756/B/2004. AB határozat
756/B/2004. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság Ikrény község képviselő-testületének a telekadóról szóló 8/2005. (VI. 29.) számú rendelete 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó Ikrény község Önkormányzata telekadóról szóló 25/2003. (XI. 26.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (2) bekezdés II. fordulatának, és a 4. § (5) bekezdésének rendelkezéseit azért tartja alkotmánysértőnek, mert a telektulajdonos „aránytalanul magas ráfordítást” igazoló nyilatkozatán alapuló adómentessége, valamint az önkormányzat illetékességi területén lévő belterületi földrészlet 2000 m2 alatti részének adómentessége ellentétes a közteherviselés elvével és diszkriminációt eredményez. Mivel a támadott rendelkezések ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdése szerinti rangsorral, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (1) bekezdése szerinti törvényi céllal, a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 49. § c) pontjával, ezért az indítványozó, a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását, valamint azok visszamenőleges hatályú megsemmisítését kéri az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése és a 70/I. § alapján.
Az Alkotmánybíróság beszerezte Ikrény község polgármesterének véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen
faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. Az Ör. támadott rendelkezései:
„Adómentesség”
„4. § (2) Azon telek esetében, melynek beépítése természeti,, technikai akadályok miatt lehetetlen, vagy a tulajdonos(ok) számára aránytalanul magas ráfordítással lenne csak lehetséges adómentes.”
„(5) Adómentes az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet 2000 m2 alatti része.”
3. Az Örm. rendelkezései:
„Adómentesség”
„4. § (1) Mentes a telekadó alól a hatályos adójogszabályokban meghatározott mentességeken túl:
b) azon telek, melynek beépítése természeti, technikai akadályok miatt lehetetlen, vagy a tulajdonos(ok) számára aránytalanul magas ráfordítással lenne csak lehetséges.
c) az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet 2000 m2 alatti része.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az Ör.-t Ikrény község képviselő-testülete a telekadóról szóló 8/2005. (VI. 29.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Örm.) 7. § (3) bekezdésével 2006. január 1-jével hatályon kívül helyezte, az Örm. a támadott adómentességi okokat azonban továbbra is tartalmazza. Mivel az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak hatályos jogszabályok vizsgálata tartozik, ezért az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az alkotmányossági vizsgálatot az Örm. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjai tekintetében folytatta le.
2. A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontján alapul. Az Alkotmány e rendelkezése a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként állapítja meg azt, hogy a képviselő-testület a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét.
A helyi adózás törvényi kereteit a Hatv. állapítja meg.
A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának és e tárgyban rendeletalkotási jogkörének terjedelemét a Hatv. 6. §-a határozza meg. A Hatv. e rendelkezései alapján a helyi önkormányzat széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A helyi önkormányzat dönt a Hatv. keretei között a törvényben meghatározott egyes adótípusok és adófajták bevezetéséről, az adók mértékéről, valamint az adómentességek és adókedvezmények maghatározásáról. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának korlátait a Hatv. 7. §-a állapítja meg.
A helyi adópolitika kialakítása jogalkotói mérlegelés kérdése, s e mérlegelés során a helyi önkormányzat érvényre juttathat gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. E mérlegelés körében hozott rendelkezésekkel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelése során nem került-e ellentétbe az Alkotmány rendelkezéseivel, azok nem eredményezik-e valamely alapvető jog alkotmányellenes korlátozását, vagy nem tartalmaznak-e a diszkrimináció tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetést. [22/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 620, 622–623.]
3. Az indítványozó az Örm. 4. §-ában megállapított adómentességi okokat kifogásolta, mivel a beépítetlen belterületi földrészlet 2000 m2 alatti részének, illetve az „aránytalanul magas ráfordítással” beépíthető telkek adómentessége részben diszkriminatív, részben sérti az arányos közteherviselés elvét is.
Az Alkotmánybíróság az adómentességek és adókedvezmények alkotmányossági megítélése tárgykörében hozott határozataiban kifejtette, hogy azokra senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövidtávra irányadó gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. A mentességekre és kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem kerül-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
A helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek és adókedvezmények megállapítása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai és adópolitikai szempontokat, valamint az adóalanyok teherviselési képességét mérlegelve – az Alkotmány keretei között – szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját részesíti adókedvezményben, vagy mentességben.
Az indítványozó szerint az Örm. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjaiban biztosított mentességek hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak, mivel „az adott településen, annak lakóövezetén belül egységes szabályozás indokolt, a polgárok között különbségek nem alakulhatnak ki”.
A képviselő-testület a Hatv. 13. §-ában meghatározott törvényi mentességeket egészítette ki a Hatv. 6. § d) pontjában kapott felhatalmazás alapján, miszerint az Örm. 4. §-ában meghatározott mentességek körében az a telek is mentesül a telekadó fizetési teher alól, amelynek beépítése – a természeti, technikai akadályok miatti lehetetlenségen túl – a tulajdonosok számára aránytalanul magas ráfordítással lenne csak lehetséges. Ugyancsak adómentességet élvez az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet 2000 m2 alatti része.
Az Alkotmánybíróság számos döntésében – elvi jelleggel a 670/B/1997. AB határozatban – mutatott rá arra, hogy a helyi önkormányzat kizárólag törvény keretei között rendelkezik döntési szabadsággal a helyi adópolitika kialakításában. E döntés azt is kiemelte, hogy „a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, kedvezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt mentességet, adókedvezményeket” (ABH 1999, 600, 604.).
Az Alkotmánybíróság számos határozatában elemezte a diszkrimináció tilalmát. Megállapította, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden – személyek közötti – jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat ABH 1990, 73, 78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203.]
A szabályozás indokainak megismerése érdekében az Alkotmánybíróság megkeresést intézett a település polgármesteréhez, aki válaszában az Örm. vitatott szabályában biztosított adókedvezmény tekintetében a megkülönböztetés több indokát jelölte meg.
Így a település földrajzi elhelyezkedéséből adódóan, a domborzati viszonyok és a változó talajvízszint miatt lehetetlen vagy nehezített telekalakítással érintett telektulajdonosok, mint adóalanyok képezik a kedvezményezettek körét jelentő – egyik – azonos csoportot.
A másik kedvezményezett csoportba tartozó adóalanyok az önkormányzat illetékességi területén 2000 m2-nél kisebb területű belterületi beépítetlen földrészlet tulajdonosai.
Mivel a képviselő-testület a Hatv. 6. §-a alapján a helyi sajátosságokat, az adóalanyok teherbíró képességét és az önkormányzat gazdálkodási érdekeit szem előtt tartva élhet adómegállapítási jogával, ez a törvényi szabályozás módot ad arra hogy a helyi önkormányzat adó-megállapítási joga gyakorlása során önálló helyi adópolitikát alakítson ki. (670/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 600, 605.)
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott szabály által tett megkülönböztetés nem önkényes, tárgyilagos mérlegelésen alapuló ésszerű indokai vannak.
Ezért az Alkotmánybíróság az Örm. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontj rendelkezése – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésén alapuló – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az Örm. támadott, mentességeket megállapító rendelkezései sértik-e az Alkotmány közteherviselésre vonatkozó 70/I. §-át.
„Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Hatv. és az Alkotmány 70/I. §-ának viszonyát. E határozataiban megállapította, hogy a Hatv. – az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak megfelelően – az önkormányzatok helyi adómegállapítási jogának kereteit szabályozza. A Hatv.-ből a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség közvetlenül nem származik. A helyi adó megállapítása az önkormányzat képviselő-testületének a joga. A képviselő testületet a helyi adók megállapítása során – a törvény keretei között – széleskörű döntési szabadság illeti meg. A képviselő-testület a Hatv. 6. §-ának c) pontja alapján az adó mértékét úgy köteles megállapítani, hogy az igazodjon az adózók teherviselő képességéhez.” (14/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1309, 1313.)
A helyi adók esetében az arányos közteherviselés garanciáit elsősorban a Hatv. teremti meg azzal, hogy meghatározza a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit, a bevezethető adók fajtáit, az adóalanyok körét, az adó tárgyát és alapját, valamint az adó mértékének maximumát. A Hatv. és az annak alapján megalkotható, helyi adókat megállapító önkormányzati rendeletek célja a helyi közszolgáltatások pénzügyi feltételeinek biztosítása, a helyi adó pedig a közterhekhez való hozzájárulás egyik formája. A törvény keretei között az önkormányzat kötelessége, hogy rendeletben az állampolgárok vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelelő adókat vezessen be.
A telekadó esetén a Hatv. alternatív módon határozza meg az adó alapját, illetőleg mértékét. A Hatv. 21–22. §-a választási lehetőséget ad a helyi önkormányzatnak arra, hogy a telek alapterülete alapján tételes adóként vagy az ingatlan korrigált forgalmi értéke alapján, annak 3%-áig határozza meg a telekadó mértékét. Az adó megállapításának ez utóbbi módja minden esetben biztosítja az ingatlan értékével arányos adóztatást. Abban az esetben, ha az önkormányzat az adót tételesen állapítja meg – mivel a tételes adó korlátozottabb lehetőséget kínál az értékarányos adóztatásra – a Hatv. rendelkezéseinek betartása mellett is előfordulhat, hogy az önkormányzati rendeletben meghatározott adómérték egyes adózók tekintetében súlyos méltánytalanságot eredményez. Ezért írja elő a Hatv. 6. § c) pontja az önkormányzat számára, hogy az adó mértékének megállapítása során köteles figyelemmel lenni a helyi sajátosságokra és az adóalanyok teherviselő képességére.
Jelen esetben az önkormányzat a Hatv. 7. § (1) bekezdésére figyelemmel, a helyben szokásos belterületi 2000 m2-s teleknagyság alapulvételével a telekadó fizetési kötelezettséget csak a 2000 m2 feletti telekre állapította meg. Az indítványozó által alkotmányosan aggályosnak tartott mentességet élvező, 2000 m2 alatti telek tulajdonosát Ikrény község képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 6/2005. (VI. 29.) számú önkormányzati rendelet 2. § e) pontja alapján kommunális adó fizetési kötelezettség terheli.
Ebben az önkormányzati – a Jat. hivatkozott 1. § (2) bekezdésével, az Art. 1. § (1) bekezdésével és a Hatv. 49. § c) pontjának rendelkezésével is összhangban lévő – szabályozási környezetben a telektulajdonos adóalanyok közterhekhez való hozzájárulási kötelezettsége biztosított, míg a telekadó fizetési kötelezettség alóli – támadott – mentességi okok meghatározása, önmagában nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ban foglaltakat.
Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel az Örm. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontjának az Alkotmány 70/I. §-án alapuló alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
Budapest, 2009. december 15.
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás