821/B/2004. AB határozat
821/B/2004. AB határozat*
2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Celldömölk Város Önkormányzatának a víz és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 34/2003. (XII. 17.) sz. rendelete módosításáról szóló 2/2008. (I. 30.) sz. rendelete 1. sz. mellékletének a havi lakossági és közületi alapdíjakat átmérők függvényében megállapító szövegrésze alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Celldömölk Város Önkormányzatának a víz és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 34/2003. (XII. 17.) sz. rendelete módosításáról szóló 2/2008. (I. 30.) sz. rendelete 1. sz. melléklete a havi lakossági és közületi alapdíjakat átmérők függvényében megállapító szövegrészének az Alkotmány 42. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
A 2004. augusztusában keltezett eredeti beadványában az indítványozó a részére megállapított „aránytalanul magas vízdíjat” kifogásolta, illetve annak „orvoslását” kérte az Alkotmánybíróságtól, anélkül azonban, hogy az azt megállapító önkormányzati rendeletet, annak sérelmezett rendelkezését megjelölte volna. A hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó Celldömölk Város Önkormányzatának a víz és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 8/2003. (III. 26.) sz. rendelet módosításáról szóló 34/2003. (XII. 17.) sz. rendeletének (a továbbiakban: Ör1.) alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör1. azért alkotmányellenes, mert úgy állapítja meg az önkormányzati tulajdonú vízközműből szolgáltatott ivóvíz díját, hogy nemcsak a ténylegesen elfogyasztott vízmennyiségért kell fizetni, hanem a „vízmű üzemviteli költségeihez” is hozzá kell járulni. Érvelése szerint erre sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szerződésmódosításra vonatkozó szabályai, sem a vízügyről szóló törvényi szabályozás, sem a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Kr.) foglaltak nem adnak lehetőséget. Miután a támadott önkormányzati rendelet magasabb szintű jogszabályokat sért, az indítványozó az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének a sérelmét állítja, továbbá hivatkozik az Alkotmány 42. §-ára is.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései:
„7. § (1) A mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár) állapít meg.”
„8. § (1) A legmagasabb árat – a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel – úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.
(...)
(3) A legalacsonyabb árat úgy kell megállapítani, hogy az legalább a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és támogatásokra is.”
„9. § (1) A hatósági ár megállapítása történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal.
(2) A hatósági árat alkalmazási feltételeivel (pl. a minőség, a határidő, a szállítások ütemezése, a megrendelés nagysága, a teljesítés helye, a fizetési feltételek) együtt kell megállapítani.”
„11. § (1) A hatósági árat, valamint annak alkalmazási feltételeit jogszabályban kell közzétenni. A jogszabályban rendelkezni kell arról, hogy a hatósági ár mikor lép érvénybe; e rendelkezésnek visszamenőleges hatálya nem lehet.”
„Melléklet az 1990. évi LXXXVII. törvényhez
Hatósági áras termékek
I. Legmagasabb ár
...
B) Szolgáltatások
|
Szolgáltatásszám |
Megnevezés |
A hatósági ár |
|
05511 |
Az önkormányzati tulajdonú vízi- |
települési |
3. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vtv.) indítvány elbírálásakor figyelembe vett rendelkezései:
„13. § (3) A közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatásért díjat kell fizetni. A díjfizetés elmulasztása miatt a vízellátást a közüzem korlátozhatja – termelési célú vízfelhasználásnál szüneteltetheti – azonban a létfenntartási ivó- és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízigények kielégítéséhez szükséges vizet ebben az esetben is szolgáltatni kell.
(4) A közüzemi szolgáltatás minőségi követelményeit, a feleket szerződés alapján megillető alapvető jogokat és kötelezettségeket – ideértve a szerződéskötési kötelezettség korlátozásának feltételeit is – a Kormány rendeletben állapítja meg.”
4. A Kr. indítvánnyal érintett rendelkezése:
„8. § (1) A szolgáltatásért a fogyasztónak külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díj alkalmazásában állapodott meg.”
5. Az Ör1. támadott – azóta hatályon kívül helyezett – rendelkezései:
„1. § A rendelet 2. §-ának (1) bekezdése az alábbira változik.
2. § (1) Az önkormányzat az ivóvízszolgáltatás, valamint a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés szolgáltatás díját a rendelet 1. sz. mellékletében foglaltak szerint állapítja meg.
2. § Ez a rendelet 2004. január 1. napján lép hatályba.
Celldömölk város önkormányzati tulajdonú víziközműből biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés szolgáltatási díjai
Hatályos 2004. január 1-jétől 2004. december 31. napjáig
díj: Ft/m3
Bruttó
|
Lakossági vízdíj: |
234 + ÁFA |
|
Lakossági csatornadíj: |
50 + ÁFA |
|
Közületi vízdíj: |
330 + ÁFA |
|
Közületi csatornadíj: |
50 + ÁFA |
A havi alapdíjak átmérőnként:
Lakossági és közületi alapdíj:
|
Lakossági |
13 mm |
65 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
13–20 mm |
172 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
25 mm |
767 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
30 mm |
888 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
40 mm |
2 500 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
50 mm |
3 900 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
80 mm |
7 913 |
Ft/hó + ÁFA |
|
Közületi |
100 mm |
10 000 |
Ft/hó + ÁFA” |
6. Celldömölk Város Önkormányzatának – a jelenleg hatályos – a víz és csatornaszolgáltatási díjak megállapításáról szóló 34/2003. (XII. 17.) sz. rendelete módosításáról szóló 2/2008. (I. 30.) sz. rendelete (a továbbiakban: Ör2.)
„1. § (1) Az önkormányzat az ívóvízszolgáltatás, valamint a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés szolgáltatás díját a rendelet 1. sz. mellékletében foglaltak szerint állapítja meg.
2. § Ez a rendelet 2008. február 1. napján lép hatályba.
Celldömölk város önkormányzati tulajdonú víziközműből biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés szolgáltatási díjai
|
|
2008. február 1-jétől |
|
Lakossági vízdíj: |
255 |
|
csatornadíj: |
133 |
|
Közületi vízdíj: |
376 |
|
csatornadíj: |
166 |
A havi alapdíjak átmérőnként:
Lakossági és közületi alapdíj:
|
Átmérő |
13–20 mm |
25–30 mm |
40–50 mm |
80–100 mm |
100 mm |
|
Lakossági alapdíj: |
|
|
|
|
|
|
Víz: |
195 Ft |
|
|
|
|
|
Csatorna: |
175 Ft |
|
|
|
|
|
Közületi alapdíj: |
|
|
|
|
|
|
Víz: |
195 Ft |
1 050 Ft |
3 100 Ft |
12 500 Ft |
15 000 Ft |
|
Csatorna: |
175 Ft |
625 Ft |
1 940 Ft |
4 450 Ft |
7 938 Ft |
(A fenti díjak a 20%-os ÁFA-t nem tartalmazzák.)”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően az Ör1. támadott rendelkezése hatályát vesztette és az ívóvízszolgáltatás, valamint a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és kezelés szolgáltatás díját jelenleg az azt módosító Ör2. állapítja meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint amennyiben a támadott norma helyébe hasonló tartalmú szabályozás lép, akkor az indítványban megjelölt szempontok szerinti érdemi vizsgálatot az új jogszabályi rendelkezésekre vonatkozóan kell lefolytatni. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.; 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 823.] Miután az Ör2. 1. sz. melléklete az Ör1. 1. sz. mellékletével tartalmilag megegyezően rendelkezik a havi lakossági és közületi alapdíjak átmérőktől függően történő megállapításáról, és megjeleníti az utóbbi alkotmányosságával összefüggésben az indítványban felvetett kérdést, az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos rendelkezés tekintetében lefolytatta az érdemi vizsgálatot.
2. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét az Alkotmány és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület rendeletalkotási joga a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvényi felhatalmazásban meghatározott kérdésekre terjed ki.
A Vtv. 13. § (3) bekezdése szerint a közüzemi szolgáltatással nyújtott vízért díjat kell fizetni, az önkormányzati víziközműből szolgáltatott ivóvíz díja azonban nem szabad megállapodástól függ, hanem az Ámt. 7. § (1) bekezdése és mellékletének B) pontjában meghatározott listában szereplő 05511. számú tétel szerint hatóság határozza meg. Ez a hatóság az Ámt. hivatkozott szabályai alapján a helyi önkormányzat. Az Ámt. 11. § (1) bekezdése szerint a hatósági árat jogszabályban kell közzétenni. Az önkormányzati rendelet kibocsátására tehát az Ámt. ad felhatalmazást, de egyúttal megszabja a hatósági ár meghatározásának feltételeit.
Az Ámt. 8. §-a külön a legmagasabb és külön a legalacsonyabb hatósági ár meghatározásának szempontjait úgy állapítja meg, hogy a vállalkozó működésének fedezete biztosított legyen. A 9. § arról rendelkezik, hogy a hatósági ár megállapítása „történhet tételesen vagy a hatósági ár kiszámítására vonatkozó előírásokkal”. A hatósági ár alkalmazási feltételei között szereplő „fizetési feltételek”-ről nincs további rendelkezés.
A Kr. mindössze annyit rögzít, hogy a szolgáltatásért a fogyasztónak külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díj alkalmazásában állapodott meg. Következésképpen sem az Ámt., sem a Vtv., sem a Kr. díjra vonatkozó rendelkezése nem tesz említést arról, hogy a kötelezően megfizetendő havi szolgáltatási díj több tényezőtől függhet, hanem csak a nyújtott szolgáltatás árát említi.
3. Alkotmányossági vizsgálatához az Alkotmánybíróság áttekintette a vízdíj meghatározásával kapcsolatos önkormányzati rendeletek alkotmányellenességét állító indítványok ügyében hozott korábbi határozatainak elvi megállapításait.
Az első AB határozat, amely a vízszolgáltatás terén kéttényezős (,,készentartási díjat” is magába foglaló) díjat bevezető önkormányzati rendelet alkotmányosságát vizsgálta, egyértelműen kimondta, hogy: „Az Ámt. hatósági ármegállapítási szabályai nem írják elő sem az egytényezős ármegállapítás (mint amilyen a villamosáram, vagy a gázszolgáltatás díja), de a többtényezős (alapdíjra és a szolgáltatás mennyiségéhez akár differenciáltan is igazodó díjra osztott, mint amilyent a távbeszélő díja vagy a távfűtési díj megállapítása során alkalmaznak) ármegállapítás kötelezettségét sem.” (1108/H/1995. AB határozat, ABH 1996, 722, 723.) A határozat azt is megállapítja, hogy nem segíti a szabályok értelmezhetőséget a Kr. 17. § (3) bekezdésének fogalmazása, amely szerint a „vízhasználat szempontjából a bekötési vízmérőn mért vízmennyiség az irányadó”. (ABH 1996, 722, 723.) Az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 44/A. § (2) bekezdésében, illetve 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szempontjából végezte el és az indítványt elutasító döntést hozta.
Hasonló szempontokat tartalmazó indokolással utasította el az Alkotmánybíróság a 2/B/1998. AB határozatban a szolgáltatási alapdíjat, a 447/H/1996. AB határozatban az átalány jellegű rendelkezésre állási díjat, a 678/B/2000. AB határozatban a lakossági készenléti díjat, az 551/B/2001. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az alapdíjat, továbbá a 414/B/1999. AB határozatban a készenléti díjat bevezető önkormányzati rendeleti előírás megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az Abh. szerint a szolgáltatás rendelkezésre állásáért bevezetett alapdíj a vízközmű rendszer fenntartásával szükségszerűen együtt járó költségek fedezését szolgáló díjtétel, amelynek funkciója a közmű üzemképes állapotban tartása. (ABH 2007, 2257, 2260.)
A 678/B/2000. AB határozat a 6/1999. (IV. 21.) AB határozatot kiterjesztően értelmezve megállapította, hogy „az önkormányzati tulajdonú víziközmű által szolgáltatott ivóvíz hatósági díjának meghatározásánál – más közszolgáltatások díjának meghatározásához hasonlóan – törvényi felhatalmazás alapján, kormányrendeletben meghatározott szakmai szempontokat kell figyelembe venni. A magasabb szintű jogszabályok által megállapított garanciális jellegű, a fogyasztók érdekeit is mérlegelő és védő rendelkezésektől a képviselő testület nem térhet el” (ABH 1999, 90, 97.).” (ABK 2007, 303, 304.).
További szempontot állapított meg az Alkotmánybíróság a 470/B/1998. AB határozatában, ugyancsak víz- és csatornaszolgáltatási díjat kiszabó önkormányzati rendeleti előírást vizsgálva: „Az Alkotmánybíróság nem veheti át a jogalkotó feladatát, a 26/1997. (IV. 25.) AB határozat megfogalmazása szerint az alkotmányossági vizsgálat nem terjedhet ki a rendelkezés igazságos voltának ellenőrzésére, de alkotmányos követelmény, hogy a jogalkotó a közszolgáltatás díjának megállapításánál az érintett csoportokhoz tartozók érdekeit megfelelő figyelemmel és méltányossággal értékelje, ne legyen önkényes, és az objektív ismérvek szerint meghatározott igénybevevői körre azonos tartalmú szabályt írjon elő” (ABH 1997, 482, 485.).
A fenti AB határozatokból tehát levezethető az Alkotmánybíróság azon következetesnek tekinthető gyakorlata, mely szerint a két- vagy többtényezős díjmegállapítást az Alkotmánybíróság önmagában nem tekinti alkotmányellenesnek, illetve a fogyasztástól független díjelem (alapdíj/rendelkezésre állási díj) önkormányzati rendeletben való szabályozása nem jelenti az önkormányzat részéről az indítványozók által megjelölt magasabb szintű jogszabályokban adott felhatalmazás túllépését és ebből következően nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem. Ugyanakkor a vízdíj kiszámításánál a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányossága érdekében mindenképpen figyelemmel kell lenni a fogyasztott víz mennyiségére.
4. A támadott önkormányzati rendeleti rendelkezés az Ámt. alapján került kibocsátásra, hatósági ármegállapítást tartalmaz. A rendeletalkotásra, az ár meghatározására az Ámt. 7. §-ának (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a törvény melléklete I. részének B) pontja tartalmaz felhatalmazást. Az indítványozó a fogyasztott víz mennyisége alapján számított díj és a fogyasztástól független alapdíj közötti aránytalanságra hivatkozik.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az állított aránytalanság nem állapítható meg. A celldömölki önkormányzat tehát nem lépett túl azokon a korlátokon, amelyeket az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése számára felállít. Ezért – összhangban az idézett alkotmánybírósági határozatok irányadó megállapításaival – az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
5. Az indítványozó az Alkotmány 42. §-ába való ütközésre hivatkozással is kérte az Ör2. megtámadott rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását, de az erre irányuló kérelmét nem indokolta. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elég az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozni, „meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti” (472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.; 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.). Miután az indítványozó a kifogásolt rendelkezésre vonatkozóan nem terjesztett elő határozott kérelmet, az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében visszautasította.
Budapest, 2008. június 24.
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
|||||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
|||||||||||
|
|
|||||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s .k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
|||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||||
|
|
|||||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
|||||||||
|
|
alkotmánybíró |
az Alkotmánybíróság elnöke, |
|||||||||
|
|
|
az aláírásban akadályozott |
|||||||||
|
|
|
Dr. Kiss László |
|||||||||
|
|
|
alkotmánybíró helyett |
|||||||||
|
|
|||||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s .k., |
|||||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||||
|
|
|||||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||||
|
|
|||||||||||
|
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
|||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás