726/E/2004. AB határozat
726/E/2004. AB határozat*
2007.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 145. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 145. § (2) bekezdésével összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 145. § (2) bekezdésében szabályozott a felek tárgyaláson történő végső felszólalása – közkeletű szóhasználattal „zárónyilatkozata” – jogintézménye alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványozó másodlagos kérelemként mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.
Álláspontja szerint a támadott rendelkezés, illetve az a körülmény, hogy – szemben a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénnyel – a Pp. nem szabályozza a perbeszéd jogintézményét az Alkotmánynak a jogállamiságot szabályozó 2. § (1) bekezdésébe, a bíróságoknak az igazságszolgáltatási kötelezettségét előíró 45. § (1) bekezdésébe, továbbá az 57. § (1) bekezdésében szabályozott, az igazságos tárgyalás követelményét előíró rendelkezésébe ütközik. Hivatkozott arra, hogy noha az Alkotmány 57. § (3) bekezdése – helytelenül – csak a büntető ügyekben tartott védőbeszédet helyezi nevesítve is alkotmányos oltalom alá, ez legfeljebb a vélemény-nyilvánítás szabadsága szempontjából jelent különbséget a kétféle perbeli képviselet között. A jogállamiságra vonatkozó alkotmányi rendelkezés alapján elfogadhatatlan, hogy a Pp. a perbeszéd fogalmát még csak meg sem említi. Megítélése szerint ez a helyzet – abból is következően, hogy a Pp. 1. §-a szerint ma már a bíróság nem a jogviták igazságos eldöntésére, csupán a tisztességes eljárás lefolytatására köteles – az Alkotmány 45. § (1) bekezdésében és az 57. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseivel is ellentétes. Így ugyanis a bíróság a zárónyilatkozat előadását tetszése szerint félbeszakíthatja, a jogi képviselőt érvei kifejtésében korlátozhatja.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban a következő jogszabályokat vizsgálta.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„45. § (1) A Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. A Pp. támadott rendelkezése:
„145 § (...)
(2) A tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság már a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban kifejtette, hogy anyagi igazság érvényesülése olyan jogállami cél, amelynek megvalósulása érdekében elsősorban eljárási garanciákat nyújtó intézményeket kell létrehozni. A jogalkotó kötelessége az olyan szabályrendszer megalkotása, amely lehetővé teszi a jogvitáknak a tisztességes eljárás követelményei között történő eldöntését (ABH 1992, 59, 65.).
Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott tisztességes eljárás követelményének a polgári eljárásban irányadó tartalmát, s ennek biztosítása érdekében a bíróság feladatait a Pp. 3. § (1)–(2) bekezdésének rendelkezései részletezik. E szabályok – a 2. §-ban rögzített rendelkezési elv tiszteletben tartásának keretei között – a bíróság feladatává teszik az igazság kiderítésére való törekvést, a felek rendeltetésszerű joggyakorlásával összefüggésben az ún. gondoskodási és tájékoztatási kötelezettséget, a felek kérelmeinek és nyilatkozatainak figyelembevételét, a per tárgyalásának alaposságát, illetve a perek ésszerű határidőn belül történő befejezését. Ennek keretében a bíróság a per során egészében köteles biztosítani a felek ténybeli előadásának és jogi álláspontjuk kifejtésének lehetőségét, illetve az ellenérdekű fél által tett lényeges állításokkal kapcsolatos vélemény-nyilvánítását.
Az eljárás szereplőinek szempontjából a 75/1995. (XII. 21.) AB határozat a polgári eljárásjog tekintetében azt ítélte a jogbiztonság követelményébe tartozónak, hogy az eljárásban résztvevők fogalmát, jogállását a törvénynek kell meghatároznia. „A jogbiztonság elve ugyanis megköveteli, hogy a polgári perben résztvevők jogaikat és kötelezettségeiket az eljárás garanciális szabályi között gyakorolják” (ABH 1995, 376, 383.).
A fél jogi helyzetére – ezek között nyilatkozattételi jogára és képviseletére – vonatkozóan a törvény számos rendelkezése tartalmaz különböző szabályokat. A polgári eljárásjog természetének megfelelően a fél előadása lehet írásbeli és szóbeli, s nem korlátozódik sem a bíróság által elrendelt személyes meghallgatására, sem zárónyilatkozatára. Az eljárás menetében a felek nyilatkozattételi joga a Pp. szabályai által körülírt formában (keresetlevél, keresetmódosítás, viszontkereset, ellenkérelem, szóbeli nyilatkozat, előkészítő irat, kérdésfeltétel, bizonyítási indítvány előterjesztése, zárónyilatkozat) folyamatosan biztosított.
A Pp. 66. §-a alapján a felek ezen jogukat – a személyesen teendő nyilatkozatok kivételével – képviselő útján is gyakorolhatják. Ugyanakkor a 66–67. §-okból következően a polgári eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. Meghatalmazottként eljárhat pl. a fél hozzátartozója, pertársa, pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, ügyvéd, ügyvédi iroda, állami szerv ügyintézője, helyi önkormányzat, kisebbségi önkormányzat tagja, jegyző, főjegyző, szakszervezet, jogtanácsos.
Mindebből következően a támadott rendelkezésben szabályozott zárónyilatkozat is csak a fél vagy meghatalmazottja egyik lehetséges perbeli felszólalása, amelynek lényegére és előadásmódjára nem alakítható ki zárt szabályrendszer. Funkciója nem azonos a büntetőeljárásban ismert védőbeszéddel, minthogy a polgári eljárásjog szabályai szerint már a keresetlevélnek tartalmaznia kell az érvényesíteni kívánt jogot, elő kell adni az ennek alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat és határozott kérelmet kell tartalmaznia [121. § (1) bekezdés]. Az ellenérdekű félnek pedig már a tárgyalás kezdetén, az ellenkérelmében, vagy legkésőbb a szóbeli meghallgatása során nyilatkoznia kell mindezen körülményekre (139. §).
2. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogbiztonság jogállami követelménye a jogalkotó számára tág mérlegelési lehetőséget enged az egyes jogintézmények szabályozása során. „Vonatkozik ez a széles bírói mérlegelést lehetővé tévő fogalmakra is, amelyek tartalmi kiszámíthatóságát a jogállamban többféle – többek között jogegységi – intézmények szolgálják” (1459/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 569, 570.).
A védőbeszéd félbeszakíthatóságát vizsgáló 459/B/1998. AB határozatban elvi éllel mutatott rá, hogy a perbeszédnek lehetnek tartalmi korlátai, amelyeknek a bíróság akár a félbeszakítás alkalmazásával is érvényt szerezhet (ABH 2003, 1060, 1062.). Ezt a megállapítását az Alkotmánybíróság a most vizsgált jogintézmény esetében is irányadónak tekinti, annak ellenére, hogy a fentebb kifejtettek szerint a védőbeszéd és a zárónyilatkozat célja és lényege eltérő. Jellegük ugyanis azonos annyiban, hogy mindkettő – az arra a törvény szerint feljogosított – résztvevőnek a tárgyaláson történő utolsó érdemi nyilatkozatát jelenti.
A záróbeszéd jogintézményére vonatkozó korlátokat a polgári eljárásjog saját rendszerébe illeszkedően szabályozza. A támadott rendelkezés rendszerbeli elhelyezéséből és megfogalmazásából kitűnik, hogy annak tartalma csak olyan tényekre, összefüggésekre, körülményekre vonatkozhat, amelyek nem részei a felek korábbi előadásának. A joggyakorlás módjára pedig ebben az esetben is vonatkozik a Pp. 5. § (1) bekezdése első mondatában meghatározott rosszhiszemű pervitel tilalma. Ugyanakkor a bíróságot a zárónyilatkozat során is megilletik a 133. §-ban rögzített pervezetési jogosultságok, melynek keretében a Pp. 5. § (1) bekezdés második és harmadik mondata, illetve (2)–(4) bekezdése szerinti jogait gyakorolja.
3.1. A fentebb kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványban sérelmezett törvényhely nem sérti sem az Alkotmány 2. § (1), sem az 57. § (1) bekezdését, az Alkotmány 45. § (1) és a vizsgált szabály között pedig nem állapítható meg alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Ezért a Pp. 145. § (2) bekezdése alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3.2. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak ítélte a mulasztás megállapítására irányuló indítványt is.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint akkor állapít meg alkotmányellenes mulasztást, ha az adott tárgykörre vonatkozóan nincs jogszabály nincs, vagy ha van ugyan szabályozás, de az Alkotmány által megkívánt jogszabályi rendelkezés hiányzik. Abban az esetben is sor kerülhet továbbá alkotmányellenes mulasztás megállapítására, ha a jogalkotó az Alkotmányból, illetve egyéb jogszabályból származó jogalkotói feladatát teljesítette ugyan, ám ennek során olyan szabályozási hiányosságok következtek be, amelyek alkotmányellenes helyzetet idéztek elő [összefoglalóan pl. 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.; 22/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 176, 196, 201.].
A perjogok konkrét intézményrendszerére, az egyes jogintézményeknek az eljárásban betöltött szerepére, a perjogok intézményrendszerének azonosságára vagy különbözőségére (egyező vagy eltérő módon történő szabályozottságára) vonatkozóan az Alkotmányból közvetlenül semmilyen követelmény nem vezethető le. A más-más jogviszonyokat szabályozó és eltérő célokat szolgáló eljárásjogok különböző, a történelmi tapasztalatokra, a jogi hagyományokra és a tudomány mindenkori eredményeire alapozott megoldásokkal alakítják az Alkotmány rendelkezéseinek, az alkotmányos elveknek és céloknak megfelelő rendszerüket. Ennél fogva az Alkotmánynak az indítványban felhívott egyik szabályából sem következik, hogy a Pp.-nek a büntetőeljáráshoz hasonló elnevezéssel, tartalommal, az ott nevesített következményekkel járó és azonos módon korlátozható „perbeszéd” fogalmat kellene rendelkezései közé felvennie.
Budapest, 2007. február 6.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Eelemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás