BÜ BH 2004/496
BÜ BH 2004/496
2004.12.01.
A végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétsége szempontjából a zárolt, vagy zár alá vett dolog végrehajtás alóli elvonása olyan szándékosan megvalósított konkrét tevékenység – értékesítés, megsemmisítés, elrejtés stb. – amelynek következményeként a végrehajtás meghiúsul, a végrehajtás tárgyát képező dolog, mint kielégítési alap véglegesen vagy időlegesen megszűnik [Btk. 249. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2001. szeptember 27. napján hozott ítéletével a terheltet végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétsége miatt 200 napi tétel, napi tételenként 120 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A bíróság jogerős ítéletével a terhelt és felesége házasságát felbontotta, a házastársi közös vagyon megosztása címén a terheltet kötelezte 353 300 forint megfizetésére volt házastársa részére.
A jogerős határozat alapján indult végrehajtási eljárás keretében az önálló bírósági végrehajtó 1998. május 7. napján lefoglalta a végrehajtási lapon is feltüntetett, és a terhelt tulajdonát képező személygépkocsit, valamint az utánfutót.
A lefoglalás jogszerű volt és arról a terhelt tudott. Ennek ellenére 1999. január 28. napjára kitűzött elszállítás alkalmával a személygépkocsit és az utánfutót a végrehajtónak nem sikerült a lefoglalás helyéről, a terhelt lakóhelyéről elszállítatnia, mivel az ott nem volt feltalálható.
Ezen személygépkocsi és utánfutó tekintetében tárgykörözést rendelt el a rendőrkapitányság. A terhelt által használt személygépkocsit és utánfutót a körözés eredményeképpen 1999. május 20. napján foglalták le és adták át a végrehajtónak. A lefoglalt dolgokra a végrehajtó 1999. június 22. napjára tűzött ki árverést.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a büntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
A terhelt a felülvizsgálati indítványban a tényállás megállapításait, bizonyítási indítványának elutasítását kifogásolta. Sérelmezte, hogy a lefoglalásról a végrehajtó nem értesítette. Bűnösségét vitatva arra hivatkozott, hogy büntethetősége elévült.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában – és az ügyész a nyilvános ülésen is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos:
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 420. § (1) bekezdése értelmében a jogerős határozatban megállapított tényállás annak megalapozatlansága esetén is irányadó. A tényállás nem támadható, a bizonyítási indítvány elutasítása nem felülvizsgálati ok.
A felülvizsgálati indítvány e részében tehát a törvényben kizárt.
A tényállásban írt bűncselekménynek a terhelt terhére történő megállapíthatósága esetén az elévülés sem következett volna be.
Anyagi jogszabályt sértettek azonban az eljárt bíróságok, amikor az irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségét a végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétségében megállapították.
A Btk. 249. § (2) bekezdésében meghatározott végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétségét az követi el, aki a hatósági eljárás során lefoglalt, zárolt, vagy zár alá vett dolgot a végrehajtás alól elvonja. E bűncselekmény elkövetési magatartása: a zárolt, vagy zár alá vett dolog végrehajtás alóli elvonása olyan konkrét tevékenység, – értékesítés, megsemmisítés, elrejtés stb. – amelynek következményeként a végrehajtás meghiúsul, a végrehajtás tárgyát képező dolog, mint kielégítési alap véglegesen vagy időlegesen megszűnik.
A zártörés vétsége szándékosan valósítható meg, az elkövető tudatának nem csupán arra kell kiterjednie, hogy zár alá vétel történt illetve, hogy a dolgot lefoglalták. Ismernie kell a végrehajtás időpontját, szükséges az is, hogy a végrehajtás meghiúsításával kapcsolatos szándéka is kétséget kizáróan megállapítható legyen.
Az irányadó tényállás szerint a lefoglalás jogszerű volt és arról a terhelt tudott. Ez azonban a bűnösség megállapításához nem elegendő.
Az eljárt bíróságok nem rögzítették a tényállásban a konkrét elkövetési magatartást. Nem tartalmazza a tényállás, hogy az elszállítás időpontjáról a terhelt értesítése megtörtént-e, hogy a terhelt az elszállításra kitűzött időben a helyszínen tartózkodott-e és az sem, hogy a terheltnek milyen szerepe volt abban, hogy a birtokában, használatában hagyott lefoglalt dolgok a helyszínen nem voltak feltalálhatók.
Mindezek hiányában nem állapítható meg, hogy a terhelt a terhére rótt bűncselekmény valamennyi törvényi tényállását megvalósította, és az sem, hogy azt szándékosan tette.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a Be. 425. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a Be. 426. § (1) bekezdése értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében a terheltet a Be. 331. § (1) és (3) bekezdése alapján az ellene végrehajtás alól elvonással elkövetett zártörés vétsége miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Legf. Bír. Bfv. II. 2159/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás