704/B/2004. AB határozat

704/B/2004. AB határozat^*

2008.09.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 193. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

1. Az Alkotmánybírósághoz érkezett indítvány a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) családi állás megváltoztatását szankcionáló 193. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Ennek alapjául az Alkotmánynak a jogállamiságra vonatkozó 2. § (1) bekezdését, az emberi méltósághoz való jogot garantáló 54. § (1) bekezdését, a férfiak és a nők egyenjogúságát biztosító 66. § (1) bekezdését, valamint a család és az ifjúság védelmét biztosító 67. § (1)–(2) bekezdését jelölte meg.

Az indítványozó a részletes indokolásában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a támadott törvényi tényállás – mivel a csalási elemet sem tartalmazza – bizonytalan jogértelmezésre ad lehetőséget. A csalárdság mibenlétét pedig pontosan meg kell határozni oly módon, hogy az anya önrendelkezési jogát ne sértse. A jelenleg pönalizált magatartás ellentétben áll a gyermek megfelelő fejlődéshez való alkotmányos jogával is, illetve az apaságot elismerő nyilatkozatok egyes eseteiben sérti a férfiak egyenjogúságát.

2. Eljárása során az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi miniszter véleményét.

II.

Az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság a következő jogszabályi rendelkezéseket vizsgálta:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

„66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.”

„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.”

2. A Btk. rendelkezése:

„193. § (1) Aki más családi állását megváltoztatja, így különösen gyermeket kicserél, vagy más családba csempész, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az állam büntető hatalma az állam korlátozott közhatalmi jogosítványa, amelynek alapján az állam meghatározza a büntetendő cselekményeket és a jogkövetkezményeket, a felelősségre vonás szervezeti és működési rendjét, a büntetések, illetve az intézkedések végrehajtásának feltételeit és szabályait, és megbünteti a bűncselekmények elkövetőit. Az alkotmányos büntetőjog rendszerében az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a büntető jogszabályokkal szemben érvényesülő normatív követelmények és eljárási garanciák – a jogbiztonság, a normavilágosság, az értelmezhető és kiszámítható normatartalom, a jogerő tisztelete, a jogalkotás rendjének tiszteletben tartásával összefüggő közjogi érvénytelenség, a visszaható jogalkotás tilalma – mércéjeként jelenik meg [összefoglalóan pl. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64–65.; 14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 254–256.; 2/2007. (I. 24.) AB határozat, ABH 2007, 65, 87, 90.].

A 11/1992. (III. 5.) AB határozat megállapította, hogy: „(...) a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről.” (ABH 1992, 167, 176.)

Az Alkotmánybíróság a 481/B/1999. AB határozatában bűncselekmények dogmatikai szempontú vizsgálatára vonatkozó összegzésében kiemelte: „(...) a jogalkotó szabadsága körébe tartozik annak megítélése is, hogy konkrét elkövetési magatartásokat a büntetőjog dogmatikai szabályainak figyelembevétele mellett, konkrétan mely törvényi tényállások alá sorol be, illetve adott cselekményeket mely indíttatásból generál önálló bűncselekményként. (...) Erre figyelemmel szögezte le az Alkotmánybíróság azt is, „hogy a bűncselekmények meghatározása törvényhozói kompetencia” [12/1999. (V. 21.) AB határozat, ABH 1999, 106, 111.; továbbá: 21/1996. (V. 17.) AB határozat, ABH 1996, 74, 82.; 58/1997. (XI. 5.) AB határozat, ABH 1997, 348, 352.].” (ABH 2002, 998, 1012.) Az 1459/B/1992. AB határozatában a bűnfelelősség, igazságosság és jogbiztonság egymásra vonatkoztatott értelmezése kapcsán pedig rámutatott: a jogbiztonság elve önmagában a széles bírói mérlegelést lehetővé tevő fogalmak alkalmazásától még nem szenved csorbát. Ezek „tartalmi kiszámíthatóságát a jogállamban többféle – többek között jogegységi – intézmények szolgálják” (ABH 1994, 566, 569.).

2.1. A család jogi fogalom is, a családi állás pedig ehhez kapcsolódó jogviszonyok összessége; egyszerre állapot, valamint múltbéli és jövőbeni jogok, illetve kötelezettségek forrása. Az erre vonatkozó legfontosabb szabályokat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) tartalmazza, melynek V. Fejezete a családi jogállás lényeges elemeit külön is összefoglalja.

A Btk. támadott rendelkezése e jogviszonyok tartalmával ellentétes állapot „létrehozását”, s így a családi jogállással kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlati érvényesülésének megakadályozását szankcionálja. A büntetendő magatartások nem korlátozódnak a kiskorúak családi jogállásának megváltoztatására, a bűncselekmény jogi tárgya más családi állapotának megváltoztatása. A törvény azonban – a jogtörténeti tapasztalatok tükrében – meghatároz két olyan elkövetési magatartást, amely e sértetti kör esetében a leggyakoribb, s amely kizárólag kiskorúak vonatkozásában követhető el.

2.2. A Btk.-ban nem szokatlan megoldás, hogy a jogalkotó a törvényi tényállás megállapításakor az általánosan tilalmazott büntetendő magatartások köréből a „különösen” határozóval emel ki olyan körülményeket, amelyek előfordulása a mindennapi életben az átlagot meghaladóan gyakori, vagy amelyek hagyományosan a büntetőjog megítélése körébe tartoznak. Ilyen rendelkezések egyaránt találhatók az Általános Részben [pl. 24. §, 41. § (3) bekezdés, 45. § (2) bekezdés, 47. § (1) bekezdés, 89. § (1) bekezdés] és a Különös Részben [pl. 139. § (1) bekezdés, 158. § (3) bekezdés, 176/A. § (1) bekezdés, 232. § (1) bekezdés]. Ez nem jelenti sem a példálózóan kiemelt magatartások nyomatékosítását, sem azt, hogy ezek megítélése, súlya az azonos tényállás fogalomkörén belül eltérő lenne.

Arra sincs külön szabály, s ilyen követelmény a jogbiztonság elvéből sem vezethető le, hogy a büntetőjogi diszpozícióban szereplő elkövetési magatartásokat a jogalkotónak milyen szisztéma szerint kell a törvényi tényállás részévé tenni. Az egyes elkövetési magatartások többféleképpen leírhatók, a normatartalom utalhat cselekvési módra, elkövetési eszközre, eredményre stb. A 167/B/2000. AB határozat már utalt rá, hogy amennyiben a törvényből kitűnően az egyes tényállási elemekhez a jogalkotó nem fűz speciális jelentéstartalmat (pl. értelmező rendelkezés formájában), az itt szereplő kifejezéseket a hétköznapi felfogás szerint kell értelmezni (ABH 2002, 1113, 1116.).

A támadott rendelkezésben szereplő elkövetési magatartások világosak, egyértelműek, a tényállás fogalmi elemei hosszú idő óta stabilak, a joggyakorlatban kidolgozottak. A norma szerkezete összhangban áll a Btk. rendszerének dogmatikai szabályaival, pontosan kijelöli a büntetőjogi felelősség alapjait, feltételeit, határait, a norma tartalma pedig nem tartalmaz bizonytalan, homályos vagy többértelmű jogfogalmakat, és nem kíván meg még speciális jogértelmezést sem.

Nem észlelhető jogbizonytalanság abból a szempontból sem, hogy a tényállás nem tartalmazza konkrétan a „csalárd” elkövetési módra történő utalást és a csalási elemeket. A 723/B/1991/6. AB határozat szögezte le, hogy: „Valamennyi modern büntetőjogi rendszernek – szinte dogmaszerű – alaptétele a bűnfelelősség elve. [...] A bűnösségen alapuló felelősség elve azt jelenti, hogy a pusztán tárgyi történés mellett vizsgálni kell a tettes viszonyát magatartásához és annak eredményéhez” (ABH 1991, 632, 634.). A konkrét ügyekben pedig mindenkor a bíróság feladata annak vizsgálata, hogy mely magatartások tényállásszerűek. Ez bizonyítási, illetve a bizonyítékok mérlegelésének kérdése és nem lehet absztrakt alkotmányossági vizsgálat tárgya.

2.3. A jogalkotó tisztázta továbbá azokat – az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, illetve 67. §-ával, valamint a 66. § (1) bekezdésével összefüggésben álló – az indítványban jelzett esetköröket is (inkubátorba kitett gyermek, apai elismerő nyilatkozat, apaság vélelmének megdöntése), amelyek nem vonhatók a büntetőjogi felelősség körébe. A Csjt.-ben foglalt rendelkezésekből következően jogszabály engedélye folytán [Csjt. 36–37. §, 48. § (5) bekezdés] előfordulhatnak olyan esetek, amikor a gyermek tényleges származása nem azonos a jog által elismert családi állapottal. Ez azonban éppen a gyermek érdekét szolgálja. A büntetőjogi értékelést nem kívánó, a gyermek családi állapotának megváltoztatásával járó eseteknek a jog által történő megengedése (eltűrése) közvetlenül az államnak, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésén alapuló életvédelmi, illetve a gyermek érdekeinek védelmét garantáló, a 67. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó intézményvédelmi kötelezettségéből fakadnak.

Kétségtelen, hogy az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában az önrendelkezési jog alapvető elemének tekintette a gyermeknek a vérségi származása kiderítéséhez, illetve a származás vitatásához való jogát (ABH 1991, 272, 278.). Az előzőekben hivatkozott esetekben a jogszabály viszont biztosítja, hogy az önazonossághoz, az önrendelkezéshez való jog ne szenvedjen csorbát. Részben már a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat jogi hatályának beállásához szükséges a gyermek, illetve törvényes képviselő nyilatkozata [Csjt. 37. § (4) bekezdés, 39. § (2) bekezdés]. Részben pedig a Csjt. további szabályai biztosítják azt is, hogy a gyermeknek a tényleges származás kiderítéséhez való joga érvényesüljön [apaság, illetve anyaság vélelmének megdöntése; 40. § (1) bekezdés, 43. §].

Ugyanakkor az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat leszögezte azt is, miszerint „az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családi tartozáshoz való jogát is. Az idézett alkotmányi szabályból csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez pedig nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magában foglalja.” (ABH 1991, 272, 278.).

Sem az Alkotmány 67. §-ából, sem az 54. § (1) bekezdéséből nem vezethető le továbbá az anya önrendelkezési jogának olyan értelmű kiterjesztése sem, hogy megválassza gyermekének azt a családot, amelyben optimálisnak, legcélszerűbbnek tartja a kiskorú nevelését. Az örökbefogadás jogintézményének lényegéből – annak egyik válfajából – sem következik, hogy a biológiai szülők (vagy azok egyike) önállóan „gondoskodhatnának” a megszületett gyermek új, szociológiai családjáról. Adott esetben ez a megoldás sérthetné a gyermek önazonossághoz való jogának érvényesülését is. Az ilyen egyoldalú rendelkezési jog különbséget hozna létre továbbá a biológiai szülők között is. Ez utóbbi ütközhetne az Alkotmány 66. § (1) bekezdésébe, nem pedig az apai elismerő nyilatkozatnak, illetve az apaság megdöntésének, továbbá az anonim szülésnek – a korábbiakban kifejtettek szerinti – a büntetlenség körébe tartozó esetei.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2008. szeptember 8.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

		Dr. Bragyova András s. k.,			Dr. Holló András s. k.,
				alkotmánybíró			alkotmánybíró

			Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
				alkotmánybíró			alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,				Dr. Lévay Miklós s. k.,
				alkotmánybíró		előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek