BÜ BH 2004/495
BÜ BH 2004/495
2004.12.01.
I. A bűnpártolás elkövetőjének tudnia kell, hogy akinek érdekében cselekszik, bűncselekményt követett el – A bűnpártolás minősített esete megállapításához az alapcselekmény lényegét is ismernie kell [Btk. 244. § (1) bek., (3) bek. a) pont]
II. A hozzátartozó büntetlenségét csak a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontja esetén biztosítja a törvény
A B. Megyei Bíróság G. A. I. r. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 13 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra, B. J.-né II. r. vádlottat emberöléssel kapcsolatban elkövetett bűnpártolás bűntette miatt 1 év fogházbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlottak és védők elsősorban felmentés, másodsorban enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.
G. A. I. r. vádlott a másodfokú eljárás alatt elhunyt, ezért rá vonatkozóan a másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette.
Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:
G. A. I. r. vádlott alkohol- és koponyatrauma okozta személyiségzavarban szenvedett. Ez az állapot a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor is fennállt, azonban a beszámítási képességét nem érintette.
Az I. r. vádlott évek óta rendszeresen fogyasztott szeszes italt. Több esetben vett részt alkoholelvonó kezelésen, amelyek nem jártak eredménnyel. Az I. r. vádlott ittas állapotban agresszív volt, a tettlegességtől sem riadt vissza. A terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor napok óta tartó folyamatos italozásból eredő ittas állapotban volt.
B. J.-né II. r. vádlott személyiségzavarban szenved, és szenvedett a bűncselekmény elkövetésekor is. Ez azonban a beszámítási képességét nem befolyásolta.
B. J.-né II. r. vádlott az anyja G. A. I. r. vádlottnak. A kapcsolatukat a függőségi viszony, de az I. r. vádlott részéről az abból való szabadulásra irányuló törekvés is jellemezte. B. J.-né II. r. vádlott uralta a fia életét, helyette döntött, rendszeresen ellenőrizte, önálló életvitelét lehetetlenné tette. A II. r. vádlott nem tudott elszakadni a fiától, aki idővel elhidegült az anyjától. G. A. I. r. vádlott kitörési kísérletei kudarcba fulladtak.
G. A. I. r. vádlott és T. J. sértett 1995-ben alkoholelvonó kezelés során ismerkedett meg. Ettől kezdve a sértett hol a hajléktalanszállóban, hol a II r. vádlott tulajdonát képező, de az I. r. vádlott által lakott lakásban élt. Az I. r. vádlott és a sértett is rendszeresen italozott. Rapszodikus kapcsolatuk során gyakran voltak külön, ilyenkor egy-egy veszekedés, vagy tettlegesség után a sértett elhagyta az I. r. vádlottat, majd hosszabb-rövidebb idő elteltével mindig visszatért.
2000. március 2-án a délutáni órákban az utcán összeveszett az I. r. vádlott és a sértett. Mindketten ittasak voltak, velük szemben rendőri intézkedésre is sor került.
A hazatérésüket követően 19 óra körüli időben G. A. I. r. vádlott vacsorát főzött, s azt elfogyasztotta. Azután mosogatott, amikor a konyhában megjelent T. J. sértett, és szidalmazni kezdte G. A.-t és az anyját. Szóváltás alakult ki az I. r. vádlott és a sértett között, amelynek során T. J. sértett felkapta az asztalon heverő kést és csapkodni kezdett az I. r. vádlott irányába. A késsel megsértette G. A. nyakának jobb oldalát, valamint a jobb alkarját. Az I. r. vádlott ekkor bal kezével megfogta a sértett kést tartó jobb kezét, majd másik kezével a tűzhelyről felkapta a főzéshez használt, 20 cm átmérőjű teflonserpenyőt, és azzal legalább 5 esetben megütötte a sértett fejét. A bántalmazást az I. r. vádlott akkor hagyta abba, amikor a sértett a konyhaszekrény előtt lerogyott, és a teflonserpenyő nyele letört. Ezután G. A. I. r. vádlott magára hagyta a sértettet, és bement a szobába. Pontosan meg nem határozható idő elteltével visszament a konyhába, ahol ismét vitatkozni kezdtek a sértettel. Eközben az I. r. vádlott felkapta az asztalon elhelyezett – korábban a sértett által tettlegességre használt – kést, majd a hűtő előtt álló sértetthez lépett, és többször combon szúrta őt.
A bántalmazás hatására a sértett hanyatt a földre esett, az I. r. vádlott a sértett mellé térdelt és testszerte több esetben a késsel, valamint ezután az előszoba beépített szekrényéből magához vett csavarhúzóval megszúrta. Amikor T. J. sértett nem mozdult, az I. r. vádlott az ebédlőbe húzta, majd az étkezőből két szőnyeget vett fel, és az egyiket a sértett alá tette, a másikkal betakarta őt. G. A. I. r. vádlott ezután a szobába ment televíziót nézni, de időnként megnézte a sértettet is. Amikor a hajnali órákban észlelte, hogy a sértett elhalálozott, a holttestet a fürdőkádba vonszolta és otthagyta.
Az I. r. vádlott napokig élt együtt a holttesttel, amelynek az elhelyezését többször változtatta a lakásban. Végül az előszobában, szőnyegbe tekerve hagyta.
Március 5-én a lakásban megjelent B. J.-né II. r. vádlott, aki a holttestet meglátva elrohant. Észlelte a halott arcán a bántalmazásra utaló nyomokat.
Ezután március 7-én G. A. I. r. és B. J.-né II. r. vádlottak elhatározták, hogy eltűntetik a holttestet. Amíg a szőnyegbe tekert tetemet az I. r. vádlott egy kábeldarabbal átkötözte, addig a fia véres ruházatát a II. r. vádlott beáztatta. A holttestet aznap éjszaka ketten levonszolták a lépcsőn, majd a katolikus temető egy elhagyatott részére vitték. A holttestet a temetőben az I. r. vádlott kicsomagolta, majd a szőnyegeket és a kábelt útközben a szemeteskonténerbe dobta.
A vádlottak március 10-én a lakást együtt kitakarították, majd II. r. vádlott a korábban beáztatott ruhákat kimosta.
T. J. sértett mumifikálódott holtestét 2000. március 26-án fedezték fel a temetőben.
A sértett halálát a mellüreget és a hasüregi zsigeri szerveket is sértő, összesen 6 rb. szúrás következtében kialakult heveny vérvesztéses és traumás sokk idézte elő. A szúrt sérülések mellett a koponya több rendbeli hámzúzódását, a jobb szemöldökív feletti tájék repesztett sérülését, valamint az orrcsont 2 rb. törését is elszenvedte. A jobb oldali emlőnél a mellkasba hatoló négy szúrás közül kettő a tüdőt is sértette. A hasüreget ért egyik szúrás sérülést okozott a májon, az epehólyagon, és a rekeszizmon. A másik, hasüreget megnyitó szúrás a csípőbél vakbélhez közeli szakaszának és a bélfodornak a sérülését is előidézte.
Az áthatoló mellűri sebzések után a halál nem pillanatszerűen, hanem legalább néhány perces késedelemmel állt be. A testszerte észlelt 27 szúrt sérülés következtében jelentős fokú külső vérvesztés alakult ki. T. J. sértett életét az időben érkező orvosi segítségnyújtás sem menthette volna meg.
A másodfokú bíróság a II. r. vádlott felmentésére irányuló fellebbezéseket alaptalannak, míg az enyhítésre irányulókat alaposnak ítélte.
Az elsőfokú ítélet tényállását az iratok alapján kiegészítette azzal, hogy a 67. életévében lévő II. r. B. J.-né vádlott szívkoszorú érelmeszesedés, magas vérnyomás, cukorbetegség, mindkét szemén glaukómás csőlátás, csontritkulás és depresszió megbetegedésekben szenved. Ezt ugyanis az ítélet tényállása nem tartalmazta, viszont enyhítő körülményként fennálló betegségeit értékelte az elsőfokú bíróság.
II. r. B. J.-né vádlott tudta, hogy az I. r. G. A. vádlott által megölt sértett holttestét tűntetik el. Ennek az ítélet tényállásában való rögzítése azért fontos, mert a bűnpártolás elkövetőjének tudnia kell azt is, hogy akit ,,pártol'' bűncselekményt követett el, sőt a bűnpártolás minősített eseténél azt is, hogy a tettes milyen bűncselekményt valósított meg.
Ezenkívül egyes tényállásba tartozó megállapítások megtalálhatók az elsőfokú ítéletben, de a bizonyítékok leírásánál, ahol az ítélet B. J.-né vádlott nyomozati vallomását szó szerint tartalmazza. Az elsőfokú ítélet ugyanis szerkezeti és tartalmi elemeit illetően nem felel meg a meghozatalkor hatályban volt Be. 163. § (4) bekezdésének. A tényállás a vádirati tényállást szó szerint átvette, ami tartalmilag helytálló, de ezen túl a bírósági megítélés szempontjából lényeges tényeket nem tartalmaz. A bizonyítékok értékelése pedig úgy történt, hogy először a jegyzőkönyvekből a vallomásokat szó szerint kimásolták és a vizsgálatukra, összevetésükre nem az egyes, hanem valamennyi vallomás és bizonyíték rögzítése után került sor.
Helyes eljárás szerint a bíróság az egyes bizonyítékokat, így a vallomásokat is először önmagukban vizsgálja meg, majd összeveti egymással és ennek a folyamatnak az eredményeként dönt végül arról, hogy melyeket fogad el és melyeket vet el. Ebből következik, hogy a vizsgálatnak, az összevetésnek és az ezekből levont következtetésnek az adott és nem más bizonyíték leírása után kell megtörténnie. Ugyanakkor kerülendő az, hogy a határozat indokolásának ezen része a jegyzőkönyvekből kimásolt vallomásokat szó szerint tartalmazza, azok lényegének rögzítése helyett.
A fenti eljárási szabálysértés azonban az ítélet megalapozottságára kihatással nem volt, a kiegészített és helyesbített tényállást az ítélőtábla ítélkezése alapjául elfogadta.
II. r. B. J.-né vádlott és védője a felmentésre vonatkozó fellebbezést arra alapította, hogy a II. r. vádlott a cselekményt I. r. G. A. vádlott részéről kifejtett, a Btk. 26. § (1) bekezdése szerinti kényszer, fenyegetés hatása alatt követte el, továbbá a hozzátartozó üldözése előli meneküléséhez nyújt segítséget. A büntetőeljárás sikerének meghiúsításában jelentkező nagyobb fokú társadalomra veszélyességre figyelemmel azonban az ebben való tevőlegességért büntetlenséget már nem biztosít, mivel a 244. § (1) bekezdés b) pontjában írt eset nem teremt a hozzátartozó számára szorult, akaratot bénító helyzetet.
Az irányadó tényállás alapján II. r. B. J.-né vádlott bűnösségének a megállapítása és cselekményének minősítése törvényes, az ítélet ide vonatkozó jogi indokolása mindenben helytálló.
Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülmények kiegészítésre, helyesbítésre szorultak.
Az ítélőtábla az enyhítő körülmények közül mellőzte II. r. B. J.-né vádlott beismerő vallomását. Ez ugyanis csak a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás formájában enyhítő körülmény, amire a vádlott részéről nem került sor.
A hosszabb ideje büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés mellett az ítélőtábla enyhítő körülményként értékelte azt is, hogy a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő, több mint három év telt el.
További enyhítő körülmény még II. r. B. J.-né vádlott idős kora.
Az eljárása során az ítélőtábla a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályban lévő törvényt alkalmazta, mert ez a középmértékre vonatkozó szabály hiányban enyhébb. Ennek ellenére a cselekmény tárgyi súlya és a helyesbített bűnösségi körülmények mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott mértékű szabadságvesztés büntetést szükségesnek tartotta.
Tekintettel azonban arra, hogy az idős korú, büntetlen előéletű, több megbetegedésben szenvedő vádlottat egyetlen gyermekéhez való, átlagosnál mélyebb ragaszkodása, szeretete és I. r. G. A. vádlott ráhatása vitte rá a bűncselekmény elkövetésére, úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. Ezért a Btk. 89. § (1) és (3) bekezdése alapján azt próbaidőre felfüggesztette, mégpedig a tárgyi súlyra tekintettel a törvény szerinti leghosszabb időre, 5 évre.
A szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése mellett a Btk. 53. §-ára figyelemmel mellőzni kellett a közügyektől eltiltás mellékbüntetést.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének II. r. B. J.-né vádlottra vonatkozó részét a fentiekben a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, de az időközben 2003. július hó 1. napján hatályba lépett Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény szerint a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés a Be. 155. § (1), (2) és (8) bekezdésén, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése a Be. 338. § (1) és (2) bekezdésén és a 339. § (1) bekezdésén alapul. (Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 23/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás