495/D/2004. AB határozat
495/D/2004. AB határozat*
2010.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 1999. január 1-jétől 2008. december 31-éig hatályos 12. § (2) bekezdése, 1998. január 1-jétől 2004. december 31-éig hatályos 22. § (4) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 66/B. § (1) bekezdése 2002. január 1. és 2004. december 31. között hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1. M. 731/2003/14. szám alatti ítéletével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 22. § (1) bekezdés felvezető rendelkezése és c) pontja 1998. január 1-jétől 2003. február 14-ig hatályos szövege alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 34. § (1) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 14. § (5) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdés i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1. M. 731/2003/14. számú jogerős ítélete kapcsán, és kezdeményezte a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 12. § (2) bekezdése, 22. § (1) bekezdésének – tartalmilag – felvezető rendelkezése és c) pontja, valamint (4) bekezdése, 34. § (1) bekezdése, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: TnyR.) 14. § (5) bekezdése, 15. § (1) bekezdése, 16. § (1) bekezdés i) pontja, továbbá 66/B. § – tartalmilag – (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint e rendelkezések figyelmen kívül hagyása mellett új eljárás lefolytatásának elrendelését.
A bíróság ítéletével elutasította az indítványozónak a Bács-Kiskun Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (a továbbiakban: tb. szerv) alperes ellen társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított keresetét, amelyben a javára 2002. október 31-étől megállapított előrehozott öregségi nyugdíj összegét kifogásolta a megállapítás alapjául szolgáló időszak meghatározása miatt; álláspontja szerint járandóságát az 1988. január 1-je előtti, magasabb keresete alapján kellett volna megállapítani. Egyfelől azzal érvelt, hogy az 1996. december 31. napján hatályos jogszabályokban foglaltak szerint kellett volna figyelembe venni a fenti időpont előtt megszerzett keresetét, másrészt a Tny. rendelkezései alkalmazásával is ez az 1988. január 1-je előtti keresete lett volna irányadó, mert 1982. január 1-je és 1996. márciusa között nem rendelkezett jövedelemmel (de biztosított volt). Végül méltánytalannak tartotta, hogy lehetőség volt járandóságát az öregségi nyugdíj legkisebb összege alatt megállapítani.
Az ítélet tartalmazza, hogy a tb. szerv jogszerűen bírálta el az igényt az ellátás megállapításakor hatályos jogszabályok szerint [TnyR. 66/B. §], és helyesen határozta meg a nyugdíjszámításra irányadó időszakot 1988. január 1-jétől 2002. október 31-ig. Mivel ezen időszak legalább felében az indítványozó keresettel rendelkezett – általa sem vitatottan járulékot fizető szakszövetkezeti tag, majd egyéni vállalkozó volt, végül szolgálati időre megállapodást kötött –, átlagkeresetének meghatározása a Tny. 22. § (1), (4) és (5) bekezdése alapján helyesen történt. Mivel az nem érte el a nyugdíj legkisebb összegét, így nyugdíját a Tny. 12. § (1)–(3) bekezdése alapján az átlagkeresettel azonos mértékben kellett megállapítani.
Az indítványozó álláspontja szerint e rendelkezések az Alkotmány 17. §-át és 70/E. §-át sértik.
A TnyR. 66/B. § (1) bekezdését, amely az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos szabályokat rendelte alkalmazni, azért tartotta alkotmányellenesnek, mert „a társadalombiztosítási határozat nem bontja fel a 38 év szolgálati időt térbeli és időbeli egységekre, és nem keresi meg a térbeli-időbeli egységekre vonatkozó jogszabályokat.” Így számára hátrányosabb eredménnyel járt, mintha korábban hatályban volt nyugdíjszámítási szabályok szerint állapították volna meg a nyugdíját.
A Tny. 12. § (2) bekezdésének, 22. § (1), (4) bekezdésének, 34. § (1) bekezdésének és a TnyR. 14. § (5) bekezdésének, valamint 15. § (1) bekezdésének a nyugdíjszámításra irányadó időszakról, az átlagkereset számításáról rendelkező szabályai „egy fiktív, költött (egyébként rendkívül alacsony) jövedelmet tesznek az átlagkereset számítás alapjául,” míg a TnyR. 16. § (2) bekezdésének i) pontja e nyugdíjalap további csökkenését okozza. Az indítványozó kifejtette, hogy a Tny. 22. § (5) bekezdésében foglaltakra figyelemmel sem lehetett volna megállapítani, hogy a nyugdíjszámítási időszak fele részére keresettel rendelkezett, ezért a nyugdíj alapjánál az 1988. évet megelőzően elért keresetét kellett volna figyelembe venni. Kiegészítő beadványában hangsúlyozta, hogy a bázisidőszak meghatározását tartja alkotmányellenesnek, mert a társadalombiztosítás biztosítási elemével ellentétes, hogy az ellátás feltételéül előírt szolgálati idő az ellátás összegénél figyelmen kívül marad, így az „segély lett.”
2. A Tny. 12. § (2) bekezdésének jelenleg hatályos szövegét a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvény 9. § (2) bekezdése állapította meg, a 22. § (1) bekezdésének első felvezető mondatába az „elért” szövegrész helyébe az „elért (kifizetett)” szövegrészt iktatta be az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2003. évi IV. törvény 84. § (2) bekezdés cb) pontja, 22. § (4) bekezdését pedig a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 122. § (1) bekezdése módosította. A TnyR. 14–16. §-a helyébe a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 365/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 6. §-a új rendelkezéseket léptetett, amelyek utóbb módosultak; a 66/B. § (1) bekezdését a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról rendelkező 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról szóló 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet 8. § a) pontja hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.) A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Mivel az indítvány alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az annak alapjául szolgáló ügyben alkalmazott rendelkezések tekintetében folytatta le.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A Tny. vizsgált rendelkezései:
„12. § (2) Az (1) bekezdés szerint megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb összegnél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset a (3) bekezdés szerinti összeget nem éri el, az öregségi teljes nyugdíj összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével.”
„22. § (4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel, jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges – a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező – kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.”
3. A TnyR. érintett rendelkezése:
„66/B. § (1) A nyugellátás iránti igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések alapján kell elbírálni.”
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361, 362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó panaszát a jogerős ítélet kézbesítésétől számított hatvan napon belül terjesztette elő, így az az Abtv. 48. §-ában előírt formai követelményeknek megfelel.
Az alkotmányjogi panaszban megjelölt határozat meghozatala során azonban a bíróság a Tny. 34. § (1) bekezdését (feltehetően elírás történt, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 34. § (1) bekezdéséről van szó), a Tnyr. 14. § (5) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 16. § (1) bekezdés i) pontját nem alkalmazta, mert az indítványozó keresetében csak a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló időszakot támadta, az átlagkereset számításának módjára vonatkozó részletszabályokat nem. Így az alkotmányjogi panasz előterjesztésének e jogszabályi rendelkezések vonatkozásában nincs meg a törvényben előírt tartalmi feltétele.
Ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontjára figyelemmel érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezután azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolog”-nak. Az Ügyrend 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az Alkotmánybíróság a Tny. 22. § egészének és egyes bekezdéseinek alkotmányosságával különböző alkotmányi rendelkezéssel összefüggésben, több határozatában foglalkozott.
Az 1125/D/2004. AB határozatban többek között a Tny. – 2002. december 31-én hatályos, azonos szövegű – 22. § (1) bekezdésének az Alkotmány 17. §-ába és 70/E. §-ába ütközése is a vizsgálat tárgya volt, a jelen indítvánnyal azonos összefüggésben. Az indítványozó ebben az ügyben azt sérelmezte, hogy az ellátás megállapításakor hatályos szabályok kizárják a korábbi, rugalmasabb szabályozás alkalmazását, így nem teszik lehetővé az 1988. január 1-je előtti, magasabb jövedelemmel járó években elért keresete figyelembe vételét. Az Alkotmánybíróság – utalva a korábbi AB határozatokra – kimondta, hogy nem állapítható meg az Alkotmány 17. §-ának és a 70/E. §-ának sérelme pusztán azon az alapon, hogy az indítványozó nyugdíjigénye megnyíltát megelőző, különböző időszakokban hatályban volt nyugdíjszámítási szabályok, vagy azok egyes rendelkezései alkalmazása esetén a részére megállapítottnál magasabb összegű nyugdíj került volna megállapításra. Utalt arra, hogy „a nyugdíjjogosultság több tényezőtől függ, s az ellátás csak azok együttes megléte esetén jár: a nyugdíjkorhatár elérésekor, a törvényben írt szolgálati idő megléte esetén nyílik meg a nyugdíjjogosultság, s – főszabályként – az igényléskor releváns időszak jövedelmi viszonyai alapján kerül sor az átlagkereset, s ennek alapján a nyugdíj megállapítására. Ennek során – az indítványozó felfogásával ellentétben – nem követelmény, hogy a nyugdíjalapba a járulékfizetés teljes időszakának legmagasabb keresetei, jövedelmei nyerjenek beszámítást (ilyen rendelkezést egyebekben a korábbi nyugdíjszámítási szabályok sem tartalmaztak). Nem ütközik az Alkotmány 17. §-ába és 70/E. §-ába a Tny. 22. § (1) bekezdése azon okból sem, hogy a törvényhozó a havi átlagkereset meghatározása során irányadó időszakokat a járulékfizetés korábbi időszakaiban hatályos szabályoktól eltérően határozta meg.” Ezért az indítványt elutasította. (ABH 2007, 1775, 1781–1782.)
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 22. § (1) bekezdésének az Alkotmány 17. §-a és 70/E. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló részében tekinthető az indítvány „ítélt dolog”-nak, ezért az eljárást ebben a vonatkozásban az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság a 65/B/2002. AB határozatában a Tny. 22. §-a egészét az Alkotmány 17. §-ával és 70/E. §-ával összefüggésben ugyancsak vizsgálta, de más alkotmányossági szempontból. Az Alkotmánybíróság ezért a Tny. 12. § (2) bekezdése, 22. § (4) bekezdése és a TnyR. 66/B. § (1) bekezdése tekintetében az érdemi vizsgálatot elvégezte. Az elbírálásnál értelemszerűen felhasználta mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntéseinél irányadók voltak. (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754–755.; 441/D/2006. AB határozat, ABH 2007, 1980, 1982.)
Az indítványozó e rendelkezések tekintetében az Alkotmány 17. §-a és 70/E. §-a sérelmét állította.
Az Alkotmány 17. §-a általánosságban rögzíti az állam számára a rászorulókról való gondoskodás feladatát. Az Alkotmánybíróság már több ízben kifejtette álláspontját, miszerint az Alkotmány általános rendelkezéseinek vizsgálata az alapvető jogok és kötelezettségek körében fellelhető alkotmányos rendelkezések tükrében – éppen azokkal mutatott szoros összefüggése miatt – végzendő el. Így a 17. §-ban foglalt szociális intézkedések a 70/E. § előírásaival egyetemben vizsgálandók. (3/D/1998. AB határozat, ABH 1999, 642, 644.; 65/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1589, 1593.)
Az Alkotmánybíróság a 32/1998. (VI. 25.) AB határozat rendelkező részében alkotmányos követelményként határozta meg: „Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.” (ABH 1998, 251.) A szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelent. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.] Ugyanakkor az államnak a polgárai felé fennálló kötelezettségei az Alkotmányban általános jelleggel szerepelnek, és nem jelentenek alanyi jogot egy bizonyos meghatározott jövedelem megszerzéséhez, vagy ellátásban való részesüléshez. (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.)
Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában az Alkotmány 70/E. §-ára vonatkozó korábbi gyakorlatát a következőkben összegezte: „az állam széles körű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a gazdasági viszonyok függvényében. A változtatások joga azonban nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot.” Ha ezek nem ütköznek más alkotmányos jogba vagy elvbe, a jogalkotónak alkotmányos lehetősége van a szolgáltatások változtatására, ennek következtében azonban „a szociális ellátás mértéke egészében nem csökkenhet az Alkotmány 70/E. §-a alapján megkövetelhető minimális szint alá”. (ABH 1995, 188, 192.) A jogalkotó a gazdaság helyzetére, az ellátórendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely, az Alkotmányban rögzített elv (például a diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvető joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 200.; 292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876–877.; 137/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1054, 1056.; 953/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 867, 870.; 727/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1124, 1127.; 65/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1589, 1593.]
Az Alkotmánybíróság a 63/1993. (XII. 2.) AB határozatban a társadalombiztosításról szóló, korábban hatályos 1975. évi II. törvény 44. §-ával összefüggésben rögzítette, hogy önmagában az „nem minősíthető alkotmányellenesnek azért, mert az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-je utáni keresetek alapján rendeli megállapítani. Az áraknak és a béreknek – a pénz értékének – utóbbi öt évben történt változása folytán ugyanis az 1988. január 1. előtti keresetek alapulvétele általában hátrányosabb nyugdíjak megállapításához vezethetne.” Azt azonban alkotmányellenesnek találta, ha a nyugdíjigénylőnek 1988. január 1. óta nem volt 900 napi keresete, a 900 nap alatti időt a minimálbér figyelembe vételével rendeli kiegészíteni. (ABH 1993, 369, 371) E rendelkezést a törvényalkotó ezért módosította. Az Alkotmánybíróság több határozatában elutasította a Tny. 22. §-át az Alkotmány 70/A. §-a alapján támadó indítványokat: a 734/B/2000. AB határozatában nem találta alkotmányellenesnek, hogy az 1988. január 1-jét megelőző időszak járulékfizetéssel terhelt jövedelmet figyelmen kívül hagyják azon nyugdíjasok tekintetében, akiknek 1988. január 1-jét követően volt keresete (ABH 2003, 1254, 1260.), míg az 1193/B/2004. AB határozat tartalmazza, hogy önmagában a járulékfizetésből senkinek nem keletkezik alkotmányosan védendő várománya arra, hogy a társadalombiztosítás rendszerében folyósított nyugdíj megállapítása során a járulékfizetés teljes időszakában elért kereset, jövedelem a nyugdíjalapba beszámítást nyerjen. (ABH 2007, 1813, 1818.) Az Alkotmánybíróság a 65/B/2002. AB határozatában nem látta az Alkotmány szociális biztonságot rögzítő rendelkezésével ellentétesnek a Tny. 22. §-át abból az okból, hogy az indítványozó 1988. január 1-je előtt (külföldön) megszerzett keresete nem volt figyelembe vehető.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. azon szabálya, amely a releváns időszak felében elért tényleges keresetet rendeli az átlagszámítás alapjául, illetőleg a nyugdíj összegének a Tny. 12. § (2) bekezdésében meghatározott módja nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át. Ebből következően pedig a TnyR.-nek az ellátás megállapításakor nem hatályos szabályok kizárását eredményező rendelkezése sem eredményezi az előbbi alkotmányi rendelkezés sérelmét.
Ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásban elutasította.
Az indítványozónak az új eljárással összefüggően megfogalmazott indítványát az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéseknek a konkrét eljárásban történő kizárása iránti kérelemnek tekintette. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért – gyakorlatának megfelelően (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.) – a megsemmisíteni kért jogszabályhely konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte.
Budapest, 2010. március 8.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás