PÜ BH 2004/65
PÜ BH 2004/65
2004.02.01.
A bérleti jog folytatására való jogosultság megállapítása iránt indított perben a bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján állapítja meg, hogy a felperes a lakásban életvitelszerűen lakik-e, azt ténylegesen rendeltetésszerűen használja-e. Bár a bejelentkezés tényének polgári jogi jelentősége nincs, a bizonyítékok körében nem hagyható figyelmen kívül a felperes bejelentett lakcíme sem [1993. évi LXXVIII. tv. 32. § (2) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A felperes édesanyja – H. E. – bérlője volt perbeli egy szobás félkomfortos önkormányzati lakásnak. Az 1995. március 18-án bekövetkezett halála után a felperes kérte a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságának a megállapítását, de ezt az alperes megtagadta.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy jogosult a bérleti jog folytatására, mert az édesanyja halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Oda 1993. év végén költözött be, mert Budapesten talált munkát.
Az alperes a kereset elutasítását és viszontkeresetében a felperesnek a lakás kiürítésére való kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság keresetnek helytadó és a viszontkeresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta; a keresetet elutasította, és a viszontkeresetnek megfelelően kötelezte a felperest a perbeli lakás kiürítésére. A rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján tényként megállapította, hogy a felperes csak az édesanyja halálát követően költözött be a lakásba, tehát a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 32. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek hiányában nem jogosult a lakásbérleti jog folytatására. Miután a lakás használatára jogcíme nincs, annak kiürítésére köteles.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozatlannak, a bizonyítékok értékelését tévesnek tartotta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azoknak a tanúknak a vallomását, akikkel bizonyította az életvitelszerű ottlakását, és csak az ellentétes tartalmú tanúvallomásokra alapozva hozta meg a döntését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Polgári Perrendtartásnak az ügy elbírálására irányadó 270. §-ának (1) és 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata az anyagi jogi és az eljárási szabályok megsértésére alapítottan egyaránt előterjeszthető. A felperes felülvizsgálati kérelme lényegében a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja, és azt állítja, hogy a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt eljárási szabályok megsértése vezetett az anyagi jogszabályok [Lt. 32. § (2) bek.] megsértéséhez, és eredményezte a keresetének elutasítását.
A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet sérti-e az itt megjelölt jogszabályokat.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásainak és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. E jogszabályból következően a bíróság mérlegelése kiterjed egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékoknak és a felek, valamint a per egyéb résztvevői magatartásának egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. Mindezekből következtetés útján alakul ki a bíróság benső meggyőződése arról, hogy az ügyre vonatkozó tények valósak, illetőleg bizonyítottak-e.
A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata értelmében a felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak igen kivételesen, akkor kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt vagy a megállapított tényállás iratellenes, illetőleg okszerűtlen következtetéseket vagy logikai ellentmondást tartalmaz. Mindez az adott esetben nem állapítható meg.
A másodfokú bíróság a bizonyítékok helyes, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével megalapozottan állapította meg, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania a bérleti jog folytatásához szükséges életvitelszerű ottlakást.
Helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az életvitelszerű ottlakás azt jelenti: ez a lakás az otthona, máshol nincs olyan lakása, amelyet ténylegesen, rendeltetésszerűen használ. A felperes esetében azonban ez nem állapítható meg. A felperesnek a családjával való együttélése nem szakadt meg, és bár a bejelentkezés tényének polgári jogi jelentősége nincs, a bizonyítékok körében mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperes bejelentett lakcíme változatlanul ott van, ahol a családja – házastársa és gyermekei – lakik, és a perbeli lakásban való életvitelszerű ottlakása a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes mérlegelése alapján nem állapítható meg. A kifejtettekre figyelemmel a jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperest a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a módosított 3/1984. (V. 27.) IM rendelet 4. §-a alapján megállapította, a díjat a 2. §-a alapján az állam viseli, és kiutalásáról az elsőfokú bíróságnak kell gondoskodnia. A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 14. §-a alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv. III. 23.068/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás