GÜ BH 2005/109
GÜ BH 2005/109
2005.03.01.
A szerződésszegésre alapított kártérítés iránti per alatt az ellenszolgáltatás nélkül maradt vételárelőleg visszafizetésének elfogadását nem lehet a kártérítésről lemondó ráutaló magatartásnak tekinteni [Ptk. 207. §, 216. § (2) bek., 316. § (1) bek.].
Az I. r. alperes tulajdonában álló és a II. r. alperes tulajdonát képező, ezzel szomszédos, ingatlanok vonatkozásában 2000 októberében elvi telekalakítási kérelmet nyújtottak be az alperesek az ingatlanok felosztásának engedélyezésére. 2000. december 21-én az I. r. alperes és az I. r. felperes mint állagvevő, a II. r. felperes mint a haszonélvezeti jog szerzője a közöttük létrejött előszerződésben, megállapodtak abban, hogy az elvi telekalakítási engedély alapján négy különálló ingatlanra osztandó ingatlanok közül az egyik, 1587 m2 térmértékű, lakótelek megjelölésű ingatlant az I. r. alperes eladja I. r. felperesnek, a II. r. felperes javára szóló, holtig tartó haszonélvezeti jog alapításával 950 000 Ft vételár fejében. A felek a végleges adásvételi szerződés megkötését a végleges telekmegosztást engedélyező jogerős határozat megszerzésétől és az ingatlan építési telekké nyilvánításától tették függővé. Az előszerződés aláírásával egyidejűleg a felperesek 400 000 Ft vételárelőleget adtak át az I. r. alperesnek. A szerződő felek arra az esetre, ha a megvásárolni szándékozott ingatlan nem minősülne építési teleknek, az eredeti állapot helyreállítását vállalták. A P. Megyei Jogú Város Közgyűlésének jegyzője 2001. január 11-én kelt határozatával megadta az elvi telekalakítási engedélyt. A végleges telekalakítási engedély iránti kérelem benyújtásához a II. r. alperes azonban nem járult hozzá, így a telekmegosztás nem valósult meg.
2002. július 4-én a II. r. felperes – aki egyben az I. r. felperes törvényes képviselője is –, az I. r. alperes és az I. r. alperes gyermeke Sz. N. között létrejött megállapodás 1. pontjában a felek rögzítették a fent említett adásvételi előszerződés létrejöttének, a vételárelőleg átadásának és a feltétel meghiúsulásának tényét, melyre tekintettel az I. r. alperes és gyermeke egyetemlegesen kötelezettséget vállaltak 400 000 Ft vételárelőleg és annak kamatai, összesen 560 000 Ft 2002. december 21. napjáig történő visszafizetésére. A megállapodás 2. pontjának második bekezdésében a II. r. felperes mint jogosult kijelentette, hogy az összeg megfizetésével a vételárelőleget és kamatait kiegyenlítettnek tekinti. 2002. december 21-én az I. r. alperes visszafizette az 560 000 Ft-ot a II. r. felperes részére. Az I. r. felperes nem vásárolt újabb lakótelket.
A felperesek 2 000 000 Ft kártérítés megfizetése iránti keresetüket az I. r. alperessel szemben arra alapították, hogy az I. r. alperes elállása folytán elestek attól a haszontól, amely az ingatlanok értékemelkedésében a szerződéskötés óta bekövetkezett. A II. r. alperessel szemben biztatási kár megtérítése iránti igényt érvényesítettek.
A keresetet elutasító elsőfokú bíróság döntését a kártérítési felelősség és a biztatási kár tényállási eleme – a kár – bekövetkezésének hiányára alapította, ezért a további tényállási elemek fennálltát nem vizsgálta.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, de annak jogi indokolását megváltoztatta. Megállapította, hogy a felek az ügyvéd által ellenjegyzett, 2002. július 4-én kelt írásbeli nyilatkozatukkal a 2000. december 21-én kelt szerződésüket a Ptk. 319. §-ának (3) bekezdése értelmében felbontották és a szolgáltatással, ellenszolgáltatással elszámoltak. Az eredeti állapot visszaállítása felek részéről megtörtént. Kártérítési igényüket a felek nem tartották fenn, ezért a kártérítés jogcímén előterjesztett kereset megalapozatlan.
A felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A jogszabálysértésként a Ptk. 207. §-ának megsértésére hivatkoztak. Érvelésük szerint a másodfokú bíróság a vételárelőlegről és annak kamatairól tett jogosulti nyilatkozat nem megengedett kiterjesztő értelmezésével állapította meg a kártérítési igényérvényesítésről való lemondást. Vitatták, hogy a vételárelőleg és kamatainak elfogadása az előszerződés felbontását jelentette.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot úgy kell érteni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A (3) bekezdés értelmében, ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni, a nyilatkozattétel elmulasztása is lehet ráutaló magatartás.
Nyilatkozattétel elmulasztásáról azonban a szerződéskötés körében csak akkor lehet szó a Ptk. 216. § (2) bekezdése szerint, ha a fél szerződési ajánlatot kapott, a szerződés teljesítése körében pedig a Ptk. 316. § (1) bekezdése értelmében a jogfenntartó nyilatkozat elmulasztása esetén, ha a jogosult a szerződésszegésről tudva elfogadja a teljesítést, a szerződésszegésből igényt utóbb nem támaszthat. A másodfokú bíróság jogszabályi hivatkozás nélkül alaptalanul jutott arra a jogi következtetésre, hogy a perbeli esetben a kártérítési igény fenntartásának elmulasztása jogvesztést eredményez. Egyrészt a szerződési szolgáltatás hiányában a Ptk. 316. §-ának (1) bekezdése nem kerülhet alkalmazásra, másrészt a felperesek hallgatását a szerződés megkötésekor a Ptk. 207. §-a szerint nem lehet joglemondásra irányuló ráutaló magatartásként értékelni.
A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a vitatott megállapodás megkötésének a körülményeit. Ezek a következők: a felperes keresetét, amelyben az előszerződés alapján a végleges adásvételi szerződés létrehozását kérte, a P. Városi Bíróság 2002. február 20-án kelt ítéletével jogerősen elutasította azzal az indokolással, hogy a végleges szerződés létrehozásának feltételei a hatósági engedélyek hiányában nem állnak fenn. Nem találta azonban alaposnak a jelen per I. r. alperesének azt a védekezését, hogy a Ptk. 208. §-ának (5) bekezdése szerint a szerződés megkötését megtagadhatja. E jogerős ítélet meghozatala után indították meg a felperesek 2002. május 29-én a jelenlegi kártérítés iránti pert. Ennek a folyamatban léte alatt 2002. július 4-én kötötték meg a felek azt a megállapodást, amelyben rögzítették, hogy a jogosultnak az előszerződés alapján visszajáró összeget annak kamataival együtt a kötelezettek meghatározott időn belül visszafizetik. Ebben a szerződésben nincsen szó arról, hogy a folyamatban lévő kártérítési pernek mi lesz a sorsa. Erre nézve a felperesek semmilyen jognyilatkozatot nem tettek. A másodfokú bíróság a felperesek igénye fenntartásához törvényes alap nélkül követelte meg a jogfenntartó nyilatkozat megtételét. Hallgatásukat viszont az ismert körülmények között joglemondásnak tekinteni nem lehet. A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felek megállapodását az előszerződés felbontásának kell tekinteni. A felperesek ugyanis csak akkor tarthattak igényt a kifizetett összegre, ha az a jogcím, amely alapján teljesítettek, megszűnt.
A Ptk. 208. §-ának (6) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 313. §-a szerint, ha a kötelezett a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult a lehetetlenülés jogkövetkezményét is választhatja. Ebben az esetben a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése értelmében kártérítést követelhet. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt a kártérítési felelősség körében nem bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogszabálysértő ítéletét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. 21.718/2003. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás