BÜ BH 2004/98
BÜ BH 2004/98
2004.03.01.
Ittas járművezetésnél a 0,8 ezrelék alatti alkohol-koncentráció esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit, és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e a gépi meghajtású járművet [Btk. 187. § (1) bek., 188. § (2) bek. a) pont; Be. 216. § (1) bek. b) pont; Sztv. 23. § (1) bek., 116/A. § (1) bek. a) pont; KRESZ 3. § c) pont, 4. § (1) bek. c) pont, 25. § (1) bek.; 48/1997. (VII. 26.) BM r. 17. § (2) bek.].
A városi bíróság az 1999. december 2. napján kelt ítéletével a városi bíróság 1998. november 30. napján tárgyalás mellőzésével meghozott végzését hatályon kívül helyezve, a vádlott bűnösségét súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettében állapította meg, és ezért a vádlottat 250 napi tétel pénzbüntetésre, valamint 2 év 4 hónapi közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 100 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott nőtlen, gyermektelen. Gépkocsivezető szakképzettséggel rendelkezik, kocsikísérő, iskolai végzettsége általános iskola 8 osztálya. A megyei bíróság 1998. február 17-én elöljáró elleni erőszak bűntette miatt 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A vádlott 1993 óta vesz részt a közúti közlekedésben, járművezetői engedélye ,,B-C'' járműkategóriákra terjed ki. Az eddig eltelt idő alatt mintegy 200 000 km-t vezetett balesetmentesen.
A vádlott 1998. augusztus 22-én 5 óra 45 perckor a főútvonalon vezette enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában – vérében 0,82 ezrelék véralkohol-koncentrációval – a személygépkocsit. Az ittassága és járművének nem az útviszonyokhoz igazodó sebessége miatt a jobbra ívelő útkanyarban a személygépkocsijával az úttestről balra letért és az árokba borult.
A baleset következtében az utasa ténylegesen 20 nap alatt gyógyuló súlyos sérülést – a jobb kulcscsont vállízület ficamát – szenvedte el. A vádlott szintén 8 napon túl, ténylegesen 60 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett.
A baleset azért következett be, mert a vádlott megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában és a 25. § (1) bekezdésben írtakat.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a mellékbüntetés enyhítése érdekében.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
A bejelentett perorvoslatok alapján a megyei bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a városi bíróság az ítéletének tényállását részben megalapozatlanul állapította meg, mert nem derítette fel a baleset okát, továbbá a szabálysértési előélet tekintetében a tényállás hiányos.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletének a büntetett előéletre vonatkozó adatait kiegészíti azzal, hogy a vádlottat a városi bíróság 1997. április 22. napján kelt jogerős határozatával 1995. november 19. napján elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
Vádlottat szabálysértések miatt is felelősségre vonták, így a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási kötelezettség elmulasztása, a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt 1997. június 5. napján figyelmeztetésben részesítették, majd az áthaladási elsőbbség és az előzés szabályainak durva megszegése miatt 1998. július 1. napján pénzbírsággal sújtották.
A felderítetlenség kiküszöbölésére a megyei bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, melynek keretében szakvéleményt szerzett be annak a megállapítása végett, hogy meghatározható-e a baleset idejére felszívódott alkohol mennyisége, valamint az, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban volt-e.
Az igazságügyi orvos-szakértő írásban benyújtott szakvéleményében előadta, az eset kapcsán az italfogyasztás időpontja és mennyisége nem ismert, így a véralkohol- koncentráció ezekből az adatokból nem számítható.
A kettős vérvétel idején a véralkohol-koncentráció lebomlás stádiumában volt, ezért számításait ezzel a lebomlási szakasszal végezte. Előadta továbbá, hogy a lebomlási szakban csökkenő tendencia mellett a véralkohol-görbe hullámzik, így a két mérés alapján az óránkénti alkoholbontó képesség nem becsülhető.
A cselekmény és az első vérvétel közötti időből – mely idő alatt a véralkohol-koncentráció 0,2 ezrelékkel csökken – csak az véleményezhető, hogy a vádlott vérében a baleset idején 0,7 – 0,8 ezrelék közötti alkohol-koncentráció lehetett, amely igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A megyei bíróság a szakértő véleményét,- mivel az összhangban állt más bizonyítékokkal,- a tényállás kiegészítése alapjául elfogadta.
Erre tekintettel a megyei bíróság a tényállást akként módosította, hogy vádlott a baleset idején szeszes ital fogyasztása után, de nem szeszes italtól befolyásoltság állapotában közlekedett és vezetéstechnikai hibát elkövetve – a kanyarban fékezett – a főútról balra letérve az árokba borult [KRESZ 3. § c) pont].
A cselekmény elkövetésekor a vádlott vérében 0,7 ezrelék véralkohol-koncentráció lehetett.
A fentiek szerint irányadó tényálláshoz képest tévedett a városi bíróság, amikor vádlott cselekményét súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés bűntettének minősítette.
A megállapítható tényekből kétséget kizáróan olyan következtetés nem vonható, hogy a vádlott ittassága eredményezte a balesetet.
Az ittasság vizsgálata során a bírói gyakorlat szerint általában a 0,8 ezrelék, vagy az e feletti értékű véralkohol- koncentráció eredményez befolyásolt állapotot. A 0,8 ezrelék alatti érték vonatkozásában a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható külső megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit.
A megyei bíróság ezeket megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok együttesen sem adtak kétséget kizáró megállapítást arra vonatkozóan, hogy a vádlott cselekmény elkövetésekor szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette volna a gépi meghajtású járművét.
Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Be. 61. § (4) bekezdésében meghatározott jogelv figyelmen kívül hagyásával kétséget kizáróan nem bizonyított tényt értékelt a vádlott terhére.
Ezzel szemben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, ez azonban nem áll okozati kapcsolatban a bűncselekmény eredményével.
Erre tekintettel a megyei bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 187. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozása vétségének minősítette.
A büntetés kiszabása körében értékelhető körülményeket a városi bíróság teljeskörűen feltárta.
Ezekre, és a megváltozott minősítésre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott nemű főbüntetés mértékét, mivel azt eltúlzottan súlyosan állapította meg, 150 napi tételre enyhítette, az egynapi tétel összegének érintetlenül hagyása mellett.
A közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeire, a gondatlanság megállapított fokára, valamint a Btk. 37. §-ban meghatározott büntetési célra is figyelemmel a megyei bíróság nem látott alapot a mellékbüntetés kiszabására.
Tekintettel arra, hogy a vádlott szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt, melynek mértéke nem érte el a büntetőjog és a bírói gyakorlat által a befolyásoltság állapotához szükséges és megkívánt mértéket, a megyei bíróság megállapította, hogy a vádlott elkövette az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 116/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ittas vezetés szabálysértését.
A megyei bíróság a vádlott által elkövetett szabálysértést a Be. 216. § (1) bekezdés b) pontja alapján önállóan bírálta el.
Ennek során súlyosító körülményként értékelte a megyei bíróság a vádlott szabálysértési előéletét, ittasságának a bűncselekményi értékhez közeli voltát.
Ezekre, és az Sztv. 23. § (1) bekezdésében meghatározott körülmények figyelembevételével a megyei bíróság a vádlottat 10 000 forint pénzbírsággal sújtotta, és a járművezetői engedélyét 1 évre visszavonta. Ez utóbbi rendelkezés a 48/1997. (VII. 26.) BM rendelet 17. § (2) bekezdésén alapul.
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Végül észlelte a másodfokú bíróság, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor tárgyalás mellőzésével meghozott végzését a kérelemre tartott tárgyaláson hatályon kívül helyezte és ítéletet hozott. Tévedett, mert az ítéletben csak a mellékbüntetés tartamába történő beszámítás nem jelent változást a tárgyalás mellőzésével hozott határozathoz képest. Így az ítélet meghozatalával küszöbölt ki olyan hibát, amely különleges eljárásban tárgyalás tartása nélkül is orvosolható lett volna. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Bf. 69/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás