774/B/2004. AB határozat
774/B/2004. AB határozat*
2007.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Győr Megyei Jogú Városnak a Győr Építési Szabályzata és Szabályozási Terv jóváhagyásáról szóló 24/1998. (VII. 10.) ÖK. sz. rendelete 12. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság bírája a K.20.293/2003. számú folyamatban lévő perben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte Győr Megyei Jogú Városnak a Győr Építési Szabályzata és Szabályozási Terv jóváhagyásáról szóló 24/1998. (VII. 10.) ÖK. sz. rendelete (a továbbiakban: GYÉSZ) 12. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a felperesre történő alkalmazhatóságának kizárását a perben.
Az indítványozó bíró előadta, hogy a bírósági eljárás tárgyával érintett ingatlan a GYÉSZ 12. § (1) bekezdés g) pontja szerint az L/7-es lakóterület/falusias övezetbe tartozik, ahol a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése alapján a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosi lakóterületre (L/6-os lakóterület/kertvárosias) előírtnál. Az övezeti jelben szabályozott minimális telekméret többszörösének megfelelő méretű telken elvi engedélyezés során történő mérlegelés alapján arányosan nagyobb lakásszám is engedélyezhető az illeszkedés követelményeinek betartásával. A GYÉSZ sem a falusias, sem a kertvárosias területekre, azok beépítési módjára nézve további rendelkezéseket nem tartalmaz. A lakóterületek beépíthetőségére vonatkozóan az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) szabályai az irányadók, s az OTÉK 13. §-a a kertvárosias, a 14. §-a a falusias lakóterületekre tartalmaz kötelező érvényű előírásokat. Az építmények létesítési előírásaival kapcsolatos általános előírásokat az OTÉK 50. § (2) bekezdése határozza meg.
Az indítványozó bíró szerint, amikor a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése a falusias lakóövezetben a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályok alkalmazását engedi, s ezen túl pedig, amennyiben a minimális telekméret többszörösének megfelelő telken elvi építési engedélyezési eljárásban arányosan nagyobb lakásszámú épület építését is lehetővé teszi, akkor nagyobb lehetőséget biztosít az OTÉK 13. § (2) bekezdés 1. pontjában meghatározott legfeljebb 4 lakásos lakóépület mértéknél. Ez pedig álláspontja szerint azt jelenti, hogy a GYÉSZ a falusias lakóövezetben a többlakásos épületek megépítésének engedélyezésével a területnek a falusias jellegét fokozatosan megszünteti és az így engedélyezett építésekkel a falusias lakóterületen gyakorlatilag kertvárosias lakóterületet hoz létre. Ez a szabályozásbeli lehetőség az indítványozó bíró álláspontja szerint a falusias lakóterületen élők érdekeit, és ezáltal a közérdeket sérti, jogszerűtlenül előtérbe helyezve az építési vállalkozók egyéni érdekeit. Mivel a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése az OTÉK 111. §-ának rendelkezéseinél engedőbb szabályokat állapított meg, ezért az ellentétes a OTÉK 13. § (1)–(3) bekezdései, a 14. § (1)–(2) bekezdései és a 111. § (1) bekezdése rendelkezésével, így a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése az indítványozó bíró álláspontja szerint sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Ezért kérte a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése alkotmányellenességének és a folyamatban lévő perben az alkalmazhatósága kizárásának megállapítását.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy a GYÉSZ-t 2006. február 1-jétől hatályon kívül helyezte Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatának a Győr építési szabályzatáról szóló 1/2006. (01. 25.) Ök. rendelet (a továbbiakban: újGYÉSZ) 121. § (2) bekezdése azzal, hogy a folyamatban lévő ügyekben – kivéve amennyiben a kérelmezőnek (építtetőnek) az újGYÉSZ rendelkezései kedvezőbben – alkalmazni kell. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a értelmében – főszabályként – csak hatályban levő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A bírói kezdeményezésre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást a GYÉSZ indítvánnyal támadott hatályát vesztett rendelkezése alkotmányellenességének vizsgálatára folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány szerint:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az Ötv. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”
3. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) indítvánnyal érintett – a GYÉSZ megalkotásakor hatályos – rendelkezései:
„3. § (1) Az épített környezet alakítását és védelmét:
a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján,
b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban,
c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint
d) a résztvevők – építtetők, tervezők és kivitelezők – együttműködésével
kell megvalósítani.
(2) Az épített környezet alakítása és védelme során a közérdekű intézkedéseket és döntéseket megelőzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvánosságot és a közösségi ellenőrzés lehetőségét az e törvényben és más jogszabályokban meghatározott módon. Gondoskodni kell az érdekelt állampolgárok, szervezetek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre véleménynyilvánításra és javaslattételre.”
„7. § (1) A településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése.
(2) A településrendezés feladata, hogy a település területének, telkeinek felhasználására és beépítésére vonatkozó helyi szabályok kialakításával:
a) meghatározza a település összehangolt, rendezett fejlődésének térbeli-fizikai kereteit;
b) a település adottságait és lehetőségeit hatékonyan kihasználva elősegítse annak működőképességét a környezeti ártalmak legkisebbre való csökkentése mellett;
c) biztosítsa a település (településrészek) megőrzésre érdemes jellegzetes, értékes szerkezetének, beépítésének, építészeti és természeti arculatának védelmét.”
„8. § A településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét, figyelembe véve:
a) az egészséges lakó- és munkakörülmények, a népesség biztonságának általános követelményeit,
b) a népesség demográfiai fejlődését, a lakosság lakásszükségletét,
c) a lakosság fizikai, szellemi és lelki igényeit, különös tekintettel a családok, a fiatalok, az idősek, a korlátozott képességűek igényeire, az oktatás, a sport, a szabadidő és az üdülés, valamint a társadalmi szervezetek, egyházak működési feltételeinek lehetőségeire,
d) a megőrzésre érdemes történeti vagy településképi jelentőségű településrészek és az építészeti örökség védelmét, felújítását és továbbfejlesztését, valamint az értékes építmény és tájrészlet látványát (rálátás), továbbá az ingatlanról feltáruló kilátás védelmét, annak mértékéig, hogy az az érintett telkek szabályos beépítését ne akadályozza,
e) a környezet-, a természetvédelem, a tájhasználat és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit, különös tekintettel a víz, a levegő, a talaj, a klíma és az élővilág védelmére,
f) a lakosság megélhetését, ellátását biztosító gazdasági érdekeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek teremtésének érdekeit, a mező- és az erdőgazdaság, a közlekedés, a posta és a hírközlés, az ellátás, különösképpen az energia- és a vízellátás, a hulladékeltávolítás és -elhelyezés, a szennyvízelhelyezés és -kezelés, valamint a nyersanyaglelőhelyek biztosítását,
g) a honvédelem és a polgári védelem érdekeit,
h) a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást,
i) az arra alkalmas természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és védelmét.
(9) A megállapított helyi építési szabályzatban és a jóváhagyott szabályozási tervben foglaltakat az érintett közigazgatási szerveknek a hatáskörüket érintő ügyekben eljárásaik során érvényesíteniük kell. Az (1)–(8) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek változtatása esetén is alkalmazni kell.
(10) A helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek készítése során a települést érintő jóváhagyott országos és térségi területrendezési terv rendelkezéseit figyelembe kell venni.”
„9. § (6) A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illetőleg a terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt – azok magyarázatával együtt – a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából
a) a főváros, a megyei jogú városok esetében a miniszternek,
b) egyéb települések esetében a területi főépítésznek.
A miniszter, illetve a területi főépítész szakmai véleményét a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyására jogosult testülettel ismertetni kell.”
4. Az OTÉK indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A kertvárosias lakóterület laza beépítésű, összefüggő nagy kertes, több önálló rendeltetési egységet magába foglaló, 7,5 m-es épületmagasságot meg nem haladó lakóépületek elhelyezésére szolgál.
(2) A kertvárosias lakóterületen elhelyezhető:
1. legfeljebb négylakásos lakóépület,
2. a helyi lakosság ellátását szolgáló kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó épület,
3. egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális épület,
4. a terület rendeltetésszerű használatát nem zavaró hatású kézműipari épület.
(3) A kertvárosias lakóterületen a 31. § (2) bekezdésében előírtak figyelembevételével kivételesen elhelyezhető:
1. legfeljebb hatlakásos lakóépület,
2. a helyi lakosság közbiztonságát szolgáló építmény,
3. sportépítmény,
4. üzemanyagtöltő,
5. a terület rendeltetésszerű használatát nem zavaró hatású egyéb gazdasági építmény.
(4) A kertvárosias lakóterületen nem helyezhető el:
1. szálláshely szolgáltató épület – a megengedett lakásszámot meg nem haladó vendégszobaszámú egyéb kereskedelmi szálláshely épület kivételével,
2. egyéb közösségi szórakoztató, kulturális épület,
3. önálló parkolóterület és garázs a 3,5 t önsúlynál nehezebb gépjárművek és az ilyeneket szállító járművek számára.”
„14. § (1) A falusias lakóterület legfeljebb 7,5 m-es épületmagasságú lakóépületek, a mező- és az erdőgazdasági építmények, továbbá a helyi lakosságot szolgáló, nem zavaró hatású kereskedelmi, szolgáltató és kézműipari építmények elhelyezésére szolgál.
(2) A falusias lakóterületen elhelyezhető:
1. lakóépület,
2. mező- és erdőgazdasági (üzemi) építmény,
3. kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó épület,
4. szálláshely szolgáltató épület,
5. kézműipari építmény,
6. helyi igazgatási, egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális épület,
7. sportépítmény,
8. üzemanyagtöltő.”
„111. § (1) Az e rendelet II-III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket a helyi építési szabályzat, szabályozási terv megállapíthat.”
5. A GYÉSZ indítvánnyal támadott rendelkezése:
„12. § (5) A falusias lakóterületeken a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosi lakóterületre előírtnál. Az övezeti jelben szabályozott minimális telekméret többszörösének megfelelő méretű telken elvi engedélyezés során történő mérlegelés alapján arányosan nagyobb lakásszám is engedélyezhető az illeszkedés követelmények betartásával.”
III.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 7/2003. (III. 13.) AB határozatában rámutatott: „Az önkormányzat rendeletalkotási eljárását keretjellegűen törvények szabályozzák. Az Ötv. és az Ét. bemutatott előírásaiból azonban kitűnik, hogy az önkormányzatok városrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet.” (ABH 2003, 753, 756.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében meghatározott alkotmányos korlát szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely azonban nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a településrendezést. Az Ét. 7. § (1) bekezdésének megfelelően „a településrendezés célja a települések területfelhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése”.
Az Ét. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz: „Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania.” A 13. § (2) bekezdés b) pontjának megfelelően a helyi építési szabályzatnak rendelkeznie kell a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolásáról, azok felhasználásának, beépítésének feltételeiről és szabályairól.
A település igazgatási területén belüli azonos szerepkörű, jellegű, beépítettségi intenzitású területrészeket – általános és sajátos építési használatuk szerint – az OTÉK 6. §-a szerinti azonos területfelhasználási egységbe kell sorolni. A területfelhasználási egységek területeit közterületekre és egyéb (közterületnek nem minősülő) területekre, továbbá azokat beépítésre szánt területek esetén építési övezet(ek)be, beépítésre nem szánt területek esetén övezet(ek)be kell sorolni. Az építési övezeteket, övezeteket a meglévő és/vagy tervezett szerepkörük, beépítettségük és karakterbeli különbségeik alapján és úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli – azonos helyzetben lévő – telkeket azonos értékű építési jogok és kötelezettségek illessék meg [OTÉK 7. § (1) és (2) bekezdése]. Az igazgatási terület OTÉK 6. § (3) bekezdés a) pontjában meghatározott beépítésre szánt területfelhasználási egységekre vonatkozó beépíthetőségi szabályokat az OTÉK 10–25 §-ai tartalmazzák. A beépíthetőségi szabályok betartatásának egyik biztosítéka, hogy az Ét. 9. § (6) bekezdése alapján a miniszter, illetve a területi főépítés szakmai véleményét a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek jóváhagyása előtt előzetesen ki kell kérni és véleményüket a tervek jóváhagyására jogosult testülettel ismertetni kell. E vélemények ismeretében alkotja meg a képviselő-testület az e tervekről szóló önkormányzati rendeleteket, amelyek előírásai nem lehetnek ellentétesek az Ét. és az OTÉK előírásaival, attól csak akkor és oly mértékben térhetnek el, amikor és amennyiben arra a magasabb szintű jogszabály lehetőséget ad.
A GYÉSZ 12. § (1) bekezdése Győr városát a lakóterületi területfelhasználási egységek alapján hét lakóterületre (hagyományos nagyvárosias, lakótelepi nagyvárosias, egyéb nagyvárosias, védett kisvárosias, egyéb kisvárosias, kertvárosias, falusias) osztotta fel. Az L7 lakóterületen (falusias lakóterületen) az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület; mező- és erdőgazdasági (üzemi) építmény; kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó épület; szálláshely szolgáltató épület; kézműipari építmény; helyi igazgatási, egyházi, oktatási, egészségügyi, szociális épület; sportépítmény; üzemanyagtöltő helyezhető el. A GYÉSZ 12. § (5) bekezdésének első mondata az OTÉK 14. § (2) bekezdés 1. pontjától eltérő beépíthetőséget állapít meg, amikor úgy rendelkezik, hogy a falusias lakóterületeken a megengedett lakásszám nem lehet nagyobb a kertvárosi lakóterületre előírtnál. Az OTÉK 13. § (2) bekezdés 1. pontja alapján a kertvárosias lakóterületen legfeljebb négylakásos lakóépület helyezhető el.
Az OTÉK az egyes lakóterületi egységekben elhelyezhető épületekkel kapcsolatosan meghatározza az építési telkeken elhelyezhető épületek rendeltetését, az elhelyezhető épület magasságát, a megengedett legnagyobb beépítettséget, a telek legkisebb zöldfelületét és a beépítési módra vonatkozó előírásokat.
Az OTÉK 111. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a GYÉSZ megalkotásakor – vagy módosításakor – azonban csak az OTÉK II-III. fejezetében meghatározott településrendezési követelményeknél szigorúbb követelményeket állapíthat meg. Amíg a falusias lakóterületen az OTÉK 14. § (2) bekezdése alapján lakóépület helyezhető el és a szabályozás nem határozza meg a lakóépületben megépíthető lakásszámot, addig a GYÉSZ 12. § (5) bekezdésének rendelkezése az OTÉK 14. § (2) bekezdésében meghatározottnál szigorúbb követelményt állapít meg, amikor a falusias lakóterületen a lakóépületben megépíthető lakások számát korlátozza oly módon, hogy a kertvárosias lakóterületre vonatkozó szabályozás (legfeljebb négylakásos lakóépület) alkalmazását rendeli el. A GYÉSZ indítvánnyal támadott rendelkezése nem változtatott sem az elhelyezhető épületmagasságon (mindkét lakóterületen 7,5 m), sem a megengedett legnagyobb beépítettségen (mindkét lakóterületen 30%). A bírói kezdeményezéssel támadott rendelkezés nem érinti továbbá a telek legkisebb zöldfelületére vonatkozó előírásokat, e vonatkozásban az OTÉK előírásai alapján a telek legkisebb zöldfelülete falusias lakóterületen 40%, a kertvárosias lakóterületen 50%.
A GYÉSZ 12. § (5) bekezdése három együttes feltétel esetén teszi lehetővé a kertvárosias lakóterületre meghatározott lakásszámnál több lakás megépítését: ha a teleknagyság az övezeti előírásokban meghatározott minimális teleknagyság többszöröse, a teleknagysággal arányosnak kell lennie és meg kell felelnie az illeszkedés követelményeinek. Az illeszkedés követelményeit az Ét. 18. § (2) bekezdése határozza meg: „Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok nem szabályoznak – a 13. § (2) bekezdésében előírt, illetőleg azok végrehajtására vonatkozó egyéb jogszabályokban rögzített követelményeknek megfelelően – teljeskörűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke – beépítettség és építménymagasság – valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez.” Az illeszkedési követelmény értelmezését segíti az OTÉK 31. § (2) bekezdése, amely szerint „[a]z egyes építési övezetekben, illetőleg övezetekben a kivételesen elhelyezhető építmények akkor helyezhetők el, ha az építmény az adott területre vonatkozó övezeti előírásoknak, továbbá a rendeltetése szerinti külön hatósági előírásoknak megfelel, valamint a más rendeltetési használatból eredő sajátos hatások nem korlátozzák a szomszédos telkeknek az övezeti előírásoknak megfelelő beépítését, használatát”. A GYÉSZ 12. § (5) bekezdése rendelkezésének alkalmazása során az OTÉK épületmagasságra, beépítettségi fokra, zöldfelületi arányra és a beépítési módra vonatkozó előírásait be kell tartani, és építési engedély e szabályok betartása esetén is csak akkor adható meg, ha az Ét. 18. § (2) bekezdése és az OTÉK 31. § (2) bekezdése rendelkezését figyelembe véve a létesítendő lakóépület illeszkedik a települési környezetbe. A bírói kezdeményezéssel támadott szabályozás nem ellentétes sem az Ét., sem az OTÉK hivatkozott rendelkezéseivel, s nem teszi lehetővé, hogy a jogalkalmazó túlterjeszkedjen a központi jogszabályok előírásain. A meglévő környezethez való illeszkedés szabályainak való megfeleltetés pedig nem jogalkotói, hanem jogalkalmazói mér/legelés tárgya.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése nem volt ellentétes magasabb szintű jogszabály, az OTÉK 13. § és 111. § rendelkezéseivel, és így nem sértette az Ötv. 16. § (1) bekezdését és az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért a GYÉSZ 12. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2007. november 19.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás