BÜ BH 2005/10
BÜ BH 2005/10
2005.01.01.
Ha a bíróság az ügyészt a tárgyaláson – a vád tárgyává tett cselekmény (sikkasztás) – elkövetési tárgyainak felkutatására hívja fel, a végzés ellen bejelentett fellebbezést, mint törvényben kizártat, el kell utasítani [Be. 305. § (2) bek., 341. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság, mint törvényben kizártat, elutasította a városi ügyészség 2004. június 17-én érkezett fellebbezését, melyet a vádhatóság a városi bíróság – az ügyészt bizonyítási eszközök beszerzésére felhívó – végzése ellen jelentett be.
Ezen elutasító végzés ellen az ügyész élt fellebbezéssel, a bírósági határozat hatályon kívül helyezése érdekében.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alapvégzése törvénysértő, mert a bizonyítás kiegészítése céljából olyan eljárási cselekmények végrehajtására hívta fel az ügyészséget, amelyek már nem bizonyítási eszközök felkutatásának, hanem nyomozati cselekményeknek minősülnek. Erre pedig véleménye szerint a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Azt maga az ügyészi perorvoslat sem vitatja, hogy a bizonyítási eszközök felkutatására vonatkozó bírói végzés ellen a Be. 260. §-ának (2) bekezdése értelmében nincs helye fellebbezésnek. Mivel azonban a bíróság a törvényben biztosított jogkörén túlterjeszkedett, szerinte a döntés ügyészi perorvoslattal támadható meg.
A megyei főügyészség átiratában fenntartotta az ügyészi fellebbezést. A perorvoslatot elutasító végzés hatályon kívül helyezésén túlmenően indítványozta, hogy az elsőfokú bíróságot utasítsa arra, hogy terjessze fel ismételten az iratokat a másodfokú bíróságra, a bizonyítási eszközök beszerzését elrendelő alapvégzés ellen bejelentett ügyészi fellebbezés elbírálása céljából.
A másodfokú eljárás során a megyei bíróság elsődlegesen azt emeli ki, hogy a felülbírálat tárgyát kizárólag a fellebbezést elutasító végzés ellen bejelentett ügyészi fellebbezés képezi.
Elöljáróban továbbá azt is rögzíti, hogy ezen ügyészi fellebbezés – mint törvényileg kizárt jogorvoslat – nem alapos.
Az előzőekben írtak megalapozott alátámasztása érdekében, és a jelen ügyben szereplő új jogintézmény természetét és gyakorlati alkalmazhatóságát érintően, a megyei bíróság a vonatkozó törvényhelyek részletes elemzését, értelmezését is szükségesnek tartja – a kérdés fontossága miatt – az alábbiak szerint.
A kontinentális jogrendszerekre jellemzően, a hatályos perjogi szabályok értelmében a tényállás helyes és hiánytalan megállapítására kötelezett bíróságnak alapvető és elidegeníthetetlen jogosultsága a bizonyítékok értékelése, és szükség esetén a bizonyítás kiegészítése.
A Be. 4. §-a értelmében viszont az is egyértelmű, hogy közvádas ügyben az ügyészre hárul a vád bizonyítása. Ennek megalapozásához a nyomozó hatóságnak kell a tényállást kellően felderítenie, és az ezt megerősítő bizonyítási eszközöket felkutatnia és rendelkezésre bocsátania.
Ha ez nem történik meg, a bíróság a megalapozott – tehát hiánytalan és helyes – tényállás megállapítása érdekében a Be. 268. §-ának (1) bekezdése alapján a tárgyalás előkészítése során megkeresheti az ügyészt azon intézkedések megtételére, amelyek a rendelkezésre nem álló bizonyítási eszközök biztosítását szolgálják és a bíróság számára prezentálják; a bizonyítási eszközök felkutatására adhat felhívást; és a vádirat hiányosságainak pótlását is kérheti az ügyésztől.
Mindezen klasszikus nyomozati tevékenységnek minősülő eljárási cselekmények elvégzésére – melyek kiküldött bíró, illetve megkeresett bíróság útján, valamint tárgyaláson az eljárási cselekmény jellege folytán nem végezhetők el, már csak azért sem, mert a bíróság nem nyomozhat – a bíróság a Be. 305. §-a értelmében tárgyalási szakban felhívja az ügyészt. Ezen törvényi előfeltételek fennforgása esetén a bíróság köteles ekként eljárni, a Be. 305. §-a (2) bekezdésének kógens jellegű szabályozásából kitűnően.
Az 1998. évi XIX. törvényben ugyanis nagyobb hangsúlyt kap a korábbiaknál az eljárási feladatok megoszlása, ami az eddigieknél sokkal markánsabban fogalmazza meg azon ügyészi kötelezettséget, hogy a vád megalapozása érdekében minden bizonyítási eszközt fel kell kutatnia és a bíróság elé kell tárnia. Ezen koncepcionális változást és előírást pedig az előzőekben írt törvényhelyek töltik meg tartalommal, ekként mindezek gyakorlati megvalósítása az eljáró hatóságok alapvető kötelessége.
Ahhoz pedig, hogy a fentiek zavartalanul és időszerűen megvalósuljanak, és az eljárás előbbre vitelével és a tényállás minél teljesebb felderítésével kapcsolatos fontos érdekek valóban érvényre jussanak, a törvényalkotó kizárta a bírósági döntés elleni fellebbezés lehetőségét. Ezen kizáró rendelkezés természetesen a Be. 268. § és a Be. 305. § szerinti bírósági megkereső intézkedésre egyaránt vonatkozik a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 2004. június 30-án elfogadott vélemény-nyilvánítása értelmében. Az állásfoglalás helyességét mind a törvény miniszteri indokolása, mind a perjogi kommentár egyaránt alátámasztja.
Ebből pedig az következik, hogy az ügyész teljesíteni köteles az említett törvényhelyeken alapuló bírósági megkeresést.
Az előzőekben részletezett jogértelmezési álláspontnak megfelelően járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a Be. 341. §-ának (1) bekezdése szerint a törvényben kizárt ügyészi fellebbezést elutasította.
Összhangban áll ezzel az állásfoglalással az az értelmezés is, hogy a bizonyítási eszközök beszerzését elrendelő bírói intézkedés olyan – az ügy előbbre vitelét szolgáló – perviteli aktus, mely a Be. 260. §-a (2) bekezdésének értelemszerű alkalmazása mellett jogorvoslattal nem támadható.
Ehhez képest az elsőfokú bíróság végzése megfelel a törvényi előírásoknak, ezért azt a megyei bíróság a Be. 371. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.
Tekintettel arra, hogy a felülbírálathoz nem kapcsolódott és nem is kapcsolódhatott a bizonyítási eszközök beszerzését elrendelő alapvégzés érdemi megítélése, a megyei bíróság csupán néhány általános szintű megjegyzést fűz ezen határozathoz.
A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint megalapozottan került sor a bizonyítás-kiegészítés elrendelésére, a vád tárgyát képező tények felderítése tekintetében. A nyomozás során ugyanis nem került tisztázásra, hogy a vádlott konkrétan milyen fajtájú és milyen egyedi jellegzetességgel bíró, és milyen értékű gépek felett rendelkezett. A gépek lefoglalására nem került sor, és nem történt intézkedés ezen elkövetési tárgyak megvizsgálása iránt sem. Ezért a gépek felkutatásával, beazonosításával kapcsolatos bizonyítás lefolytatása klasszikus nyomozati feladat, melyet az ügyész köteles elvégezni, illetve a rendőrséggel elvégeztetni.
Ha az ügyész nem tesz eleget a bizonyítási eszközök felkutatására irányuló megkeresésnek, a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – kétség esetén a vádlott javára – dönt.
Az viszont egyre inkább elfogadott állásponttá válik, hogy az ismert tanúk kihallgatása, valamint szakértői bizonyítás elrendelése általában nem alapozhatja meg a Be. 305. §-ának (2) bekezdése szerinti – a bizonyítási eszközök ügyészi felkutatására irányuló – intézkedés meghozatalát.
Tekintettel arra, hogy a jelenlegi jogi szabályozás rokon tartalmú eljárási intézkedéseket tartalmaz, a korábbi pótnyomozás jogintézményével, nem osztotta a megyei bíróság azon ügyészi álláspontot sem, mely szerint ilyen esetben az ügyész nem végezhet, és nem végeztethet nyomozati cselekményeket (lásd a Bírósági Határozatok 2004. évi 50. és 137. eseti döntését. (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12. Bkf. 1202/2004. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás