PÜ BH 2004/507
PÜ BH 2004/507
2004.12.01.
Az önálló bírósági végrehajtónak a végrehajtás ,,ügyviteli'' befejezésekor meg nem térült díja és költsége megfizetése iránt a végrehajtást kérő ellen előterjesztett keresetlevele bírói út hiánya miatt idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el [Pp. 130. § (1) bek. f) pont].
A megyei bíróság ítélete alapján az alperes végrehajtási eljárást indított a perben nem álló adós: a C. Kft ellen, 40 millió forint és járulékainak megfizetése iránt. A végrehajtási lapot az önálló bírósági végrehajtó felperes iktatta, és felhívására a végrehajtást kérő alperes 150 000 forint költség-előleget fizetett be. Miután a felperes sikertelenül kísérelte meg az adós vagyonának, működési helyének és bankszámlájának felkutatását, értesítette az alperest a követelés behajthatatlanságáról, a Vht. 52. §-ának d) pontja alapján megállapította az eljárás szünetelését, díjjegyzékében – 82 485 436 forint végrehajtási ügyérték alapulvételével – végrehajtói munkadíját 523 427 forintban, költségátalányát 261 713 forintban, készkiadásait 5000 forintban, összes költségét 790 140 forintban határozta meg és a befizetett előleg levonása után fennmaradó 640 140 forint nyolc napon belül történő megfizetésére az alperest hívta fel. Felhívása nem tartalmazott tájékoztatást a kifogás lehetőségéről. Az alperes végrehajtási kifogást nem terjesztett elő, azonban 2002. április 3-i válaszában a fizetés elől elzárkózott.
A felperes keresetében 640 140 forint végrehajtói költség és járulékainak megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Kihangsúlyozta, hogy kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tett, a végrehajtási eljárást lefolytatta, annak eredménye nem a terhére róható okból maradt el. Álláspontja szerint eljárásának befejeződésekor a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 1. §-a valamint 6. §-a alapján igényt tarthat munkájának – a díjjegyzékben részletezett összegű – ellenértékére.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A költség összegét nem kifogásolta, azonban a követelés jogalapját azzal az indokkal vitatta, hogy kizárólag a már említett rendelet 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mértékű díjelőleg befizetésére köteles, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 34. §-ának (1) valamint (4) bekezdése értelmében a további végrehajtási költség az adóst terheli.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és ítéletében 640 140 forint és járulékainak megfizetésére kötelezte az alperest.
A másodfokú bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette. Döntését – a Pp. 130. § (1) bekezdése f) pontjának alkalmazásával – a Pp. 157. §-ának a) pontjára alapította és azzal indokolta, hogy a felperes követelése bírói úton nem érvényesíthető. Indokolása szerint az önálló bírósági végrehajtó a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 21. §-a (1) bekezdésének értelmében ,,ügyviteli'' befejezés esetén is kiállítja díjjegyzékét (amelyben rögzíti a végrehajtási eljárás folytatása esetén az adóst terhelő költség összegét), azonban – jogszabályi felhatalmazás hiányában – bírói úton nem érvényesítheti díjkövetelését a végrehajtást kérővel szemben. Ha ugyanis a végrehajtást kérő nem előlegezi a végrehajtási költséget, mulasztásának jogkövetkezményeként a végrehajtási eljárás szünetel [Vht. 52. §-ának e) pontja], azonban sem a Vht., sem pedig a már említett IM rendelet nem biztosítja a végrehajtó számára költség-követelése érvényesítésének jogát az alperes végrehajtást kérővel szemben.
A jogerős permegszüntető végzés ellen – hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása végett; a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése érdekében a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének ba) pontjára hivatkozással – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kiemelte, hogy a végrehajtási eljárás nem a jogerős végzés indokolásában említett Vht. 52. §-ának e) pontja, hanem d) pontja alapján szünetelt: a költség-előleg befizetését követően megkezdődött és a végrehajtási cselekmények elvégzését követően ,,ügyviteli módon'' befejezést nyert. Ilyen esetekben az önálló bírósági végrehajtó – a Vht. 254. §-ának és a már többször említett IM rendelet értelmében – igényt tarthat munkájának ellenértékére, mégpedig az IM rendelet 1. § (2) bekezdésének felhatalmazásából valamint a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésébe foglalt jogelvből következően: bírósági út igénybevételével is. A Ptk. 204. §-a a bírói úton nem érvényesíthető követelések körét taxatív módon sorolja fel, az előbb említett jogszabályok pedig alátámasztják – és nem zárják ki – a végrehajtó díjkövetelésének bíróság előtti érvényesítését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontját, s ebből eredően jogszabálysértő módon került sor a per megszüntetésére.
A Pp. 157. §-ának a) pontja szerint a bíróság megszünteti a pert, ha keresetlevelet már a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a)-h) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani; a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül – egyéb ok mellett – akkor is elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése – az elévülés esetét ide nem értve – bírói úton nem érvényesíthető.
A Ptk. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége; érvényesítésük – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.
A Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott alapelven valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 171. számú állásfoglalásán alapuló, általánosan elterjedt bírói gyakorlat a bírói út hiánya miatt akkor tartja szükségesnek a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, amikor az állapítható meg, hogy a követelés érvényesítése bírói hatáskörbe tartoznék ugyan, az adott követelés azonban jogszabály értelmében bírói úton nem érvényesíthető. Ilyen értelmezés mellett az említett körbe – a Ptk. 7. §-a (1) bekezdése alóli kivételként – a Ptk. 204. §-ának (1) bekezdésében felsorolt esetek (naturális obligációk) tartoznak.
Az önálló bírósági végrehajtó jogállása sajátos: az igazságügy-miniszter kinevezése alapján igazságügyi feladatot lát el, ugyanakkor nincs szolgálati viszonyban és a törvény által megszabott keretek között tevékenységét – a Ptk. szerinti kártérítő felelőssége mellett – önállóan végzi.
Az alanyi közjogok közé tartozó kereseti jog – amely lehetőséget teremt a perbeli jogképességgel (Pp. 48. §) rendelkezőknek, hogy keresetlevelükkel a bírósághoz forduljanak és peres ügyeikben az ítélet meghozataláig jussanak el – eltérő jogi szabályozás hiánya esetében az ön-álló bírósági végrehajtót a végrehajtási eljárásban félként részt vevő személyekkel szemben is megilleti.
Nem szolgálhat alapul a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja második fordulatának alkalmazásához tehát az a tény, hogy a perbeli követelés érvényesítéséhez hiányzik a kifejezett jogszabályi felhatalmazás: a bírói út igénybevételét az adott esetben megtiltó jogszabályi rendelkezés hiányában ugyanis a keresetlevél alapján nem dönthető el az igény érvényesíthetőségének kérdése; annak vizsgálata pedig, hogy a kereset jogalapja hiányzik-e, a per érdemére tartozó anyagi jogi kérdés, amelynek tárgyában a bíróságnak ítélettel kell határoznia.
Abban helytálló a másodfokú bíróság érvelése, hogy a Vht. valamint a végrehajtására kiadott rendeletek az önálló bírósági végrehajtót nem jogosítják fel per indítására a végrehajtást kérő ellen. Abból azonban, hogy nem is tiltják meg számára a bírói út igénybevételét – az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel – az következik, hogy nem kerülhet sor a Pp. 130. § (1) bekezdésének f) pontjának második fordulatára – a bírói út hiányára – alapítottan a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására (vagy a per megszüntetésére), hiszen a kereset vizsgálata után dönthető el az a kérdés, hogy az önálló bírósági végrehajtó felperes követelése a végrehajtást kérő alperessel szemben mennyiben alapos. E vizsgálat a per érdemére tartozik, így ebben a kérdésben a Pp. 212. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróságnak ítélettel kell döntenie.
A másodfokú bíróság tehát tévesen alkalmazta a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontját, ennek folytán permegszüntető végzése jogszabálysértő, azonban ennek következményei a felülvizsgálati eljárásban nem háríthatók el. A per érdemére is kiható, súlyos eljárási szabálysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat meghozatalára utasította.
A megismételt eljárásban – az előbbiekben kifejtettekre figyelemmel – nincsen lehetőség a per megszüntetésére a bírói út hiánya miatt. (Legf. Bír. Pfv. I/A. 22.199/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás