667/B/2004. AB határozat
667/B/2004. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdésének „Ha a pótlékban részesült személy meghal,” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 3. § (1) bekezdésének „Ha a pótlékban részesült személy meghal,” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, a Szabad Magyarországért Emléklap alapításáról és adományozásáról, valamint a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról szóló 110/1999. (VII. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr1.) hatálybalépésének napjára visszamenő hatállyal. Álláspontja szerint a Kr. kifogásolt szövegrésze ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal, mivel a „túlélő özvegyek egy részét jogalap nélkül zárja ki a juttatásból”. Az indítványozó véleménye szerint a Kr. a juttatás szempontjából önkényesen három csoportra osztja az egyébként egységes csoportot alkotó túlélő özvegyeket: a Kr. és a Kr1. hatálybalépésének időpontja előtt meghalt személyek özvegyei, a kormányrendeletek hatálybalépését követően meghalt, életükben a juttatásból részesülő személyek özvegyei, illetve a kormányrendeletek hatálybalépését követően meghalt, életükben a juttatásból nem részesülő személyek özvegyei. Az első két esetben a juttatás megilleti az özvegyet, míg a harmadik esetben nem. Az indítványozó indítványában kifejtette továbbá: az „Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés utáni figyelemre méltó megfogalmazott esettel állunk szemben, mely szerint a diszkriminációt sok esetben nehéz ténylegesen bizonyítani, mert a hátrányos megkülönböztetés, mint valódi ok általában az érvelés háttérben húzódik meg ezért nehezen fedezhető fel. Esetünkben pontosan az érvelés hátterében az az eset áll fenn, hogy az általunk kifogásolt kormányrendelethely a jogosulti kör meghatározásánál mellőzi azt az érdemi kötődést, kapcsolatot, amely a kitüntetett személy életes során, illetve haláláig fennállt. Ennek következtében s így került az alanyi személy vagyis »ha a kitüntetett személy meghal az özvegy jogosult pótlékra« meghatározás helyett egy úgynevezett pótlék utáni pótlék újnevű megfogalmazására mely a következő: »ha a pótlékban részesülő személy meghal az özvegy jogosult pótlékra«. Ugyanis az itt említett pótlék nem szerzettjogú juttatás, hanem állami pénzből kitüntetett személyek, valamint azok túlélő özvegyei részére méltányossági alapon adományozott juttatás, s így nem képezheti a törvényes öröklés elve szerinti bánásmód, illetve egyenlőtlen elosztás elvét!”
Az Alkotmánybíróság az indítványt véleményezésre megküldte az igazságügyi és rendészeti miniszternek, valamint a pénzügyminiszternek.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Kr.-nek a vizsgálatba bevont rendelkezései (az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg szerint):
„1. § A Kormány az 1956-os Emlékérem és Emléklap alapításáról szóló 1991. évi XLIII. törvény, a Nemzeti Ellenállásért Emléklap adományozásáról szóló 39/1995. (IV. 7.) Korm. rendelet, a Nemzeti Ellenállásért Emléklap újbóli adományozásáról szóló 85/2005. (V. 2.) Korm. rendelet, valamint a Szabad Magyarországért Emléklap alapításáról és adományozásáról, valamint a nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék bevezetéséről szóló 173/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról szóló 110/1999. (VII. 7.) Korm. rendeletben foglaltak alapján elismerésben részesültek ellátására, illetve nyugellátásának kiegészítésére nemzeti helytállásért elnevezésű pótlék (a továbbiakban: pótlék) bevezetését rendeli el.
2. § (1) A pótlékra az a személy jogosult, aki
a) magyar állampolgár, és
b) állandó jelleggel Magyarországon tartózkodik, valamint
c) 1956-os Emlékéremmel, 1956-os Emléklappal, Nemzeti Ellenállásért Emléklappal vagy Szabad Magyarországért Emléklappal (a továbbiakban együtt: kitüntetés) rendelkezik, továbbá
d) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, illetve korkedvezményes nyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, egyes művészeti tevékenységet folytatók nyugellátásában, előrehozott öregségi nyugdíjban, előnyugdíjban, továbbá szolgálati nyugdíjban részesül, vagy munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette (a továbbiakban: rokkant), és
da) nyugellátása, illetve rendszeres szociális ellátása együtt a 120 000 Ft-ot nem éri el, vagy
db) nyugellátásban, illetve rendszeres szociális ellátásban nem részesül, és keresőtevékenységből származó jövedelemmel sem rendelkezik, vagy
dc) nyugellátásban nem részesül, és rendszeres szociális ellátása a 120 000 Ft-ot nem éri el”.
„3. § (1) Ha a pótlékban részesült személy meghal, az özvegy jogosult a pótlékra, ha megfelel a 2. § (1) bekezdés a)–b) és d) pontjaiban meghatározott feltételeknek.
(2) Ha az özvegy a házastársa halálakor az öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be, illetve nem rokkant, úgy az elhunyt halálát követő egy évig jogosult a pótlékra, feltéve, hogy megfelel a 2. § (1) bekezdés a)–b) pontjában meghatározott feltételeknek.
(3) Ha a kitüntetést posztumusz adományozzák, az elhunyt özvegye, özvegy hiányában túlélő szülője akkor jogosult a pótlékra, ha megfelel a 2. § (1) bekezdés a)–b) és d) pontjaiban meghatározott feltételeknek.
(4) A (3) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a kitüntetésben részesült személy e rendelet hatálybalépése előtt hunyt el, azzal, hogy ebben az esetben a túlélő szülő nem jogosult a pótlékra.
(5) A (2) bekezdés szerint megállapított pótlék megszűnését követően az özvegy ismételten jogosulttá válik a pótlékra, ha rendelkezik a 2. § (1) bekezdés a)–b) és d) pontjaiban meghatározott feltételekkel.
4. § (1) A kitüntetésben részesült személy pótlékát határozatlan időtartamra kell megállapítani úgy, hogy havi nyugellátása, rendszeres szociális ellátása és a pótlék együttes összege a megállapításkor érje el a havi 120 000 Ft-ot, azonban a megállapított pótlék összege 500 Ft-nál kevesebb nem lehet. A 2. § (1) bekezdésének db) pontja szerinti esetben a pótlék összege 120 000 Ft.
(2) A 3. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a pótlék az (1) bekezdés alapján kerül megállapításra azzal, hogy a pótlék összege a havi 60 000 Ft-ot nem haladhatja meg.
(3) A 3. § (2) bekezdésében szabályozott esetben a pótlék összege az elhunyt házastárs részére megállapított pótlék 50%-a.
(4) Ha a pótlékra való jogosultság a 3. § (3)–(4) bekezdése alapján keletkezett, a pótlék összege a (2) bekezdés alapján kerül megállapításra.
(...)
(7) Ha az özvegy a 3. § (5) bekezdése alapján a pótlékra ismételten jogosulttá válik, úgy a pótlékot a 4. § (3) bekezdése szerinti alapösszegnek a 3. § (2) bekezdésében meghatározott időtartam megszűnését követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegében kell megállapítani és folyósítani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 815/E/1997. AB határozatában (ABH 2001, 920., a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta a Kr.-ben létrehozott pótlék jogi jellegét. Megállapította, hogy „az indítvánnyal érintett pótlék – jogi jellegét tekintve – egy speciális, ex gratia juttatás, amely egy meghatározott személyi kör számára megállapított, szociális jellegű ellátásként jelenik meg. Célja ugyanis az, hogy a Kitüntetések valamelyikében részesült személyek számára elfogadható életkörülményeket biztosítson.” (ABH 2001, 920, 931–932.)
Az Alkotmánybíróság már a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatában kifejtette, hogy ha a jogalkotó „nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [...] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek. Figyelembe kell venni, hogy nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak.” (ABH 1991, 58, 62.)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint továbbá az alkotmányellenes megkülönböztetés csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó – a szabályozási koncepció szerint – ugyanazon (homogén) csoportba tartozók között tesz – önkényesen, ésszerű indok nélkül – különbséget. Az egymáshoz bár a legtöbb szempontból hasonlító, ám valamely lényeges szempontból mégis különböző személyek csoportjai az alkotmányellenes diszkrimináció vonatkozásában nem hasonlíthatóak egymással össze, így az alkotmányellenesség megállapítására sem kerülhet sor.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróságnak először azt kellett megvizsgálnia, hogy a Kr. 1. §-ában felsorolt jogszabályok alapján elismerésben részesült személyek özvegyei a Kr. szabályozása szempontjából homogén csoportot alkotnak-e?
2. A Kr.-ben létrehozott pótlék célja – a Kr. 1. §-a szerint – a meghatározott jogszabályok alapján elismerésben részesültek ellátása, illetve nyugellátásban részesítése. E célnak megfelelően a juttatásra való jogosultságot többféle – magyar állampolgárság, állandó jelleggel Magyarországon tartózkodás, meghatározott kitüntetésben részesülés, illetve a nyugdíjhoz kapcsolódó, ezen belül annak összegszerűségére is vonatkozó – feltételhez köti a Kr. A pótlékra – a Kr. 1. § és 2. §-a alapján – tehát az a személy jogosult, aki a meghatározott kitüntetésben részesült, és a Kr. 2. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb feltételeknek is megfelel.
A Kr. 3. §-a kiterjeszti a pótlékra való jogosultságot az elhunyt kitüntetett özvegyére (egyes esetekben túlélő szülőjére is), ám ennek egyik feltétele az, hogy maga az elhunyt személy korábban jogosult volt a pótlékra, vagy jogosultságának megállapítására azért nem kerülhetett sor, mert a kitüntetés adományozásakor, illetve a pótlékot létrehozó Kr. hatálybalépésekor már nem élt. Ez utóbbi két esetben a jogalkotó azt a vélelmet állítja fel, hogy a kitüntetett személy – ha élne – egyébként jogosult lenne a pótlékra.
Az özvegynek a pótlék folyósításához való joga származékos, eredete elhunyt házastársának jogosultsága. A pótlékban való részesüléshez pedig az eredetileg jogosult – a kitüntetett – személynek minden tekintetben – így a nyugdíjmaximumra vonatkozó rendelkezés tekintetében is – meg kellett felelnie a Kr. 2. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. A Kr. az özvegyeket megillető juttatás szabályozása során nem tekinti releváns szempontnak, hogy a kitüntetett személy milyen okból nem részesült a pótlékban, vagyis melyik – a Kr. 2. § (1) bekezdésében felsorolt – feltételnek nem felelt meg.
A Kr. szabályozási koncepciója szempontjából a kitüntetett személyek özvegyei nem alkotnak homogén csoportot. A csoportképző ismérv az, hogy az eredetileg jogosultak (a kitüntetett személyek), akiktől a túlélő házastársak pótlékhoz való joga származik ténylegesen vagy a jogszabályi vélelem alapján jogosultak voltak (lettek volna) a pótlék folyósítására. Ezen homogén csoportba nem tartoznak bele azoknak a kitüntetett személyeknek az özvegyei, akik maguk valamilyen okból (így pl. azért, mert nyugellátásuk összege magasabb volt a Kr.-ben meghatározottnál, vagy állandó jelleggel nem Magyarországon tartózkodtak) eleve nem voltak jogosultak a pótlékra.
3. Mivel a Kr.-ben létrehozott pótlék ex gratia juttatás, ezért a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a tekintetben, hogy ki részesülhet ebből a juttatásból [ld. pl. a már idézett 16/1991. (IV. 20.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már vizsgálta annak alkotmányosságát, hogy a pótlékra jogosultak – szociális helyzetükre, jövedelmi viszonyukra tekintettel – más-más összegű juttatásban részesültek. Vizsgálata során a pótlék jogi jellegéből és céljából (a meghatározott kitüntetésben részesült személyek szociális helyzetének, életkörülményeinek javítása) kiindulva a szabályozásról megállapította, hogy az megfelel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének. Alkotmányos tehát az a szabályozás, hogy a meghatározott kitüntetésben részesült személyek egy része semmiféle juttatásban (pótlékban) nem részesül a kitüntetése után. Amennyiben az eredetileg jogosultak közötti különbségtétel alkotmányos volt, úgy nem tekinthető alkotmányellenesnek a származékos jogosultak közötti különbségtétel sem. A jogalkotó méltányosságból biztosítja az eredetileg jogosultak özvegye számára a juttatást, és ezt más feltételekkel teszi, mint a kitüntetett személyek esetében. Az állampolgársági, lakóhelyre, valamint a jövedelmi helyzetre vonatkozó feltétel megegyezik, ám eltérő, pl. a pótlék adható legmagasabb összege, és értelemszerűen nem követelhető meg az özvegytől, hogy ő maga is birtokában legyen a kitüntetésnek (ez esetben saját jogon jogosult rá).
Tekintettel arra, hogy Kr.-ben foglalt szabályozás az eredetileg jogosult személyek vonatkozásában nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ába foglalt tilalomba, nem alkotmányellenes az a szabályozás sem, hogy a meghatározott kitüntetésben részesült személyek özvegyei is csak az eredetileg jogosult, elhunyt házastársuk után részesülhetnek a pótlékban (származékos jogosultak). Mivel ez alapján a Kr. vonatkozásában a kitüntetett személyek özvegyei két homogén csoportba tartoznak (azon kitüntetettek özvegyei, akik – ténylegesen vagy jogszabályi vélelem alapján – jogosultak voltak a pótlékra, és azon kitüntetettek özvegyei, akik nem voltak jogosultak a pótlékra), az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a két csoport tagjai közötti alkotmányellenes megkülönböztetés sem vizsgálható és állapítható meg.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kr. 3. § (1) bekezdése „Ha a pótlékban részesült személy meghal,” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. december 12.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás