1006/B/2005. AB határozat
1006/B/2005. AB határozat*
2008.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelet 2. § (1) bekezdése a), h)–l) pontjai, az 5. §-a, a 12. § (4) bekezdéséből az „a hívásfelépítési díj és a forgalmi díjak (helyi, helyközi I–II, távolsági, nemzetközi és a távbeszélő előfizetői hozzáférési pontról a mobil hálózatba irányuló hívás díja)” szövegrésze, valamint a 18. § (2)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelet 17. §-a, valamint a 18. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti, egyebekben az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelettel (a továbbiakban: R.) összefüggésben. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az R. „valamennyi, hívásdíjra, forgalmi díjra, illetve díjcsomagokra vonatkozó rendelkezésének” alkotmányellenességét, és e rendelkezéseket visszamenőlegesen, 2004. április 1. napjával semmisítse meg.
Indokolásában előadta, hogy az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 117. §-a, valamint a 188. § 11. pontja alapján – összhangban a 2002. március 7-én elfogadott, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (a továbbiakban: Irányelv) – kizárólag az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása minősül egyetemes szolgáltatásnak. Ezért „a hatósági áras szolgáltatások körébe csupán az egyetemes szolgáltatás mint hozzáférési szolgáltatás havi előfizetési díja tartozik”, az R. azonban – sérelmezi az indítványozó – ennek ellenére a távbeszélő szolgáltatás forgalmi díjaira vonatkozó szabályokat is tartalmaz. Az indítványozó rámutat arra is, hogy az Eht. hatálybalépésével [annak 183. § (7) bekezdése alapján] módosult az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ámt.) Mellékletének „B) Szolgáltatások” címe is: a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által nyújtott távbeszélő szolgáltatás díja megszűnt hatósági áras szolgáltatás lenni. A törvényi szabályok alapján tehát – érvel az indítványozó – az R. nem szabályozhatja az egyetemes szolgáltatás forgalmi díját, sem pedig a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjait.
Az indítványozó kérelmét – az R.-nek az Eht.-ba, valamint az Ámt.-be való ütközése okán – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. § (2) bekezdésének a jogforrási hierarchiára vonatkozó rendelkezésére alapította, ezáltal tartalmilag utalt az Alkotmány 37. § (3) bekezdésére.
Az Alkotmánybíróság által kibocsátott hiánypótlási felhívásra válaszul az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy az R. 2. § (1) bekezdése a), h)–l) pontjainak, 5. §-ának, a 12. § (4) bekezdéséből az „a hívásfelépítési díj és a forgalmi díjak (helyi, helyközi I–II, távolsági, nemzetközi és a távbeszélő előfizetői hozzáférési pontról a mobil hálózatba irányuló hívás díja)” szövegrészének, valamint a 17. és 18. §-ainak a megsemmisítését kéri. Az eljárás során később úgy pontosította kérelmét, hogy a támadott rendelkezéseket az Eht. 74. § (5) bekezdésének a) pontjába és a 117. § a) pontjába ütközőnek tartja, illetve azok – véleménye szerint – ellentétesek az Ámt. rendelkezéseivel, az R. 2. § (1) bekezdésének c) pontjával, az Irányelv bevezető rendelkezéseinek (8) bekezdésében foglaltakkal, valamint az Irányelv 4. Cikk (2) bekezdésével, az Európai Bizottság Tájékoztatásaiban, illetve az indítványozó és az informatikai és hírközlési miniszter között létrejött egyetemes elektronikus szolgáltatási szerződésben foglaltakkal is.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az informatikai és hírközlési miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek.”
2. Az Ámt. érintett rendelkezése:
„B) Szolgáltatások
64.20.11.0 |
Az egyetemes elektronikus hírközlési |
elektronikus hírközlésért felelős |
”
Az Eht. érintett rendelkezései:
„74. § (5) Az elektronikus hírközlési szolgáltatások közül
a) az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás díja,
b)–c)
legmagasabb árát a miniszter állapítja meg az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény rendelkezései szerint.”
„117. § Az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás körébe a következő megfizethető díjú szolgáltatáselemek tartoznak:
a) a telefonhálózathoz a felhasználó állandó lakóhelye, székhelye vagy telephelye szerint meghatározott helyen való olyan hozzáférés, amely lehetővé teszi helyhez kötött előfizetői hozzáférési ponton keresztül belföldi és nemzetközi hívások, faxüzenetek és adatátviteli hívások kezdeményezését és fogadását, segélyhívó szolgálatok elérését, illetőleg internetelérést, legalább 9600 bit/s adatátviteli sebességgel és legfeljebb 10–4 bit hibaaránnyal; (...)”
2. Az R. támadott rendelkezései:
„2. § (1) E rendelet alkalmazásában
a) belföldi távolsági hívás: a különböző földrajzi számozási területeken távbeszélő-szolgáltatást igénybe vevő előfizetők részére létesített hozzáférési pontok, illetőleg nyilvános távbeszélő-állomások között létrejött távbeszélő forgalom, kivéve azokat a területeket, amelyeket e rendelet 1. számú függeléke helyközi II. díjzónába sorol. A belföldi távolsági hívás díjazása a III. díjzóna szerint történik,
(...)
h) helyi hívás: az egy adott település közigazgatási határán belüli előfizetői hozzáférési pontok között létrejött távbeszélő-forgalom,
i) helyközi I-es díjzónába tartozó hívás: azonos földrajzi számozási területen belül elhelyezkedő különböző települések előfizetői hozzáférési pontjai között létrejött forgalom,
j) helyközi II-es díjzónába tartozó hívás: budapesti előfizetői hozzáférési pont és az 1. számú melléklet 1. számú függelékében felsorolt települések előfizetői hozzáférési pontjai közötti forgalom,
k) hívásdíj: a sikeresen felépült távbeszélő hívásért fizetendő díj. Elemei: a hívásfelépítési díj és a forgalmi díj (a továbbiakban együtt: hívásdíj),
l) nemzetközi hívás: olyan hívás, amelyben a hívott előfizető vagy szolgáltatás eléréséhez nemzetközi előtétet kell tárcsázni,”
„5. § (1) Az egyes – órákban vagy napokban meghatározott – időszakokra (a továbbiakban: díjazási időszak) vonatkozó hívásdíjak eltérőek lehetnek.
(2) Hívásfelépítési díj csak eredményes hozzáférés és tényleges jelátvitel esetében számítható fel. E rendelet alkalmazásában eredményes hívásnak minősül, ha a hívó és hívott előfizetői hozzáférési pontok között a beszédkapcsolat ténylegesen létrejött (így akkor is, ha a hívott alközpontja, üzenetrögzítője, telefaxkészüléke, más berendezése a vonalra kapcsolódik), vagy az adatátvitel ténylegesen létrejött (sikeres hívás).
(3) A hívásfelépítési díj a hívó és a hívott előfizetői hozzáférési pont közötti távközlési összeköttetés felépítéséért sikeres hívásonként számítható fel.
(4) A felszámítható forgalmi díj összegét a percdíjnak a díjazási időszak és a hívott díjzóna által meghatározott, a szolgáltató általános szerződési feltételeiben szereplő 1 másodpercre jutó hányadának és a hívás másodpercben mért időtartamának a szorzata határozza meg.
(5) Ha a hívás időtartama két különböző díjazási időszakra esik, a díjazást a tényleges díjazási időszakoknak megfelelően kell alkalmazni.
(6) Az e § szerinti díjakat szolgáltató a mérést követően az előfizetőnek utólag számítja fel.”
„12. § (4) Az (1)–(3) bekezdés szerinti követelménynek a szolgáltató általános szerződési feltételeiben meghatározott – a 7. § (1) bekezdésében, a 9. és a 10. §-ban meghatározottakon kívüli – összes díj és díjcsomag kell hogy megfeleljen, tényleges bevételi súlyuk arányában, így az előfizetési díj (egyetemes szolgáltatásra vonatkozó normál, illetőleg kedvezményes díjcsomagban szereplő előfizetési díj, továbbá az egyéni, az üzleti vagy az iker), a hívásfelépítési díj és a forgalmi díjak (helyi, helyközi I–II, távolsági, nemzetközi és a távbeszélő előfizetői hozzáférési pontról a mobil hálózatba irányuló hívás díja).”
„18. § (2) A távbeszélő szolgáltató az egyes mobil rádiótelefon szolgáltató által nyújtott végződtetés forgalmi szolgáltatás díjaiból származó költségmegtakarítás forintban kifejezett mértékét köteles az adott mobil hálózatba irányuló hívások előfizetői forgalmi díjai csökkentése során legalább annak megfelelő mértékben érvényesíteni.
(3) A távbeszélő szolgáltató az e rendelet hatálya alá tartozó díjelemek változtatása során a vezetékes hálózatból mobil hálózatba irányuló hívásdíjai csökkenése esetében a díjváltozás kizárólag azon részét veheti figyelembe, amely meghaladja az adott hívásrelációban a mobil szolgáltató végződtetési forgalmi szolgáltatás díjának csökkenését.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a támadott rendelkezések közül a jogalkotó az R. 17. §-át, valamint a 18. § (1) bekezdését hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a értelmében az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban lévő jogszabály (illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze) alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. Jelen indítvány nem tartozik ezek körébe, mivel utólagos normakontrollra irányul. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság az R. 17. §-a, valamint a 18. § (1) bekezdése vonatkozásában az eljárást megszüntette.
2. Az indítvány elsősorban arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg: az R. az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatásnak az Eht.-ban foglaltaktól eltérő – szélesebb – tartalmat tulajdonít, és így, mivel a törvényekben foglalt felhatalmazás kereteit túllépte a jogalkotó, az R. az Eht.-ba, valamint az Ámt.-be ütköző szabályozást tartalmaz.
2.1. Az R. megalkotására – preambuluma szerint – a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény (a továbbiakban: Hkt.) 27. §-a (3) bekezdésének a) pontjában, valamint a 107. §-a (4) bekezdésének j) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, továbbá az Ámt. 7. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján került sor.
A Hkt.-t az Eht. 165. § (1) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megjegyzi: önmagában az a tény, hogy az R. megalkotására felhatalmazó rendelkezést a jogalkotó hatályon kívül helyezte, nem teszi alkotmányellenessé az R.-t [507/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 527, 528.; 15/2008. (II. 28.) AB határozat, Magyar Közlöny 2008, 1368, 1371). Mivel az Országgyűlés új rendelkezéseket hozott az Eht. megalkotásával, amelyek 2004. január 1. napjától a Hkt. szabályai helyébe léptek, azt kell megvizsgálni – amint azt az indítványozó is kérte –, hogy az indítvány által támadott szabályok megfelelnek-e a hatályos Eht.-ban foglaltaknak, amennyiben ez indokolt, a jogalkotó hozzáigazította-e az R. rendelkezéseit az új törvényi szabályokhoz.
Az indítványozó álláspontja szerint az R. az Eht. 74. § (5) bekezdésének a), illetve a 117. § a) pontját sérti. A 74. § (5) bekezdésének a) pontja felhatalmazást ad az elektronikus hírközlésért felelős miniszternek, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások közül az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás díja legmagasabb árát az Ámt. rendelkezései szerint megállapítsa. A 117. § felsorolja az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó elemeket, az indítványozó által hivatkozott a) pont szerint ide tartozik „a telefonhálózathoz a felhasználó állandó lakóhelye, székhelye vagy telephelye szerint meghatározott helyen való olyan hozzáférés, amely lehetővé teszi helyhez kötött előfizetői hozzáférési ponton keresztül belföldi és nemzetközi hívások, faxüzenetek és adatátviteli hívások kezdeményezését és fogadását, segélyhívó szolgálatok elérését, illetőleg internetelérést, legalább 9600 bit/s adatátviteli sebességgel és legfeljebb 10–4 bit hibaaránnyal”. Az R. támadott rendelkezései értelmező szabályokat tartalmaznak (pl. helyi, helyközi, nemzetközi hívás fogalma), illetve rögzítik az időalapú díjazás szabályait. A díjak mértéke tekintetében a jogszabály az áremelkedés maximális szintjét szabályozza, de nem határozza meg az egyes szolgáltatások konkrét árait (ún. „ársapka”-rendszer).
Annak megállapítása érdekében, hogy az Eht.-ban foglalt felhatalmazás pontosan mire terjed ki – tehát, hogy a miniszter árszabályozó jogköre kiterjed-e a forgalmi díjak szabályozására –, az Alkotmánybíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy az egyetemes szolgáltatás, illetve ezen belül a szolgáltatáshoz való hozzáférés fogalma mit takar.
2.2. Az egyetemes hírközlési szolgáltatás intézményét a Hkt. vezette be. Figyelemmel az információs fejlődésnek a társadalom egészére gyakorolt hatására, az információs kultúra elterjesztésének fontosságára, a törvény egyik céljaként rögzítette a társadalom egésze érdekében meghatározott hírközlési szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés lehetővé tételét [2. § (1) bekezdés d) pont]. A jogszabály indokolása szerint a liberalizált piacon a verseny arra ösztönzi a szolgáltatókat, hogy csak a bevétel szempontjából legkedvezőbbnek ígérkező területeken nyújtsanak szolgáltatást, az alapszintű hírközlési szolgáltatásoknak azonban az egész országban elérhetőeknek kell lenniük, ezt a kommunikáció szükségességén kívül az információs társadalom fejlődésének követelménye is indokolja. Az egyetemes (univerzális) szolgáltatás a távközlési (és postai) szolgáltatások olyan alapkészletét jelentette a törvény 110. § 9. pontja szerint, amely meghatározott minőségben, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül minden felhasználó számára megfizethető ár ellenében igénybe vehető. A törvény rendelkezett az egyetemes szolgáltatások kötelező nyújtásából eredő gazdaságtalan szolgáltatásokért való kompenzációról is.
Az Eht. – amely a hírközlési szolgáltatások közül csak az elektronikus hírközlési szolgáltatást szabályozza – megtartotta az egyetemes szolgáltatás Hkt. által kialakított rendszerének meghatározó szabályait: érdemben nem változott például az egyetemes szolgáltatás fogalma (188. § 11. pont), illetve a – szolgáltatások elérhetőségét biztosító – szerződéskötési kötelezettség előírása [118. § (2) bekezdés] sem. Összevetve a Hkt. 47. § (3) bekezdését az Eht. 117. §-ával, megállapítható, hogy az egyetemes szolgáltatás elemei bizonyos tekintetben módosultak (megjelent például a funkcionális Internet-elérés biztosításának kötelezettsége), mindazonáltal a jelen ügy szempontjából releváns változás nem történt: az Eht. 117. § a) pontja a Hkt. korábbi 47. § (3) bekezdés a) pontjával megegyezően a távbeszélő szolgáltatáshoz, telefonhálózathoz való megfizethető árú „hozzáférésről” rendelkezik.
A hálózathoz való hozzáférésnek – lényegében tehát a belépésnek és az előfizetésnek –, illetve a szolgáltatások telefonhálózaton nyújtható meghatározott készlete igénybevételének (a forgalmi szolgáltatásoknak) a biztosítása nem jelent feltétlenül elválaszthatatlan egységet, csak együttesen megvalósítható szolgáltatási és fogalmi rendszert. Kizárólag a jogalkotó döntésén múlik, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettség körét mire terjeszti ki, tehát, hogy az információk fogyasztók számára történő elérhetővé tételéről hogyan rendelkezik. Szűkebb értelemben véve egy adott szolgáltatáshoz való hozzáférés csak az előfizetői hozzáférési pont megfizethető árú létesítését és hálózatba történő bekapcsolását (ún. előfizetői interfész telepítését), illetve a megfizethető árú havi előfizetési (rendelkezésre állási) díjat jelenti, ami azt garantálja, hogy bárki, aki akar, hívhatóvá, elérhetővé válhat. Tágabb értelemben azonban a csatlakozáson túl az alapszintű telefon (illetve más hírközlési) szolgáltatás megfizethető díjszabásai is az egyenlő hozzáférés körébe sorolhatók. Ezen értelmezés szerint az univerzális szolgáltatás az elérhetőségen túl a kommunikáció kezdeményezésének és lebonyolításának a lehetőségét is elérhető áron biztosítja mindenki számára.
Az Alkotmánybíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az Eht. mely értelmezést teszi magáévá, pontosan milyen tárgykör szabályozására ad rendeletalkotási felhatalmazást, és ezen értelmezésnek az R. megfelel-e.
3. Az Eht. fogalmi rendszerét áttekintve a következők állapíthatók meg. A hozzáférésnek az Eht. 188. § 56. pontjában meghatározott fogalma csak az elektronikus hírközlési szolgáltatók, vállalkozások egymás közötti viszonyrendszerére vonatkozik, a 117. § a) pontja vonatkozásában – amely ugyan hozzáférésről rendelkezik, de az egyetemes szolgáltató és a fogyasztó kapcsolatával összefüggő szabály – értelmező rendelkezésként nem alkalmazható.
A törvény értelmében az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak kell minden felhasználó számára megfizethető ár ellenében igénybe vehetőknek lenniük (188. § 11. pont). A 188. § 13. pont határozza meg az elektronikus hírközlési szolgáltatás általános definícióját, amely elsősorban jelek elektronikus hírközlő hálózatokon történő átvitelét jelenti. Mivel az egyetemes szolgáltatás egy speciális szabályozással rendezett elektronikus hírközlési szolgáltatás, lényege ennek is értelemszerűen a jeltovábbítás (küldés, fogadás) maga, nem csupán a jeltovábbítás lehetőségének a megteremtése, a csatlakozás. A 117. § a) pontjában említett hozzáférésnek ennek alapján nem csak a hozzáférési pont kiépítéséhez való jog az alapvető fogalmi eleme, hanem az azon keresztül megfizethető áron igénybe vehető szolgáltatások meghatározott készlete is.
Amennyiben a jogalkotó szándéka csupán arra irányult volna, hogy a hozzáférési pont elérhetőségét szabályozza, a 117. § a) pont a 188. § 57. b) pontjában külön is definiált ún. előfizetői interfész kiépítésének kötelezettségéről rendelkezne (ez az elektronikus hírközlő hálózat azon csatlakoztatási felületét jelenti, amelyen keresztül a szolgáltató a felhasználónak előfizetői hozzáférést nyújt az elektronikus hírközlő hálózathoz).
Együttesen tekintve az Eht. 117. §-át a 188. §-ában foglalt értelmező rendelkezéseivel, megállapítható tehát, hogy a jogalkotó nem csupán a hálózathoz az előfizetői pontokon történő csatlakozást, a puszta rendelkezésre állást, hanem a magát a hálózaton lebonyolított hírközlési szolgáltatást – a jeltovábbítást – is mindenkinek elérhetővé kívánta tenni. Az egyetemes szolgáltatás lényegét tekintve ugyanis nem más, mint közérdek alapján a szolgáltatások meghatározott minimális körének minden végfelhasználó számára, megfizethető áron történő – szerződéskötési kötelezettséggel terhelt – biztosításának kötelezettsége. Ilyen értelemben az előfizetőnél létesített hálózati végpont csupán az egyetemes szolgáltatás igénybevételének fizikai előfeltétele, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségnek csak egy része.
Az indítványozó hivatkozásával ellentétben az a tény sem teszi az egyetemes szolgáltatót kizárólag előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatóvá, hogy az Eht. az ügyfél meglévő telefonvonalán lehetővé teszi a szabad közvetítőválasztást. Az ugyanis, hogy a fogyasztók a forgalmi szolgáltatásokat – külön szerződés alapján szolgáltató-előválasztás vagy hívásonkénti közvetítőválasztás útján – adott esetben az előfizetői hozzáférést nyújtó szolgáltatótól eltérő szolgáltatótól is igénybe vehetik, jelen üggyel összefüggésbe nem hozható.
Az Alkotmánybíróság döntése során figyelemmel volt a törvény indokolására is. A 117. §-hoz fűzött indokolás szerint az egyetemes szolgáltatási szabályozás elsődleges célja a telefonhálózathoz és az azon nyújtott meghatározott szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetőségének biztosítása mindenki számára; az egyetemes szolgáltatási körbe vont szolgáltatásoknak az ország minden lakosa számára elérhetőnek kell lenni lakóhelytől függetlenül és e szolgáltatásoknak megfizethető áron kell rendelkezésre állnia. E megfogalmazás egyértelműen különbséget tesz az előfizetési pont létesítése és a forgalmi szolgáltatások nyújtása között, és mindkettőt az egyetemes szolgáltatás fogalmi körébe vonja.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta emellett az Eht. egyéb szabályait is, elsősorban a végrehajtási rendeletek megalkotására felhatalmazó rendelkezéseket. Megállapította, hogy az Eht. nem csupán az indítványozó által hivatkozott felhatalmazó rendelkezést tartalmazza (amely csupán az egyetemes szolgáltatás legmagasabb díjainak megállapítására utal), a törvény ezen kívül a minisztert arra is felhatalmazza, hogy – az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben – az egyetemes szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokra vonatkozó szabályokat rendelettel megállapítsa [182. § (4) bekezdés h) pont]. A „díjcsomag” az általános értelmezés szerint az előfizetési és a forgalmi díjak komplex, egymásra tekintettel megállapított rendszerét jelenti. Értelmetlen volna ugyanis különböző előfizetési díjakat megállapítani, ha ezekhez nem kapcsolódnának eltérő forgalmi díjak is. Ez is arra utal, hogy a jogalkotó egyértelmű szándéka az volt, hogy az univerzális szolgáltatások tekintetében a forgalmi szolgáltatások díjainak megállapítására is felhatalmazza a minisztert.
Az Ámt. Mellékletének „B) Szolgáltatások” címe alapján az „egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás díja” mint hatósági ár megállapítására az elektronikus hírközlésért felelős miniszter jogosult. E törvény az egyetemes szolgáltatást nem definiálja.
Megjegyzi azonban az Alkotmánybíróság a következőket. Egy korábbi határozatában, amikor a „koncesszióköteles távbeszélő szolgáltatások díja” megjelölés szerepelt az Ámt.-ben, az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a megfogalmazás együttesen vonatkoztatható az előfizetői díjra és a beszélgetési díjra. Kimondta azt is, hogy a „távbeszélő szolgáltatásban egyébként nemzetközileg – így az Európai Unió tagországaiban is – elterjedt gyakorlat, hogy a szolgáltatás igénybevételi díjának egy része előfizetési, másik része forgalmi jellegű.” (1268/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1066, 1070.)
Ennek alapján az Ámt. által használt, az „egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás díja” kifejezés – az indítványozó értelmezésével ellentétben – önmagában nem zárja ki, hogy az a forgalmi díjakat is magában foglalja.
Összegzésül az Alkotmánybíróság a következőket állapítja meg. Az Eht.-ban és az Ámt.-ben a miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy rendeletben állapítsa meg az egyetemes szolgáltatás legmagasabb díját, illetve a díjcsomagokra vonatkozó szabályokat. E törvények semmilyen módon nem differenciálnak csatlakozási, előfizetési és forgalmi díjak tekintetében. Az Eht. alapján azonban az univerzális szolgáltatás minden fogyasztó számára elérhető, alapvető szolgáltatáscsomagot jelent, amelynek tekintetében a szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli, és a fogyasztó függetlenül földrajzi helyzetétől egységes díjszabás alapján fizet az univerzális szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásokért. Mivel a hatályos törvényi szabályok alapján az egyetemes szolgáltatási kötelezettség fogalmába a hálózathoz való csatlakozási lehetőségen (és a szolgáltató rendelkezésre állási kötelezettségén kívül) kívül beletartozik a használat lehetősége is – tehát a megfizethető árú előfizetési és forgalmi díjak is – az említett felhatalmazásból tartalmilag levezethető a miniszternek az R. jelenlegi tartalommal való kiadásának a joga. Ezek, az elektronikus szolgáltatások igénybevételének ösztönzése szempontjából kiemelkedő jelentőségű szabályok – tehát, hogy egyes (alap)szolgáltatásokat az egyetemes szolgáltatók a végfelhasználók számára a szokásos piaci feltételektől eltérő áron nyújtanak – nyilvánvalóan hozzájárulnak az Eht.-ban meghatározott célok eléréséhez, az információs társadalom megvalósításához.
Az Alkotmánybíróság álláspontja mindezek alapján az, hogy az R. támadott – a forgalmi díjakra vonatkozó – rendelkezései nem ütköznek az Eht.-ba és az Ámt.-be, az azokban foglalt felhatalmazó rendelkezésekbe, ezért az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
4. Az indítványozónak az R.-rel kapcsolatban előterjesztett egyéb kifogásait az Alkotmánybíróság a következők szerint bírálta el.
4.1. A 4/2004. (III. 24.) IHM rendelet 2004. április 1. napjával – már az indítvány benyújtását megelőzően – módosította az R. 1. § (1) bekezdését, így ezt követően az R. hatálya kizárólag az egyetemes távközlési szolgáltató által nyújtott egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatásra terjed ki, a távbeszélő-szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjaira azonban már nem. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó ebben a vonatkozásban kifejezetten az Eht. szabályaihoz igazította az R. tartalmát, mivel azok a Hkt.-tól eltérően már nem adnak felhatalmazást e díjak szabályozására.
Az R. tehát az indítvány benyújtásakor a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő-szolgáltatás díjaira már nem terjedt ki. Az Ügyrend 29. § f) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha a megsemmisíteni kért jogszabály az indítvány benyújtását megelőzően már hatályát vesztette. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet visszautasította.
4.2. Az Abtv. tartalmazza az Alkotmánybíróság hatásköreit, többek között a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárás feltételeit. Sem az Abtv., sem más törvény alapján nincs az Alkotmánybíróságnak arra hatásköre, hogy egy nemzeti jogszabálynak valamely, az Európai Unió intézményei által kibocsátott irányelvével való összhangját, illetve azt, hogy az Európai Unió irányelveit a jogalkotó megfelelően ültette-e át saját jogrendjébe, megvizsgálja. Az Alkotmánybíróság csak az irányelven alapuló magyar jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát végezheti el anélkül, hogy a vizsgálat az irányelv érvényességét vagy az implementálás megfelelőségét érintené. [ld. 744/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1281, 1283.; ld. továbbá: 17/2004. (V. 25.) AB határozat, ABH 2004, 291, 297.; 66/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006. 725, 738.; 695/B/2004. AB határozat, ABH 2007, 1657, 1671.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt az indítványi kérelmet, amely azt kérte megállapítani, hogy az R. ellentétes az Irányelv bevezető rendelkezéseinek (8) bekezdésében foglaltakkal, valamint az Irányelv 4. Cikk (2) bekezdésével, az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
4.3. Az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – hatáskör hiánya miatt – az Alkotmánybíróság szintén visszautasította az indítványnak azt a részét, amely szerint az R. az Európai Bizottság Tájékoztatásaiban, illetve az indítványozó és az informatikai és hírközlési miniszter között létrejött egyetemes elektronikus szolgáltatási szerződésben foglaltakba ütközik.
4.4. Az indítványozó azt is állította, hogy az R. támadott rendelkezései az R. 2. § (1) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetetlen szabályokat tartalmaznak, ezzel kapcsolatban azonban alkotmányossági problémára nem hivatkozott. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Ennek megfelelően az indítványban az Alkotmány megsértett rendelkezésének felhívása mellett meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály, jogszabályi rendelkezés miért és mennyiben sérti. Az indítványozó kizárólag az R.-en belüli összhang hiányára hivatkozott. Az emiatt sérülni vélt alkotmányos szakasz(ok) megjelölésének hiánya miatt az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben nem tudta elbírálni, ezért azt visszautasította.
Budapest, 2008. október 14.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás