BÜ BH 2004/90
BÜ BH 2004/90
2004.03.01.
Az ölési cselekménynek a kísérlet szakában maradása csekélyebb enyhítő hatású, ha a vádlott a cselekmény során a célját különböző eszközökkel és módokon rendkívül kitartóan, durván próbálja meg végrehajtani, ennek során kétszeresen is életveszélyes sérüléseket okoz és a sértett életét szinte a véletlen menti meg [Btk. 16. §, 83. § (1) bek., 166. § (1) bek., (2) bek. a)–b) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2002. január 18-án hozott ítéletében a vádlott bűnösségét előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, ezért őt 10 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott érettségizett és elsőfokú vagyonvédelmi iskolát végzett, nőtlen, vagyontalan, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs.
1996-tól 1999-ig hivatásos katona volt, 1999-ben egészségügyi okok miatt főtörzsőrmesterként szerelt le, jövedelme 80 000 forint volt.
A vádlottat a bíróság az 1999. november 11-én jogerőre emelkedett határozatában garázdaság vétsége és rongálás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.
A bíróság 2001. június 1. napján jogerőre emelkedett ítéletében a próbára bocsátást megszüntette, és a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében, garázdaság vétségében és rongálás vétségében. Ezért halmazati büntetésül 8 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A bűncselekmény elkövetési ideje: 2000. június 25.
A vádlott nem szenved tudatzavarban, elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban, szellemi leépülésben.
Diszharmónikus személyiség-szerkezetű, érzelemsivár, kötődési alkalmazkodási zavarokkal jellemezhető szenzítiv, indulat-labilis, impulzivitásra hajlamos, pszichopathiás és szociopathiás jegyeket mutató személyiségfejlődésű egyén, személyiségzavara azonban meg sem közelíti a kóros elmeállapotot. A vádlott a bűncselekmény elkövetése idején sem volt kóros elmeállapotban. A cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, és a felismerésnek megfelelő cselekvésre képes, és nem volt abban korlátozva a bűncselekmény elkövetése időpontjában.
A vádlott 1997-ben biztonsági őrként dolgozott a L. V. Kft.-nél, majd 1998-ban a Kft.-vel alvállalkozói szerződést kötött. Feladata volt, hogy a strandfürdők őrzéséhez biztonsági embereket adjon a Kft.-nek.
A vádlott munkabérének kifizetése akként történt, hogy a cégvezető utasította a Kft.-nél titkárnői feladatokat ellátó sértettet, hogy milyen összeget fizessen ki. A pénzt a páncélszekrényben őrizték, amit minden kifizetés alkalmával a sértett nyitott ki a nála levő kulccsal.
A vádlottal a munkakapcsolatot a Kft. 1999-ben megszüntette, a követelését kielégítették, a Kft.-nek a vádlott felé nem volt munkabér tartozása.
A vádlott munkaviszonyának megszűnését követően is gyakran bejárt a Kft.-be, ahol a sértettel beszélgetett, több ízben ígérte, hogy ingatlannal foglalkozó ismerőse révén segít a lakáscseréjét megoldani.
2000. év novemberét megelőző hónapokban is járt a vádlott az irodában. Amikor a sértett elhagyta az irodahelyiséget, az asztalán hagyta a pénztárcáját, benne az éves BKV-bérletével, bankkártyájával, személyi igazolványával és 15 000 forint készpénzzel együtt. Mire a sértett visszajött, eltűntek az értékei és a vádlott sem volt már ott. A sértett gyanította, hogy a vádlott lophatta meg őt, azonban feljelentést nem tett. Felkereste a vádlott édesanyját és elmondta, hogy a lopással a fiát gyanúsítja. Pár nap múlva az üres pénztárcát a letiltott bankkártyával együtt egy női mosdóban megtalálták, így azt a sértett visszakapta.
Ilyen előzmények után a vádlott 2000. november 2-án délelőtt 11 óra körüli időben ismét megjelent a Kft. irodájában, ahol a sértett egyedül tartózkodott. A vádlott magával vitt egy 52 cm hosszú, 1-2 mm átmérőjű betonvasat. Jövetelének célja az volt, hogy erőszak alkalmazásával megszerezze a páncélszekrényben levő pénzt. Tudta azt, hogy a Kft.-nél a munkabéreket hó elején fizetik ki, így a páncélszekrényben nagyobb összegű pénzt talál.
A vádlott az előszobába beérve a fogas mellé rejtette a magával hozott betonvasat. A szobában tartózkodó sértettel közölte, azért jött, hogy bocsánatot kérjen tőle. A sértett a lopás miatt haragudott a vádlottra, ezért nem akart beszélni vele, a vádlott ennek ellenére kb. 1 órán keresztül ült az irodában. A sértett megtudta, hogy a cégvezető ma nem jön az irodába.
A sértett készülődni kezdett, hogy elmenjen, ezért szólt a vádlottnak, hogy ő is hagyja el a helyiséget. A vádlott a felszólításnak nem tett eleget, a sértettel vitatkozni kezdett, hogy miért megy el, mikor egy biztonsági őr jön a fizetéséért. Eközben a sértett a bejárati ajtóhoz ment, kezében volt a kulcscsomója, amin a bejárati ajtó kulcsán kívül a páncélszekrény kulcsa is volt. A vádlott ment a sértett után, az előszobában felkapta a fogas mellől az 51 cm hosszú és 12 mm átmérőjű betonvasat, és azzal háromszor közepes erővel fejbe vágta. Az ütéstől a sértett a földre esett és hangosan segítségért kiabált. A vádlott a földön fekvő sértett nyakához szorította a betonvasat, aki továbbra is próbált védekezni.
A vádlott ezután az előtérben levő fénymásoló gép tetejéről levett egy 13 cm vágóél hosszúságú papírvágó ollót, és azzal először kis-közepes erővel nyakon, majd szívtájékon nagy erővel megszúrta a sértettet. A sértett ekkor elvesztette az eszméletét, a vádlott a mellkasában az ollóval a sértettet a földön hagyta, a fürdőszobában kezet mosott, a sértett kulcsával belülről bezárta a bejárati ajtót, majd a páncélszekrényt kinyitotta és kivette az ott talált lemezkazettából a benne levő pénzt. Ekkor döbbent rá, hogy mit tett, leült a székre, a pénzt a sértettnek a földön nyitva levő táskájába szórta.
A sértett segélykiáltását meghallotta az iroda felett lakó Sz. L.-né, aki értesítette a rendőrséget. A hamarosan helyszínre érkező rendőrök dörömbölésére a vádlott nem nyitotta ki az ajtót, a rendőrök az ajtót betörve jutottak be a helyiségbe.
A sértett 2000. november 2-ától november 16-áig az Országos Traumatológiai Intézetben állt kezelés alatt. A vádlott bántalmazásától a sértett az alábbi sérüléseket szenvedte el: a tarkó tájékon 2 db 3-3 cm-es zúzott, repesztett sebzés, a sebalapon csonttörés létrejötte nélkül, a homlok tájékon az orrgyök vetületének megfelelően 1 db 2 cm hosszú zúzott, repesztett sebzés, a sebalapon csonttörés létrejötte nélkül, a nyak mellső felszínén többrendbeli ,,mintázatos rajzolatú'' sávszerű, haránt irányú vérbeszűrődéses jellegű fedett lágyrész zúzódás, a gégéhez tartozó lágyrészek vizenyős duzzanatával, a garatfal vérbeszűrődéses jellegű lágyrész zúzódásával fulladás veszély miatti légút becsövezés javallatával.
A nyak mellső felszíne legalsó pontján, közvetlenül a szegycsont vége felett egy szúrt sérülés, kb. 1 cm hosszú szúrási bemeneti nyílással, a bal oldali mellüreget megnyitó szúrt csatornával, szúrt csatorna vetületében erősen mellűri szervsérülés létrejötte nélkül.
A mellkas mellső felszínén ,,szívtájékon'' 1 db szúrt sérülés a sebben visszahagyott papírvágó ollóval. A papírvágó olló áthatolt a szegycsonton, megnyitotta a bal oldali mellüreget, abban kb. 10 cm hosszan sértette a bal tüdő felső lebenyét úgy, hogy a sértés eszközének vége a gátorban, a bal kulcscsont alatti nagy visszér tájékán végződött anélkül, hogy nagy érsérülés jött volna létre. A tüdőállomány és a mellkasfalhoz tartozó verőér sértéséből jelentős térfogatú mellűri vér és levegő gyülem jött létre, közvetlenül életveszélyes állapotot előidézően, mellkas feltáró műtéti beavatkozás szükségességével.
A fej sérüléseit a betonvassal közepes erővel történt ütés okozta.
A nyaki sérülések a betonvas használatával alkalmazott közepes-nagy erejű megnyomatások következményeként keletkeztek.
A nyak mellső felszíne, legalsó pontján keletkezett sérülés papírvágóval történt ,,kis, közepes'' erejű szúrás következtében jött létre. A mellkas mellső felszínén ,,a szívtájékon'' elszenvedett sérülést a papírvágó késsel történt nagy erőbehatás okozta. Az 52 cm hosszú, 12 mm átmérőjű betonvassal történt ütéstől súlyosabb sérülés is keletkezhetett volna, olyan anatómiai testtájékon, mint amilyen a koponya, a betonvas az élet kioltására alkalmas.
A sértett fejét ért 3 rb. zúzott-repesztett sebzés életveszélyes sérülést nem okozott.
A nyak legalsó pontján észlelt szúrt sérülés közvetetten életveszélyes állapotot eredményezett.
A szívtájékon szúrás közvetlenül életveszélyesnek minősíthető. A gége tájék vizenyős duzzanata, és a garat falának vérbeszűrődéses jellegű fedett lágyrész zúzódása közvetetten életveszélyes sérülésnek minősül.
A zúzott-repesztett jellegű bőrsérülések és a vérbeszűrődéses fedett lágyrész zúzódások külön-külön és együttesen is 8 napon túl gyógyuló jellegűnek minősülnek, a tényleges gyógytartamuk 6-8 hétben határozható meg.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért; a vádlott enyhítésért; a védője az elbírált cselekmény téves jogi értékelését sérelmezve és a büntetés csökkentését indítványozva jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság előtt folyó fellebbezési eljárásban tartott tárgyaláson részt vevő ügyész a tényállás pontosítását indítványozta és hangsúlyozta a büntetéskiszabási körülmények árnyaltabb értékelésének szükségességét. Okfejtése szerint a cselekmény kísérleti jellege – az elkövetés tárgyi körülményeiből adódóan – jelentőséggel alig bír, a vádlott beismerése pedig nem volt feltáró jellegű. A sértett bizalmával történt súlyos visszaélés révén teremtette meg a vádlott tettének feltételeit, s ez fokozottan terhére értékelendő tény.
A vádlott fellebbezésének írásbeli indokolásában az ítéleti ténymegállapítások egy részét vitatva ismételte meg védekezését. A védő a tett előre kitervelt voltával összefüggő ténymegállapítások megalapozottságát vonta kétségbe, s a büntetés eltúlzott szigorát sérelmezve annak enyhítését indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a kölcsönös fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 236. § (1) bekezdésében kijelölt keretek közt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartva folytatta le az eljárást, megvizsgálta és értékelte mindazokat a bizonyítékokat, amelyek a vád tárgyává tett bűncselekmény anyagi jogi megítélésével és jogkövetkezményeinek meghatározásával releváns összefüggésben felmerültek. Figyelemmel volt a vádlott részleges beismerésére, ám körültekintően értékelte azokat a tanúvallomásokat és tárgyi bizonyítékokat is, amelyek a terhelt vallomásának a cselekmény minősítő körülményeit vitató részleteivel függtek össze, és az e körben a vádlott által tett állításokat cáfolták.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet ténymegállapításait – az okszerű, logikailag kifogástalan és a bizonyítékok releváns körülményeit átfogó – mérlegelésből adódóan megalapozottnak találta, s csupán a vádlott által elvett pénzösszeg nagyságának megjelölésével egészítette ki azt.
A vádlott a páncélszekrényből 1 710 880 forintot vett ki, melyet azonban a helyszínen megtaláltak.
A tényállás megalapozottsága folytán nem volt alapja a vádlott védekezésére épülő jogorvoslati érveknek. A megalapozott tényállás ugyanis a másodfokú eljárásban kötelezően irányadó [Be. 239. § (1) bekezdés].
A tényekből pedig kétséget kizáróan következett annak megállapíthatósága, hogy a vádlott tettének elkövetésére tudatosan felkészült, azt előre kitervelte. Megválasztotta az időpontot, amikor az iroda páncélszekrényében nagyobb összegű pénz volt, kivárta a munkaidő végét, amikor az irodába már senki nem jött, a bejárati ajtó előtt a magával hozott és az előtérben érkezése után elhelyezett betonvassal rátámadt az egyedül maradt és védekezésében nyilvánvalóan erőtlenebb sértettre. Az sem kétséges, hogy a sértettet a páncélszekrényben elhelyezett nagyobb összeg megszerzése érdekében meg akarta ölni, mivel a pénz megszerzésére feltehetően annak megfélemlítésével, bántalmazásával, fizikai akadályozásával is módja lett volna, ám ha a sértett életben marad, az általa évek óta ismert elkövető kiléte azonnal megállapítható.
A cselekmény mozzanatai a kitartó, egyenes ölési szándékot igazolják.
A vádlott először a sértett koponyájára mért ütéseket, majd fojtással törekedett a sértett életének kioltására. A betonvassal eszközölt nagy erejű nyakleszorítások súlyos garatszöveti bevérzéseket okoztak, a kialakult vizenyő és vérbeszűrődések a fulladás lehetősége folytán már közvetett életveszélyt jelentettek. Ám a vádlott a sértett mielőbbi halálát kívánva ekkor egy papírvágó ollóval nyaki tájékon, majd mellkason szúrta a sértettet. Ez utóbbi szúrás ugyancsak nagy erővel történt, áthatolt a szegycsonton, s a bal mellüregbe jutva mintegy 10 cm hosszan végigsértette a tüdőlebenyt. Az olló szinte tövig hatolt a sértett mellkasába, azt onnan a műtét során tudták csak eltávolítani. Ez utóbbi sérülés egyébként közvetlen életveszélybe sodorta a sértettet, az olló hegye a bal kulcscsont alatti nagy visszér mellett állt meg, melynek sérülése köztudottan azonnali halálhoz vezethet.
Okszerűen következtetett tehát az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és a cselekmény anyagi jogi értékelése körében sem tévedett. A vádlottnak a minősítő körülményeket vitató érvei helyt nem foghattak.
A kiszabott büntetést a Legfelsőbb Bíróság enyhének találta. A tett súlyának megítélésében meghatározó jelentőséggel bírt a rendkívül kitartó, durva, csaknem a különös kegyetlenséggel történő elkövetés szerinti minősítést súroló végrehajtási mód. A vádlott egyetlen ölési cselekménye során célját különböző eszközökkel és módok szerint próbálta meg végrehajtani; a sértett kétszeresen is életveszélyes sérüléseket szenvedett. Életét szinte a véletlen mentette meg, ebből adódóan a tett kísérleti jellege csekélyebb enyhítő hatással bírt. A vádlott részleges beismerésének jelentőségét csökkentette a tett helyszínén történt elfogása, amely a tagadást természetesen értelmetlenné tette volna.
Mindemellett a kétszeres minősítés, a hasonló jellegű támadások elszaporodottsága is nyomatékos súlyosító tényező volt.
A Legfelsőbb Bíróság elsősorban a tettarányosság és prevenció követelményeit szem előtt tartva változtatta meg az elsőfokú ítéletet a Be. 260. § alapján. Ennek körében a vádlott fegyházbüntetését 12 évre súlyosította. Egyebekben az ítélet törvényes rendelkezéseit a Be. 259. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta. (Leg. Bír. Bf. I. 715/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás