PK BH 2004/9
PK BH 2004/9
2004.01.01.
Az alakiság megsértéséből eredő érvénytelenség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződés írásba foglalása miért, illetve kinek az érdekkörében bekövetkezett ok miatt maradt el [1993. évi LXXVIII. tv. 2. § (1) és (5) bek.; Ptk. 193. § (1) bek., 217. § (1) bek.].
A jogerős ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy a felperes tulajdonában álló szolgálati lakást 30 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére. Megállapította továbbá, hogy az alperes az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a peres felek 1995. január 1. napján határozott időre szóló lakásbérleti szerződést kötöttek egy, a felperes tulajdonában álló b.-i lakásra. A határozott idő letelte után az alperes a lakást kiürítette, majd a felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alperes beköltözzön a perbeli lakásba, a bérleti szerződés megkötésére azonban nem került sor. A felperes lakáskiürítésre irányuló keresetének elutasítását az alperes arra hivatkozással kérte, hogy a felperes hozzájárulásával költözött a perbeli ingatlanba, és ezzel a felperes lényegében hozzájárult a ,,bérleti szerződés meghosszabbításához''.
A jogerős ítélet indokolása szerint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre, az (5) bekezdés szerint azonban az önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásra vonatkozó szerződést írásba kell foglalni. Miután a peres felek között érvényes lakásbérleti szerződés nem jött létre, ezért az alperes a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a perbeli ingatlant a felperes birtokába adni.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Az alperes azzal érvelt, hogy 1995. július 5. napjától jóhiszeműen és háborítatlanul használta a perbeli ingatlant, és abban karbantartási munkálatokat is végzett. Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert nem tárta fel kellően azokat a körülményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy kinek felróható okból nem került sor az írásba foglalt szerződés megkötésére. Az alperes utalt arra, hogy a felperes mulasztásai miatt maradt el az érvényes szerződés megkötése, és a felperes felróható magatartása miatt az alperest hátrányosabb helyzetbe hozni nem lehet, figyelemmel arra, hogy másik lakással nem rendelkezik.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli jogvita kapcsán a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesnek van-e olyan jogcíme, amely a perbeli lakás használatára feljogosítja. Ennek kapcsán a jogerős ítélet indokolása helytállóan utal arra, hogy az Lt. 2. §-ának (5) bekezdése értelmében a perbeli lakásra vonatkozó szerződést írásba kell foglalni. A Ptk. 217. §-ának (1) bekezdése értelmében az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis. A szerződés érvényességének megítélése szempontjából annak van ügydöntő jelentősége, hogy az írásba foglalás megtörtént-e. Az alperes maga sem vitatja, hogy a bérleti szerződés írásba foglalása elmaradt, ezért e tekintetben további bizonyításra nem volt szükség a perben. Az alakiság megsértéséből eredő érvénytelenség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződés írásba foglalása miért, illetőleg kinek a hibája miatt maradt el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. III. 20.483/2000.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás