KÜ BH 2004/487
KÜ BH 2004/487
2004.11.01.
A közbeszerzési eljárásban kiszabott bírság megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha új tényt, körülményt állapított meg a bíróság [1995. évi XL. tv. 88. §].
A felperes 2001. április 4-én részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás megindítására a H. térségi települések szennyvízcsatornázása, valamint S. el nem látott területeinek szennyvízcsatornázása tárgyában. Az előminősítési eljárásban hat részvételi jelentkezést minősített ajánlattételre alkalmasnak a felperes és felhívta ajánlattételre a minősítési eljárásban jelentkezőket.
Az ajánlati felhívás szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján választja ki a közbeszerzési eljárás nyertesét a felperes, résszempontokat állapított meg, amelyekhez súlyszámokat rendelt. A részszempontok a pénzügyi ütemezés, fizetési feltételek, pénzügyi konstrukció és az abban való közreműködés voltak.
2001. június 27-éig öt ajánlat érkezett, 2001. július 4-én hirdettek eredményt, amely szerint minden ajánlat érvényes volt, a nyertes pedig a D. Kft. lett.
A D. Befektetési Rt. 2001. július 11-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, kérte az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, jogszabálysértés megállapítását, valamint ideiglenes intézkedést a szerződés megkötésének megtiltására.
A felperes a nyertes ajánlattevővel 2001. június 13-án szerződést kötött.
Az alperes 2001. augusztus 17-én kelt határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzési eljárásról szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, 59. § (1) bekezdését és 61. § (1) bekezdését, ezért 6 000 000 Ft bírsággal sújtotta. A bírság jogkövetkezményeit a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a Kbt. 88. § (4) bekezdésében meghatározott keretek között állapította meg.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Az alperes által megállapított tényállást nem vitatta, de állítása szerint az alperes a jogszabályok téves értelmezésével hozta meg határozatát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben alaposnak találta. Megállapította, hogy a részszempontok értékelésekor a felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, a Kbt. 61. § (1) bekezdését. A jogsértések alapján az alperes jogszerűen alkalmazta a pénzbírság kiszabás következményét.
Megállapította ugyanakkor, hogy az alperesnek a 2001. július 11-én előterjesztett jogorvoslati kérelemre tekintettel lehetőség lett volna az ideiglenes intézkedéssel a szerződés megkötésének megakadályozására, így a jogorvoslati eljárás eredményeként a közbeszerzési eljárást lezáró felperesi döntést is megakadályozhatta volna. Ebben az esetben a felperes jogsértő magatartásának értékelése körében a szerződéskötés tényét bírságnövelő tényező körülményként nem értékelhette volna az alperes. Ezért a bíróság álláspontja szerint a bírság kiszabása jogszerű volt, de annak mértéke eltúlzott. A szankció legfőbb célja a jogsértés minél teljesebb orvoslása, amely a szerződéskötés megtiltásával megvalósulhatott volna, valamint az eljárást lezáró ajánlatkérői döntés megsemmisítésével e cél elérhető lett volna. Az alperes azonban nem tiltotta meg a szerződéskötést, így a felperes törvényi kötelezettségének tett eleget a szerződés megkötésével. Az alperesi intézkedési jogkör gyakorlásának hiánya nem indokolja az alperes bírságolási gyakorlatában is jelentős mértékűnek tekinthető 6 000 000 Ft-os bírság kiszabását.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabálysértések megállapítása [Kbt. 55. § (6) bekezdése, 59. § (1) bekezdése és 61. § (1) bekezdése] tekintetében megalapozott, tehát a felperes az alperes által megállapított jogszabálysértéseket elkövette.
A Kbt. 82. § (1) bekezdése szerint a folyamatban lévő jogorvoslati eljárás során a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötéséig az alperes ideiglenes intézkedést tehet, ha megállapítható, hogy a törvény szabályainak megszegése miatt a közbeszerzések tisztasága sérült, vagy ennek veszélye fennáll. A jogszabály szövegéből egyértelműen megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelése az alperes számára a törvényi feltételek fennállása esetén lehetőségként biztosított, az alperes megítélése alapján (többségi szavazással) kerülhet sor ideiglenes intézkedés megtételére. Az alperes nem tartozik külön indokolással és magyarázattal a tekintetben, miért nem tette meg az ideiglenes intézkedést. Ennek ellenére az alperes kifejtette, hogy nem állt rendelkezésére megfelelő adat az ideiglenes intézkedés szükségességének megállapításához.
A szerződés megkötésének megtiltásával egyébként a felperes sokkal hátrányosabb helyzetbe került volna a közbeszerzés tárgyának megvalósítása során igénybe vehető pénzösszegek elnyerése terén, ezért az ideiglenes intézkedés megtételének elmaradása a felperes érdekkörében felmerült különleges méltánylást érdemlő körülményként nem értékelhető.
A jogszabálysértés megállapítása mellett – az ideiglenes intézkedés elmaradásának téves jogi megítélése következtében – az elsőfokú bíróság döntése, amellyel a kiszabott pénzbírságot mérsékelte, nem volt megalapozott. A jogszabálysértés tényének megállapítása mellett a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint az alperesnek a törvény szabályait megszegőkkel szemben bírságot kell kiszabnia. A bírság nagyságára vonatkozóan a Kbt. 88. § (4) bekezdése tartalmaz rendelkezést, melyet a jogszabályi keretek között, a jogszabálysértés súlyának mérlegelésével állapított meg az alperes. A Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint a bíróság az alperes határozatát megváltoztathatja, azonban a bírói gyakorlat a mérlegelés során meghozott határozatok megváltoztatásának feltételeként a jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok figyelmen kívül hagyását, a büntetésnek, vagy annak nagyságának a törvény céljával ellentétes alkalmazását, illetőleg a mérlegelés szempontjainak a határozat indokolásában történő közlése elmaradását határozta meg. Az alperes pénzbírságot megállapító döntésével kapcsolatosan e feltételek egyike sem áll fenn, ezért az elsőfokú bíróságnak – a jogszabálysértés megállapításával egy időben – a mérlegelési jogkörben előírt bírság mérséklésére hozott döntése megalapozatlan.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kf. III. 37.549/2002. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás