KÜ BH 2004/82
KÜ BH 2004/82
2004.02.01.
A veszélyes hulladékra vonatkozó kötelezettségek a tulajdonoson kívül a veszélyes hulladékot tárolót, kezelőt is terhelik [102/1996. (VII. 12.) Korm. r. 2. §].
A Környezetvédelmi Felügyelőség 1999. november 17-én a felperes telephelyén hatósági ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként az elsőfokú hatóság határozatával a felperest veszélyes hulladékokra vonatkozó kötelezettsége megszegése miatt 11 680 000 Ft bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezésére eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatban megállapított bírság összegét 11 220 000 Ft-ra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a megyei bírósághoz, kérve a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Keresetében előadta, hogy az alperes kiterjesztően értelmezte az ügyre vonatkozó jogszabályokat, a bírság alapját képező veszélyes hulladéknak a felperes 98%-ban nem tulajdonosa, nem termelője, azt nem gyűjtötte be, nem vette át kezelésre vagy ártalmatlanításra, az a jogelődjénél 30 éves tevékenysége alatt keletkezett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, álláspontja szerint az alperes helyesen alkalmazta az ügyre vonatkozó 102/1996. (VII. 12.) számú Kormányrendeletet (a továbbiakban: R.). Megállapította, hogy az alperes az ügy érdemi döntésére kiható jogszabálysértést nem követett el, ezért a felperes keresete megalapozatlan.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az alperesi, valamint elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezése mellett. Álláspontja szerint nem lehetséges egyenlőségjelet tenni a felperes által termelt veszélyes hulladék és a 340 t veszélyes hulladék között, amelyet a felperes jogelődje halmozott fel 30 év alatt. A felperes 1997-ben vásárolta meg a végelszámolás alatt álló, a Magyar Állam tulajdonát képező Cs. Vállalat kezelésében lévő külterületi ingatlant. A vételár kialakítása során megegyeztek az eladóval, hogy a környezetkárosítások kárelhárítási és kártérítési költségeként szereplő összeget a környezeti károk elhárítására fordítja. Az R. 9. § (2) bekezdése szerint a 340 t veszélyes hulladékot a felperes nem tárolásra vette át, és az R. 2. §-ában foglaltak figyelembevételével a jogelőd által termelt hulladéknak a felperes nem tulajdonosa.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban fenntartását kérte, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megfelel a vonatkozó jogszabályoknak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le.
Az R. 2. § (1) bekezdésének ca) pontja meghatározza, hogy veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek körében kezelésnek számít a veszélyes hulladék veszélyeztető hatásának csökkentésére, a környezet szennyezésének és károsításának megelőzésére, kizárására irányuló tevékenység (előkezelés, hasznosítás, ártalmatlanítás), a kezelést megvalósító eljárás és technológia alkalmazása.
Az R. 2. § (1) bekezdésének ce) pontja a veszélyes hulladék gyűjtésének minősíti a veszélyes hulladék tárolását, kezelést megelőző, a környezetszennyezést kizáró módon kialakított gyűjtőhelyre történő, a tervezett tárolásnak vagy kezelésnek megfelelő összeszedését. A 2. § (1) bekezdés cg) pontja szerint a veszélyes hulladék tárolásának minősül a veszélyes hulladék környezetszennyezést kizáró módon kialakított és üzemeltetett tároló telepen történő elhelyezése, ha a veszélyes hulladék hasznosítása, vagy ártalmatlanítása, igénybe vehető technológia vagy kapacitás hiányában nem oldható meg, valamint a 2. § (1) bekezdés e) pontja szerint veszélyes hulladék tulajdonosa az a termelő, vagy az a személy, vagy szervezet, aki, vagy amely a termelőktől, vagy más tulajdonostól veszélyes hulladékot begyűjt kezelésre, vagy tárolásra átvesz. A 2. § (1) bekezdés f) pontja pedig termelőnek minősíti azt a személyt, vagy szervezetet, akinek, vagy amelynek tevékenysége során, vagy következtében veszélyes hulladék keletkezik.
A hivatkozott jogszabályhelyek, megalapozzák a felperes felelősségét. A felperes az R. 2. § e) pontja szerint veszélyes hulladék tulajdonosának minősül, miután termelőtől, vagy tulajdonostól a veszélyes hulladékot átvette. A felperes maga is előadta, hogy a jogelődtől való jogszerzés alkalmával az adásvételi szerződés része volt a jogelőd által termelt veszélyes hulladéknak az átvétele, valamint annak a 2. § (1) bekezdés cg) pontjában meghatározottak szerinti tárolása.
Az R. 9. § (2) bekezdése szerint a gyűjtőhelyen, ha a környezetvédelmi hatóság rövidebb határidőt nem állapít meg, legfeljebb egy év alatt keletkezett veszélyes hulladékmennyiség gyűjthető össze. A felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az egy éven túl gyűjtött veszélyes hulladék – amelyet jogelődje gyűjtött, és a felperes átvett – egy éven túl keletkezett, tehát továbbiakban veszélyes hulladékkal kapcsolatos hatósági eljárás tárgya nem lehet.
Az elsőfokú környezetvédelmi hatóság, valamint az alperes a felperessel szemben hozott kötelező határozatában pontosan megjelölte azokat a kötelezettségeket, amelyeket a felperesnek nemcsak a saját maga által termelt, hanem a jogelődtől átvett veszélyes hulladékkal kapcsolatosan jogszabály kötelező rendelkezése alapján meg kellett volna tennie. Ezek: a veszélyes hulladéknak az R.-ben meghatározott bejelentése, anyagmérleg készítése, illetőleg hulladékgazdálkodási terv készítése, amely három évre szólóan meghatározza a veszélyes hulladékkal kapcsolatos feladatokat.
A felperes elmulasztotta a veszélyes hulladék képződéséről szóló nyilvántartás vezetését is. A jogellenes magatartás – független attól, hogy a felperes által termelt veszélyes hulladékkal kapcsolatosan, vagy a jogelődjétől átvett veszélyes hulladékra vonatkozóan valósította meg a felperes – maga után vonja az R. 36. §-ának megfelelően a környezetvédelmi bírság kiszabását.
Az R. 9. § (2) bekezdésében meghatározott egy éves határidő nyilvánvalóan nem azt eredményezi, hogy egy éven túl bejelentési, anyagmérleg készítési, illetőleg hulladékgazdálkodási terv készítésének kötelezettsége nélkül, nem utolsósorban határidő nélkül kerülhet sor veszélyes hulladék tárolására.
Az alperes és elsőfokú hatósága a jogszabályoknak megfelelő módon állapította meg a felperes kötelezettségét és írta elő azt, illetőleg a felperes mulasztása következményeként a jogszabályoknak megfelelő veszélyeshulladék-bírságot állapított meg.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdésének megfelelően az érdemben helyes elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. III. 38.171/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás