512/B/2004. AB határozat
512/B/2004. AB határozat*
2007.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 16. § (1) bekezdésének „Európai Gazdasági Térségben” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 27. § (8) bekezdésének „vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 16. § (1) bekezdése és 27. § (3) bekezdése egyes részei alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a védjegyjogosult megtilthatja a közvetlenül tőle külföldön vásárolt termék belföldi forgalmazását, azaz a parallel importot [Vtv. 16. § (1) bekezdés], sérti a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés], valamint a tulajdonhoz való jogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés]. Hivatkozott arra, hogy a szabályozás indokolatlan kizárólagosságot teremt a védjegyjogosult számára és ezáltal sérülnek az áru tulajdonosának jogai, ezért a Vtv. 16. § (1) bekezdésének „belföldön”’ szövegrésze megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Vtv. 16. § (1) bekezdéséből az is következik, hogy az eredeti terméken való védjegyhasználat is bitorlásnak minősül, ha „nem a védjegyjogosult hozza forgalomba belföldön a terméket” és emiatt Vtv. 27. § (3) bekezdésében foglalt szankció nemcsak a hamisított, hanem a védjegyjogosult engedélye nélkül forgalmazott eredeti termékre is alkalmazható. Álláspontja szerint a Vtv. 27. § (3) bekezdése az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe ütközik. Erre tekintettel az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a Vtv. 27. § (3) bekezdését oly módon semmisítse meg, hogy az kizárólag a hamisítványok megsemmisíthetőségére korlátozódjon.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vtv. 16. § (1) bekezdését az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény 10. §-a, a Vtv. 27. §-át pedig az egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CLXV. törvény 12. §-a módosította oly módon, hogy a Vtv. 16. § (1) bekezdésében a „belföldön” kifejezés az „Európai Gazdasági Térségben” kifejezésre változott, a Vtv. 27. § (8) bekezdése pedig lényegében megegyezik a Vtv. korábbi 27. § (3) bekezdésével. A jogszabály megváltozása miatt kibocsátott alkotmánybírósági hiánypótlásra az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy indítványát a módosított jogszabályban szereplő kifejezések, illetve rendelkezések vonatkozásában tartja fenn, kérte azonban, hogy kivételesen a korábban hatályos „belföldön” szövegrész tekintetében is folytassa le az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival, alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [32/2005 (IX. 15.) AB határozat ABH 2005, 329, 333.] Jelen esetben megállapítható, hogy a jogszabály szövegében bekövetkezett ugyan módosulás, ez azonban az alkotmányossági probléma lényegén nem változtatott, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg tekintetében végezte el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Vtv.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezései:
„16. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott belföldi forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba belföldön.”
„27. § (3) A bíróság a védjegyjogosult kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket, anyagokat, termékeket és csomagolóanyagokat – elsősorban a védjegy eltávolításával – fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.”
3. A Vtv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„16. § (1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba az Európai Gazdasági Térségben.”
„27. § (8) A bíróság a védjegyjogosult kérelmére elrendelheti, hogy a lefoglalt, kereskedelmi forgalomból visszahívott, illetve onnan véglegesen kivont eszközöket, anyagokat, árukat és csomagolóanyagokat – elsősorban a védjegy eltávolításával – fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy – ha az nem lehetséges – semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a parallel-importra vonatkozó jogi szabályozás [Vtv. 16. § (1) bekezdés] sérti-e az Alkotmánynak a vállalkozás jogára és a gazdasági verseny szabadságára, valamint a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a Vtv. 27. § (8) bekezdése ütközik-e a tulajdonhoz való jog alkotmányos rendelkezésébe.
Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt a védjegyekhez, mint szellemi alkotásokhoz fűződő jogok természetét vizsgálta meg, és megállapította, hogy azok tradicionálisan territoriális jellegű jogok, azaz a bejegyzés helye szerinti országban, illetve régióban élveznek védelmet. A kereskedelem liberalizálása miatt a jogkimerülés intézménye hivatott az oltalom territoriális jellegét enyhíteni. A Vtv. támadott rendelkezésének célja pontosan az, hogy a védjegyjogosult – az egyszer már általa vagy kifejezett hozzájárulásával – az Európai Gazdasági Térség területén forgalomba hozott terméken szereplő védjegy használatát nem tilthatja meg. A rendelkezés célja, hogy a védjegyet hordozó áruk szabad forgalma – az első jogszerű elidegenítést követően – biztosított legyen. Ez a szabály az indítványozó álláspontjával ellentétesen nemhogy korlátozza a gazdasági verseny szabadságát, hanem pontosan annak megvalósulása irányába hat. Azt hivatott biztosítani, hogy a szellemi tulajdonjogok eredendően szűk territoriális jellegének kiterjesztésével a védett termékek szabad kereskedelme minél szélesebb körben érvényesülhessen. A gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatában már értelmezte. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem „a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal”. (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vtv. 16. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében megfogalmazott gazdasági verseny szabadságát, az állami beavatkozás nem ellentétes az államcéllal, ezért az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
A vállalkozáshoz való jog tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs tényleges, érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezés [Vtv. 16. § (1) bekezdés] és az Alkotmány hivatkozott rendelkezése [9. § (2) bekezdés 1. fordulat] között. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 343.). Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vtv. 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt a vállalkozáshoz való jog vonatkozásában is elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot sérti-e a Vtv. 16. § (1) bekezdése, valamint a 27. § (8) bekezdése.
2.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vtv.-nek a jogkimerülést szabályozó 16. § (1) bekezdése az indítványozó által megjelölt okok alapján nem hozható közvetlen összefüggésbe a tulajdonhoz való joggal. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
2.2. Ami a Vtv. 27. § (8) bekezdését illeti, az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban kimondta, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Kimondta azt is, hogy az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme tehát mindig konkrét, függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is, illetve az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonjogba más és más. Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. Ennek megfelelően az alkotmányossági kérdés az, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie. Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. (ABH 1993, 373, 379–381.)
Mindezeket alapul véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a védjegyet hordozó eszközök, anyagok, áruk és csomagolóanyagok megsemmisítésének, azaz a tulajdonjog elvonásának a lehetősége – mely egyébként végső eszközként szerepel a Vtv. szankciórendszerében – a tulajdonhoz való jogot érinti ugyan, azonban ennek alkotmányos indoka és szükségessége a szellemi tulajdon, valamint a szellemi tulajdon jogosultja érdekeinek védelme. Az Alkotmánybíróság e körben utal arra, hogy a védjegyet hordozó eszközök, anyagok, áruk és csomagolóanyagok – mint ingó dolgok – a jelen esetben a jogsértés elkövetési tárgyai, melyeknek megsemmisítése – mint végső eszközként alkalmazandó szankció – más jogszabályokban (pl. Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pont szerinti megsemmisítés, Btk. 77. §-a szerinti elkobzás, Be. 151. §–155. § szerinti lefoglalás, megsemmisítés, Ket. 92. §–93. § szerinti lefoglalás) is alkalmazott törvényes megoldás. Tekintettel arra, hogy a tulajdonjog ilyen jellegű elvonása a Vtv. rendszerében végső eszköznek minősül, és mivel nincs más olyan enyhébb szankció, mely a szellemi tulajdon jogosultjának jogait hatékonyabban védené, ezért az szükségesnek és arányosnak tekinthető és ebből következően a vizsgált esetben nem alkotmányellenes.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt a tulajdonhoz való jog tekintetében is elutasította.
Budapest, 2007. október 30.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás