838/D/2004. AB határozat
838/D/2004. AB határozat*
2008.11.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében elutasítja; az eljárást az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében megszünteti; egyebekben az alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1)–(2) bekezdései és 13. §-a tekintetében visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.439/2002/14. számú ítéletében alkalmazott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 340. §-a ellen. Megjelölte az Alkotmány több szakaszát, azonban érveket csak az Alkotmány 70/A. §-a, 57. § (5) bekezdése tekintetében terjesztett elő. A kisajátítási határozat ellen fellebbezésnek nincsen helye, hanem bírói felülvizsgálatát lehet kérni. Ugyanakkor a közigazgatási perben a bíróság határozata ellen nincsen helye fellebbezésnek a Pp. 340. § (1) bekezdése alapján, s a (2) bekezdés sem teszi kivételként lehetővé a jogorvoslatot, annak ellenére, hogy egyfokú eljárásban született a felülvizsgálni kért határozat. Az indítványozó szerint hátrányos megkülönböztetést szenvednek a kisajátítási eljárás alanyai, mivel nem minden egyfokú eljárásban született közigazgatási határozat elleni közigazgatási perben van helye fellebbezésnek, hanem csak abban az esetben, ha a közigazgatási ügyben eljáró szerv egyben az egész országra kiterjedő illetékességgel is bír, s a határozat megváltoztatására a bíróságnak törvény lehetőséget biztosít. Mivel a kisajátítási ügyben nem országos illetékességű hatóság, hanem a közigazgatási hivatalok jártak el, a bíróság határozata ellen nincsen helye fellebbezésnek. Ez sérti a hátrányosan megkülönböztetett eljárási alanyok jogorvoslathoz való jogát. Az indítványozó felhívta az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1)–(2) bekezdéseit és 13. §-t, e tekintetben azonban nem indokolta kérelmét. Kérte továbbá az ügyében folytatott eljárás felfüggesztését is az ügyrendi törvény meghozataláig.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Pp. jogerős döntés meghozatala idején hatályban volt támadott rendelkezése:
„340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – nincs helye.
(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja. E rendelkezés nem vonatkozik az idegenrendészeti kiutasítás és a menekültügyi per tárgyában hozott bírósági döntésre.
(3) A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.”
III.
Az indítvány részben megalapozatlan, részben pedig érdemi eljárásra alkalmatlan kérelmeket tartalmaz.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek megfelel-e. E § alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.439/2003/14. ítélete 2004. június 15-én kelt, az indítványozó 2004. augusztus 11-én nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amely így nyilvánvalóan az előírt határidőn belül került előterjesztésre. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az alkotmányjogi panaszt érdemben vizsgálta.
2. Az Alkotmánybíróság 8/2003. (III. 14.) AB határozatában (a továbbiakban: ABh.) már vizsgálta a Pp. 340. § (1) bekezdésének alkotmányosságát a jogorvoslathoz való jog tükrében. „Az Alkotmánybíróság már egy korai határozatában, valamint azt követően többször is állást foglalt arról, hogy valamely államigazgatási (hatósági) döntéssel szemben a bírósághoz benyújtható kereset az alkotmányossági követelményeket kielégítő jogorvoslat. [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 350.; 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454–455.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 729, 730.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.; 60/1994. (XII. 24.) AB határozat, ABH 1994, 342, 368.] A közigazgatási perek tekintetében a Pp. 340. § (1)–(3) bekezdése szerinti egyfokú bírói jogorvoslat biztosítása, illetve a Pp. 23. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a közigazgatási pereknek a megyei bíróságok hatáskörébe való utalása a jogorvoslathoz való alkotmányos jogból származó követelményeknek tehát eleget tesz.” (ABH 2003, 74, 82.)
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (»ítélt dolog«)”, az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást. Az indítványozó a Pp. 340. § (1) bekezdése tekintetében is kifogásolta a jogorvoslathoz való jog hiányát, azonban nem hozott fel olyan érvet, amit abban a tekintetben az Abh. ne bírált volna el. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján – ítélt dolog miatt – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének vonatkozásában megszüntette a Pp. 340. § (1) bekezdése alkotmányosságának vizsgálatára irányuló eljárást.
3. Az indítványozó felhívta az Alkotmány 70/A. §-át is, és sérelmezte az egyfokú közigazgatási eljárások alanyai közötti különbségtételt a jogorvoslathoz való jog tekintetében. Érve szerint indokolhatatlan a különbségtétel az országos illetékességű szervek eljárása alanyai és az alacsonyabb szintű szervek eljárása alanyai között, hiszen utóbbi személyi kört a Pp. 340. § (2) bekezdése kizárja a fellebbezés egyébként megadott lehetőségéből.
Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH 1990, 46, 48.) A mindenkori szabályozást tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, annak megállapítása céljából, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.] Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.] Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amelyben a megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, önkényes. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139, 140.] Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–79.]
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogot a közigazgatási perek tekintetében az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével együtt kell értelmezni. Ebből következik, hogy a közigazgatási eljárást követően biztosított bíróság előtti megtámadási lehetőség (keresetindítási jog) alkotmányos értelemben véve elégséges jogorvoslat, tekintet nélkül arra, hogy egyfokú vagy kétfokú közigazgatási eljárás előzte azt meg. Ebből viszont az következik, hogy a Pp. 340. § (2) bekezdése által biztosított fellebbezési lehetőség már nem esik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében alkotmányosan megkövetelt jogorvoslati jog fogalma alá. Minthogy az indítványozó által állított megkülönböztetés nem alapvető jog tekintetében valósul meg, az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy a különbségtételnek – adott szabályozási koncepción belül – van-e alkotmányos indoka.
Az indítványozó állítása szerint az egyfokú közigazgatási eljárások alanyai között valósul meg a hátrányos különbségtétel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a homogén csoportot azon közigazgatási eljárások alanyai képezik, amely eljárásokban született érdemi határozat ellen keresettel lehet élni a bíróságok előtt a határozat törvényességének felülvizsgálata iránt. E csoporton belül a jogalkotó egységesen kezeli mind az egyfokú, mind pedig a kétfokú közigazgatási eljárások alanyait, mivel alapvetően megkülönböztetés nélkül biztosít bírói utat a sérelmezett közigazgatási határozat megtámadására. Ezzel a jogalkotó a jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelményét is kielégíti. [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 350.; 38/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 739, 740.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.]
Mivel a jogalkotónak nincsen feltétlen alkotmányos kötelezettsége további perorvoslatot engedni a közigazgatási perben hozott ítélet ellen, e perorvoslat szigorú feltételeinek meghatározásánál nagyfokú szabadság illeti meg a jogalkotót. A fellebbezési jog elosztása akkor alkotmányos, ha ésszerű, azaz nem önkényes feltételeken alapul. A jogalkotó a Pp. 340. § (2) bekezdése – a bírósági érdemi határozat elleni fellebbezési jog – hármas feltételrendszerének meghatározásánál ésszerű korlátként határozta meg, hogy a közigazgatási eljárás egyfokú legyen, valamint hogy a bíróság megváltoztathassa a felülvizsgált határozatot. Nem indokolt ugyanis – a felülvizsgálatot is figyelembe véve – három bírói szint akkor, ha a bíróság jogköre csak kasszatórius, vagyis kizárólag a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére szorítkozik.
Nem tekinthető önkényesnek továbbá az előző két feltétel összekötése azzal, hogy kizárólag az országos illetékességű és hatáskörű szervek határozatai esetében lehetséges a fellebbezés. Az általános közigazgatási eljárásban az olyan szerv által hozott határozat ellen, amelynek nincsen felettes – a jogorvoslat elbírálására a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 106–108. §-ai szerint jogosult – szerve, közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni a határozat törvényességének felülvizsgálata iránt. A jogalkotó tehát mind az általános eljárás szabályai keretében, mind egyes speciális – így például kisajátítási – eljárásban közvetlenül biztosítja a bírósághoz fordulás lehetőségét. Ez azonban nem kifogásolható alkotmányossági szempontból, mivel a jogorvoslathoz való jog a bírósághoz fordulás lehetőségének biztosításával alkotmányos értelemben kimerítettnek tekintendő. További jogorvoslati lehetőség biztosítására nem köteles az állam abban az esetben sem, ha nem országos illetékességű és hatáskörű közigazgatási szerv hozta egyfokú eljárásban a közigazgatási határozatot. A jogalkotónak ugyanis nem kötelessége valamennyi egyfokú közigazgatási eljárásra kiterjeszteni a közigazgatási perben született ítélet elleni fellebbezés lehetőségét. Az országos illetékességű és hatáskörű szervek egyfokú eljárási hatáskörébe rendelt ügyek kiemelt jelentősége kellő indokul szolgál további fellebbezési jog biztosítására, ezzel azonban a közigazgatási eljárások alanyait nem fosztják meg jogorvoslathoz való joguktól, hiszen számukra a bírósági eljárás kezdeményezésének lehetősége ezt kellően biztosítja. [66/1991. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1991, 342, 350.; 38/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 739, 740.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 74.] Megjegyzendő továbbá, hogy a felülvizsgálat lehetősége nyitva áll a bírósági ítéletet kifogásoló fél számára, ez pedig rendkívüli perorvoslatként garantálja az ítéletek törvényességi ellenőrzésének lehetőségét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 340. § megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében elutasította.
4. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 7. § (1) bekezdésére, 8. § (1)–(2) bekezdéseire és 13. §-ára, e tekintetben azonban nem indokolta kérelmét.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az indítvány akkor felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésének, ha az tartalmazza a megtámadott jogszabályt, illetve annak konkrét rendelkezését, amelyet az Alkotmány ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.). Nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.). Mivel az indítványozó semmivel nem indokolta az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1)–(2) bekezdései és 13. §-a sérelmét, az Alkotmánybíróság e körben az indítványt – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Ügyrend (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
5. Kérte az indítványozó az ügyében folytatott eljárás felfüggesztését is az ügyrendi törvény meghozataláig. Az Ügyrend (ABH 2003, 2065.) 30. §-a szerint „Az Alkotmánybíróság saját eljárását valamely folyamatban levő eljárás befejezéséig – érdemi határozat hozatala nélkül – felfüggesztheti, ha a folyamatban levő eljárásnak az Alkotmánybíróság döntése szempontjából jelentősége van, és a felfüggesztést a jogbiztonság érdeke indokolja.” Az eljárás felfüggesztésére az ügyrendi feltételek megléte hiányában nem volt mód.
Budapest, 2008. november 18.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Balogh Elemér s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás