876/D/2004. AB határozat
876/D/2004. AB határozat*
2006.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességnek utólagos megállapítására és megsemmisítésére, továbbá e rendelkezésnek a Békés Megyei Bíróság 2. Pkf. 25.414/2004/2., illetőleg 2. Pkf. 25.415/2004/2. számú határozatával jogerősen befejezett ügyben történő alkalmazási tilalmának megállapítása tárgyában előterjesztett alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217. § (4) bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet 7. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdés második mondatával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt, valamint e rendelkezéseknek a Békés Megyei Bíróság 2. Pkf. 25.414/2004/2., illetőleg 2. Pkf. 25.415/2004/2. számú határozatával jogerősen befejezett ügyben való alkalmazhatósága kizárása iránt előterjesztett kérelmet visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a Békés Megyei Bíróság 2. Pkf. 25.414/2004/2. számú és 2. Pkf. 25.415/2004/2. szám alatt meghozott jogerős határozata ellen, melyekben a másodfokú bíróság a Gyulai Városi Bíróság 0401–2. Vh. 431/2001/14. számú, valamint a 0401–2. Vh. 430/2001/20. számú végzése elleni fellebbezést bírálta el.
Indítványozta a fenti ügyekben alkalmazott, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 217. § (4) bekezdése, továbbá a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Vdr.) 7. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdés második mondata tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, továbbá a Vdr. 7. § (1) bekezdése utólagos alkotmányellenességének kimondását, valamint e szabályok megsemmisítését. Egyben kérelmet terjesztett elő a fenti rendelkezéseknek a konkrét ügyekben történő alkalmazási tilalma kimondására.
Az indítványozó a fenti két – azonos tárgyú – végrehajtási ügyben végrehajtást kérői minőségében a bírósági végrehajtó díjjegyzékével szemben terjesztett elő végrehajtási kifogást, állítva, hogy annak kiállítására a végrehajtási eljárás szünetelése hiányában nem kerülhetett volna sor, egyben támadta a végrehajtási ügyértéket.
Az első fokú bíróság a támadott ügyekben a díjjegyzéket összegszerűségében megváltoztatta, egyebekben a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtási eljárás a Vht. 52. § b) pontja alapján szünetelt, ezért a végrehajtó jogszerűen állított ki a Vdr. 21. § (1) bekezdése értelmében díjjegyzéket. Az ennek alapjául szolgáló ügyértéket a Vdr. 2. §-a szerint helyesen állapította meg. A kifogás elbírálása a Vht. 217. § (4) bekezdésén alapult.
A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzéseit a jogalapot illetően – a fenti jogszabályi rendelkezések alapján – megalapozottnak találta.
2. Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 57. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes mulasztás azáltal valósult meg, hogy a jogalkotó nem rendelkezett az alábbi kérdésekről:
2.1. A Vht. 217. § (4) bekezdése nem tartalmazza, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása során a bíróság milyen tartalmú döntést hozhat, (megváltoztató, hatályon kívül helyező) amely az indítványozó véleménye szerint jogbizonytalanságot okoz. Ezért „indokolt a Vht. 217. §-ának kiegészítése azzal a rendelkezéssel, hogy a végrehajtó intézkedése, okiratai a bírósági eljárásban mennyiben változtathatók meg, illetve a végrehajtó intézkedésének hatályon kívül helyezése esetén a bíróság az adott döntést meghozhatja-e, vagy pedig a végrehajtót az eljárás továbbfolytatására kell utasítani”.
2.2. A Vdr. 22. § (1) bekezdéséből az indítványozó azt hiányolja, hogy a díjjegyzékre vonatkozó kifogás elbírálása kapcsán nem írja elő, hogy mennyiben vizsgálható felül a végrehajtói intézkedés (pl. a jegyzőkönyv tartalma vagy a szünetelési jogcímek), ezzel sérül a felek rendelkezési joga, ha a végrehajtási kifogást „a fél kérelmétől eltérően – a végrehajtó által hozott aktus tartalmának és jogértelmezésének felülbírálásával – bírálja el a bíróság olyan eljárásban, amelyben a végrehajtó a fél jogait nem gyakorolja.”
2.3. A Vdr. 7. § (1) bekezdése nem felel meg a jogbiztonság követelményének, mert nem tartalmazza, hogy a végrehajtó a díjjegyzéket milyen módon köteles elkészíteni, és a kifogás elbírálása során a bíróság köteles-e rendelkezni a végrehajtást kérő által előlegezett összeg és a díjjegyzékben szereplő összeg különbözetének visszafizetéséről.
3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Vdr. 7. § (1) bekezdésének utólagos normakontrolljára is előterjesztette, mert a rendelkezést a normavilágosság követelményébe, ezáltal az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta. Előadta, hogy az a végrehajtási ügyértéket nem egyértelműen fogalmazza meg, így végrehajtást kérőnek „bizonytalan eredetű többletköltséggel kell számolni”, holott álláspontja szerint a végrehajtható okiratban meghatározott főkövetelés, kamat és költség összege az eljárás során nem nőhet.
II.
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
A Vht. támadott rendelkezése:
„217. § (4) A végrehajtási kifogásról a bíróság – szükség esetén a felek meghallgatása után – végzéssel határoz.”
A Vdr. kifogásolt szabályai:
„7. § (1) Ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, a munkadíj a végrehajtható okiratban feltüntetett főkövetelést, járulékot és költséget magában foglaló együttes összeghez (a továbbiakban: végrehajtási ügyértékhez) igazodik.”
„22. § (1) [...] A bíróság a kifogást elbírálva a díjjegyzéket végzéssel módosítja, ha a költségfelszámításban számítási hiba, elírás található, vagy azt a díjszabás rendelkezéseitől eltérően készítették.”
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz törvényes határidőn belül érkezett, és az indítványozó a számára nyitva álló valamennyi rendes jogorvoslati lehetőséget kimerítette, így az Abtv. 48. §-ában meghatározott törvényi feltételek a Békés Megyei Bíróság jogerős, másodfokú határozatai tekintetében fennállnak. E határozatok a végrehajtási ügyérték kiszámítását a Vdr. 7. § (1) bekezdésére alapították, ezért az Alkotmánybíróság e rendelkezés alkotmányossága tekintetében az érdemi vizsgálatot elvégezte.
2. Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó a Vdr. 7. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azért vélte jogbiztonságot sértőnek, mert ennek alapján a végrehajtási ügyérték változhat.
A Vdr. 1. § (1) bekezdése tartalmazza, hogy a végrehajtandó összegen felül milyen költségeket számíthat fel a végrehajtó. A követelt összeg járulékai (kamat) a végrehajtási eljárás tartama függvényében nyilvánvalóan emelkednek, ehhez igazodóan pedig a végrehajtó költségei is. Ezt a végrehajtás kezdetén nem lehet meghatározni, mert számos körülmény befolyásolja.
A végrehajtási eljárás természetéből következően tehát nincs lehetőség a végrehajtást kérő által előlegezendő összeg pontos meghatározására. A Vdr. díjak és költségek meghatározásával eleget tesz a jogbiztonság követelményének.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Vdr. 7. § (1) bekezdése nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, ezért e tekintetben az alkotmányjogi panaszt, valamint a kifogásolt rendelkezéseknek az adott ügyekben történő alkalmazási tilalmára vonatkozó kérelmet elutasította.
IV.
Az indítvány tartalmából kitűnően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az I. 2. pontban megjelölt rendelkezések tekintetében valójában mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állít, amikor a szabályozás hiányosságára vezeti vissza az alkotmányos jogok sérelmét.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz (a konkrét normakontroll kérelmek) valamint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskörei együttes gyakorlására vonatkozó álláspontját a 1105/D/2004. AB határozatban összegezte. (ABK 2005. július–augusztus, 471, 476.)
Megállapította, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz és a bírói kezdeményezés azonosságára helyezve a hangsúlyt, több esetben következetesen kizárta, hogy alkotmányjogi panasz hatáskörben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABK 2005. április, 229, 234.)
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme „az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán” következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.)
Az 1044/B/1997. AB határozat kiemelte, hogy a konkrét normakontroll és a mulasztásos alkotmánysértés együttes vizsgálatát kizáró „ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes ügyekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett. [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 189.; 50/2003. (XI. 5.) AB határozat, ABH 2003, 566, 593.]” (ABH 2004, 1160, 1176.)
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt és a támadott rendelkezések konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. március 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás