BÜ BH 2005/1
BÜ BH 2005/1
2005.01.01.
Nem állapítható meg jogos védelmi helyzet annak a szolgálaton kívül levő rendőrnek javára, aki ittas állapotban társaival együtt vitába keveredik egy másik társasággal, és az őt és társait kisebb testi sérülésekkel fenyegető támadást úgy hárítja el, hogy jogtalanul szolgálatba helyezi magát, pisztolyával rálő az egyik sértettre, és halálos sebet ejt rajta; egy másik sértettnek pedig ugyanezzel a lövéssel súlyos testi sértést okoz [Btk. 29. § (1) bek., 166. §].
A F.-i Bíróság 2002. november hó 28. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletében, s ezért őt 8 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A hivatásos rendőrként dolgozó terhelt 2001. június 28-án este baráti társasággal egy borozóban szórakozott. 21 óra után a terhelt már közepes fokban leittasodott; a vérének alkohol-koncentrációja 2,18-2,33 ezrelék között volt. Nála volt az engedéllyel tartott 9 mm-es Parabellum pisztolya, amelyben 19 db töltény volt.
Ugyanebben az időben az említett borozótól kb. 30 méternyire levő Borpatikában tartózkodott Cs. G. és K. Z. sértett, ugyancsak több személy társaságában. A közepes fokban ittas Cs. G. kifogásolható módon viselkedett, hangoskodott és üvegeket tört össze. 22 óra előtt néhány perccel emiatt rendőri intézkedésre is sor került. A helyszínre érkező rendőrök azonban már semmi rendelleneset nem tapasztaltak, s ezért eltávoztak.
Ezt követően Cs. G. sértett ismét hangoskodni kezdett és újból üvegeket tört össze. A terhelt és társaságának egyes tagjai a ,,Borpatika'' közelébe mentek és onnan figyelték az említett eseményeket. A terhelt telefonált a kerületi rendőrkapitányságra és közölte az ügyeletes tiszttel, hogy a korábbi intézkedés eredménytelen volt, mert a részeg társaság továbbra is garázdálkodik. Az ügyeletes tiszt észlelte, hogy a terhelt ittas és figyelmeztette, ő ne intézkedjen.
Cs. G. észrevette a terheltet és társait, feléjük indult és trágár szavakkal szidalmazta őket. Ugyanígy tett a társaságában levő K. I. is.
A terhelttel együtt lévő Sz. F.-né összeütközött K. I.-val; a két nő szidalmazta és lökdöste egymást. Cs. G. ekkor fellökte Sz.-nét, majd a társaságában levő másik nőt, J. T.-át is. A terhelt és a barátja, T. Gy. Cs. G. ellen fordult. T. Gy. ököllel fejbe ütötte, a terhelt pedig lefogta őt. Ezt látva K. Z. sértett is a helyszínre futott. A terhelt ekkor elővette és csőre töltötte a pisztolyát, és közölte, hogy ő rendőr, majd K. I. lába közelében a földbe lőtt. A lövedék felcsapódott K. I. lábára. Az összetűzés rövid időre abbamaradt, a terhelt eltette a pisztolyát.
A társaságban levő nők azonban ezt kifogásolták, szemrehányást tettek neki, miért tette el a pisztolyt. Ezután ismételten kölcsönös dulakodás alakult ki a két társaság tagjai között, meg nem állapítható sorrendben lökdösték, ütötték egymást.
Cs. G. Sz.-nét, K. Z. pedig J. T-át ütötte meg. T. Gy. pedig Cs. G.-t és K. Gy.-t és K. Z.-t bántalmazta. K. Z. lerázta magáról T. Gy.-t, aki a földre esett. Cs. G. T. Gy. fölé állt.
A terhelt ekkor elővette a pisztolyát és azt ,,a tőle egy, másfél méterre álló Cs. G. bal felső karja felé tartva'' elsütötte. A lövedék Cs. G. mellkasába fúródott, majd azon áthaladva eltalálta K. Z. bal felső karját. Ezt követően a terhelt a már menekülő K. Z.-ra lőtt, akit a lövedék a bal combján talált el.
Cs. G. a szívén is áthaladó lövés következtében perceken belül meghalt.
K. Z. a bal felkarján és a bal combján szenvedett el lőtt sérüléseket, a bal felkarját ért sérülés következtében a könyök és a csuklóízület mozgáskorlátozottsága maradt vissza, s ez maradandó fogyatékosságként értékelhető. Az események többi résztvevője kisebb sérüléseket szenvedett. A F. Bíróság jogi álláspontja szerint a terhelt mind a két sértett sérelmére eshetőleges ölési szándékkal cselekedett, amikor rájuk, illetve feléjük lőtt, s a cselekménye ezért a Btk. 166. §-a (1) bekezdésében meghatározott, és a 166. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérleteként minősül.
Kifejtette azt is, hogy a terhelt javára a jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, mivel a sértettek támadása csupán testi sértéssel fenyegető volt, s az elhárító magatartás ezzel nem állt arányban. Utalt arra is, hogy a sértett és társasága nem volt túlerőben és valójában a két csoport között kölcsönös verekedés alakult ki.
A F.-i Ítélőtábla a 2004. január hó 23. napján kelt ítéletével a F.-i Bíróság ítéletét a következők szerint változtatta meg: a terhelt cselekményeit emberölés bűntettének és foglalkozás körében elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan veszélyeztetés vétségének minősítette, s a büntetést – mint halmazati büntetést – 6 év börtönbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra enyhítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletében foglalt tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette az alábbiak szerint: mellőzte azt a megállapítást, mely szerint nem állapítható meg, hogy a két társaság tagjai milyen sorrendben bántalmazták egymást.
Tényként rögzítette, hogy az egyik lövedék, amelyet a terhelt a föld felé lőtt ki, K. Z. nadrágján áthaladva a földbe csapódott, a harmadik lövés pedig a földről felpattanva haladt át K. Z. bal combján, s megállapította azt is, hogy a Rendőrség Szolgálati Szabályzata értelmében ,,A figyelmeztető lövést általában függőleges irányba, a légtérbe kell leadni. Ha ez nem biztonságos, a lövés irányát úgy kell megválasztani, számolva a becsapódást követő gurulattal is, hogy a lövedék életet, testi épséget ne veszélyeztessen, és lehetőleg ne okozzon anyagi kárt.''
A cselekmény jogi minősítésével összefüggően kifejtette, hogy Cs. G. sértett esetében az elsőfokú bíróság helyesen szögezte le, hogy a terhelt eshetőleges ölési szándékkal cselekedett, s ezért e cselekmény szándékos emberölésként értékelhető.
Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy a K. Z. sérelmére megvalósított cselekmény elkövetésekor a terheltet nem ölési szándék vezette. A fegyver használatakor a foglalkozása szabályait szándékosan megszegte, a sérülések okozása, illetve a közvetlen veszélyhelyzet kialakítása tekintetében viszont gondatlanság terhelte csupán.
A terhelt cselekményeit ezért a már ismertetett módon minősítette.
Leszögezte azt is, hogy a terhelt azt követően, hogy T. Gy. a földre került, jogos védelmi helyzetben volt, őt és társait jogtalan támadás érte, amelyet jogosan elháríthatott. Amikor azonban a lőfegyvert szabálytalanul használva Cs. G. sértett életét kioltotta, megsértette az arányosság követelményét, s ezért javára a jogos védelem nem állapítható meg.
A terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt az említett határozatok ellen.
Az abban kifejtettek lényege szerint törvénysértően, a büntető anyagi jogi rendelkezések megsértésével került sor a terhelt bűnösségének megállapítására két okból is. A terhelt egyrészt jogos védelmi helyzetben cselekedett és az arányosság követelményét sem sértette meg, másrészt pedig jogszerűen és indokoltan járt el, valóságban a hivatásából eredő kötelességét gyakorolta, s ezért a cselekmény nélkülözte a társadalomra veszélyességet.
Az indítvány előterjesztője indokként a Rendőrségi Törvény és a Rendőrségi Szolgálati Szabályzat számos rendelkezésére hivatkozott, s ezen túl kiemelte azt is, hogy a terhelt cselekvőképességét az italfogyasztás nem befolyásolta, azaz rendőri intézkedésre alkalmas állapotban volt, tehát jogszerűen helyezte magát szolgálatba. A lőfegyver használatára is jogszerűen került sor.
A jogos védelem megállapíthatósága mellett azzal érvelt, hogy mielőtt a terhelt Cs. G. bal karjára célzottan lőtt, a sértett bal kezében ,,valami megcsillant'', s ezen túl a támadók (a sértett és a társaságában levők) fejre, mellkasra és gyomorra, azaz felsőtestre irányuló ütései és rúgásai önmagukban véve is okozhattak volna akár életveszélyes sérülést is. A támadók számából, eltökéltségükből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy ,,nem állnak meg a testi sértésnél''. Ezért a terhelt nem sértette meg az arányosság követelményét, amikor az ismert módon cselekedett.
Kifejtette – mindezeken túl –, hogy a terhelt szándéka nem ölésre irányult, s az eljárt bíróságok tévedtek abban is, hogy nem vizsgálták a Btk. 29. §-a (2) és (3) bekezdésének alkalmazása lehetőségét, illetve azt, hogy az ún. vélt jogos védelem nem állapítható-e meg.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben pedig nem alapos.
A Be. 405. és 406. §-a kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amelyekben sor kerülhet a jogerős bírósági határozatok érdemi felülvizsgálatára. E törvényi rendelkezések alapján egyértelműen leszögezhető, hogy az ítélet megalapozatlansága nem felülvizsgálati ok.
A Be. 420. §-a (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
Mindebből az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás egyes megállapításának helyessége nem vonható kétségbe.
A felülvizsgálati indítvány több olyan tényállítást is tartalmaz, amely nem része az alapügyben megállapított tényállásnak.
Ezek a következők:
– a terhelt cselekvőképességét az italfogyasztás nem befolyásolta,
– Cs. G. bal kezében – a lelövését megelőzően – megcsillant valami, s végül
– a sértettek és társaik a terhelt társaságában levőket rugdosták.
A Legfelsőbb Bíróság ezeket a tényállításokat a felülvizsgálati indítvány elbírálásánál – a kifejtettek értelmében – figyelmen kívül hagyta.
Alapvetően téves az az érvelés, mely szerint a terhelt jogszerűen helyezte szolgálatba magát és jogszerűen használta a fegyverét. Az ítélőtábla helyesen fejtette ki, hogy a terhelt ,,a fennálló jogszabályokkal ellentétben, jogellenesen vitte lőfegyverét a szórakozóhelyre, ittas állapotban... szabálytalanul vette elő és használta''.
Az 1994. évi XXXIV. tv. 13. §-a (1) bekezdése értelmében a rendőr e mivoltában akkor intézkedhet, ha erre alkalmas állapotban van. A Szolgálati Szabályzat (3/1995. BM sz. rendelet) 6. §-ának (6) bekezdése ezzel összhangban kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a rendőr szolgálaton kívül nem intézkedhet, ha szeszes italtól befolyásolt állapotban van.
A terhelt egyébként – a fenti rendelkezéseken túl – a természetes hétköznapi felfogás szerint sem helyezhette magát szolgálatba, amikor szeszes italtól közepes fokban – a súlyos fokot megközelítő – befolyásolt állapotban volt. Ebből eredően a lőfegyver használata is feltétlenül jogszerűtlen volt.
Nem állítható tehát alappal, hogy a terhelt a hivatásából eredő jogait gyakorolta, s a cselekménye ezért nélkülözte a társadalomra veszélyességét.
A jogos védelemre – mint büntethetőséget kizáró okra – hivatkozás is téves.
Az irányadó tényállás alapján csakis az a következtetés vonható le, hogy terheltet és társait kisebb testi sérüléseket okozó, illetve ilyen eredmény bekövetkezésével fenyegető támadás érte a sértettek és társaik részéről, s ezzel szemben a terhelt az egyik sértett megölésével, illetve a lőfegyver használatával az elhárítás szükséges mértékét jelentősen túllépte; a felmentésére tehát jogos védelem címén nem kerülhetett sor.
Az eljárt bíróságok helyes jogi indokok alapján fejtették ki azt is, hogy a terhelt, amikor Cs. G.-ra lőtt, eshetőleges ölési szándékkal cselekedett, s ezért e cselekmény szándékos emberölés.
A K. Z. sérelmére megvalósított cselekmény minősítését a felülvizsgálati indítvány nem kifogásolta, így ennek vizsgálatára a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség.
A F. Ítélőtábla abban hibázott, hogy nem vizsgálta: a Btk. 29. §-a (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók-e, azaz a terhelt nem azért lépte-e túl az elhárítás szükséges mértékét, mert ebben az ijedtség, vagy menthető indulat korlátozta vagy kizárta. Ez a hiányosság azonban az érdemi döntés helyességét nem érintette.
Az irányadó tényállásból ugyanis arra vonható le következtetés, hogy a terhelt nem ijedt meg, a túlméretezett indulatát pedig nem a sértettek támadása, hanem az ittas állapota idézte elő. Leszögezhető az is, hogy a terhelt nem hihette azt, hogy a sértettek támadása az ő vagy társai élete ellen irányul, s ezért javára a tévedés (vélt jogos védelem) szabályai [Btk. 27. §-a (2) bekezdése] sem írhatók.
A Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati indítványt a Be. 427. §-a alapján elutasította. (Legf. Bír. Bfv. III. 259/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás