825/B/2004. AB határozat
825/B/2004. AB határozat*
2009.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1.?Az Alkotmánybíróság a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 15/C. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2.?Az Alkotmánybíróság a vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet 4. §-a és 1. számú melléklete 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3.?Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény 10. számú melléklete 20. (1) pontja, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény 9. számú melléklete 20. (1) pontja, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 9. számú melléklete 12. pontja, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény 21. számú melléklete 12. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kvt1.) 10. számú melléklete 20. (1) pontja, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kvt2.) 9. számú melléklete 20. (1) pontja, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Kvt3.) 9. számú melléklete 12. pontja, a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló 2002. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kvt4.) 21. számú melléklete 12. pontja, a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről és az államháztartás hároméves kereteiről szóló 2003. évi CXVI. törvény (Kvt5.) 14. számú melléklete 12. pontja, valamint a vízkészletjárulék kiszámításáról szóló 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a és 1. számú melléklete 1. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet terjesztett elő. Azt kifogásolta, hogy a támadott rendelkezések folytán akkor is kell vízkészletjárulékot fizetni, ha a vízjogi engedély alapján az engedélyes meg sem kezdi a kutatási tevékenységet. A törvényi szabályok alapján – miként arra az indítványozó utalt – a járulékfizetési kötelezettség a vízjogi engedély kézhezvételével keletkezik. Az indítványozó meglátása szerint pusztán az engedély birtoklása nem keletkeztet(het) fizetési kötelezettséget, hisz az a kutatófúrásra és a kút létesítésére vonatkozik. A szabályozás alapján azonban, ha a tevékenységet meg sem kezdik, pusztán az engedély fenntartásáért kell vízkészletjárulékot (a továbbiakban: VKJ) fizetni, mely „a jogalkotónak nem volt célja”. Amiatt, hogy a támadott rendelkezések nem szabályozzák azt az esetet, amikor a kutatás meg sem kezdődik, sérti a jogbiztonságot, mert „a jogszabályok nem tükrözik a jogalkotó tényleges akaratát”.
Az R. kifogásolt szabályával összefüggésben az indítványozó előadta, hogy sem a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.), sem más törvény vagy miniszteri rendeletnél magasabb szintű jogszabály nem ad felhatalmazást a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek a VKJ mértékének megállapítására. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 8. § (1) bekezdése értelmében ugyanakkor „a miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet”. Az R. a preambulumában az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 120. § (7) bekezdésének c) és d) pontjában kapott felhatalmazásra hivatkozik, de ez az indítványozó szerint nem foglalja magában a VKJ mértékének megállapítását, a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontját. Ezért sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság beszerezte a környezetvédelmi és vízügyi miniszter véleményét.
II.
1.?Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„A járulékfizetésre kötelezett a fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől – vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől – számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenteni köteles (bejelentkezés).”
3.?A Vgtv.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
„15/C. § (5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől – vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől – számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenteni (bejelentkezés).”
4.?Az R. támadott rendelkezése:
„4. § A VKJ fizetési kötelezettség kiszámításánál a létesítési engedélyben szereplő vízhasználati cél és az igénybe venni tervezett vízkészletnek megfelelő „g” szorzószám figyelembevételével a vízjogi létesítési engedélyben lekötött – az engedélyben vízigényként megjelölt – vízmennyiség 50%-át vízigénybevételnek kell tekinteni.”
1.?számú melléklet a 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelethez
A vízkészletjárulék mértéke
1.?A VKJ kiszámításának szabálya: VKJ = „V” (m3) x „A” (Ft/m3) x „m” x „g”.
a)?A „V” a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség.
b)?Az „A” alapjárulék mértékét külön jogszabály határozza meg.
c)?Az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám „m” értéke:
ca)?nem mért vízhasználat esetén: 2,0,
cb)?mért vízhasználat esetén: 1,0.
d)?Az alapjárulékot a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint az adott térség vízkészletgazdálkodási helyzetétől függően a „g” szorzószám módosítja. A „g” szorzószám értékei a következők:
Vízkészlet jellege |
Vízhasználat jellege |
|||||||||||
gyógyá- |
közcélú |
gazdasági célú |
||||||||||
ivóvíz |
öntözés |
halg. és rizs. term. |
állattartó telep |
energetika |
vízerőmű |
fürdő |
egyéb |
|||||
Felszín alatti víz |
gyógy- |
minősített |
1,0 |
5,0 |
5,0 |
|
|
|
|
|
5,0 |
10,0 |
|
termál- |
> vagy = 30 °C |
1,0 |
1,0 |
3,0 |
|
|
|
|
|
3,0 |
7,5 |
|
karszt- |
I. oszt. |
|
1,2 |
3,0 |
|
|
4,0 |
|
|
3,0 |
6,0 |
|
rétegvíz |
I. oszt. |
|
1,0 |
3,0 |
4,0 |
|
3,5 |
|
|
3,0 |
5,0 |
|
parti |
I. oszt. |
|
1,0 |
3,0 |
3,5 |
|
3,5 |
|
|
3,0 |
4,0 |
|
talajvíz |
I. oszt. |
|
1,0 |
1,5 |
2,0 |
|
1,5 |
|
|
1,5 |
3,0 |
Felszíni víz |
I. kat. |
|
0,6 |
1,0 |
0,1 0,2 |
0,02 |
|
0,4 |
0,001 |
1,0 |
1,0 |
|
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.?Az indítványozó a költségvetési törvények egyes, VKJ-val kapcsolatos rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kérte. Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta már költségvetési tartalmú jogszabályok alkotmányosságát. Ennek során az indítványozók – miként a jelen esetben is – olyan jogszabályokat támadtak, melyek az elbíráláskor formálisan nem lettek még hatályon kívül helyezve.
A Jat. 13. §-a értelmében a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. Az Alkotmánybíróság a Jat. e rendelkezését a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó szabályként értelmezi. Eszerint a szabály alkalmazására jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, s már nincs lehetőség arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát veszti (1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 905, 906.; 298/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 696, 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996, 803, 804–806.; 670/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 600, 603., 385/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 789–790.; 82/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 938, 947; 739/H/2002. AB végzés, ABH 2003, 1984, 1985.). Jelen ügyben a Kvt1.-nek, a Kvt2.-nek, a Kvt3.-nak, a Kvt4.-nek és Kvt5.-nek az indítványozó által támadott szabálya e körbe tartozik. Ezért is szabályozták újra évről évre a VKJ-t a költségvetési törvényekben, mígnem 2006. január 1-jétől bekerült a Vgtv. 15/C. § (5) bekezdésébe. A költségvetési törvény ezen rendelkezései, melyek ebbe a körbe tartoznak, nem képezhetik alkotmányossági vizsgálat tárgyát, mert hatályon kívül helyezettnek minősülnek.
A Kvt1., a Kvt2., a Kvt3. és Kvt4. érintett rendelkezését már az indítvány benyújtásakor hatályát vesztettnek kellett tekinteni. Mivel az indítvány elvont utólagos normakontrollra irányul, ezért ezek tekintetében az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 29. § f) pontja alapján visszautasította.
A Kvt5. az indítvány benyújtásakor még hatályban volt, jelenleg viszont szintén hatályát vesztettnek kell tekinteni. A kialakult gyakorlat szerint azonban a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő új rendelkezések tekintetében is lefolytatandó a vizsgálat akkor, ha a régi és az új szabályozás tartalmi azonossága megállapítható [pl. 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2055, 329, 333–334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.; 26/2004. (VII. 1.) AB határozat, ABH 2004, 398, 406.; 2/2007. (I. 24.) AB határozat, ABH 2007, 65, 92.]. Mivel a bejelentési kötelezettséget előíró norma a Vgtv. 15/C. § (5) bekezdésében továbbélt, az Alkotmánybíróság az eljárást e szabály vonatkozásában folytatta le.
2.?Az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelményét az a szabály, melynek értelmében a VKJ fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől – vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől – számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak – az e célra készített nyomtatványon – bejelenteni.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában „[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
A Vgtv. 15/C. § (5) bekezdése ennek a követelménynek eleget tesz. A Vgtv.-nek a VKJ-ra vonatkozó 15/A. §-ából megállapítható, hogy a vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után VKJ-t köteles fizetni. Vízhasználónak tekinti a Vgtv. azt, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le, míg üzemi vízfogyasztónak az minősül, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. VKJ-fizetési kötelezettség tehát nem kizárólag abban az esetben keletkezik, ha tényleges vízfogyasztás történik, hanem önmagában azáltal is, ha valaki vízjogi létesítési, illetve üzemeltetési engedélyt kért, s ebben vízkészletet kötött le. Miként arra a miniszter véleményében rámutatott, ennek indoka az, hogy a hatóság az engedélyben lekötött vízkészletre tekintettel dönthet arról, ugyanarra a vízbázisra vonatkozóan a továbbiakban engedélyezhető-e vízkivétel. A vízkészletek ugyanis korlátozottak, a rendkívül értékes felszín alatti vízkészletet pedig védeni kell. A vízkészlet lekötése azzal a következménnyel jár tehát, hogy azok mások általi használatát korlátozni kell vagy ki kell zárni. A VKJ-fizetési kötelezettséget ilyenkor a vízkészlet egyfajta „rendelkezésre tartása” alapozza meg, s az indokolatlan lekötések elkerülését célozza. A jogalkotó tehát számolt azzal az esettel is, amikor ténylegesen nem történik vízkivétel: ilyenkor is kell VKJ-t fizetni, de az R. támadott 4. §-ából kifolyólag csak a lekötött vízmennyiség 50%-át kell figyelembe venni. Továbbá, a Vgtv. mentesít a VKJ-fizetési kötelezettség alól, ha a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azért nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre [15/C. § (1) bekezdés f) pontja].
A VKJ-fizetési kötelezettséget emellett nem a Vgtv.-nek az indítványozó által támadott 15/C. § (5) bekezdése, hanem 15/A. §-a keletkezteti. Az (5) bekezdés alapvetően csak egy ezzel kapcsolatos adminisztrációs kötelezettséget ír elő, melyből nem következik az indítványozó által állított sérelem.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vgtv. 15/C. § (5) bekezdése nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
3.?Az indítványozó szintén az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján kifogásolta az R. 4. §-át, valamint 1. számú mellékletének 1. pontját, mert a miniszter nem kapott felhatalmazást a VKJ mértékének meghatározására.
Az Alkotmánybíróság a 15/2008. (II. 28.) AB határozatában kifejtette: „A delegált jogalkotás alkotmányossági követelményeinek meg nem felelő, felhatalmazást nélkülöző szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság és az abból levezetett jogbiztonság követelményével, továbbá az Alkotmány 37. § (3) bekezdésében rögzített, a Kormány tagjainak jogalkotási hatáskörét szabályozó rendelkezéssel is.” (ABK 2008. február, 159, 162.)
Az R. a preambulumában a felhatalmazás alapjaként az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény 120. § (7) bekezdésének c) és d) pontjára hivatkozik. Eszerint felhatalmazást kapott a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, hogy a Vízügyi Alap tekintetében rendeletben állapítsa meg a VKJ kiszámításához szükséges elemeket (pl. a vízmennyiség meghatározásának módját, a vízhasznosítás és vízkészlet jellegét, az adott térség vízkészletgazdálkodási helyzetét); valamint a VKJ áthárításának egyes eseteit. E felhatalmazást az egyes törvények és törvényerejű rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 2003. évi VIII. törvény 2003. március 7. napjával hatályon kívül helyezte. Miként azonban azt az Alkotmánybíróság az 507/B/1995. AB határozatában kifejtette, önmagában az, hogy a rendelet meghozatalára felhatalmazást adó törvényszakaszt a törvényhozó hatályon kívül helyezte, a rendeletet nem teszi alkotmányellenessé. Ahhoz ugyanis, hogy a jogszabály felhatalmazás alapján alkotmányos legyen, elegendő, ha meghozatalakor arra vonatkozólag a jogalkotó felhatalmazással rendelkezett. A felhatalmazást adó jogi norma megszűnte a már alkotmányosan megalkotott végrehajtó szabályt nem teszi alkotmányellenessé. [ABH 1996, 527, 527–528.; megerősítette: 478/B/1996. AB határozat, ABH 1605, 1608.; 298/B/2003. AB határozat, ABH 2003, 1760, 1762.; 17/2008. (III. 12.) AB határozat, ABK 2008. március, 261, 263.; 256/D/2007. AB határozat, ABK 2008. május, 811, 816.; 1006/B/2005. AB határozat, ABK 2008. október, 1449, 1451.]
Az indítvány alapján ezért azt kellett vizsgálni, hogy a Vgtv.-nek a VKJ meghatározására vonatkozó rendelkezéseivel nem ellentétesek-e az R. támadott rendelkezései, illetve a miniszter nem lépett-e túl a felhatalmazás keretein. Az indítványozó által kifogásolt szabályok a VKJ kiszámításához kapcsolódnak, azaz ebből a szempontból a VKJ kiszámításához szükséges elemek meghatározására vonatkozó felhatalmazásnak van relevanciája. Ezekre a felhatalmazó rendelkezés példaszerűen utalt is, úgy mint a vízmennyiség meghatározásának módjára, a vízhasznosítás és vízkészlet jellegére, az adott térség vízkészletgazdálkodási helyzetére. Az R. 1. számú melléklete ennek megfelelően tartalmazza azt a képletet, amelynek alapján a VKJ mértékét ki kell számítani, továbbá meghatározza a képlet egyes, törvény által (Vgtv. 15/B. §) nem rögzített elemeinek tartalmát és értékét. Megállapítható, hogy az R. 1. számú mellékletében a VKJ kiszámításánál figyelembe veendően meghatározott elemek összhangban vannak a felhatalmazással, és nem ellentétesek a Vgtv.-nek az alapjárulék megállapítására vonatkozó rendelkezéseivel, így ezen az alapon a melléklet alkotmányellenessége nem állapítható meg.
Az R. 4. §-a arról rendelkezik, hogy a fizetési kötelezettség kiszámításánál a létesítési engedélyben szereplő vízhasználati cél és az igénybe venni tervezett vízkészletnek megfelelő „g” szorzószám figyelembevételével a vízjogi létesítési engedélyben lekötött vízmennyiség 50%-át vízigénybevételnek kell tekinteni. E rendelkezés szintén a VKJ kiszámításának egyik elemére vonatkozik, nem érinti sem az alapjáruléknak a Vgtv. által meghatározott mértékét, sem a fizetési kötelezettség beállásának időpontját. Az R. 4. §-a ennélfogva nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2009. június 30.
Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke |
|
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Trócsányi László s. k., előadó alkotmánybíró |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás