551/B/2004. AB határozat
551/B/2004. AB határozat*
2006.07.24.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 7/1992. (III. 26.) Főv. Kgy. rendelet 5. számú melléklete Oktatási Bizottság cím 1. pontja második francia bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a rendelkezésnek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 22. M. 3302/2003. sz. perben történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Indítványozó kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 7/1992. (III. 26.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: SzMSz.) 5. számú melléklete Oktatási Bizottság cím 1. pontja második francia bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Egyúttal kérte, hogy az Alkotmánybíróság tiltsa meg a rendelkezésnek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő 22. M. 3302/2003. sz. perben történő alkalmazását. Álláspontja szerint az SzMSz megjelölt rendelkezése azáltal, hogy a Fővárosi Közgyűlés vagy annak bizottsága által megbízott magasabb vezető vagy vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatai ellátásának és a fegyelmi büntetés kiszabásának jogkörét a Közgyűlés hatásköréből átruházta, ellentétes több törvényi rendelkezéssel. A törvényi rendelkezésekkel való ellentét miatt álláspontja szerint e rendelkezés alkotmányellenes is, mivel megsérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezést, hogy az önkormányzat képviselő-testületének rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
2. Az indítványozó szerint az SzMSz vizsgálat alá vont hatáskör-átruházó rendelkezése sérti a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 53/A. § (1) bekezdését, melynek értelmében a helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, valamint a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület (közgyűlés) hatáskörébe tartozik. Ellentétes még az indítványozó szerint az SzMSz vizsgált rendelkezése a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 10. § (1) bekezdés n) pontjával és 62. § (1) és (8) bekezdéseivel is. E törvényi rendelkezések – az indítvány szerint – a képviselő-testület (vagyis a Fővárosi Közgyűlés) át nem ruházható hatáskörei közé sorolják a fegyelmi eljárás és a fegyelmi döntés hatáskörét. E törvényi rendelkezéseket az indítványozó úgy értelmezi, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletével csak az intézményvezető választását, kinevezését és megbízását ruházhatja át bizottságára vagy a főpolgármesterre, a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi határozat meghozatalát nem. Álláspontja szerint a törvény taxatív felsorolása nem ad lehetőséget arra, hogy vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a Közgyűlés helyett annak bizottsága járjon el és hozzon döntést.
Minderre tekintettel indítványozta a kérdéses rendelkezés megsemmisítését és kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az SzMSz e rendelkezésének az indítványozó által indított munkaügyi perben, valamint a fegyelmi ügyében való alkalmazhatóságának tilalmát is, arra tekintettel, hogy mint fővárosi fenntartású középfokú oktatási intézmény igazgatóját a Fővárosi Közgyűlés Oktatási Bizottsága által megindított fegyelmi eljárásban maga az Oktatási Bizottság, mint fegyelmi tanács sújtotta elbocsátás fegyelmi büntetéssel.
Az Alkotmánybíróság főtitkára tájékoztatta az indítványozót, hogy az alkotmányellenesnek tartott rendelkezés alkalmazásának konkrét perben történő kizárása iránti kérelmét alkotmányjogi panasz keretében kell előterjesztenie. Tájékoztatta egyben az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételeiről is.
II.
Az Alkotmány érintett rendelkezése:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
Az SzMSz 5. számú mellékletének, a Közgyűlés által a bizottságokra átruházott hatáskörök jegyzéke című II. része „OKTATÁSI BIZOTTSÁG” címe 1. pontjának az indítványban érintett rendelkezései:
„1. Munkáltatói jogkörben a 6. számú melléklet szerint illetékességébe tartozó intézmények vezetőinek vonatkozásában: [...]
– a Közgyűlés vagy a Bizottság által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében ellátja a fegyelmi tanács feladatait és gyakorolja a fegyelmi büntetés kiszabásának jogát.”
A Kjt. hivatkozott rendelkezése:
[A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése) által indított fegyelmi eljárásra vonatkozó egyes eltérő szabályok]
„53/A. § (1) A helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület (közgyűlés) hatáskörébe tartozik.”
Az Ötv. szabályai:
„10. § (1) A képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át: [...]
n) amit törvény a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utal.”
„62. § (1) A főváros önkormányzatára – a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepére és sajátos helyzetére figyelemmel – e törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”
„62. § (8) A fővárosi közgyűlés rendeletével átruházhatja bizottságára, a főpolgármesterre a 9. § (4) bekezdés szerinti intézménye vezetőinek választását, kinevezését, megbízását [10. § b) pontja]; a fővárosi közgyűlés és a kerületi képviselő-testület bizottságára átruházhatja a 10. § l) pontjában foglalt hatáskörét.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványban felvetett alkotmányossági probléma lényege, hogy a Fővárosi Közgyűlés a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátása céljából létrehozott intézményének magasabb vezető beosztású közalkalmazotti jogállásban lévő vezetőjére vonatkozó fegyelmi jogkört (nevezetesen a fegyelmi eljárás megindításának és a fegyelmi büntetés kiszabásának jogát) átruházhatja vagy nem. E kérdés megválaszolásához elsőként azt kell tisztázni, hogy a fegyelmi jogkört alkotó egyes munkáltatói jogkörök az önkormányzat (esetünkben a Fővárosi Önkormányzat) Közgyűlésének vagy a főpolgármesterének a hatáskörében vannak. Második kérdésként azt kell eldönteni, hogy – amennyiben a Közgyűlést illetik e hatáskörök – tiltja-e törvény a hatáskör átruházását. E kérdések megválaszolása nyomán lehet a felvetett alkotmányossági problémát megítélni és az SzMSz vizsgált rendelkezésének alkotmányossága felől döntést hozni.
1. Az Ötv. által az önkormányzati hatáskörökre vonatkozó alapvető szabályok az alábbiakban foglalhatók össze.
A 9. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzat jogi személy. Az önkormányzati feladat- és hatáskörök ugyanakkor a képviselő-testületet illetik meg. A képviselő-testületet a polgármester képviseli. Ugyanezen § (2) bekezdése szerint az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.
A 2. § (2) bekezdés második fordulata azonban azt is megengedi, hogy törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg.
Minderről az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:
„Az Ötv. 2. § (2) bekezdése kivételesen teszi lehetővé, hogy törvény a polgármesternek (főpolgármesternek, közgyűlés elnökének) önkormányzati feladat- és hatáskört állapítson meg. Maga az Ötv. is ad önálló önkormányzati hatáskört a polgármesternek, amikor a 35. § (2) bekezdés e) pontjában az alpolgármester, a jegyző és az önkormányzati intézményvezető tekintetében az egyéb munkáltatói jogok gyakorlásával a polgármestert hatalmazza fel. Az Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy az alapvető munkáltatói jogokat: kinevezés, megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület gyakorolja. A tételesen felsoroltakon kívül minden más munkáltatói jog az Ötv. 35. § (2) bekezdés e) pontjának alkalmazásában egyéb munkáltatói jognak minősül, amelyet a polgármester gyakorol az alpolgármester, a jegyző, az önkormányzati intézményvezető tekintetében.” [19/2001. (VI. 11.) AB határozat, ABH 2001, 607, 610.]
A hivatkozott ügyben az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette egy önkormányzati rendelet azon rendelkezését, mely ilyen, törvényben meghatározott önálló polgármesteri hatásköröket (munkáltatói jogköröket) elvont a polgármestertől.
Az Alkotmánybíróság határozatában említett Ötv. 103. § (1) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy „az egyéb munkáltatói jogon a kinevezés, vezetői megbízás, felmentés, vezetői megbízás visszavonása, az összeférhetetlenség megállapítása, fegyelmi eljárás megindítása, a fegyelmi büntetés kiszabása kivételével minden más munkáltatói jogot kell érteni”. Ugyanezen § a) pontja azonban rögzíti, hogy „a képviselő-testület hatáskörébe tartozó választás, kinevezés, vezetői megbízás joga – az alpolgármester, főpolgármester-helyettes, megyei közgyűlés elnöke, alelnöke választásának kivételével – magában foglalja a felmentés, a megbízás visszavonásának jogát”.
E rendelkezések összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a polgármestert és a fővárosi önkormányzat esetén a főpolgármestert az Ötv. alapján megillető egyéb munkáltatói jogkörökbe a fegyelmi eljárás megindításának joga és a fegyelmi büntetés kiszabásának joga nem tartozik bele, ezek az Ötv. szerint a képviselő-testületet (a közgyűlést) megillető jogkörök.
A Kjt. 46. § (1) bekezdése szerint a fegyelmi eljárás megindítását – a törvény eltérő rendelkezése hiányában – a kinevezési jogkör gyakorlója, magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazott tekintetében a megbízásra jogosult rendeli el. A 49. § (1) bekezdése értelmében az ügy érdemében háromtagú fegyelmi tanács határoz. Ezekhez az általános szabályokhoz képest maga a Kjt. állapít meg speciális, eltérő szabályokat, amikor az indítványozó által is hivatkozott 53/A. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete (közgyűlése), vagy a fővárosi önkormányzat bizottsága, a főpolgármester által megbízott magasabb vezető, illetve vezető beosztású közalkalmazott fegyelmi ügyében a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetés kiszabása a képviselő-testület (közgyűlés) hatáskörébe tartozik. Az 53/A. § (1) bekezdése kifejezetten nem rendelkezik a fegyelmi eljárás megindításának elrendeléséről, de a 46. § (1) bekezdése e jogkört – vezető beosztású közalkalmazott esetében – egyértelműen a vezető megbízására jogosulthoz telepíti. Önkormányzati intézmények vezetői tekintetében a megbízásra jogosult alatt a képviselő-testületet (vagy azt akire a megbízásra vonatkozó hatáskörét a következőkben ismertetettek szerint a képviselő-testület jogszerűen átruházhatta) kell érteni.
Mindezek alapján a Kjt. szabályai szerint is egyértelmű, hogy a fővárosi önkormányzat intézményénél magasabb vezető, illetve vezető beosztásban közalkalmazottként foglalkoztatott intézményvezető fegyelmi ügyében a fegyelmi eljárás megindításának elrendelése, a fegyelmi tanács feladatainak ellátása és a fegyelmi büntetés kiszabása nem tartozik a főpolgármester törvényben meghatározott önálló hatáskörébe, így a közgyűlésnek az ilyen hatáskörök gyakorlásáról való rendelkezése ez okból nem minősül törvénybe ütközőnek és így alkotmányellenesnek sem.
3. A hatáskör-gyakorlással összefüggő szabályok azonban megengedik a képviselő-testületi hatáskör átruházását is. Az Ötv. 2. § (2) bekezdés első fordulata szerint önkormányzati döntést a képviselő-testület, valamint annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester, illetőleg a helyi népszavazás hozhat. A képviselő-testülettől történő hatáskör-átruházásról az előzőeken túl kifejezetten is rendelkezik a 9. § (3) bekezdése, amikor kimondja, hogy a képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához a testület utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.
A helyi önkormányzás szempontjából kiemelkedő vagy meghatározó jelentőségű hatásköröket azonban a törvény védi, nem engedi meg, hogy azok kikerüljenek a választott képviselő-testület döntéshozatali jogköréből.
„A képviselő-testület hozza meg az alapvető, meghatározó döntéseket a helyi közügyekben. A törvény keretei között a képviselő-testület önállóan alakítja ki a munkamegosztást a szervei között. [...] A meghatározó szerep a képviselő-testületé [...].” [48/2002. (X. 11.) AB határozat, ABH 2002, 623, 626.]
Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése alapján a választópolgárok a helyi önkormányzást részben közvetve, az általuk választott helyi képviselő-testület útján, részben helyi népszavazás útján gyakorolják. Ezzel összefüggésben szögezte le az Alkotmánybíróság, hogy „A választópolgárok a képviselő-testületet a helyi önkormányzás gyakorlására választják meg, következésképpen az önkormányzati feladatok és hatáskörök is a képviselő-testületet illetik meg. Ebből következik az is, hogy ha törvény önkormányzati feladatról, hatáskörről rendelkezik, úgy ez a helyi képviselő-testületet illeti meg akkor is, ha ezt a törvény külön, kifejezetten nem is mondja ki.
Az önkormányzati feladatokat mindenekelőtt a képviselő-testület látja el, valamennyi hatáskörét saját maga gyakorolhatja, s maga – mint az önkormányzati hatáskörök elsődleges címzettje – határoz arról is, hogy átruházza-e azokat [...]
A magyar önkormányzati rendszer egyik alapvető sajátossága, hogy a képviselő-testületet széles körű önállóság illeti meg a tekintetben, hogy milyen munkamegosztást alakít ki saját maga és szervei között. [...] A képviselő-testület belátásán – hatáskör-átruházási gyakorlatán – múlik az is, erősíti vagy gyengíti-e a polgármester helyi önkormányzásban betöltött szerepét. A helyi képviselő-testület saját feladat- és hatásköréből (az át nem ruházhatók kivételével) bármelyiket átruházhatja a polgármesterre.” [24/2000. (VII. 16.) AB határozat, ABH 2000, 141, 147.]
Mindezt az Ötv. 10. § (1) bekezdése támasztja alá, amikor felsorolja azokat a döntésfajtákat, melyek gyakorlása (a velük összefüggő hatáskör) nem ruházható át a képviselő-testülettől. Így rögzíti a 10. § (1) bekezdése, hogy a képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át többek között a törvény (azaz bármely törvény) által hatáskörébe utalt választás, kinevezés, megbízás [b) pont], valamint minden, amit törvény (azaz bármely törvény) a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utal [n) pont]. Az itt megfogalmazott hatáskör-átruházási tilalom egyik következménye, hogy az erről rendelkező határozat vagy rendelet törvénysértő, illetve alkotmánysértő, a másik, hogy az így (azaz törvény- vagy alkotmánysértő módon) átruházott hatáskörben hozott döntés érvényességi (semmisségi) hibában szenved, azaz megsemmisítendő az arra irányuló megfelelő eljárásban.
4. A hatáskör-átruházási tilalom alól azonban maga az Ötv. tesz kivételeket. Egyrészt a 10. § (2) bekezdése szerint a képviselő-testület rendeletében a törvény által hatáskörébe utalt kinevezést, megbízást és intézmény alapítását a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvény szerint társulására ruházhatja, amely a b) pont (kinevezés, megbízás) és a g) pont (intézményalapítás) alól enged kivételt a társulásokra történő hatáskör-átruházásra nézve.
A fővárosi önkormányzatra vonatkozó további kivétel található az Ötv. – indítványozó által is ismertetett – 62. § (8) bekezdésében, melynek értelmében, a 10. §-ba foglalt tilalom ellenére a fővárosi közgyűlés rendeletével átruházhatja bizottságára, a főpolgármesterre az intézménye vezetőinek választását, kinevezését, megbízását [10. § (1) bekezdés b) pontja]. Ez tehát azt jelenti, hogy a 10. § (1) bekezdés b) pontja szerinti átruházási tilalom a fővárosi önkormányzat esetében a bizottság és a főpolgármester irányába nem áll fenn.
Ez a rendelkezés – helyes értelmezés szerint – nem azt írja elő, hogy a fővárosi közgyűlés intézményvezetőket érintő munkáltatói jogkörei (hatáskörei) közül csak és kizárólag az intézményvezető választását, kinevezését, megbízását [a 103. § (1) bekezdés a) pontja értelmében ide értve a felmentés, a megbízás visszavonásának jogát] ruházhatja át, hanem azt, hogy a fővárosi közgyűlés olyan hatásköröket is átruházhat bizottságára vagy a főpolgármesterre, melyeket más képviselő-testületek vagy maguk kötelesek gyakorolni vagy kizárólag a törvényben meghatározott társulásukra ruházhatják át. (Értelemszerűen – mint általános szabály – a társulásra történő átruházás a fővárosi közgyűlést is megilleti.)
Az Ötv. 10. § (1) bekezdése alkalmazásában csak és kizárólag azok a hatáskörök minősülnek át nem ruházható hatásköröknek, melyeket e rendelkezések kifejezetten ilyenként megjelölnek. Az Ötv. 10. § (1) bekezdésében adott felsorolás azonban nem zárt végű, taxatív felsorolás, hanem ezt a kört törvény tovább bővítheti. Erre utal e rendelkezés már idézett n) pontja is, mely szerint az át nem ruházható hatáskörök közé tartoznak azok is, melyeket más törvény a képviselő-testület át nem ruházható hatáskörébe utal. Tehát nem elegendő, hogy más törvény az adott döntés meghozatalát a képviselő-testület hatáskörébe utalja, hanem az is kell, hogy a törvény az átruházás tilalmát külön ki is mondja.
Így rendelkezik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 6. § (2) bekezdése [amint arra a 29/2003. (VI. 2.) AB határozat is felhívta a figyelmet, ABH 2003, 812.], amikor rögzíti, hogy „ha a köztisztviselő kinevezése testület hatáskörébe tartozik, a kinevezést, a felmentést és az összeférhetetlenség megállapítását, továbbá a fegyelmi eljárás megindítását és a fegyelmi büntetés kiszabását – kivéve az 51. § (2) bekezdését – a testület nem ruházhatja át.” [Az 51. § (2) bekezdése a munkáltatói jogkör gyakorlójának megrovás fegyelmi büntetés fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabására vonatkozó jogkörét rögzíti.]
Mint az előzőekben utalt rá az Alkotmánybíróság, a fegyelmi eljárás megindításának elrendelése a vezetői vagy magasabb vezetői beosztásban lévő közalkalmazott esetében a megbízásra jogosult szervet vagy személyt illeti meg. Ez a jogkör tehát igazodik ahhoz, hogy ki gyakorolja a megbízás jogát. Alapesetben ez a jogkör a képviselő-testületet illeti meg, de e joga bármely önkormányzatnál a törvény szerinti társulásra átruházható. Fővárosi önkormányzat esetén a vezetői megbízás joga akár a főpolgármesterre, akár valamely bizottságra átruházható [Ötv. 62. § (8) bekezdés]. A főpolgármesterre történt átruházás esetén a fegyelmi eljárás megindítása elrendelésének joga (és e jogkörhöz szorosan kapcsolódó egyéb, a Kjt.-ben rögzített jogkörök) a főpolgármestert illetik meg a Kjt. 46. § (1) bekezdése (azaz törvény rendelkezése) szerint, de a megbízás hatáskörének átruházása (azaz közgyűlési aktus) alapján.
A bizottságra történt vezetői megbízási jogkör átruházása esetén a 46. § (1) bekezdés értelmében a fegyelmi eljárás megindításának elrendeléséről a bizottság dönthet. Ezt a szabályt ismétli meg az SzMSz melléklet vizsgált 1. pontjának első francia bekezdése, mely szerint az Oktatási Bizottság munkáltatói jogkörben, az SzMSz 6. számú melléklete szerint hatáskörébe tartozó intézmények vezetőinek vonatkozásában „a főpolgármester véleményének figyelembevételével kiírja és elbírálja az intézmények vezetői pályázatát, gyakorolja a vezető kinevezésének, vezetői megbízásának, felmentésének, vezetői megbízás visszavonásának, foglalkoztatási jogviszony megszüntetésének, összeférhetetlenség megállapításának, fegyelmi eljárás megindításának (biztos kijelölésének) jogát”.
A fegyelmi jogkörön belüli legfontosabb döntési jogot (hatáskört), azaz a fegyelmi büntetés kiszabását a Kjt. a fegyelmi tanács hatáskörébe utalja. Mint ismertette az Alkotmánybíróság, a fegyelmi tanács hatásköre önkormányzati intézmények vezetői esetén a képviselő-testületet (közgyűlést) illeti meg. Törvény ezirányú külön rendelkezésének hiányában ez a hatáskör azonban (ellentétben a köztisztviselőkkel összefüggő fegyelmi jogkörökkel) az Ötv. szabályai szerint átruházható.
E hatáskör átruházásáról rendelkezik az – indítványozó által alkotmányellenesnek tartott – SzMSz-beli rendelkezés. Az Alkotmánybíróság a fent részletesen ismertetettek szerint megállapította, hogy az SzMSz vizsgált rendelkezése átruházható közgyűlési hatásköröket ruház át a közgyűlés bizottságára, ezért nem találta azt sem törvénysértőnek, sem alkotmányellenesnek.
Indítványozó kérte azt is, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az SzMSz vizsgált rendelkezésének konkrét munkaügyi perben való alkalmazási tilalmát. Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát (illetve annak tilalmát) visszamenőleges hatállyal is meghatározhatja. Tekintettel arra, hogy jelen eljárásában az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabályi rendelkezést nem találta alkotmányellenesnek, az indítványozó ez irányú kérését is elutasította.
Budapest, 2006. június 19.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás