850/D/2004. AB határozat
850/D/2004. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 254. § (3) bekezdése második mondata, valamint a 257. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 257. § (1) bekezdésével és annak egészével összefüggésben alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó perújítási kérelmét a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, miután hivatalból megvizsgálta, hogy az ügyben fennállanak-e a perújításnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 260–262. §-aiban meghatározott előfeltételei, azok hiánya miatt, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasította. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság tárgyaláson kívül hozott 49-Mfv.25.706/2004/2. számú jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozó a jogerős végzéssel összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz keretében sérelmezte a Pp.-nek a perújítási kérelem előterjesztésére 6 hónapban meghatározó határidőt előíró 261. § (1) bekezdését, mivel az szerinte „nem illeszkedik a [Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi törvényben, a továbbiakban: Ptk.] foglalt elévülési időhöz”, ezáltal „sérti annak a félnek a tulajdonhoz való jogát, aki az elévülési idő bekövetkezése előtt igényérvényesítését saját hatáskörben kívánja meghatározni”. Az indítványozó állítja továbbá, hogy a Pp. 257. § (1) bekezdésének második mondata, amely szerint a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz, valamint annak utolsó mondata, amely szerint a másodfokú bíróság a feleket a szükséghez képest meghallgatja, a tisztességes eljárás követelményébe, azaz az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközik. Az Alkotmány ugyanezen bekezdésébe ütközik a Pp. azon rendelkezése [254. § (3) bekezdésének második mondata] is, amely szerint, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélete indokolásában csupán erre a körülményre kell utalnia. Vélekedése szerint a tisztességes eljárás követelménye egyrészt azzal sérül, ha a bíróság tárgyalás tartása nélkül dönt az ügyben, másrészt, ha döntésében nem tesz eleget a „törvényes indokolási kötelezettségének”.
Az indítványozó szerint a jogállamiság sérelmével jár, hogy a perújítási eljárásban a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 9. §-a, továbbá a Pp. 254. § (3) bekezdése, a 257. § (1) bekezdése, 261. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 3. §-a, a Ptk. 1–2. §-ai, 7. § (1) bekezdése, és 326. §-a között nincs összhang és ez az állított alkotmányellenes kollízió ellentétes a tisztességes eljárás követelményével [Alkotmány 57. § (1) bekezdése].
Az indítványozó kérte mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is a Pp. 257. § (1) bekezdése vonatkozásában. Érvelése szerint, mivel az nem tartalmaz kézbesítési szabályt, ha a fellebbezési eljárásban nem tart tárgyalást, és az iratok nem kerülnek ismertetésre, a fellebbező fél nem ismerheti meg az ellenérdekű félnek a fellebbezésre tett észrevételeit és az azokkal kapcsolatos érveit nem fejtheti ki. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte az indítványozó a Pp. egésze vonatkozásában is, mert a másodfokú határozat indokolásának tartalmi elemeinél nem írja elő, kötelezően fel kell tüntetni, hogy „mi az elsőfokú döntés, az ellen ki, milyen okból fellebbezett és az ellenérdekű fél erre milyen észrevételt tett”.
Végül az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság mondja ki az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét bírósági ügyben való alkalmazásának kizárását.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
2. A Pp. támadott rendelkezései:
„254. § (3) Az eljárást befejező határozatban az elsőfokú bíróságot meg kell nevezni, és ügyszámát is fel kell tüntetni. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet indokai alapján hagyja helyben, a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre kell utalnia.”
„257. § (1) Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéséhez nincs kötve (227. §), a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Egyébként a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz. A fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A határidő indokolt esetben megrövidíthető. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat – az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt – felterjeszti. A másodfokú bíróság a feleket a szükséghez képest meghallgatja (113. §).”
„261. § (1) A perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni.”
III.
Az alkotmányjogi panasz részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában foglalt feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint „[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszt a törvényes határidőn belül terjesztették elő.
2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag azok a támadott jogszabályi rendelkezések lehetnek, amelyeket a Fővárosi Bíróság jogerős végzésében alkalmazott.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által megjelölt több jogszabályi rendelkezést – így a Bsz. 9. §-a, a Pp. 3. §-a, a Ptk. 1–2. §-ai, 7. § (1) bekezdése, és 326. §-a – a jogerős végzés egyáltalán nem is tartalmazza, ezért azok tekintetében az indítvány nem felel meg az Abtv. 48. §-ában meghatározott feltételnek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., – a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján az alkotmányellenes kollízió megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.
3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában kérte a Pp. 261. § (1) bekezdésének az alkotmányossági vizsgálatát, mert az szerinte sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a perújítási kérelem előterjeszthetőségének határidejét meghatározó jogszabály eljárási szabály, amely nem esik az alkotmányos tulajdonvédelem körébe, így azt a kifogásolt jogi rendelkezés nem korlátozhatja. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 261. § (1) bekezdése között nincs alkotmányos összefüggés. Ezért az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.] az indítványt ebben a részében elutasította.
4. Az indítványozó a Pp. 254. § (3) bekezdése második mondata, valamint a 257. § (1) bekezdése második mondata alkotmányellenességét is állította. Érvelése szerint az Alkotmánynak a tisztességes eljárás követelményét kimondó 57. § (1) bekezdését az előbbi jogi rendelkezés azzal sérti, hogy a bíróság tárgyalás tartása nélkül dönt az ügyben, az utóbbi pedig azzal, hogy a bíróság a döntésében nem tesz eleget a „törvényes indokolási kötelezettségének”.
4.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Pp. 254. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét – az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozó – hasonló indítvány alapján a 605/D/2006. AB határozatában (ABH 2008, 2425, a továbbiakban: Abh1.) már vizsgálta. Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „a Pp. 254. § (3) bekezdésének második mondata – az eljárás egyszerűsítése érdekében – a másodfokú bíróság számára az indokolás rövidített módját csak akkor teszi lehetővé, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annak indokai alapján hagyja helyben. A tisztességes eljárás lényegéről kialakított álláspontjának ismertetését követően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 254. § (3) bekezdése második mondatának a másodfokú határozat egyszerűsített indokolására vonatkozó rendelkezése nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. A támadott szabályozás szerint a másodfokú határozat indokolásának, ha az elsőfokú határozatot helyes indokai alapján helyben hagyja, nem kell megismételnie az elsőfokú határozat indokolását. A határozat indokolásának ilyen egyszerűsítése a felek jogaira és kötelezettségeire nincs hatással. Az egyszerűsített indokolás is a másodfokú bíróság indokolása, amely azonban (érdemben) azonos az elsőfokú bíróság indokolásával. Az tehát éppúgy a fellebbezés elbírálása, mintha a másodfokú bíróság indokai eltérnének az elsőfokú határozat indokolásától.” (Abh1., 2437–38.)
Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Pp. 254. § (3) bekezdése második mondata tekintetében res iudicata esete áll fenn, így az alkotmányjogi panasz e része alapján indult eljárást megszüntette.
4.2. Az Alkotmánybíróság továbbá észlelte, hogy a Pp. 257. § (1) bekezdése második mondatában foglalt rendelkezést a 26/1990. (XI. 8.) AB határozatban (ABH 1990, 120., a továbbiakban: Abh2.) úgyszintén már vizsgálta. Az Abh.2-ben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 257. §-ának második mondata [amely azonos a Pp. 257. § jelenleg hatályos (1) bekezdésének második mondatával] fellebbezés tárgyában teszi lehetővé a tárgyaláson kívüli határozat hozatalát. A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében a per érdemében a bíróság ítélettel határoz, végzés alakjában a per során felmerült egyéb kérdésekben jelenik meg a határozat. Mivel az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése a fél jogait érintő kérdések tárgyaláson történő elbírálását teszi kötelezővé, ezért a per során felmerült más – a fél jogait nem érintő – kérdésekben hozandó határozatok tárgyaláshoz kötése csak a bíróság munkáját nehezítené, és a határozat meghozatalát késleltetné, így a Pp. 257. §-ának második mondatát az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek. (Abh2., 121–122.)
Mivel az alkotmányjogi panasz azon része, mely a Pp. 257. § (1) bekezdése második mondatának az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütközését állította, az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kérte az alkotmánysértést megállapítani, mint az Abh2. esetében, ezért az „ítélt dolognak” minősül, így az Alkotmánybíróság – az Indokolás III. 4.1. pontjában kifejtettetekre hivatkozással is – az eljárást megszüntette. (Ugyanúgy: 139/D/2007. AB határozat, ABK 2009, február, 173, 177.)
5. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Pp. 257. § (1) bekezdésével és annak egészével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogsérelem” az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán „következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le” (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375., ugyanerre irányuló indítvány tárgyában: 671/D/2005. AB végzés, ABH 2008, 3525, 3527.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította.
6. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt el-, illetve visszautasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a Fővárosi Bíróság 49-Mfv.25.706/2004/2. számú jogerős végzésében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2009. december 1.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás