból levont jogi következtetések helyessége vizsgálható felül, ekként a felülvizsgálati eljárás a téves ténymegállapítások kiküszöbölésére nem alkalmas.
Mindezek figyelembevétele mellett a Legfelsőbb Bíróság a megállapított tényekből kiemeli a következőket:
Az ügyben eljárt műszaki szakértő véleménye szerint a II. r. terhelt a baleset előtt 58-64 km/óra sebességgel haladt. Ehhez lassító fékezés esetén 57,5-61,6 méter féktávolság tartozik. Az I. r. terhelt járműve a tompított világítással közeledő II. r. terhelt számára 58-59 méter távolságból vált láthatóvá, e távolság teljesen független volt a jármű kivilágítottságától. Mindebből pedig az következik, hogy a szakértő által megjelölt értéktartományoknak a II. r. terheltre kedvezőbb adatait a az I. r. terhelt útakadályt képező járműve a II. r. terhelt számára olyan távolságból vált láthatóvá, amely távolságból még lassító fékezéssel megállhatott volna. A láthatóvá válás távolsága gyakorlatilag egybeesett a II. r. terhelt féktávolságával. (A féktávolság a természetes reakcióidőket magában foglalja.) Ezzel összefüggésben megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az igazságügyi műszaki szakértő véleményében megállapított ezen adatok ellentétesek a szakértő azon következtetésével, hogy a II. r. terhelt lassító fékezéssel az útakadály előtt nem tudott volna megállni. A szakvéleményben rejlő ellentmondás feloldására az alapeljárásban a szakértő tárgyalási meghallgatásával vagy más úton nem került sor, ekként a Legfelsőbb Bíróság jogi értékelése során a szakvélemény tényállásba emelt objektív adatait vette figyelembe.
A II. r. terhelt 22,4-24,2 méter távolságból észlelte az útakadályt, e távolságból pedig járművének sebességét gyakorlatilag alig tudta csökkenteni. Jelentős észlelési, cselekvési késedelme a megállapított tényállásból kitűnően kizárólag saját figyelmetlenségéből adódott.
E tényállásból pedig kizárólag az a jogi következtetés adódik, hogy a II. r. terhelt közlekedési szabályszegése [KRESZ. 25. § (1) bekezdése] okozta a balesetet.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a II. r. terhelt e közlekedési szabályszegésében a másodfokú bíróság ítéletében kiemelt lehetséges vészfékezésnek semmiféle jelentősége nem volt. Helyesen mutatott rá felülvizsgálati indítványában a megyei főügyész, továbbá a II. r. terhelt és a védője, hogy vészfékezési kötelezettsége a közlekedésben részt vevőknek nincs.
Mindemellett – az irányadó tényállás keretei közt – az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségét sem lehetett megállapítani. Nem vitatható, hogy az I. r. terhelt közlekedési szabályt szegett, amikor a jobb láthatóság érdekében megfelelő távolságban elakadásjelző háromszöget nem helyezett járműve mögé. Ám a II. r. terhelt súlyos figyelmetlensége – jelentős észlelési, cselekvési késedelme – mellett legfeljebb feltételezhető lenne, hogy az ismeretlen út- és fényviszonyok között elhelyezett és általában jóval kevéssé észlelhető elakadásjelző háromszög észrevételében a II. r. terhelt nagyobb figyelemmel, körültekintéssel járt volna el. Így az I. r. terhelt közlekedési szabályszegésének a baleset bekövetkeztében való oki közrehatása olyan bizonytalan tényeken alapuló feltételezésre épülne, amely büntetőjogi felelősség megállapítása nem alkalmas.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét – részben eltérő jogi indokok alapján – hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1908/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás