BÜ BH 2004/497
BÜ BH 2004/497
2004.12.01.
Ügyvédi ellenjegyzés nélkül készült, hamis adásvételi szerződés benyújtása a földhivatalhoz a tulajdonjog bejegyzése végett, intellektuális közokirat-hamisítás alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlete [Btk. 274. § (1) bek. c) pont, 17. § (2) bek.].
A városi bíróság dr. K. Gy. II. r. terheltet a magánokirat-hamisítás vétségének vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.
Az ügyészi fellebbezés folytán másodfokon eljáró megyei bíróság a 2002. november 8-án meghozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, s a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében. Ezért őt 500 napi tétel, napi tételenként 800 forint összegű pénzbüntetésre ítélte.
Az irányadó tényállás a következőket tartalmazza:
A városban található ingatlan D.-né D. G. I. r. terhelt és korábbi házastársa, G. T. közös tulajdonát képezte 1/2-1/2 arányban. G. T. 1991. június 26-án e tulajdoni illetőségét gyermekének, kk. G. G.-nek ajándékozta. A tulajdoni bejegyzés azonban elmaradt, mert D.-né a földhivatal által kért hiánypótlásnak nem tett eleget.
1999. május 4-én D.-né és kk. G. G. mint eladók, az ingatlant dr. T. L. és házastársa részére értékesítették. Ezen adásvételi szerződést a II. r. terhelt – ügyvédként – ellenjegyezte. Másnap, 1999. május 5-én a II. r. terhelt készített egy ajándékozási szerződés-tervezetet, amelyben G. T. a lakás őt megillető 1/2 tulajdoni részét – teherrel együtt – elajándékozza D.-né I. r. terheltnek. A szerződés tartalmazza, hogy mivel az okirat szerkesztésekor az ajándékozó nem volt jelen, a megajándékozott azt aláírás végett elvitte, így az ajándékozó két tanú jelenlétében kijelenti: a szerződést megismerte, s azt mint akaratával megegyezőt aláírta.
Ezen a szerződésen G. T. névaláírása hamis, a szerződést a II. r. terhelt nem ellenjegyezte és nem is írta alá.
1999. május 12-én az adásvételi szerződést a felek az ajándékozási szerződésre tekintettel módosították úgy, hogy az eladóként most már kizárólag D.-né I. r. terheltet tüntette fel. E szerződést a II. r. terhelt – mint ügyvéd – ellenjegyezte és aláírta. Még ezen a napon az 1999. május 4-én kelt adásvételi, a május 5-i ajándékozási, valamint a május 12-i adásvételi szerződést módosító szerződés a II. r. ügyvédi irodája részéről eljáró alkalmazott a földhivatalhoz benyújtotta, s kérte D.-né tulajdonjogát az 1/2-ed tulajdoni részt illetően ajándékozás címén bejegyezni, míg az egész ingatlan tekintetében kérte a vevők tulajdonjogának bejegyzését is. E napon, 1999. május 12-én a földhivatal – külön-külön széljegyben – a két kérelmet feltüntette.
1999. október 18-án a felek az 1999. május 12-i keltezésű adásvételi szerződést módosító okiratot – a II. r. terhelt ellenjegyzésével – hatálytalanították. Ebben az okiratban az I. r. terhelt elismeri, hogy az 1999. május 5-i ajándékozási szerződés nem érvényes, így csupán az ingatlan 1/2-ed része tekintetében tulajdonos.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amely 2003. április 7-én érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben hivatkozik arra, hogy a másodfokú bíróság felülmérlegelte a tényállást, amely ilyen módon iratellenes és ténybelileg is téves. Utal arra, hogy ügyvédi ellenjegyzés hiányában az ajándékozási szerződés joghatás kiváltására objektíve alkalmatlan volt, így – mivel a közokirat-hamisítás tényállási elemei hiányoznak – a bűnösség megállapítása törvénysértő. Álláspontja szerint téves az eshetőleges szándékra vont következtetés is, kötelességszegés hiányában ugyanis a gondatlan bűncselekmény tényállásszerűsége sem róható fel. Ezen túlmenően a II. r. terhelt esetében a társadalomra veszélyesség tudatának teljes hiánya is megállapítható. Mindezekre figyelemmel a bűncselekmény hiányára alapozott felmentését kéri.
A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában – és képviselője a nyilvános ülésen – a megtámadott ítélet hatályban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálati indítvány 2003. július hó 1. napját megelőzően érkezett a Legfelsőbb Bírósághoz, az 1998. évi XIX. törvény 603. §-ának (6) bekezdése értelmében annak elbírálására az 1973. évi I. törvény (Be.) XII. Fejezetében foglalt szabályok irányadók. Eljárásjogi okból azonban kizárólag a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében megjelölt szabálysértések adtak alapot a felülvizsgálatra, ebből következően a bíróság bizonyítékokat értékelő és ténymegállapító tevékenysége a felülvizsgálat keretében nem támadható. Mindez vonatkozik az indítványban részletezett azon kifogásra is, amely szerint a másodfokú bíróság tévesen rögzítette azt, hogy az 1999. május 12-én kelt – az adásvételi szerződést módosító – okiratnak a földhivatalhoz történő benyújtására ugyancsak 1999. május 12-én került sor.
Megjegyzendő továbbá, hogy a városi ügyészség vádindítványa az 1999. május 12-én kelt – az 1999. május 4-i adásvételi szerződést módosító – okirat földhivatali benyújtását nem tette vád tárgyává, ekként e cselekmény a büntetőjogi felróhatóság körén kívül esik.
A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 3. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 5. §-ának (1) bekezdése rögzíti, hogy egyes jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő feljegyzéssel keletkeznek, így az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az átruházáson nyugvó tulajdonjogot. Az ingatlan-nyilvántartás – ha a törvény kivételt nem tesz – a bejegyzett jogok és bejegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ehhez képest az ingatlan-nyilvántartás közhiteles adatbázis, ekként önmagában is – bizonyító – közokirat, amelyről – természetesen ugyancsak közokirati jelleggel bíró – hiteles másolat készíthető.
Az Inytv. 48. §-ának (2) bekezdése értelmében a beadvány iktatószámának a benyújtás napján a tulajdoni lapra történő feljegyzése (a széljegy) jogot még nem keletkeztet, az csupán a bejegyzés, átvezetés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja.
Aki tehát az ingatlan-nyilvántartás számára – azaz közokiratba foglalás érdekében – valamely jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot szolgáltat, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettének kísérletét valósítja meg, amely cselekmény a bejegyzési kérelem széljegykénti feltüntetésével még nem, hanem csupán akkor válik befejezetté, amikor az adott jog bejegyzése ténylegesen megtörtént.
A jelen ügyben nem kétséges, hogy az 1999. május 5-én készült ajándékozási szerződés alakilag és tartalmilag egyaránt hamis, hiszen az nem G. T. nyilatkozatát tartalmazza, s az azon szereplő aláírás sem nevezett kezétől származik. Az sem vitatható, hogy e tényt a II. r. terhelt felismerte, éppen ezért az okirat ügyvédi ellenjegyzését nem végezte el [amit egyébként az 1998. évi XI. törvény 27. §-a (1) bekezdésének b) pontjából kitűnően csak akkor tehetett volna meg, ha G. T. az aláírását előtte vagy helyettese előtt a sajátjának ismeri el, ám ez iránt – jóllehet a törvényben előírt 30 napos benyújtási határidő jelentős része még hátra volt – nem intézkedett]. Ennek ellenére 1999. május 12-én az 1999. május 4-én kelt adásvételi szerződést az ajándékozási szerződésben foglaltaknak megfelelően módosította és ellenjegyezte, majd a három okiratot – azokat bejegyzés iránti kérelemmel ellátva – továbbította a földhivatalhoz. A II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy közreműködése folytán jogilag jelentős valótlan tény közokiratba foglalására kerülhet sor, magatartásával éppen ennek elérését kívánta.
Minthogy ilyen módon a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában megjelölt közokirat-hamisítás bűntettének tényállási elemei hiánytalanul megvalósultak, s a kellő ügyvédi gyakorlattal rendelkező II. r. terhelt esetében ténybeli vagy társadalomra veszélyességben való tévedésről sem lehet szó, a másodfokú bíróság e terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapította meg.
Ugyanakkor azonban tény az is, hogy az Inytv. 32. §-ának (3) bekezdése értelmében a tulajdonjogra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek kizárólag közokirat vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye, következésképpen az utóbb említett esetben az ügyvédi ellenjegyzés az okirat elengedhetetlen alaki kelléke. Ezért az Inytv. 39. §-a (3) bekezdésének e) pontja akként rendelkezik, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló, ellenjegyzéssel el nem látott magánokirat hiánypótlásra sem alkalmas, ez okból a bejegyzési kérelmet a körzeti földhivatalnak a kérelem eredeti rangsorában el kell utasítania.
Mindebből az következik, hogy aki ügyvédi ellenjegyzés nélküli magánokiratra alapozottan kíván tulajdonjogra vonatkozó valótlan tényt az ingatlan-nyilvántartásba, mint közokiratba bejegyeztetni, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában körülírt közokirat-hamisítás bűntettének kísérletét – az alanyi oldal teljessége mellett – objektíve alkalmatlan eszközzel viszi véghez. Ez – a Btk. 17. §-a (2) bekezdésének II. fordulatában jelzett – helyzet állapítható meg a II. r. terhelt tekintetében is. A Btk. 17. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően viszont a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, s e szabály irányadó a Btk. 17. §-ának (2) bekezdése értelmében az alkalmatlan kísérletre is azzal, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető vagy esetleg mellőzhető. A korlátlan enyhítésben megnyilvánuló kedvezmény azonban csupán lehetőség, amelynek alkalmazása a bíróság büntetéskiszabási tényezőket értékelő tevékenységének eredményétől függ.
A Btk. 17. §-ának (2) bekezdése a kísérlet alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel elkövetett voltát nem büntethetőséget megszüntető egyéb okként szabályozza. Éppen ezért az ún. maradék bűncselekmény – Btk. 17. §-ának (4) bekezdésében említett – büntetendősége a Btk. 17. §-ának (2) bekezdésében írt esetre vonatkoztatva gyakorlatilag csak azt eredményezheti, hogy a bíróság (éppen a maradék bűncselekményre figyelemmel, amely a jelen ügyben a II. r. terhelt által véghez vitt magánokirat-hamisítás vétsége) az alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel megvalósított bűncselekmény kísérlete kapcsán a büntetés mellőzésének lehetőségével nem élhet.
A Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ugyan felülvizsgálati ok, ha a másodfokú bíróság a jogerős ügydöntő határozatában a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagi szabálysértés miatt törvénysértő büntetést, illetőleg intézkedést alkalmazott, ám a 284. § (2) bekezdése az esetleges anyagi jogi szabálysértés esetén is kizárja a felülvizsgálatot, amennyiben a büntetés a törvényi tételkereten belül helyezkedik el. Minthogy a fentebb kifejtettek értelmében a Btk. 17. §-ának (2) bekezdésével összefüggő anyagi jogi kérdés eldöntése az irányadó büntetési tételkeret felső határát nem érinti, a jelen ügyben erre alapozottan felülvizsgálatra nincs lehetőség.
Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak – a Be. 291. §-ának (7) bekezdése értelmében a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1034/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás