BÜ BH 2004/93
BÜ BH 2004/93
2004.03.01.
Ha a vádlottak között kölcsönös szidalmazás után verekedésre kerül sor, mindkettőjük szándéka jogtalan támadó jellegű és ez okból egyikőjük sem hivatkozhat a jogos védelmi helyzet fennállására [Btk. 29. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2002. június 3-án meghozott ítéletével az ügy II. r. vádlottját bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettében, ezért 1 évi börtönbüntetésre ítélte, és ennek végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügy I. r. vádlottja – akivel szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett –, valamint a II. r. vádlott 2000. június 3-án délelőtt a város belterületén egy téren szóváltásba keveredtek, kölcsönösen szidalmazták egymást, majd dulakodni kezdtek. Ennek során a II. r. vádlott egy bokszerrel többször fejbeütötte az I. r. vádlottat, mire az egy sarlót a hegyével, közepes erővel először a II. r. vádlott vállába, aztán a fejébe vágott. A II. r. vádlott erre, – fejében a koponyacsontba beékelődött sarlóval – az I. r. vádlott bal kezét a kézháton egy késsel megvágta, az pedig egy csavarhúzóval a mellén is megsebezte őt.
A bokszerütésektől az I. r. vádlott fejtetőjén 3 felületes repesztett sérülés keletkezett, ezek gyógytartama 8 napon belüli volt, a kézsérülés 2 hét alatt gyógyult.
A II. r. vádlott fejsérülése közvetlenül életveszélyes volt, az életveszélyt műtéttel hárították el, a gyógyulás után 3 cm-es csonthiány maradt vissza; a vállsérülés gyógytartama 3 hét, a csavarhúzó okozta sérülésé 8 napon belüli gyógytartamú volt.
Az ítélet ellen a II. r. vádlott és a védője a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentett be; a legfőbb ügyész az ítélet II. r. vádlottra vonatkozó részének a helybenhagyását indítványozta.
a. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. vádlottra vonatkozó részében vizsgálta felül; ennek során eljárási szabálysértést nem észlelt.
Az elsőfokú bíróság az ügyet a lehetséges mértékben felderítette, és a beszerzett bizonyítékok elegendőek voltak ahhoz, hogy az ügy elbírálható legyen.
A bíróság a bizonyítékok logikus értékelésével határozta meg az egyes bizonyítékok bizonyító erejét, és a hitelesnek talált bizonyítékok alapján állapította meg az elbíráláshoz szükséges tényeket; a tényállás hiánytalan és iratszerű, annak helyességét a felek részéről sem érte támadás.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott sérüléseit a II. r. vádlott okozta. A büntetőjogi felelősségét kizáró okként a jogos védelem jöhetne szóba, ez azonban nem állapítható meg.
Annak tudatában, hogy ez tettlegességhez vezethet, a vádlottak kölcsönösen szidalmazták és fenyegették egymást. Ez azt jelenti, hogy egymás tettlegességre szóló kihívását kölcsönösen elfogadták, mindkettőnek a szándéka támadó jellegű volt, ezért jogos védelemre már ez okból sem hivatkozhat egyikük sem, és a II. r. vádlott ezenkívül azért sem, mert a tényállás szerint a tettlegességet ő kezdeményezte.
A törvényeknek megfelelően járt el tehát a bíróság, amikor a II. r. vádlott bűnösségét megállapította, és mivel az általa okozott sérülés gyógytartama a 8 napot meghaladta, a cselekményének a minősítése is törvényes.
A büntetés kiszabása során a büntetést befolyásoló körülményeket a bíróság túlnyomó részben helyesen állapította meg. Ezek felsorolása annyi helyesbítést, illetve kiegészítést igényel, hogy egyrészt nem az I. r. vádlott közrehatása jelent enyhítő körülményt, hanem a közrehatást is magába foglaló az a tény, hogy a cselekmény során a II. r. vádlott maga is súlyos sérüléseket szenvedett; másrészt pedig súlyosító körülmény az is, hogy a súlyos testi sértést nyilvános helyen, garázda módon követte el.
Ezekre a körülményekre tekintettel, valamint arra, hogy a vádlott környezetében az esetenként bűncselekményt is megvalósító erőszakos cselekmények előfordulása az átlagosnál is gyakoribb, a hasonló bűncselekmények elszaporodottságának itt az átlagot meghaladó súlyosító nyomatéka van, a kiszabott büntetés enyhítésére indok nincs; az enyhítő körülmények a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztésével kellő értékelést nyertek.
Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.(Legf. Bír. Bf. III. 2018/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás