KÜ BH 2004/88
KÜ BH 2004/88
2004.02.01.
Az ügyvédi kamara által a fegyelmi eljárást megelőző szakaszban hozott, az előzetes vizsgálat elrendelését megtagadó határozat a bíróság előtt nem támadható meg [1998. évi XI. tv. 48-60. §].
A felperes 2001. április 3-án panaszbeadványt terjesztett elő az ügyvédi kamaránál, dr. E. M. ügyvéddel szemben.
Az ügyvédi kamara elnöke a 2001. április 9. napján kelt határozatában a panaszügyben az előzetes vizsgálati eljárás elrendelését megtagadta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes elnöksége a 2001. szeptember 3-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság a pert megszüntette. Végzésének indokolása szerint az első- és másodfokú határozat hozatala során az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 47. §-a alapján jártak el, ugyanakkor az Ütv. 60. § (5) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás során meghozott másodfokú határozat ellen van lehetőség a Pp. XX. fejezete szerinti szabályok alapján a bírósághoz fordulásra, melynek során a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát lehet kérni.
Figyelemmel arra, hogy a keresettel támadott határozat nem az Ütv. 48-60. §-ok rendelkezései alapján megindult és le folytatott fegyelmi eljárás során hozott határozat, így ellene bírósági felülvizsgálatnak helye nincs.
Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. § a) pontja alapján – visszautalva a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára – szüntette meg.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen – pártfogó ügyvédje útján – a felperes fellebbezett. A végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte. Hivatkozott a keresetében foglaltakra, és leszögezte, hogy nem fegyelmi eljárás lefolytatását kérte az alperestől, hanem nevezett ügyvéd kártérítésre történő kötelezését. Véleménye szerint az ügyvédi kamara olyan témát választott és vizsgált meg, amit ő soha nem kért, és a fellebbezésében sem jelölte meg. Állította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy szűkítően értelmezte a bíróság előtt megtámadható határozatok körét, holott az előzetes vizsgálati szakban hozott határozatok megtámadhatatlansága esetén csorbulna az állampolgárok Alkotmányban rögzített, bírósághoz fordulási joga.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte, az ellenkérelmében foglaltakat fenntartotta. Megjegyezte, hogy ha és amennyiben a bepanaszolt ügyvéd ellen fegyelmi eljárás indult volna, a jogszabály kizáró rendelkezése értelmében a panaszosnak akkor sem lett volna perindítási joga.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre állt adatok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően rögzítette a tényállást, és abból helytálló jogi következtetést vont le.
Az Ütv. fegyelmi felelősséget szabályozó VI. fejezetében a 48. § szabályozza a fegyelmi eljárás megindítását (fegyelmi vétség gyanúja esetén), az 55. § az elsőfokú, a 60. § a másodfokú fegyelmi tanács határozatát; a 60. § (5) bekezdése szerint pedig a másodfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd, a képviselője és a kamara elnöke a kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre (Pp. XX. fejezet) irányadó szabályok szerint bírósághoz fordulhat. A perre a Fővárosi Bíróság illetékes.
Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy az Ütv. 48. §-a szerinti fegyelmi eljárás nem indult a felperes panasza alapján, sem elsőfokú, sem másodfokú fegyelmi tanács nem hozott határozatot, ezért kizárt az Ütv. 60. § (5) bekezdésében szabályozott jogorvoslat igénybevétele.
A fegyelmi eljárást megelőző szakaszban hozta meg az előzetes vizsgálat elrendelését megtagadó határozatát az ügyvédi kamara elnöke, amely ellen a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Eljárási Szabályzatának 15. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Ügyvédi Kamara elnökségéhez fordulhat a panaszos fellebbezéssel. A 113. § (3) bekezdése szerint az elnökség határozata elleni jogorvoslatra a 104. § (4) bekezdését kell alkalmazni azzal, hogy a keresetet a területi kamara nyújthatja be.
E jogszabályhely tehát nem teszi lehetővé a panaszos részére a keresetindítást, keresetlevelet kizárólag a területi kamara nyújthat be.
A felperes fellebbezésében foglaltakra utalással megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bírósághoz fordulás joga a Pp. XX. fejezetében és az egyéb – törvényekben meghatározott – esetekben és módon történhet, tehát az állampolgárok ezen alkotmányos joga nem sérült.
A felperes által indított kártérítési perben jogerős bírósági ítélet született, a felperes kártérítési igényének ismételt elbírálására sem a fegyelmi, sem más hatóság nem jogosult.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 243. § (2) bekezdése értelmében helybenhagyta, azzal a pontosítással, hogy a permegszüntetést nem a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja, hanem a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapozza meg. (Legf. Bír. Kpkf. VI. 37.080/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás