1054/B/2005. AB határozat
1054/B/2005. AB határozat*
2006.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény – 2001. november 1-jéig hatályban volt – 18. § (1) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 49. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés érkezett, amelyben az eljáró bíró a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) – korábban hatályban volt – 18. § (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 49. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát, továbbá annak megállapítását kezdeményezte, hogy e rendelkezések a Budapesti XX., XXI., XXIII., Kerületi Bíróság előtt lévő 5. P. XX. 20.277/2003/45. számú ügyben nem alkalmazhatók. Az indítványozó bíró előadta, hogy a felperes keresetet nyújtott be a pesterzsébeti és a józsefvárosi önkormányzatok gyámhivatalai, mint alperesek ellen, számadás helyességének megállapítása iránt. A kereset benyújtásakor a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt állt (majd később cselekvőképességet kizáró gondnokság hatálya alá került), ezért az alperesek arra hivatkoztak, hogy a felperes a Ptk. 18. § (1) bekezdése és a Pp. 49. § (1) bekezdése alapján nem jogosult a számadás helyességének megállapítása iránti pert megindítani a gyámhivatalokkal szemben. A bíróság az üggyel összefüggésben annak vizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a Ptk. és a Pp. jelölt rendelkezései sértik-e az Alkotmány 70/A. §-át.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által jelölt rendelkezése szerint:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Ptk.-nak az indítványozó által vizsgálni kért – egykor hatályban volt – szabálya alapján:
„18. § (1) A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis; nevében törvényes képviselője jár el.”
3. A Pp. vonatkozó előírása kimondja:
„49. § (1) A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik (perbeli cselekvőképesség).”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az indítványozó két rendelkezés, a Ptk. 18. § (1) bekezdése és a Pp. 49. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A Ptk.-nak a cselekvőképességgel kapcsolatos, az indítványozó által vizsgálni kért szövegét módosította a cselekvőképességgel, gondnoksággal öszszefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XV. törvény. A Ptk. vonatkozó szabályai módosultak. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban „hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges.” [29/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 316, 323.] Mivel az Alkotmánybíróság jelen eljárása az Abtv. 38. § (1) bekezdésének megfelelő bírói kezdeményezésen alapul, az Alkotmánybíróság a Ptk. korábban hatályban volt – az indítványozó által jelölt – 18. § (1) bekezdése tekintetében is lefolytatta az érdemi vizsgálatot.
2. A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló ügyet is figyelembe véve a Ptk. 18. § (1) bekezdése és a Pp. 49. § (1) bekezdése tartalmában hasonló szabályt fogalmaz meg: az önálló perbeli fellépést a cselekvőképesség szerint korlátozza. Míg a Ptk. vizsgált szabálya a cselekvőképtelen személy jognyilatkozatáról mondja ki, hogy az semmis (nevében törvényes képviselője jár el), addig a Pp. a perbeli cselekvőképességet főszabályként a teljes cselekvőképességhez köti, tehát a korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személyeket egyaránt korlátozza a perbeli fellépést illetően (azzal, hogy perbeli cselekvőképessége van annak is, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet). A Ptk. és a Pp. jelölt, a cselekvőképességet érintő rendelkezéseinek vizsgálatát az indítványozó azonos alkotmányossági okból kezdeményezte, az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét állítva. Az ügy tárgya tehát az – a perbeli fellépéshez kapcsolódóan –, hogy a cselekvőképesség szerinti különbségtétel sérti-e a diszkrimináció tilalmát, azaz alkotmányellenes megkülönböztetést eredményez-e, hogy (főszabályként) csak a teljes cselekvőképességgel rendelkezőknek van perbeli cselekvőképessége.
Az Alkotmánybíróság az indítvány keretei között maradva a következőket állapította meg.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Amint azt a 39/2001. (X. 19.) AB határozatban (ABH 2001, 696.) összefoglalóan megállapította: „[...] az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság jogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 47, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.]”
Más döntés rámutatott: „Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon, s nem lehet hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket.” [8/2000. (III. 31.) AB határozat, ABH 2000, 56.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata tehát a diszkrimináció-tilalom sérelmének a vizsgálatakor az alapjog-korlátozáshoz képest más mércét alkalmaz, azt vizsgálja, hogy azonos helyzetben lévő jogalanyokról van-e szó, s ha igen, akkor a megkülönböztetésnek van-e ésszerű indoka.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – pusztán az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének szempontjából – nem lehet azonos pozícióban lévőnek tekinteni a cselekvőképes, a korlátozottan cselekvőképes, és a cselekvőképtelen személyeket. Az életkor, illetve a belátási képesség egyaránt indokolhatják az eltérő szabályozási koncepciót. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát önmagában nem sérti az Alkotmány 70/A. §-t az, ha a jogi szabályozás a cselekvőképesség szerint differenciál (mint ahogy teszi ezt a Ptk. egykori 18. § (1) bekezdése, amely a cselekvőképtelen személyek jognyilatkozatáról mondja ki, hogy semmis, vagy ahogy a Pp. 49. § (1) bekezdése, amely a perbeli fellépéshez főszabályként teljes cselekvőképességet követel meg). Az Alkotmánybíróság úgy ítéli meg, hogy az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme nélkül hozhatók olyan szabályok, amelyek csak a teljes cselekvőképességgel rendelkező személyekre vonatkoznak, és természetesen hozhatók olyan rendelkezések is, amelyek a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek tekintetében korlátozzák bizonyos jogok gyakorlását. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személyeket a perbeli fellépés tekintetében azonosan kell kezelni a teljes cselekvőképességgel rendelkezőkkel. A Ptk. 18. § (1) bekezdése és a Pp. 49. § (1) bekezdése tehát nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át. Mint a 36/2000. (X. 27.) AB határozat is mutatja a cselekvőképesség szerinti differenciálás alapvetően nem a diszkrimináció tilalom problémája (lásd: ABH 2000, 241, 253, 263, 266.), hanem az más alkotmányos jogok, alapjogok – elsőként az önrendelkezési jog – sérelme körében értékelhető. Ilyen irányú vizsgálatot azonban az indítványozó nem kért.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította a Ptk. 2001. november 1-éig hatályban volt 18. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 49. § (1) bekezdése alkotmányellenességének – az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme miatti – megállapítására irányuló bírói kezdeményezést és egyben – értelemszerűen – a vizsgált jogszabályi rendelkezések alkalmazási tilalmára irányuló indítványt is.
Budapest, 2006. december 5.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás