55/2004. (XII. 13.) AB határozat
55/2004. (XII. 13.) AB határozat1
2004.12.13.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 7. §-ának a „– harmincnapos lemondási idő megjelölésével –” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
A megsemmisítés következtében a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 7. §-a az alábbi szöveggel marad hatályban:
„7. § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat megbízatásáról. A köztársasági elnök legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét követő ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.”
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 7. §-ának a „– harmincnapos lemondási idő megjelölésével –” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására négy indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróság az indítványokat tárgyuk azonosságára tekintettel egyesítette.
1. Az indítványozók szerint a vizsgálni kért normaszöveg az Alkotmány több rendelkezésével is szemben áll. Egyrészt ellentétes az Alkotmány 33/A. § b) pontjával, amelynek értelmében a Kormány megbízatása megszűnik a miniszterelnök és a Kormány lemondásával. Ellentétes másrészt a 39/B. §-ával, amely kimondja, hogy ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, de csak korlátozott jogkörrel, ún. ügyvezető Kormányként. Harmadrészt szemben áll az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdésével is, amely a Kormány, illetőleg a miniszterelnök lemondása esetén ügyvezető miniszterelnökről szól. Az egyik indítványozó szerint a Tv. által előírt, teljes jogkörű Kormányként és miniszterelnökként eltöltendő harmincnapos várakozási idő az Alkotmány fenti szabályaival szemben szélesíti a már lemondott miniszterelnök jogkörét, veszélyezteti a Magyar Köztársaság demokratikus rendjét. Másik indítványozó – további érvként – utalt arra, hogy a miniszterelnök lemondási joga nem a Tv. 7. §-ából, hanem az Alkotmányból ered, az Alkotmány pedig a miniszterelnök belátására bízza lemondása időpontja meghatározását. A lemondás – vélte az indítványozó – a „személyes önrendelkezési alkotmányos alapjogának része”. „Senki nem kényszeríthető akaratán kívül arra, hogy miniszterelnökként az országot vezesse.” Az indítványozó szerint az Alkotmány is ezt veszi figyelembe, amikor a lemondás közvetlen következményeként az ügyvezető – korlátozott jogkörű – miniszterelnökről és Kormányról rendelkezik az új miniszterelnök megválasztásáig, illetve az új Kormány megalakulásáig [39/B. §, 39/C. § (1) bekezdés]. Kifejtette továbbá, hogy alkotmányossági aggályt vet fel a Tv. 7. §-ában szereplő harmincnapos lemondási idő a tekintetben is, mert lehetővé teszi a már lemondott miniszterelnökkel szemben bizalmatlansági indítvány benyújtását. Az indítványozó szerint a Kormány megbízatása megszűnésének több oka egyszerre nem állhat fenn.
A fentiekkel azonos tartalmú további indítványok is érkeztek a Tv. 7. §-ának harmincnapos lemondási időt szabályozó rendelkezése alkotmányossági vizsgálatára.
Három indítvány a vizsgálni kért szövegrész visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte, míg egy indítvány erre irányuló kérelmet nem fogalmazott meg.
2. Az Alkotmánybíróság megkeresése alapján az igazságügy-miniszter kifejtette álláspontját az indítványokról.
II.
1. Az Alkotmány irányadó rendelkezései szerint:
„33. § (3) A miniszterelnököt a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés tagjai többségének szavazatával választja. A miniszterelnök megválasztásáról, továbbá a Kormány programjának elfogadásáról az Országgyűlés egyszerre határoz.”
„33/A. § A Kormány megbízatása megszűnik:
a) az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával,
b) a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával,
c) a miniszterelnök halálával,
d) a miniszterelnök választójogának elvesztésével,
e) a miniszterelnök összeférhetetlenségének megállapításával, illetőleg
f) ha a 39/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonja és új miniszterelnököt választ.”
„39/A. § (1) A képviselők legalább egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre jelölt személy megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A miniszterelnökkel szemben benyújtott bizalmatlansági indítványt a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványnak kell tekinteni. Ha az indítvány alapján az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, az új miniszterelnöknek jelölt személyt megválasztottnak kell tekinteni.
(2) Az indítvány feletti vitát és szavazást legkorábban a beterjesztéstől számított három nap után, legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül kell megtartani.
(3) A Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat a (2) bekezdésben előírt határidők szerint.
(4) A Kormány – a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen.
(5) Ha az Országgyűlés a (3)–(4) bekezdésben foglalt esetekben nem szavaz bizalmat a Kormánynak, a Kormány köteles lemondani.
39/B. § Ha a Kormány megbízatása megszűnik, az új Kormány megalakulásáig a Kormány hivatalban marad, és gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik; nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat.
39/C. § (1) Ha a miniszterelnök megbízatása az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával vagy a miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondásával szűnt meg, a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja a hatáskörét, de új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat.
(2) Ha a miniszterelnök megbízatása halála, választójogának elvesztése, illetőleg összeférhetetlenségének megállapítása miatt szűnik meg, az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az (1) bekezdésben írt korlátozásokkal – a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök a helyettesítésére kijelölt; ha pedig több miniszter lett kijelölve, az első helyen kijelölt miniszter.”
2. A Tv. vonatkozó rendelkezései értelmében:
„A miniszterelnök
6. § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése egybeesik a Kormány megbízatásának megszűnésével (Alkotmány 33/A. §).
7. § A miniszterelnök, illetőleg a Kormány a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozatával – harmincnapos lemondási idő megjelölésével lemondhat megbízatásáról. A köztársasági elnök legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételétől számított harmadik napon köteles továbbítani a lemondó nyilatkozatot. Az Országgyűlés elnöke legkésőbb a nyilatkozat kézhezvételét követő ülésnapon tájékoztatja az Országgyűlést. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges.
8. § Ha a miniszterelnök megbízatásának megszűnésére az Alkotmány 33/A. §-ának b)–d) pontja alapján kerül sor, ennek tényét az Országgyűlés elnöke jelenti be az Országgyűlésnek.
9. § A miniszterelnök megbízatásának megszűnése esetén – kivéve, ha az Országgyűlés a miniszterelnöktől a bizalmat megvonta és új miniszterelnököt választott [Alkotmány 39/A. § (1) bekezdés] – a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére.”
III.
Az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási idő megjelölésével” szövegrésze alkotmányossági vizsgálata során áttekintette az Alkotmánynak a miniszterelnök és a Kormány státuszát meghatározó – az ügyben releváns – rendelkezéseit.
1. Az Alkotmány rendelkezései a Kormány megalakulását, illetve megbízatásának megszűnését a miniszterelnök személyéhez kötik.
A Kormány megalakulását illetően az Alkotmány 33. § (3) bekezdése kimondja, hogy a miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot, akit az Országgyűlés tagjai többségével választ, s ezzel egy időben az Országgyűlés a Kormány programjának elfogadásáról is határoz. Az időpontok egyidejűségének alkotmányos jelentősége van: meghatározza a miniszterelnök és a megalakuló Kormány viszonyát. A már megválasztott miniszterelnök határozza meg a Kormány személyi összetételét: az Alkotmány 33. § (4) bekezdése értelmében a minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel. Az Alkotmány 33. § (5) bekezdése értelmében a Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg. A megalakult Kormány (a kormányzás tartalmát érintően) a miniszterelnök megválasztásával egy időben elfogadott program alapján fejti ki tevékenységét.
2. A Kormány megbízatása megszűnésének – az Alkotmány 33/A. §-ában foglalt – eseteihez az Alkotmány azonnal belépő átmeneti szabályokat kapcsol. Az átmenetre vonatkozó alkotmányi rendelkezések valamennyi megbízatás-megszűnési ok esetén az új miniszterelnök megválasztásáig irányadóak.
2.1. Az Alkotmány 33/A. § a) pontja szerint az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulásával a Kormány megbízatása megszűnik. Az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése értelmében ilyenkor a miniszterelnök az új miniszterelnök megválasztásáig ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja – korlátozott – hatáskörét.
Az Alkotmány 33/A. § b) pontja – Kormány megbízatása megszűnésének körében – két esetre utal: egyrészt a miniszterelnök, másrészt a Kormány lemondására. Az Alkotmány a miniszterelnök lemondásához nem kapcsol semmilyen feltételt (pl. a lemondás idejét, okát illetően). A Kormány lemondása az Alkotmány 39/A. § (3) és (4) bekezdéseiben foglalt szabályokkal függ össze. Ezek szerint a Kormány – a miniszterelnök útján – bizalmi szavazást javasolhat, illetve – szintén a miniszterelnök útján – azt is javasolhatja, hogy az általa benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. Az Alkotmány 39/A. § (5) bekezdés értelmében, ha ezen esetekben az Országgyűlés nem szavaz bizalmat, a Kormány köteles lemondani.
A fentebb ismertetett, az Alkotmány 33/A. §-ának a) és b) pontjaiban található megszűnési okok jogi tényekhez kötöttek: az új Országgyűlés megalakulásához, és a miniszterelnök, illetve a Kormány lemondásához. Az Alkotmány 33/A. § a) és b) pontjaihoz az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése kapcsolódik. Az Alkotmány e rendelkezése előírja, hogy a megbízás-megszűnés ezen okainak beállta esetén a miniszterelnök, az új miniszterelnök megválasztásáig, ügyvezető miniszterelnökként gyakorolja hatáskörét. Az Alkotmány az ügyvezető miniszterelnöki státuszt – meghatározott korlátozásokkal, az új miniszterelnök megválasztásáig – kötelezően ellátandó feladatként rögzíti. Az Alkotmány az átmenetre (az új miniszterelnök megválasztásáig) irányadó rendelkezései szerint: az ügyvezető miniszterelnök új miniszter kinevezésére, illetőleg miniszter felmentésére javaslatot nem tehet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/C. § (1) bekezdés]; a Kormányra irányadóan pedig úgy rendelkezik, hogy gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyek a Kormányt megilletik, nemzetközi szerződést azonban nem köthet, és rendeletet csak törvény kifejezett felhatalmazása alapján, halaszthatatlan esetben alkothat [Alkotmány 39/B. §]. A miniszterelnök, illetőleg a Kormány lemondását azonnal követő átmeneti szabály tehát maga az ügyvezető miniszterelnök [Alkotmány 39/C. § (1) bekezdés], és a hivatalban maradó korlátozott jogkörű Kormány [Alkotmány 39/B. §] intézménye. Az Alkotmány szerint a miniszterelnök lemondása azonos joghatással bír, mint a Kormány lemondása. Az Alkotmány nem enged olyan következtetést, hogy a miniszterelnök lemondását követően a miniszterelnök, illetőleg a Kormány teljes jogkörrel hivatalban marad. Ezt a korlátozott jogkörű Kormányról rendelkező alkotmányi szabály is kizárja: Az Alkotmány 39/B. § bevezető mondatrésze úgy szól: „Ha a Kormány megbízatása megszűnik”, ennek pedig egyik oka – az Alkotmány 33/A. § b) pont első fordulata szerint – a miniszterelnök lemondása.
2.2. A Kormány megbízatása megszűnésének további esetei és az ahhoz kapcsolt következmények beállta is az „azonnaliságára” helyezik a hangsúlyt. A Kormány megbízatása megszűnik az Alkotmány 33/A. § c) pontja szerint a miniszterelnök halálával, d) pontja értelmében a miniszterelnök választójoga elvesztésével, az e) pontja alapján a miniszterelnök összeférhetetlensége megállapításával. Az Alkotmány 39/C. § (2) bekezdése [ahogy a 39/C. § (1) bekezdése az Alkotmány 33/A. § a) és b) pontjába foglalt okok esetén] világosan rendelkezik ezen esetkörökre vonatkozóan: az új miniszterelnök megválasztásáig az a miniszter gyakorolja – az ügyvezető miniszterelnökre előírt korlátozással – a miniszterelnök hatáskörét, akit a miniszterelnök helyettesítésére kijelölt. Az Alkotmány e körben a miniszterelnököt helyettesítő miniszterről szól, de a Kormány ezen esetekben is – az Alkotmány 33/A. §-a szerint – korlátozott jogkörrel marad hivatalban [az Alkotmány 39/B. §]. Az Alkotmány 33/A. § c)–e) pontokba foglalt – a miniszterelnök személyéhez kapcsolódó – okok esetén az Alkotmány 39/C. § (2) bekezdése közvetlenül alkalmazandó szabályként mondja ki tehát, hogy a miniszterelnök helyettesítésére kijelölt miniszter gyakorolja – az ügyvezetői státuszból eredő korlátozással – a miniszterelnök hatáskörét.
Végül az Alkotmány 33/A. § f) pontja a sikeres bizalmatlansági indítványt említi a Kormány megbízatása megszűnésének okai között. Az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése a konstruktív bizalmatlansági indítványt intézményesíti, így ebben az esetben értelemszerűen nincs szükség – az Alkotmány 39/C. §-ában foglaltakhoz hasonló – átmeneti szabályra: ha az országgyűlési képviselők többsége bizalmatlanságát fejezi ki, egyben új miniszterelnököt választ. Tehát az Alkotmány 33/A. § f) pontjához is kapcsolódik szabály, az Alkotmány 39/A. § (1) bekezdése.
3. A fentiek alapján megállapítható, hogy az Alkotmány a miniszterelnök, illetőleg a Kormány megbízatása megszűnésének körében egymással szorosan összefüggő szabályok által, zárt rendszert alkot. Bár az Alkotmány 39. § (2) bekezdése felhatalmazást ad a törvényhozásnak, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállását, díjazását, továbbá felelősségre vonásuk módját szabályozza, de ez a felhatalmazás értelemszerűen csak az Alkotmányban nem szabályozott kérdésekre terjedhet ki. Következésképpen a Kormány, illetve a miniszterelnök státuszát meghatározó, a fentiekben részletezett szabályok az Alkotmány szintjére tartozó normák. Az Alkotmány tételes rendelkezései a kormányzati munka stabilitásának alkotmányos értékére különös gondot fordítanak, s ez kifejeződik abban is, hogy az átmenet minden lényeges mozzanatáról rendelkezik. Ezért az Alkotmányban szabályozott ügyvezető miniszterelnök, illetve ügyvezető Kormány intézményeinek garanciális jelentősége van, mint ahogy annak is, hogy az ezzel járó korlátozott jogkör mely időponttól érvényesül.
A jelen ügyben vizsgált, a Tv. 7. §-ába foglalt, a miniszterelnök lemondása esetén előírt harmincnapos lemondási idő az Alkotmánynak a Kormány megbízatása megszűnéséhez kapcsolódó tételeivel több szempontból is ellentétben áll:
3.1. A Tv. vizsgált rendelkezése a miniszterelnök lemondása esetén a lemondás időpontját követő harminc napig még teljes jogkörű miniszterelnököt és Kormányt feltételez (tart hivatalban). Ez ellentétes az Alkotmány 33/A. § b) pontjával, 39/C. § (1) bekezdésével és 39/B. §-ával is.
A Tv. értelmében a miniszterelnök a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett írásbeli nyilatkozattal – s a jelen ügyben vizsgált szövegrész értelmében – „harmincnapos lemondási idő megjelölésével” mondhat le. E rendelkezés külön választja a lemondás időpontját a lemondás hatályától, ami ellentétben áll az Alkotmánynak az ügyvezető miniszterelnökről, és korlátozott jogkörű Kormányról szóló rendelkezéseivel. Az Alkotmány 39/C. § (1) bekezdése – mint ahogy ez fentebb bemutatásra került – eltérést meg nem engedő módon kapcsolja a lemondás tényéhez az ügyvezető miniszterelnöki jogállás beálltát, s mivel az Alkotmány 33/A. §-a értelmében ilyenkor a Kormány megbízatása is megszűnik, a Kormány is – az Alkotmány 33/B. §-a szerint – ügyvezető Kormánnyá alakul át. Az Alkotmány e rendelkezéseiből következően a lemondás benyújtásával annak hatálya azonnal beáll. A még harminc napig teljes jogkörű miniszterelnököt és Kormányt feltételező – a Tv. 7. §-ába foglalt – előírás azért alkotmányellenes, mert – mint erre fentebb utalás történt – az Alkotmány tárgykörében rendelkezik, azaz a törvényhozás szintjén egészíti ki az átmenetre vonatkozó szabályokat. Amennyiben az Alkotmány a lemondás ténye és annak hatálya közötti bármilyen időszakkal számolt volna, arról – s az ebben az esetben követendő eljárásról – magának az Alkotmánynak kellene rendelkeznie.
A Tv. 7. §-ába foglalt harmincnapos lemondási idő ezért átrendezi az Alkotmánynak a teljes jogkörű és az ügyvezető miniszterelnökről, illetve Kormányról szóló rendelkezéseit. Az Alkotmány 33/A. §-ában foglalt valamennyi ok konkrét időpontokhoz kötődik, és az Alkotmány 39/C. §-a valamint 39/B. §-ai, meghatározzák ennek azonnali következményeit. E szabályok az Alkotmánynak a kormányzati munka stabilitását az átmenetre biztosító – eltérést nem engedő – rendelkezései.
A fentiekből következően az sem lenne összeegyeztethető az Alkotmánnyal, ha a miniszterek lemondásának analógiájára (lásd: a Tv. 13. §-át), „legfeljebb” harmincnapos lemondási időt írna elő a törvény. A lemondás időpontja és hatálya ugyanis ez esetben is szétválhatna, ami az Alkotmánynak az ügyvezető miniszterelnökről és korlátozott jogkörű Kormányról szóló rendelkezésével ugyanúgy ellentétbe kerülne, mint a most vizsgált szabály. Mindez következik a miniszterelnöknek az Alkotmányban meghatározott közjogi pozíciójából, illetve a Kormány megbízatása megszűnésének a miniszterelnök lemondásához rendeléséből is.
A Tv. 7. §-ától eltérő megítélés alá esik a Tv. 9. §-ában foglalt azon rendelkezés, hogy a miniszterelnök megbízatása megszűnése esetén – a sikeres bizalmatlansági indítványt kivéve – a köztársasági elnök harminc napon belül javaslatot tesz az új miniszterelnök személyére. A Tv. e harmincnapos szabálya – szemben a 7. § vizsgált rendelkezésével – nem változtatja meg az Alkotmánynak a teljes jogkörű Kormányt ügyvezető Kormánnyá minősítő alkotmányos előírásait, hanem az ügyvezető miniszterelnöki tevékenység és korlátozott jogkörű Kormány fennállásának időbeli korlátját adja alkotmányosan igazolható cél érdekében: az új miniszterelnök mielőbbi megválasztása és az új Kormány megalakulása végett.
3.2. A lemondott miniszterelnökkel szemben, aki az Alkotmány erejénél fogva ügyvezető miniszterelnöki státuszba került, bizalmatlansági indítvány benyújtása az Alkotmányból következően fogalmilag kizárt. Az Alkotmány kizárólag a miniszterelnök és nem az ügyvezető miniszterelnök esetében biztosítja a bizalmatlansági indítvány benyújtását. Az Alkotmány fogalomhasználata ugyanis élesen különválasztja a miniszterelnök (értsd: teljes jogkörű miniszterelnök) és az ügyvezető miniszterelnök intézményét. Bizalmatlansági indítvány – a nyelvtani értelmezésen túlmenően – azért sem nyújtható be az ügyvezető miniszterelnökkel szemben, mivel az ügyvezető miniszterelnöki státusz feltételezi, hogy az Alkotmány 33/A. § a) vagy b) pontjai értelmében a Kormány megbízatása megszűnt. A bizalmatlansági indítvány a Kormánnyal szemben benyújtott bizalmatlansági indítvány is, amely értelemszerűen nem nyújtható be azzal a céllal, hogy az egyszer már megszűnt Kormány megbízatása újból megszűnjön. A Tv. 7. §-a lemondás esetén még harminc napig hatályban tartja a teljes jogkörű Kormányt, így e Tv.-i rendelkezésre tekintettel – jelenleg – elvileg nem kizárt, hogy – az Alkotmány szabályaival szemben – a Kormány megbízatása megszűnésének új oka felmerüljön.
Mindezért a Tv.-nek az a szabálya, amely az átmenet beálltának Alkotmányban rögzített időpontját eltérően rendezi, az alkotmányi szabályozás kizárólagos voltát s egyben a kormányzás Alkotmányon alapuló stabilitását, a jogintézmények működésének kiszámíthatóságát sérti.
4. Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a harmincnapos lemondási határidőt előíró szabályát az Alkotmány 54. § (1) bekezdése alapján is kérték vizsgálni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét – a már alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben – érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ába foglalt, s fentebb alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezést az Alkotmány 54. § (1) bekezdéséből fakadó önrendelkezési jog sérelme alapján nem vizsgálta.
5. Az indítványozók a Tv. 7. §-ának a „harmincnapos lemondási idő megjelölésével” szövegrésze visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 40. §-a szerint, ha az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg, a jogszabályt megsemmisíti. Az Abtv. 42. §-a szerint a megsemmisítés hatálya – főszabályként – az alkotmánybírósági határozat közzétételének a napja. Az ex nunc hatályú megsemmisítés főszabályától eltérést enged az Abtv. 43. § (4) bekezdése, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt állapította meg, hogy a visszamenőleges hatályú megsemmisítés indokaként az Abtv. 43. § (4) bekezdésébe foglalt egyik ok sem áll fenn. Az Abtv. 43. § (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály megsemmisítése – szűk kivétellel – nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Tv. 7. §-ának alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezését a határozata közzététele napjával semmisítette meg.
A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 884/B/2004.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás