GÜ BH 2004/69
GÜ BH 2004/69
2004.02.01.
Az Értéktőzsde téves adatbevitellel kapcsolatos kártérítési felelősségének megállapítása körében vizsgálandó körülmények, ha a részvény első tőzsdei kereskedésének napján nem visz be ún. bázisárat a kereskedelmi rendszerbe [Ptk. 339. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 600 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a felperes mint az Értéktőzsde tagja, rendszeresen folytatott tőzsdei értékpapír kereskedést. A tőzsdei ügyletek az alperes számítógépes rendszerén keresztül kerültek megkötésre. A felperes alkalmazottja 1999. február 15-én az OTP elsőbbségi részvények első tőzsdei kereskedési napján az ár és a darabszám felcserélésével tévesen vitt be a tőzsdei kereskedési rendszerbe eladási ajánlatot, 50 db OTP elsőbbségi részvény eladására 7350 Ft/db egységár helyett 7350 db részvényt kínált eladásra 50 Ft/db egységár mellett. Ebbő1 4663 db-ra 3025 Ft/db egységáron ügyletkötés jött létre, a további 2687 darabra tett ajánlatot visszavonta. Az áron aluli eladás miatt őt ért 16 835 640 Ft kár megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az alperes felróható magatartását abban jelölte meg, hogy bár az azonnali ügyletekről és a tőzsdei kereskedésről kiadott Szabályzat szerint ez kötelessége volt, nem határozta meg a kereskedési napon az ún. bázisárat, és ezzel megsértette a maga által kidolgozott, de reá nézve is kötelező Szabályzat 2.8., 3.8., 11. és 16.2. pontjában foglaltakat. A bázisár meghatározásának hiányában az elektronikus kereskedési rendszer befogadta az alkalmazásában álló brókernek az eladás szempontjából nyilvánvalóan téves árajánlatát, ami a károsodásához vezetett. A károsodást előidéző kötés az alkalmazott tévedése ellenére sem jött volna létre, ha az alperes nem tekint el a bázisár meghatározásától és annak alkalmazásától.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy bázisár meghatározási kötelezettség nem terhelte. A bázisár alkalmazásától a Szabályzat 16.1. pontja szerint jogosult volt eltérni és az egyes részvények tőzsdei bevezetésekor a bázisár rögzítését és alkalmazását az első kereskedési napon más alkalommal is mellőzte, mert az OTC piacon kialakult vételárak alapulvételével megállapított bázisár mellett több alkalommal fel kellett függeszteni a tőzsdére éppen bevezetett értékpapírok kereskedését. A jelen esetben is a kialakított és más alkalommal is alkalmazott gyakorlat szerint járt el, erről azonban a tőzsde tagjait az elektronikus rendszeren keresztül megfelelően tájékoztatta. A tájékoztatást a felperes alkalmazottja nem vette figyelembe, ár és a darabszám felcserélésével tévesen vitt be ajánlatot a tőzsdei kereskedelembe. Az alkalmazott mulasztásának következményeiért ezért az alperes felelőssé nem tehető.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a keresetet. Megállapította, hogy az alperesnek nem volt bázisár képzési kötelezettsége, ilyen kötelezettséget számára sem az 1996. évi CXI. törvény (Épt.), sem a Szabályzat nem írt elő, ezért az alperes olyan jogellenes magatartásnak minősülő mulasztást nem követett el, ami a kártérítési felelősségét megalapozná.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását; másodlagosan hatályon kívül helyezését, és elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. A felperes állítása szerint a Szabályzat 2.8. pontja szerint képződött bázisár alkalmazásától az alperes nem volt jogosult eltekinteni, erre a Szabályzat 16.1. pontja nem adott lehetőséget. Az OTC piacon kialakult bázisár alkalmazása a perbeli esetben egyébként sem okozott volna súlyos érdeksérelmet a piac szereplői számára. A bázisár alkalmazása esetében a perbeli kötés nem jött volna létre, mert ajánlatot a szűrő és védelmi rendszer automatikusan törölte volna és a felperes kára nem következett volna be.
A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a Tőzsde Szabályzat alapján arra a következtetésre jutott, hogy bár a Szabályzat 2.8. pontja tartalmazza a bázisár fogalmát, továbbá, annak 3.8. és 3.9. pontjai azt a kikötést, hogy az üzletkötők a bázisártól meghatározott mértéken túl nem térhetnek el, a Szabályzatban nincs arra vonatkozó előírás, amely szerint valamely részvény első tőzsdei kereskedési napján köteles az Értéktőzsde a bázisárat a kereskedési rendszerbe bevinni.
Az alperes által csatolt okiratok alapján megállapítható, hogy a Szabályzat 3.9. pontjában írt automatikus törlési rendszer bevezetésének az volt a célja, hogy technikailag is megakadályozza az üzletkötőket abban, hogy a bázisártól a 3.8. pontban írtaknál nagyobb arányban eltérjenek. Tehát a technikának nem az volt a célja, hogy az üzletkötőket védje meg a téves adatbeviteltől, hanem az, hogy ne tudják megszegni a Szabályzatot.
A rendszerbe bevitt bázisárak esetén az üzletkötők azonban számolhattak azzal, hogy a 3.8. pontnak meg nem felelő ajánlatok automatikusan törlődni fognak akkor is, ha nem szabályszegés okából, hanem esetleg tévedésből kerül számukra meg nem felelt ajánlat a rendszerbe. Az alperesnek ezért a bázisárat, illetve annak hiányát az üzletkötők tudomására kellett hoznia.
Az üzletkötők értesítése kellő módon megtörtént. Az üzletkötők a számítógépeik ,,Kerinfó'' ablakából értesülhettek a bázisár hiányáról, ami számukra azt is jelentette, hogy az esetleges téves ajánlataik bevitelekor az automatikára, mint szűrő rendszerre nem számíthatnak. Az üzletkötők a ,,Kerinfó'' ablakot kötelesek voltak figyelemmel kísérni, mert ebből értesülhettek arról, hogy milyen ajánlatokat tehetnek jogszerűen a tőzsdén, amely még nem ütközik a Tőzsde Szabályzatba. Ahhoz, hogy a megfelelő ajánlatot kialakíthassák, szükségképpen meg kell győződniük arról, hogy milyen bázisárat jelölt meg a tőzsde. Ha nincs a rendszerben bázisár meghatározva, ez azt jelenti, hogy az ajánlattételben a tőzsde az üzletkötőt nem korlátozza, az automatika nem avatkozik bele a kereskedésbe. A Kereskedés Munkaállomáson beállítható volt az Ajánlat megerősítési funkció, amely az egyes ajánlat bevitelkor visszakérdez arra, hogy valóban ajánlatot kíván-e tenni a megadott áron és mennyiségben. Bázisár hiányában a felperes üzletkötőjének tehát tudnia kellett, hogy tévedése esetén nem számíthat az automatikára, ezért fokozott gondossággal kell eljárnia. A darabszám és az ár felcserélése azonban arra vall, hogy a kellő körültekintést elmulasztotta. Minthogy a bázisár, illetve a hozzá kapcsolódó automatika nem az üzletkötők, hanem a befektetők érdekét szolgálja, így annak hiányára a felperes jogot nem alapíthat, viszont a bázisár hiányáról értesült. Az alperes a már kifejtettek szerint jogellenes magatartást nem tanúsított, ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy nem állnak fenn a kártérítésnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt együttes feltételei és ezért a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31.192/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás