Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

809/B/2004. AB határozat

809/B/2004. AB határozat*

2008.10.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 34. § (1), (4)–(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgt.) 34. § (1) bekezdése, valamint (4)–(5) bekezdései megsemmisítését kérte. A támadott rendelkezések lehetővé teszik, hogy a vízgazdálkodási közfeladatokat vízgazdálkodási társulat útján lássák el; kényszertagságot írnak elő az adott társulat területén lévő ingatlantulajdonosok (használók) körére és vízgazdálkodási hozzájárulás fizetési kötelezettségét írják elő. Az indítványozó álláspontja szerint a vízgazdálkodási közfeladat ellátására az önkormányzatok kötelesek, azokat nem lehet kényszerűen az ingatlantulajdonnal rendelkező állampolgárokra terhelni. A jogbiztonságot, valamint a köz- és magántulajdon egyenlő védelmét sérti, hogy az önkormányzatok saját feladatukat elmulasztva a vízgazdálkodási közfeladatok anyagi terheit az állampolgárokra róják. „[A]z állampolgárt az Alkotmány 9. § (2) bekezdését megsértve olyan kényszervállalkozóvá teszik és olyan gazdasági társaságba kényszerítik, amelynek tagja elsősorban ő is anyagi okokból nem akar tagja lenni.” Az önkormányzatok élvezik továbbá a vagyonuk növekedésének előnyeit, amely fedezetét a társulat tagjai biztosítják. Ezek felvetik, hogy az Alkotmány 77. § (2) bekezdése nem érvényesül megfelelően. Mindezek alapján az indítványozó kéri a Vgt. 34. § (1), (4)–(5) bekezdései megsemmisítését.


II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„77. § (1) Az Alkotmány a Magyar Köztársaság alaptörvénye.
(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek.”

2. A Vgt. támadott rendelkezései:
„34. § (1) A vízgazdálkodási közfeladatok az e törvényben meghatározott feltételek szerint létrehozott vízgazdálkodási társulatok (a továbbiakban: társulat) útján is elláthatók.
(...)
(4) A társulat tagjai az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok.
(5) A társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni.”


III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság már több alkalommal vizsgálta a Vgt. 34. §-ának egyes rendelkezéseit. A 26/2001. (VI. 29.) AB határozatában (ABH 2001, 242.; a továbbiakban: Abh1.) elutasította a Vgt. 34. § (4)–(5) bekezdéseinek megsemmisítésére irányuló azon indítványokat, amelyek az egyesülési szabadság sérelmét, az Alkotmány 63. §-ának sérelmét állították. A 122/B/1997. AB határozat (a továbbiakban: Abh2.) a Vgt. 34. § (1) bekezdését vizsgálta az Alkotmány 9. § (2) bekezdése tükrében. Az indítványt elutasítva az Alkotmánybíróság nem állapította meg a gazdasági verseny szabadságának sérelmét amiatt, hogy egy adott területen csak egy, versenytárs nélküli vízgazdálkodási társulat látja el a vízgazdálkodási feladatokat (ABH 2007, 1146, 1162, 1163.). Az Alkotmánybíróság visszautasította a Vgt. 34. § (4) bekezdés megsemmisítésére irányuló azon indítványt, amely nemzetközi szerződésbe ütközés okán kérte a támadott jogszabály megsemmisítését (ABH 2007, 1146, 1168.), valamint a 34. § (4)–(5) bekezdései megsemmisítésére irányuló indítványokat azok hiányos tartalma miatt (ABH 2007, 1146, 1169.). Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben elbírált indokok tekintetében ítélt dologra hivatkozással megszüntette a Vgt. 34. § (4)–(5) bekezdése megsemmisítésére irányuló eljárást, mivel az egyesülési szabadság szempontjából, valamint az érdekeltségi hozzájárulás meghatározása tárgyában – azonos összefüggésben – már elbírálta a támadott rendelkezések alkotmányosságát (ABH 2007, 1146, 1171–1172.).
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja szerint: „Az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha (...) az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (,,ítélt dolog”).”
Mivel jelen esetben az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 9. § (1) bekezdése és 77. § (2) bekezdése tekintetében kéri a Vgt. támadott rendelkezési vizsgálatát; továbbá az Alkotmány 9. § (2) bekezdését és a Vgt. 34. § (1) bekezdését más – nem az Abh2.-ben már elbírált érvek – alapján kéri megsemmisíteni, ezért az alkotmánybírósági eljárás – ítélt dolog címén történő – megszüntetésének nem volt helye. A továbbiakban az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta a támadott rendelkezések alkotmányosságát, de az Abh1.-ben és az Abh2.-ben elfoglalt álláspontját e határozatában is megfelelően figyelembe vette.

2. Az indítványozó elsődleges érve szerint a vízgazdálkodás: közfeladat, amit a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) és (4) bekezdése ekként határoz meg, s a Vgt. 4. § (2) bekezdés a)–b) pontjai is ezt erősítik. A jogbiztonságot és a tulajdoni formák egyenjogúságát sérti az indítványozó véleménye szerint, hogy az önkormányzat az „egyértelműen önkormányzati feladatot a jogalkotók és az önkormányzat kötelező érvényűen az állampolgárra háríthatja és, akár akarja, tudja vállalni azt az állampolgár, akár nem”. Állítása szerint „sérül az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyenjogúság és egyenlő védelem elve” az önkormányzatok köz- és a polgárok magántulajdona tekintetében, mivel az önkormányzatok a polgárokra terhelhetik az egyébként őket terhelő közfeladat ellátásának költségeit.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem „jelenti a tulajdoni formák megkülönböztetését, hanem ellenkezőleg, a tulajdonnak bármely formától független védelmét fogalmazza meg”. [27/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 73, 76.] „Az Alkotmány nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelően az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése jogegyenlőségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésbe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése.” [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.]
Mivel a tulajdoni formák egyenjogúsága és a Vgt. támadott rendelkezései között nem mutatható ki alkotmányossági összefüggés, emiatt az Alkotmánybíróság elutasította a Vgt. 34. § (1), (4)–(5) bekezdései megsemmisítésére irányuló, az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítványt.

3. ,,A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.] A Vgt. támadott rendelkezései nem tekinthetőek sem kiszámíthatatlannak, nem sértik az egyértelműség, előreláthatóság követelményét sem. Ezért az Alkotmánybíróság a Vgt. 34. § (1), (4)–(5) bekezdései megsemmisítésére irányuló indítványt a jogbiztonság tekintetében elutasította.

4. Az indítványozó álláspontja szerint a kényszertagság intézményével „az állampolgárt az Alkotmány 9. § (2) bekezdését megsértve olyan kényszervállalkozóvá teszik és egy olyan gazdasági társaságba kényszerítik, amelynek tagja elsősorban ő is anyagi okból nem akar (...) lenni”.
A Vgt. kényszertagságot előíró szabályai és az Alkotmány 63. § (1) bekezdése viszonylatában az Alkotmánybíróság kifejtette: a vízgazdálkodással összefüggő (például környezetvédelmi, természetvédelmi, talajvédelmi) közérdekeket és közfeladatokat ítélheti a törvényalkotó olyan fontosnak és kiemelkedő jelentőségűeknek, hogy a végrehajtásukra szolgáló szervezet megalakítását (egyáltalán létrejövetelét) nem bízza teljes egészében az érdekeltek belátására (Abh1., ABH 2001, 242, 248–249.). Ebből következően az Alkotmány 9. § (2) bekezdését nem érintik a Vgt. 34. § (1), (4)–(5) bekezdései, az ott előírt kötelező tagság szabályai. Érdemi alkotmányossági összefüggés híján az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

5. Az indítványozó az Alkotmány 77. § (2) bekezdésének sérelmét is állította, mert véleménye szerint az állam, a települési önkormányzatok mulasztása, a közfeladatok jogszabályi kötelezés ellenére való elmulasztása miatt kerül sor a vízgazdálkodási társulatok megalakítására, az állampolgárok újabb fizetési kötelezettségekkel való megterhelésére. A Vgt. 34. § (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a vízgazdálkodási közfeladatokat vízgazdálkodási társulatok útján lássák el. A Vtg. 1. sz. melléklete szerint a közfeladatnak e társulatok is alanyai. Az Alkotmány 77. § (2) bekezdése és a Vgt. támadott szabályai között alkotmányossági összefüggés nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2008. október 14.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Balogh Elemér s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Trócsányi László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére