BÜ BH 2004/94
BÜ BH 2004/94
2004.03.01.
Útonálló módon rablást és életveszélyt okozó testi sértést elkövető, többszörösen büntetett előéletű vádlottra kiszabott 8 évi fegyházbüntetés enyhítése abban az esetben sem indokolt, ha az életveszélyes sérülés – mint eredmény – tekintetében csupán gondatlanság állapítható meg [Btk. 83. §, 170. § (5) bek. 1. ford., 321. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2001. április 25-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettében, rablás bűntettében, valamint 7 rb. közokirattal visszaélés vétségében, és halmazati büntetésül 8 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 2000. szeptember 9-én reggel 5 óra körül a sértettet ököllel arcon ütötte. A sértett az ütéstől hanyatt esett, a fejét a bitumenes talajhoz ütötte, s elvesztette az eszméletét. A vádlott a sértett táskájából kivette a pénztárcáját és a levéltárcáját, átnézte a tartalmukat, a bennük talált pénzből 12 000 forintot odaadott az ekkor vele levő ismerősének, 27 000 forintot megtartott magának, a tárcákat pedig a bennük maradt 2000 forinttal és a sértett irataival – ezek között 7 közokirat is volt – beledobta egy vízelvezető kanálisba.
A földhöz ütődés következtében a sértett fején kétoldali koponyacsonttörés, keményburok feletti és lágyburok alatti vérzés és agykéregzúzódás keletkezett. A sértett kórházba került, a közvetetten életveszélyes sérülésének gyógytartama kb. 3 hónap volt.
Az ítélet ellen az I. r. vádlott és a védője felmentés végett fellebbezést jelentett be.
A legfőbb ügyész az I. r. vádlottal szemben az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. vádlottra vonatkozó részét felülbírálva az ügy elbírálását befolyásoló eljárási szabálysértést nem észlelt, és az ítéletet megalapozottnak találta.
Az ügy kellő felderítése, a tanúk és a vádlottak kihallgatása, a bizonyítékként felhasználható okiratok beszerzése és felolvasása, a szakértői vélemények beszerzése, a szakértők meghallgatása megtörtént.
A bizonyítékokból kétségtelen volt, hogy a cselekmény megtörténtekor az I. r. és a II. r. vádlott, egy tanú és a sértett volt a helyszínen. A sértett a sérülése miatt nem emlékezett az eseményekre. Az I. r. vádlott vallomása szerint a tanú követte el a cselekményt, a II. r. vádlott és a tanú szerint az I. r. vádlott volt az elkövető. A bíróság a bizonyítékok mérlegelésével az utóbbiak vallomását fogadta el. Ezt a döntését logikus és ésszerű érvekkel megindokolta, megalapozatlansági okot a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt.
A tényállás összhangban van az elfogadott bizonyítékokkal, tartalmazza az ügy elbírálásához szükséges tényeket, az ítélet megalapozott; a tényállás helyességét eredménnyel vitatni nem lehet, ezért a felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek.
Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása valamennyi bűncselekményben törvényes, és törvényes a cselekményeinek a minősítése is, azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlottat az életveszélyes sérülésért csak gondatlanság terheli.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló körülményeket túlnyomó részben helyesen állapította meg, ezek felsorolása csupán annyi kiegészítést igényel, hogy enyhítő körülmény az is, hogy az életveszélyért, mint eredményért a vádlottat csak gondatlanság terheli.
A vádlottra kiszabott büntetés a nyomatékos súlyosító körülmények, elsősorban a vádlott többszörösen büntetett előélete miatt, az újabb enyhítő körülményt figyelembe véve sem tekinthető eltúlzottan súlyosnak, annak enyhítésére indok nincs.
Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1951/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás