885/B/2004. AB határozat
885/B/2004. AB határozat*
2010.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 130. § (1) bekezdése i) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 315. § (1) és (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt és ennek keretében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmet nyújtott be. A konkrét ügyben az indítványozó fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme hiánypótlásra való felhívás nélkül elutasításra került a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján. Az ez ügyben első fokon eljáró Kalocsai Városi Bíróság a 7.Pk.50.163/2004/2. számú végzésében azért döntött így, mert a jogi képviselő által benyújtott fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem nem tartalmazta a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, közelebbről az f) pont által előírt nyilatkozatot arról, hogy a felek közötti jogvitában volt-e folyamatban közvetítői eljárás. Ezt a végzést a másodfokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 4.Gpkf.50081./2004./1. számú jogerős végzésével helybenhagyta.
Az indítványozó kérte megsemmisíteni a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontját, amelyre hivatkozással kérelme elutasításra került. Érvelése szerint ez a jogi rendelkezés azért sérti a bíróság előtti egyenlőség követelményét [Alkotmány 57. § (1) bekezdését], mert „a jogi képviselővel eljáró felet kedvezőtlenebb helyzetbe hozza, mint a jogi képviselő nélkül eljáró felet, mert a jogi képviselője hibájából magának a félnek a kérelmét utasítja el”, míg ha a fél jogi képviselő nélkül jár el, hiánypótlásra való felhívásnak tehet eleget. Ugyanezen okból ez – az indítványozó állítása szerint – sérti az Alkotmány 70/A. §-ában kimondott diszkrimináció tilalmát is.
Az indítványozó a Pp. 315. § (1) és (3) bekezdéseinek [egy ízben tévesen a (2) bekezdést jelölve meg] is kezdeményezte. Vélekedése szerint a két jogi rendelkezés azért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében kimondott demokratikus jogállamiságot, mivel – a Pp. más jogi rendelkezéseivel való összhang hiánya miatt – nem tesz leget „a Pp. 2. §-ában foglalt követelménynek. Az indítványozó alkotmányellenes mulasztás (szó szerint „alkotmányos mulasztás”) megállapítását is kérte, mivel állítása szerint a Pp. nem határozza meg a fizetési meghagyás űrlapját, illetőleg annak tartalmát, azonban az indítványban nincs utalás alkotmányi előírás sérelmére.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
2. A Pp. támadott rendelkezései:
„130. § (1) A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül [125. § (1) bek.] elutasítja, ha megállapítható, hogy
(…)
i) a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a 121. § (1) bekezdésében foglaltakat, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket;
(…).”
„315. § (1) A fizetési meghagyás iránti kérelmet az erre rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni. A kérelemre egyebekben a 93., 94. és 121. §-ok rendelkezései megfelelően irányadók. Ingó dolog kiadása iránti követelés esetében a kérelemben azt a pénzösszeget is meg kell jelölni, amelyet a jogosult a dolog helyett elfogadni hajlandó.
(…)
(3) A jogosult köteles az űrlapnak mind a kérelem előterjesztésére, mind a meghagyás kibocsátására szolgáló részét a 121., illetve a 317. §-nak megfelelően kiállítani. Ha a jogosult a kérelmet nem az arra rendszeresített űrlapon terjesztette elő, vagy nem megfelelően töltötte ki, illetve nem csatolta a szükséges példányszámban, őt a bíróság a hiányok pótlására hívja fel.”
III.
Az alkotmányjogi panasz megalapozatlan, illetve érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223.]
2. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság vizsgálta az alkotmányjogi panasznak a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 4.Gpkf.50081./2004./1. számú jogerős végzése elleni részét.
2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. támadott 315. § (1) és (3) bekezdését a jogerős végzés nem tartalmazza, így ennek alkalmazása hiánya miatt az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásában az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.
2.2. Az alkotmányjogi panasz a Pp. 130. § (1) bekezdése i) pontja alkotmányellenességének a megállapítását is kezdeményezte.
2.2.1. Az indítványozó állítása szerint a támadott jogi rendelkezés azért sérti a bíróság előtti egyenlőség követelményét [Alkotmány 57. § (1) bekezdését], mert a jogi képviselő nélkül eljáró fél hiányosan beadott keresetlevelét a bíróság nem utasítja el idézés kibocsátása nélkül, hanem hiánypótlásra hívja fel az eljáró felet.
A Pp. 66. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat. A Pp. 67. § (1)–(2) bekezdése pedig pozitív taxációval szabja meg a több jogcímen meghatalmazhatók, vagy meghatalmazottként eljárók körét, beleértendő a jelen ügy szempontjából releváns, nem kötelező jogi képviseletet ellátó jogi képviselőt is. [A Pp. 75. § (2) bekezdése értelmében a hivatásszerűen jogi képviseletet ellátó személyek az ügyvédek, a jogtanácsosok és a szabadalmi ügyvivők.] Az 1327/B/1996. AB határozatában a Pp. 67. § (1) bekezdésének többek között az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségét vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a] Pp. 67. § (1) bekezdése szerinti meghatalmazás megadásának a lehetősége minden természetes és jogi személy megkülönböztetés nélküli joga. Ezért a Pp. nincs ellentétben az alkotmányos védelem alatt álló igazságszolgáltatási alapelvekkel: nem sérti a bírósághoz fordulás, a bíróság igénybevétele jogát, a bíróság előtti egyenlőséget, (…), – ahogyan ezt az Alkotmány 57. § (1) bekezdése meghatározza”. (ABH 1999, 575, 577.) Minthogy a támadott jogszabályban nevesített jogi képviselő igénybevételét – a jelen ügyre vonatkozóan – jogszabály nem teszi kötelezővé, az Alkotmánybíróság e határozatának a megállapítását a jelen alkotmányossági vizsgálatban is irányadónak tekinti. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy a szakszerűség és megalapozottság követelményét is eredményesen biztosítani képes jogi képviselőként eljáró jogi képzettségű szakember számára a támadott és az indítvány indokolásában hivatkozott további jogi rendelkezések értelme nem lehet kétséges; az ügyvédtől, illetőleg – a Pp. 67. § (2) bekezdésére tekintettel – a perben eljáró jogtanácsostól legjobb tudása szerint való tevékenysége mellett pedig elvárható, hogy a konkrét esetben az eljárásjogi előfeltétel [jelen ügyben konkrétan a Pp. 121. § (1) bekezdésének f) pontjában előírt nyilatkozat] hiányát felismerje. A jogi képviselővel szembeni fokozottabb elvárást – negatív megközelítésből – érzékeltetik a Pp. 7. §-ának a rendelkezései is, melyek értelmében a bíróságnak csak a jogi képviselő nélkül eljáró féllel szemben van tájékoztatási kötelezettsége, elősegítendő a bírósághoz való fordulás jogának hatékonnyá (ténylegessé) tételét. További szempontként az Alkotmánybíróság azon eljárásjogi eszközök körébe tartozónak tekinti a támadott jogszabályt, amelyekkel a jogalkotó az e rendelkezést bevezető, az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény indokolása szerint növelhető a bírósági munka hatékonysága és csökkenthetők a hiánypótlások száma.
Következésképpen, és arra is tekintettel, hogy a jogi képviselőnek a jelen ügyben releváns igénybevétele – az indítványozó által is elismerten – nem a kötelező jogi képviselet körébe tartozik, hanem a fél önkéntes elhatározásán alapul, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdése i) pontja nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Pp. 132. § (1) bekezdése értelmében a keresetlevélnek a 130. § alapján való elutasítása esetében a keresetlevél beadásának jogi hatályai fennmaradnak, ha a felperes az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc nap alatt a keresetlevelet szabályszerűen újra benyújtja, vagy követelését egyéb úton szabályszerűen érvényesíti.
2.2.2. Az indítványozó a támadott rendelkezést diszkriminatívnak is minősítette, miután —vélekedése szerint – kedvezőbb helyzetbe hozza a jogi képviselő nélkül eljáró felet.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmánynak e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. Ez a tilalom kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha a jogalkotó összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tett alapjogra nem vonatkozó megkülönböztetést, mellyel az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos elvét sérti; azaz a megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, ha az önkényes, azaz a tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű ok nem fedezhető fel az összehasonlítható személyek közötti különbségtétel során. [9/1990. (IV. 25.) ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.; 50/1996. (X. 30.) AB határozat, ABH 1996, 156, 157.; 649/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1258, 1266.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogi rendelkezésnek, amely a felek homogén csoportján belül eltérő szabályozást tartalmaz azon felekre nézve, akik jogi képviselőt vesznek igénybe, az Indokolás III/2.2.1. pontjában kifejtettekre is tekintettel ésszerű oka van, ezért e rendelkezés nem sérti az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. §-át. Következésképpen az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a tekintetben is elutasította.
3. Az alkotmányjogi panasza keretében az indítványozó a Pp.-vel kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az indítványozóval szemben alkalmazzák az alkotmányellenes jogszabályt, ezért alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni [többek között: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160.; 54/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 514.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a vonatkozásban is visszautasította.
Budapest, 2010. július 13.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás