PÜ BH 2004/61
PÜ BH 2004/61
2004.02.01.
Az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabályon alapuló – állami tulajdonba vételre irányuló – határozat általában nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat [1989. évi III. tv. 42-43. §; 17/1996. (V. 10). AB h.].
A V. út 36. szám alatti, eredetileg 942 m2 területű, vízparti ingatlan tulajdonosa a II. rendű felperes jogelődje, H. J. K. A. volt. 1974-ben – kártalanítás nélkül – az ingatlanból 360 m2 a Magyar Állam tulajdonába került. A partvonal rendezése kapcsán megosztott ingatlanból az 582 m2 területű ingatlant a II. rendű felperes örökölte meg 1978-ban, míg a 360 m2 területű ingatlanra a Magyar Állam tulajdonjogát és az Sz. Vízügyi Igazgatóság kezelői jogát jegyezték be. Az 582 m2-es ingatlan tulajdonjogát az I. rendű felperes 1989-ben ajándékozás útján szerezte meg, a II. rendű felperes 2004-ig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a 360 m2-es ingatlanra vonatkozó felperesi tulajdonjog fennállásának megállapítására irányuló kereseti kérelmet. Ítéletének indokolása szerint a felperesek azért nem szerezhettek a vitatott ingatlanon tulajdonjogot, mert a II. rendű felperes csak az 582 m2 területű ingatlant örökölte, és ezt az ingatlant ajándékozta az I. rendű felperesnek. Utalt arra, hogy bár az Alkotmánybíróság 1989. október 23. napjától megsemmisítette a kártalanítás nélkül állami tulajdonba vételt elrendelő jogszabályt, annak hatálya azonban nem hat vissza a perbeli ingatlanrész állami tulajdonba vétele időpontjára.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal az indokolásbeli kiegészítéssel hagyta helyben, hogy az I. rendű felperes az ajándékozási szerződéssel csak 582 m2 területű ingatlanrészre szerzett tulajdonjogot, ezt meghaladó területrész követelésére nincs jogcíme; az öröklés útján tulajdonjogot szerző II. rendű felperes jogosult a perbeli igény érvényesítésére, azonban a megsemmisítést megelőzően 1974-ben hatályos jogszabály alapján történt ingatlanrész kisajátításának jogszerűségét az Alkotmánybíróság határozata nem érinti.
A jogerős ítélet ellen bejelentett felülvizsgálati kérelműkben a felperesek azt kérték: a Legfelsőbb Bíróság ,,az ítéletet saját hatáskörben változtassa meg, rendelje el az eredeti állapot helyreállítását''. Érvélésük szerint: ,,az eljárt bíróságok tévesen értelmezték az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvényt és megsértették a Ptk. 120. §-ára vonatkozó Kommentárt is, mely szerint, ha a tulajdonszerzés alapjául szolgáló határozat jogszabályt sért, és azt megsemmisítik, az eredeti állapotot helyre kell állítani''.
A Magyar Állam 1989. október 23-ától semmilyen jogcímen nem tarthatja tulajdonában a felperesektől jogellenesen, hatósági kényszerrel elvett területrészt, azzal jogalap nélkül gazdagodna. A ,,korábbi vízügyi határozatok, illetve azok földhivatali átvezetése az akkori és a jelenlegi Alkotmányba ütközésük okából hatálytalanok és a joghatás kiváltására nem alkalmasak, így úgy kell tekinteni, hogy I. és II. rendű felperesek tulajdonszerzései (öröklés, illetve ajándékozás) az egész ingatlanra vonatkoztak''.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelem előterjesztése idején hatályos Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemnek anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés esetén van helye.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmük alapjaként is tévesen hivatkoznak arra, hogy keresetük jogszerű, mert az Alkotmánybíróság az alperes tulajdonszerzését megalapozó ,,határozatot visszamenőleges hatállyal'' megsemmisítette, ezért az eredeti állapotot helyre kell állítani; törölve az alperes jogszerzését a perbeli ingatlanra, arra a felperesek tulajdonjogát kell visszaállítani.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi III. törvény 43. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszabálynak vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközének megsemmisítése, ugyanis – (3) bekezdésben foglalt eset kivételével – nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A (4) bekezdés szerint az Alkotmánybíróság a 42. § (1) bekezdésében, valamint a 43. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Az Alkotmánybíróság 17/1996. (V. 10.) AB határozatával megállapította, hogy a Balaton-parti földrészletekre vonatkozó rendelkezésekről szóló 21/1970. (IX. 13.) ÉVM-IM-PM együttes rendelet 1. §-a (3) bekezdésének c) pontja alkotmányellenes, ezért azt megsemmisítette. Kimondta, hogy a megsemmisített rendelkezés 1989. október 23. napjától veszti hatályát. Az előző törvényi rendelkezésekből következően a megsemmisítés nem hat ki az azt megelőzően hozott hatósági határozaton alapuló alperesi tulajdonszerzésre. Ebből okszerűen következik, hogy nincs jogi lehetőség a hivatkozott jogszabályi rendelkezés alapján 1974. évben állami tulajdonba vett ingatlanrész, illetőleg perbeli ingatlan tekintetében a keresettel érvényesített tulajdoni állapot visszaállítására. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletével helytállóan hagyta helyben az elsőfokú bíróságnak a perbeli ingatlanra vonatkozó felperesi tulajdoni igényt elutasító ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogszabálysértés nélkül hozott jogerős ítéletnek felülvizsgálattal támadott részét – a felülvizsgálati kérelem benyújtásakor hatályos Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján – hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.689/2000. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás