BÜ BH 2004/494
BÜ BH 2004/494
2004.12.01.
Büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettét követi el az a terhelt, akit vagyon elleni bűncselekmények miatt elfognak, majd gyanúsítottként történt kihallgatása során más, ténylegesen létező személy nevével és személyi adataival nevezi meg magát, és ennek eredményeként ennél a személynél házkutatást tartanak [Btk. 233. § (1)–(2) bek.].
A városi bíróság a 2000. október 25. napján meghozott – és perorvoslatok hiányában ugyanakkor jogerőre emelkedett – ítéletével M. K. terheltet bűnösnek mondta ki büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntettében, 6 rendbeli csalás bűntettében, 19 rendbeli csalás vétségében, 6 rendbeli csalás vétségének kísérletében, valamint 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év és 10 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
Megállapította, hogy terhelt a feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor elrendelte a terhelttel szemben az 1998. szeptember 16-án jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett – 6 hónapi börtönbüntetés végrehajtását.
A városi bíróság ítéletében lényegében a következő tényállást állapította meg.
A terhelt haszonszerzésre törekedve, volt katonatársra való hivatkozással cigaretta, étolaj és cukor, továbbá faanyag kedvezményes áron történő szállítását ígérve, egy esetben pedig gépkocsija meghibásodását állítva összesen huszonöt személytől különböző pénzösszegeket csalt ki, hat személytől pedig hasonló módszerrel megkísérelt kicsalni.
Lakossági bejelentés alapján a terheltet 1999. szeptember 5. napján elfogták, amikor magát Sz. K.-ként nevezte meg. Ezért őrizetbe vételére, valamint gyanúsítottkénti kihallgatására ezen a néven és az e névhez tartozó személyi adatok rögzítésével került sor.
A terhelt az ország különböző területein követett el 1998 márciusától bűncselekményeket. Tudomása volt arról, hogy ezért körözik és azt is gyanította, hogy a korábbi jogerős elítélése miatt is körözés alatt áll. Amikor a rendőrség a fenti időpontban elfogta, a ténylegesen létező személy, Sz. K. nevét adta meg a saját neve helyett és annak állandó lakhelyét, valamint személyi adatait is megadta. Így Sz. K. ellen indult büntetőeljárás, s annak állandó lakóhelyén megkeresésre, halaszthatatlan nyomozati cselekményként házkutatást tartottak.
A terheltet utóbbi cselekménye miatt a városi bíróság a Btk. 233. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő hamis vád bűntettében bűnösnek találta.
A terhelt az ítélete ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amely 2003. november 11. napján érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz. Indítványában azzal érvel, hogy a hamis vád bűntettét nem valósította meg. Elismeri, hogy elfogásakor saját neve és személyi adatai helyett valóban Sz. K. nevét és személyi adatait adta meg. Amikor azonban annak fényképe faxon megérkezett a rendőrkapitányságra, nyomban kiderült, hogy ő nem Sz. K. Ezt a tényt másnap maga is elismerte, amikor már megmondta a nevét és személyi adatait. Sz. K.-t egyébként semmivel nem vádolta. Ha mégis elkövette volna a hamis vádat, mivel másnap kilétét felfedte, büntetését korlátlanul enyhíteni, illetőleg különös méltánylást érdemlő esetben mellőzni kellett volna.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és képviselője nyilvános ülésen – a városi bíróság ítéletének hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem bizonyult alaposnak.
A Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a hamis vád bűntettét követi el, aki hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. A hivatkozott § (2) bekezdése alapján pedig az elkövető öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, amennyiben a hamis vád alapján büntetőeljárás indul.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, miszerint az a tetten ért vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt elfogott elkövető, aki saját személyi adatainak közlése helyett más létező személynek adja ki magát a bűnüldöző hatóság előtt, hamis vád bűntettét valósítja meg.
Jóllehet a terhelt ezen cselekménye idején fogva volt, ám az általa megnevezett ártatlan személlyel szemben halaszthatatlan nyomozati cselekményként házkutatást foganatosítottak, s annak személye ellen folyt a továbbiakban a büntetőeljárás. Ezek következtében mind az ártatlan személy jogai, mind pedig az igazságszolgáltatás rendje egyaránt sérült.
A Btk. 236. §-ának (2) bekezdése értelmében valóban korlátlanul enyhíthető, illetve különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is a hamis vád elkövetőjének a büntetése, ha a vád hamisságát még az alapügy befejezése előtt a hatóságnak feltárja. Jelen esetben viszont a személyazonosságot nem a terhelt, hanem a rendőrhatóság tisztázta, ezt megelőzően azonban az ártatlan személynek a terhelt cselekménye miatt halaszthatatlan nyomozati cselekményként házkutatást kellett elszenvednie.
Kétségtelen, azáltal, hogy a csalási cselekmények miatt nem az ártatlan személy, hanem a terhelt volt fogva tartásban, a szóban lévő bűncselekményének súlya kisebb. Azonban a terhelt terhére megállapított többszörös bűnhalmazathoz, a csalási cselekmények tárgyi súlyához, s a terhelt előző elítéltetéseihez képest a városi bíróság által vele szemben alkalmazott büntetés igen méltányosnak mutatkozik.
Tekintettel arra, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása a hamis vád bűntettében is, továbbá a halmazati büntetés kiszabása a vonatkozó büntető anyagi jogi szabályokkal minden tekintetben összhangban történt, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a városi bíróság ítéletét a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
Az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 410. §-ának (3) bekezdésén és a 417. §-ának (2) bekezdésén alapszik. (Legf. Bír. Bfv. III. 2469/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás