826/B/2004. AB határozat
826/B/2004. AB határozat*
2011.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 28. § (3) és (4) bekezdése, a 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 28. § (3) és (4) bekezdése, a 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányossági vizsgálatát kérte. Véleménye szerint az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatát meghatározó rendelkezések olyan jogalkalmazói értelmezést és gyakorlatot tesznek lehetővé, amelyek ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a „demokratikus jogállamiságról szóló rendelkezéseivel, illetve az 57. § (3) bekezdésének a védelemhez való jogról szóló rendelkezéseivel”. Az indítványozó a Be. hivatkozott szabályai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, ennek esetleges elutasítása esetén pedig „az alkotmányos értelmezés alkotmányossági követelményei” meghatározását kérte.
Az indítvány szerint a támadott jogszabályi rendelkezések többféle, eltérő értelmezésre adnak lehetőséget, ami sérti a jogbiztonságot. A szabályozás elégtelenségéből a gyakorlatban előforduló „párhuzamos” nyomozásnak hátrányos következménye a védelemhez való jog megsértése mind a büntetőeljárás alá vont személy jogai, mind pedig a védői kötelezettségek teljesítése tekintetében. Álláspontjának alátámasztására ismertette az ügyészség eljárásáról konkrét ügyben – védőként – szerzett tapasztalatait.
2. Az indítvány benyújtása után a támadott rendelkezéseket a Be. módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény 12. és 16. §-ai, valamint a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából a Be. módosításáról szóló 2009. évi LXXXIII. törvény 4. és 23. §-ai módosították. Az Alkotmánybíróság – gyakorlatának megfelelően – az indítvány elbírálásakor a hatályos szöveget vette figyelembe.
II.
Az indítványban megjelölt jogszabályi rendelkezések a következők.
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”
2. A Be. rendelkezései:
„28. § (3) Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz.
(4) Ha a nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket [35. § (2) bek.], az ügyész felügyel arra, hogy azt e törvény rendelkezéseit megtartva végezzék (nyomozás feletti felügyelet), az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék. Ennek érdekében az ügyész
a) nyomozást vagy feljelentéskiegészítést rendelhet el, annak lefolytatásával a nyomozó hatóságot bízhatja meg, a nyomozó hatóságot – annak illetékességi területén – nyomozási cselekmények végzésére vagy további nyomozásra, a nyomozásnak az általa megjelölt határidőn belüli befejezésére utasíthatja,
b) a nyomozási cselekményeknél jelen lehet, a nyomozás irataiba betekinthet, azokat magához kérheti,
c) a nyomozó hatóság határozatát megváltoztathatja vagy hatályon kívül helyezheti, a nyomozó hatóság határozata, intézkedése ellen, illetve intézkedésének elmulasztása miatt a hozzá megküldött panaszokat elbírálja,
d) a feljelentést elutasíthatja, a nyomozást megszüntetheti, a nyomozó hatóságot a nyomozás megszüntetésére utasíthatja,
e) az eljárást magához vonhatja.”
„35. § (1) A nyomozó hatóság a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi.
(2) A nyomozó hatóság önállóan végez nyomozást vagy egyes nyomozási cselekményeket, ha a bűncselekményt maga észlelte, a feljelentést nála tették, vagy arról más módon maga szerzett tudomást, továbbá ha az ügyész a feljelentés kiegészítését, illetve a nyomozás lefolytatását a hatáskörébe utalta.”
„165. § (1) Az ügyész rendelkezik a nyomozásról. Az ügyész a nyomozó hatóságot utasítja. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóságok külön jogszabályban meghatározott nyilvántartásaiba, és ezek adatait felhasználhatja. Egyes nyomozási cselekmények teljesítése végett az ügyész akkor is a nyomozó hatósághoz fordulhat, ha egyébként a nyomozást maga végzi.
(2) A nyomozó hatóság az ügyésznek az ügy nyomozására vonatkozó utasításait határidőre teljesíti, az ügyészt – annak rendelkezése szerint – a nyomozás elrendeléséről és az ügy állásáról írásban tájékoztatja. Ha a nyomozó hatóság észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság, illetőleg az ügyész hatáskörébe tartozik, erről az ügyészt haladéktalanul tájékoztatja.
(3) Az ügyész a határozatai előkészítésére a nyomozó hatóságot utasíthatja.
(4) Az (1)–(3) bekezdés rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha a nyomozó hatóság a nyomozást a 35. § (2) bekezdése alapján önállóan végzi.
(5) Az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást – a (6) bekezdés esetét kivéve – írásban adja.
(6) Halasztást nem tűrő esetben az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást szóban is adhatja, azonban az ügyész az utasítást, a nyomozó hatóság a tájékoztatást utólag, haladéktalanul írásban megismétli.
(7) A nyomozó hatóság vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez. A felettes szerv az előterjesztést az arra vonatkozó ténybeli és szakmai álláspontjának kifejtésével továbbítja a felettes ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya.
(8) A felettes ügyész az előterjesztés alapján az iratokat megvizsgálja és a vizsgálata eredményéről, jogi álláspontjáról az előterjesztőt az előterjesztés hozzá érkezésétől számított tizenöt napon belül írásban tájékoztatja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A nyomozó hatóság és az ügyész között a Be. hatálybalépésével kialakult felelősségi és döntési kompetencia problémái arra a koncepció-váltásra voltak visszavezethetőek, amelyek a büntetőeljárásban a nyomozás helyét érintették. A Be. megalkotói szakítani kívántak azzal, hogy a nyomozás és a bírósági eljárás egyenrangú szerepet tölt be. A változtatás egyik lényeges eleme volt, hogy a nyomozás feladatául az ügyészi vád előkészítését jelölték meg. A Be. eredetileg az ügyész feladatai között nem is rendelkezett az ügyész és a nyomozó hatóság viszonyáról, csupán megállapította, hogy az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végez vagy nyomoztat. [Kihirdetett Be. 28. § (2) bekezdés]
Még a Be. hatálybalépése előtt a törvényhozó – a törvény módosításáról szóló 2002. évi I. törvényben – indokoltnak tartotta, hogy az ügyész feladatait az eredeti rendelkezések bizonyos átszerkesztésével és kiegészítésével lényegesen bővebben sorolja fel. Garanciális szempontból különösen fontosnak ítélte a törvényhozó, hogy a Be. meghatározza az ügyésznek azokat a feladatait, amelyek a nyomozó hatóság által önállóan végzett nyomozás, vagy egyes nyomozási cselekmények esetén az ügyész felügyelete körébe tartoznak. [2002. évi I. törvény 15. §-ához fűzött indokolás]
A Be.-t a büntetőeljárások időszerűségének javítása céljából módosító 2009. évi LXXXIII. törvény 4. §-ához fűzött indokolás szerint a jogalkalmazásban felmerült problémák felhívták a figyelmet arra, hogy a Be. még mindig nem szabályozza kellő részletességgel a nyomozó hatóság és a nyomozás feletti felügyeletet ellátó ügyész közötti feladatmegosztást, illetve az ennek kapcsán meghozott döntési kompetenciát és a felelősséget. A Be. 28. §-ának és 165. §-ának – 2009. augusztus 13-ától – hatályos új szabályozása megjelöli a nyomozás feletti felügyelet fogalmát, illetőleg pontosítja az ügyésznek a nyomozás felügyelet során gyakorolható jogait.
2. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtsék ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 454, 456.]
A jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság, ami az állam – és elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]. Nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság és annak részét képező jogbiztonság sérelme pusztán amiatt, hogy az adott normaszöveg a jogalkalmazás során értelmezésre szorul: a jogbiztonság elvéből nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy minden fogalmat minden jogszabályban külön meghatározzon [71/2002. (XII. 27.) AB határozat, ABH 2002, 417.]. A normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított követelmények tükrében a Be. támadott szabályai nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatív tartalommal rögzített demokratikus jogállamiságot. A Be. 28. §-a, 35. §-a és 165. §-a együttesen, a jogbiztonság követelményei szempontjából kielégítő határozottsággal, megismerhetőséggel rögzítik az ügyész és a nyomozó hatóság döntési kompetenciáját, szakmai felelősségi szabályait. A Be. 165. § (7) és (8) bekezdésének rendelkezései lehetőséget teremtenek a nyomozó hatóság és az ügyész közötti vitás kérdések magasabb szintű elbírálására.
A jogállamiság és a jogbiztonság követelményei alapján nem vitatható az állami büntető igény érvényesítésének – az ügyészségre vonatkozó alkotmányos rendelkezésekben [Alkotmány 51. § (2) bekezdés] is rögzített – rendje, az ügyészségnek a büntető felelősségre vonás folyamatában betöltött szerepe, az ügyész és a nyomozó hatóság egymáshoz való viszonya. A közvádlói funkcióból következően az ügyész alkotmányos és szakmai felelőssége, hogy a nyomozás a vádemelés kérdésében történő megalapozott döntés feltételeit tisztázza, de az ügyész feladata és felelőssége az is, hogy a nyomozás törvényesen, az eljárásban résztvevő személyek jogainak érvényesülése mellett történjen. [14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 113.]
A Be. támadott szabályozása mellett a nyomozás törvényességi felügyeletére irányadóak a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény releváns rendelkezései, így az 1. § (2) bekezdés, a 3. § (1) bekezdés és a 7. §. A törvény felhatalmazása alapján bocsátotta ki a legfőbb ügyész a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítást, amely az ügyészi szervezetre kötelező, de az eljárás más résztvevői számára is megismerhető szabályokat tartalmaz.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 28. § (3) és (4) bekezdése, a 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ügyész és a nyomozó hatóság jogkörére, feladataira vonatkozó, támadott rendelkezések nincsenek az alkotmányosság szempontjából értékelhető összefüggésben a védelemhez való joggal sem a büntetőeljárás alá vont személy védekezési joga, sem pedig a védelmet ellátó ügyvéd szempontjából.
A két hatóság együttműködésének konkrét hiányosságai, hibái a gyakorlatban megnehezíthetik a védelemhez való jog tartalmát képező eljárási jogok gyakorlását, illetve védői kötelezettségek teljesítését. Maga a jogi szabályozás azonban – amelynek vizsgálata az Alkotmánybíróság feladata – közvetlenül nem érinti az Alkotmány 57. § (3) bekezdésben biztosított alapjogot.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását vonja maga után [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 1187/D/2004/7. AB határozat, ABK 2010. október, 1187.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 28. § (3) és (4) bekezdése, a 35. § (1) és (2) bekezdése, valamint a 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 57. § (3) bekezdése tekintetében is elutasította.
Budapest, 2011. február 28.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás