703/D/2004. AB határozat
703/D/2004. AB határozat*
2005.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul, amiért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben szabályozott használatbavételi engedély az építmény létrejöttét és használatra való alkalmasságát nem az építtető nevétől függetlenül igazolja.
Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 37. § (1) bekezdésében írt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és e rendelkezés megsemmisítésére és konkrét ügyben való alkalmazhatóság megtiltására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1.1. Az indítványozó és házastársa egy „gazdasági épület és udvar” ingatlan tulajdonosaival kötött megállapodást, melyben utóbbiak elismerték, hogy a közös tulajdonukban álló ingatlanon az indítványozó és házastársa ráépítés jogcímén a megállapodáson alapuló 1/8 – 1/8 arányú tulajdonjogot szerzett. A tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet az illetékes körzeti földhivatal és a másodfokon eljáró megyei földhivatal azzal utasította el, hogy nem elegendő a felek megállapodása, hanem a ráépítő építkezését bizonyító hatósági igazolás is szükséges. Ilyen okirat lehet az építési engedély, avagy a használatbavételi engedély, amit a kérelmezők nem csatoltak – ezt az eddigi tulajdonosok nevére kiállított használatbavételi engedély nem pótolja.
A közigazgatási határozat bírói felülvizsgálata iránti perben eljáró megyei bíróság a megyei földhivatal határozatát megváltoztatta, elrendelte a tulajdonjog ráépítés jogcímén való bejegyzését.
Ezt követően a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelemre indult eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a felperesi keresetet elutasította. Az ítélet az indokolásban a közhitelesség jelentőségére mutatott rá, ezzel összefüggésben kimondta, hogy a ráépítés tényére vonatkozóan nem állt rendelkezésre semmifajta okirattal bizonyított tény vagy adat, a megállapodásról szóló okiratot ugyan előterjesztették – a megállapodás tényét az eljáró földhivatalok sem vitatták –, a ráépítés tényére, a létrejött építményre vonatkozóan az okirati elv érvényesítésére alkalmas, a közhitelességet biztosító okiratot (helyesebben: hatósági határozatot) azonban nem csatolták.
1.2. Az indítványozó – a törvényes határidőn belül – alkotmányjogi panaszt nyújtott be az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 37. § (1) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése végett, kérte továbbá annak megállapítását, hogy e rendelkezés az alkotmányossági vizsgálat alapjául szolgáló ügyben nem alkalmazható.
Az indítványozó álláspontja szerint az Inytv. 37. § (1) bekezdése egyrészt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamisággal, másrészt a 13. § által megkövetelt, a tulajdon feltétlen tiszteletben tartására vonatkozó joggal ellentétes, mert a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ezen jogszabály alapján hozta a sérelmezett ítéletet s abban úgy foglalt állást, hogy „az ügyvédi okiratban ellenjegyzett, a ráépítés jogcímén tulajdonjog szerzését elismerő okiratnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a tulajdonjogot szerző személyek nevére kiállított, építésügyi használatbavételi engedélyhez kötötte.”
Az indítvány – bár további indokok nélkül – az Alkotmány 50. § (1) és (2) bekezdését, valamint 57. §-ának (1) bekezdését is felhívta, mint olyanokat, amelyek az Inytv. említett szabályával való összevetése szükséges.
2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte azért, mert az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv. „nem szabályozza, hogy a használatba vételi engedély bármely eljárásban igazolja az építmény létrejöttét és határozat kiadásakor a használatra vonatkozó alkalmasságát, függetlenül attól, hogy a használatbavételi engedély mely építtető nevére került kiadásra.”
Az Alkotmány 70/D. § (2) bekezdésével összefüggésben az indítványozó a tulajdonhoz való jogra utalt, amikor kifejtette, hogy e szakaszra utalással alkotta meg a törvényhozó az Étv. szabályait, de alkotmányellenes minden olyan szabály, avagy értelmezés, amely tulajdonjogi kérdések elbírálásához használatbavételi engedélyt követel meg.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) idevágó rendelkezései a következők:
„116. § (1) Ha az ingatlantulajdonos a tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.”
„137. § (3) Ha valaki a más tulajdonában levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen földön már épület áll, a ráépítéssel – a felek eltérő megállapodása hiányában – közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.”
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 37. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog bejegyzéséhez az alapul szolgáló okiraton, bejegyzési, feljegyzési kérelmen, illetőleg bejegyzési, feljegyzési engedélyen felül – ha külön jogszabály előírja – meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás), illetve igazolás szükséges.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 36. § f) pontja és 37. § – a akként rendelkezik:
„36. § Építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha
f) az építtető építési jogosultságát hitelt érdemlően igazolja.”
„37. § (1) Az építésügyi hatóság engedélye egyben – az engedélybe foglalt szakhatósági előírások vonatkozásában – szakhatósági engedély is, amely azonban nem menti fel az építtetőt a külön jogszabályok szerint szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.
(2) Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönt el.”
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése rögzíti: „Ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.”
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 49. § (1) bekezdésének alkalmazására akkor kerülhet sor, ha együttesen fennáll két feltétel: a jogalkotó mulasztása és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzet. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.; 1395/E/1996. AB határozat, ABH, 1998, 667, 669.; 35/1995. (XI. 26.) AB határozat, ABH 1999, 310, 317.; 49/2001. (XI. 22.) AB határozat, ABH 2002, 351, 355.; 63/E/2003. AB határozat, ABH 2003, 1565, 1570.]
A vizsgált esetben nem történt jogalkotói mulasztás és nem állapítható meg alkotmányellenes helyzet. A ráépítés folytán keletkező tulajdonjogi igény a Ptk. 116. § (1) bekezdésében, illetőleg 137. § (3) bekezdésében foglaltak alapján érvényesíthető, amely rendelkezések a ráépítés folytán keletkező tulajdonjog esetében is biztosítják a lehetőséget annak bírói ítélettel való megállapítására. E rendelkezésekkel összhangban áll az Étv. 37. § (2) bekezdése, mely épp azt a célt hivatott szolgálni, hogy – az építési engedélytől függetlenül, vagy éppen az építési engedélyben foglaltakkal szemben – bármely esetben maradéktalanul tisztázható legyen, hogy az ingatlan-nyilvántartásban mely adatok, jogok, illetőleg jogilag jelentős tények kerüljenek feltüntetésre, köztük a ráépítés ténye, módja, a tényleges tulajdoni helyzet és a jogszerző személye. A valóságban ugyanis ezek bármelyike eltérhet az építési engedélyben foglaltaktól.
Mivel az indítványban sérelmezett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nem áll fent, az Alkotmánybíróság az indítványt a jogbiztonság sérelmét megvalósító mulasztás tekintetében elutasította.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. § (2) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz benyújtására a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül kerülhet sor. Az indítványozó panaszát a Legfelsőbb Bíróság előtt – törvényességi felülvizsgálati kérelem alapján – lefolytatott eljárásban meghozott ítélet ellen nyújtotta be, az ítéletet 2004. május 12-én kézbesítették, alkotmányjogi panasza pedig 2004. június 29-én, tehát a törvényes határidőn belül érkezett. Az Alkotmánybíróság erre is figyelemmel végezte a vizsgálatot.
A tulajdonhoz való jog – az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban először kifejtettek szerint – alapvető jogként részesül védelemben. (ABH 1991, 22, 25.). Az alkotmányjogi panasszal feltárt ügyben azonban nem észlelhető a tulajdonjog alkotmányos védelmével ellentétben álló olyan szabályozás, avagy mulasztás, amely folytán lehetetlenné válna az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdonjognak a nyilvántartásba való bejegyzése, vagyis elzárná a tulajdonost a ráépítés alapján keletkező tulajdoni igényének érvényesítésétől.
Az alkotmányjogi panasz előterjesztője sem jelölt meg ilyen körülményt, hanem a Legfelsőbb Bíróság által az adott ügyben hozott ítéletet sérelmezte, amely a földhivatali álláspontot fogadta el. A panasz így valójában nem azon az állításon alapul, hogy nincs mód a ráépítés bizonyítására, hanem azt sérelmezi, hogy az a földhivatali eljárás keretében nem történhetett meg. A panasz tehát tartalmilag nem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 37. § (1) bekezdésében írt rendelkezés alkotmányellenességét kifogásolta, hanem a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett álláspontot, vagyis magát a jogalkalmazást.
Az Alkotmánybíróság összhangban korábbi gyakorlatával – legutóbb 570/B/1998 AB végzés, ABH 2004, 2021. – megállapította, hogy az indítvány emiatt nem vet fel alkotmányossági kérdést. Annak eldöntése, hogy ki jogosult adott helyzetben ráépítés jogcímén a tulajdonszerzésre, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, vita esetén rendes bírósághoz lehet fordulni.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján, hatáskör hiányában az visszautasította.
Az indítvány igényelte az Alkotmány 50. §-ában, 57. §-ában és 70/D. §-ában foglalt rendelkezéseknek az Inytv. 37. § (1) bekezdésével való összevetését is, ám hiányos volt, nem jelölte meg, hogy milyen okból állítja az alkotmányellenességet. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. [472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 177–178.] Mivel az indítványozó az alkotmányos sérelem mibenlétét, a konkrét indokot nem jelölte meg, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – e vonatkozásban is visszautasította.
Budapest 2005. május 30.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás