1058/B/2005. AB határozat
1058/B/2005. AB határozat*
2010.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a sportról szóló 2004. évi I. törvény 8. § (1) bekezdése és 78. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók jogi képviselőjük útján a sportról szóló 2004. évi I. törvény (a továbbiakban: Stv.) 8. §-a és 78. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték az Alkotmánybíróságtól. Azt kifogásolták, hogy az Stv. támadott szabályozása értelmében a hivatásos sportoló sporttevékenységet csak a sportvállalkozással megkötött munkaszerződés alapján, munkajogviszony keretében végezhet. Utaltak arra, hogy a sportról szóló korábban hatályos 2000. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: St.) 8. § (6) bekezdése lehetővé tette azt, hogy a hivatásos sportoló a sporttevékenységét ne csak munkaviszony, de munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében is végezhesse, amit az Stv. támadott szabályozása megszüntetett.
Az indítványozók szerint a sportolói jogviszony „klasszikusan nem munka jogviszony”; markánsan jelen vannak benne a vállalkozási és a megbízási jogviszony elemei, és nem egy alá-fölérendeltségi viszonyt fejez ki, hanem alapvetően egy „gondossági kötelem”. Álláspontjuk szerint az Stv. támadott szabályozása azzal, hogy kizárja a sportoló munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében történő foglalkoztatását a sportvállalkozás részéről (nem teszi lehetővé az egyéni vállalkozóként, illetve a betéti társaság beltagjaként történő foglalkoztatást) sérti az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjogot.
Az indítványozók azzal is érveltek, hogy közismert a labdarúgás rendszerét alkotó sportszervezetek nehéz gazdasági helyzete, aminek egyik oka véleményük szerint épp az, hogy a munkaszerződés alapján a munkáltatót terhelő „bérterhek” összehasonlíthatatlanul magasabbak annál, mintha a hivatásos sportolót egyéni vállalkozóként vagy betéti társaság beltagjaként polgári jogi szerződés alapján foglalkoztatná a sportvállalkozás. Ez érvelésük szerint olyan gazdasági hátrányt okoz a foglalkoztató sportvállalkozásoknak, ami korlátozza a hivatásos sportolók munkalehetőségeit (foglalkoztatását).
Az indítványozók szerint mindezek alapján az Stv. támadott szabályozása „hátrányosan érinti a sportolók szabad munkavállalását a sportszervezetek gazdasági tevékenységét, mert mindkettőt hátrányosan diszkriminálja”.
Az Alkotmánybíróság beszerezte a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
2. Az Stv. támadott rendelkezései:
„8. § (1) A hivatásos sportoló – amennyiben törvény kivételt nem tesz – a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján fejti ki sporttevékenységét. Hivatásos sportoló sportegyesületben csak akkor végezhet sporttevékenységet, ha ezt a sportszövetség szabályzata lehetővé teszi.
(2) A hivatásos sportoló sporttevékenységgel összefüggő munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényt (a továbbiakban: Mt.) az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni:
a) a munkaszerződés csak határozott időtartamra köthető,
b) próbaidő nem köthető ki,
c) ha a hivatásos sportoló versenyengedélyét a sportszövetség a hivatásos sportoló önhibájából visszavonja, a munkáltató a munkaviszonyt az Mt. 88. § (2) bekezdésének alkalmazásával megszüntetheti. A megszüntetés ezen esetében a hivatásos sportoló a szerződéséből még hátralévő időszakra – az egészségügyi alkalmatlanság esetét kivéve – az átlagkereset megtérítésére nem tarthat igényt,
d) a hivatásos sportoló munkaszüneti napokon is rendszeresen foglalkoztatható. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a felek eltérő megállapodása hiányában a pihenőnap legfeljebb hathavonta – részben vagy egészben – összevontan is kiadható. A munkaidő legfeljebb hathavi keretben is meghatározható a munkaszerződésben szereplő napi munkaidő alapulvételével,
e) a hivatásos sportoló csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthet sporttevékenységgel össze nem függő további munkaviszonyt. Sporttevékenység folytatására sportágában további jogviszonyt nem létesíthet, más sportágban való sporttevékenységre vonatkozó további jogviszony létesítéséhez a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges,
f) a hivatásos sportolónak a nemzeti válogatott keretben történő szereplésére a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy a kirendeléshez a hivatásos sportoló előzetes hozzájárulása szükséges. A kirendelés összes időtartama egy naptári éven belül 44 munkanapnál hosszabb is lehet,
g) a hivatásos sportoló csak a játékjog használati jogának ideiglenes átadása esetén rendelhető ki munkavégzésre más sportszervezethez. A kirendelés időtartama ebben az esetben egy naptári éven belül 44 munkanapnál hosszabb is lehet.
(3) A hivatásos sportolóval kötött munkaszerződés csak akkor jön létre, ha az Mt.-ben foglalt kötelező tartalmi elemeken túlmenően tartalmazza a munkavégzés módjára, a munka- és pihenőidőre, a szabadság kiadására, valamint a munka díjazására vonatkozó megállapodást.
(4) Semmis az a szerződés, amellyel a sportszervezet a hivatásos sportoló részére a sporttevékenységére kötött munkaszerződésben foglaltakon túl anyagi előnyt biztosít.
(5) A hivatásos sportolónak a munkaviszony keretében kifejtett sporttevékenysége során történt balesete üzemi balesetnek minősül. A munkáltató – amennyiben a sportszövetség szabályzata ezt előírja – köteles a hivatásos sportoló javára élet- és sportbaleset-biztosítást kötni.
(6) Ha a köztartozás fennállása miatt vagy más okból a sportszervezet nem indulhat a versenyrendszerben (bajnokságban), illetve abból utóbb kizárják, ez a munkáltató súlyos szerződésszegésének minősül, és ezért a munkaviszonyt a sportoló rendkívüli felmondással megszüntetheti. A felmondás után a sportoló – függetlenül az esetleges átigazolási időszaktól – azonnal igazolhatóvá válik. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni a sportszerződéssel rendelkező amatőr sportolókra is.”
„78. § (1) Ez a törvény a kihirdetésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
(…)
(3) Hivatásos sportoló sportszervezettel e törvény hatálybalépése után egyéni vállalkozóként hivatásos sportolói tevékenysége körében polgári jogi szerződést nem köthet. A már megkötött polgári jogi szerződések a szerződésben meghatározott időtartam végéig, de legfeljebb 2006. december 31-ig hatályosak.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során megállapította, hogy az indítványozók az Stv. 78. § (3) bekezdése mellett, az Stv. 78. § (1) bekezdésének a megsemmisítését is kérték, azonban nem jelölték meg azt, hogy az említett törvényi rendelkezés mely alkotmányi rendelkezéssel és milyen indokból áll ellentétben. Az indítvány konkrét alkotmányi rendelkezés megjelölése és indokolás nélkül arra is utal továbbá, hogy az indítványozók szerint az Stv. kifogásolt rendelkezései mind a sportolók „szabad munkavállalását”, mind pedig a sportszervezetek „gazdasági tevékenységét” hátrányosan „diszkriminálják”.
Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően – az indítványt annak tényleges tartalma alapján bírálta el, és ennek megfelelően a tartalmi vizsgálatot az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése alapján az Stv. 8. § (1) bekezdésére és 78. § (3) bekezdésére folytatta le. Az Stv. 78. § (1) bekezdésére, továbbá az Stv. támadott rendelkezéseinek a „diszkriminatív voltára” vonatkozó indítványi elemeket az Alkotmánybíróság nem találta önálló, tartalmi elbírálásra alkalmas indítványnak, ezért azokat érdemben nem vizsgálta.
Az Stv. 8. § (1) bekezdése értelmében a hivatásos sportoló – ha törvény kivételt nem tesz – a sportvállalkozással kötött munkaszerződés alapján (munkaviszony keretében) végezhet sporttevékenységet.
Az Stv. 78. § (3) bekezdésének első mondata kizárja azt, hogy hivatásos sportoló az Stv. hatálybalépését követően sportszervezettel hivatásos sportolói tevékenysége körében egyéni vállalkozóként polgári jogi szerződést kössön. Az idézett törvényi rendelkezés második mondata az Stv. hatályba lépése előtt megkötött polgári jogi szerződések tekintetében akként rendelkezik, hogy azok a szerződésben meghatározott időtartam végéig, de legfeljebb 2006. december 31-ig maradhatnak hatályban.
Az indítványozók azt kifogásolták, hogy az Stv. támadott szabályozása értelmében a hivatásos sportoló – szűk törvényi kivétellel – csak munkajogviszony keretében fejthet ki sporttevékenységet; a sportvállalkozás munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (egyéni vállalkozóként, illetve betéti társaság beltagjaként) az említett tevékenységre hivatásos sportolót nem foglalkoztathat (erre a hivatásos sportolóval polgári jogi szerződést nem köthet). Az indítványozók a hivatásos sportoló sportvállalkozás általi foglakoztatásának jogi keretet adó munkajogviszonyt (a foglakoztatás jogilag kötött, más foglalkoztatási formát szűk körű kivétellel kizáró voltát) tekintették az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alapjoggal ellentétesnek.
Az Alkotmánybíróság áttekintette az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt, a munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjogra vonatkozó korábbi gyakorlatát, és abból a vizsgált ügyre irányadóan az alábbiakat emeli ki.
Az Alkotmánybíróság átfogóan a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában fejtette ki a munkához való jog, mint alanyi jog egyes tartalmi elemeit („alanyi jogi” és „szociális” oldalait), továbbá korlátozásának alkotmányossági mércéit.
„A munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre stb. (…) Az alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §), illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, munka megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. Ehhez képest mind az egyik aspektus, ti. a választási szabadság külön megnevezése a 70/B. §-ban, mind a vállalkozás kiemelése a 9. §-ban csupán ismétlés vagy részletező rendelkezés. Munka, foglalkozás, vállalkozás alanyi alapjogként nem különbözik egymástól.
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. (…)
A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja.” (ABH 1994, 120–121.)
Az Alkotmánybíróság a 269/B/1998. AB határozatában már foglalkozott azzal az alkotmányossági kérdéssel, hogy a munkavégzésre létesített jogviszony jellege (fajtája) érinti-e a foglakozáshoz való alkotmányos alapjogot. Az említett határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a] munkavégzésre létesített jogviszony jellege nem érinti a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, hiszen csupán a foglalkozás gyakorlásának külső kereteit biztosítja, nem jelent a munkavállaló számára semmilyen akadályt a munka, foglalkozás megválasztásában és gyakorlásában, az előbb felsorolt korlátozások egyikét sem valósítja meg.” (ABH 2000, 747, 752.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Stv. támadott szabályozása a hivatásos sportolónak a sporttevékenység végzésére a sportvállalkozással létesített jogviszonyát (ennek jogi jellegét: munkajogviszony) határozza meg, ami a vizsgált esetben nem jelent akadályt a hivatásos sportoló számára a munka (foglalkozás) megválasztásában és annak gyakorlásában. A kifogásolt törvényi rendelkezések nem állítanak sem objektív, sem szubjektív korlátot a hivatásos sportoló elé, a foglalkozás megválasztásában továbbá nem korlátozzák a választott foglalkozás általa történő gyakorlását, csupán a foglalkozás gyakorlásának külső (jogi) kereteit biztosítják.
Az Alkotmánybíróság az 54/1993. (X. 13.) AB határozatában a vállalkozáshoz való jog [Alkotmány 9. §] és a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egymáshoz való viszonyát vizsgálva rámutatott arra, hogy „[a] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog (Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés) egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. (…) A vállalkozás joga (…) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” (ABH 1993, 340, 341–342.)
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben rámutat arra, hogy az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjog – a vállalkozáshoz való joghoz hasonlóan – nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: ebből következően senkinek sincs alanyi joga egy adott foglalkozásnak egy konkrétan meghatározott jogviszony keretében történő gyakorlására, illetve arra, hogy a szabadon megválasztott foglalkozást – választása szerint – egy vagy több konkrétan meghatározott jogviszony keretében végezhesse.
A törvényalkotó az Alkotmány keretei között – szakmai és célszerűségi szempontokat is mérlegelve – szabadon határozhatja meg azt, hogy az adott foglalkozás milyen jogviszony keretében gyakorolható. Az érintett (a vizsgált esetben a hivatásos sportoló) által választott és gyakorolt foglalkozás külső (jogi) kereteinek (a jogviszonynak) az érintett által történő meghatározására az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos alapjog nem terjed ki.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az Stv. támadott szabályozásának a hivatásos sportolók számára „előnyös vagy hátrányos” következményeit, úgyszintén a sportszervezetek számára okozott esetleges „gazdálkodásbeli hátrányokat” (nagyobb mérvű közteherviselést) alkotmányossági szempontból – erre irányuló hatáskör hiányában – nem vizsgálhatja. Úgyszintén kívül esik az Alkotmánybíróság hatáskörén az is, hogy a hivatásos sportoló és a sportvállalkozás között létrejött jogviszony jogági besorolásának „szakmai megalapozottságáról” állást foglaljon. Ezek a kérdések a törvényalkotó politikai felelősséggel terhelt döntési kompetenciájába tartoznak, s mint ilyenek a kifogásolt szabályozás indítványozók által állított alkotmányellenességének az indokaként nem vehetők figyelembe.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott; elutasította az Stv. 8. § (1) bekezdésének és 78. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése alapján fennálló alkotmányellenessége megállapítására és a támadott rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt.
Budapest, 2010. június 21.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás