1132/B/2005. AB határozat
1132/B/2005. AB határozat*
2006.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatáról szóló 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet 2. § (2) bekezdése és I. számú melléklete II/11. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatáról szóló 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet I. számú mellékletének pontosításra kötelezésére vonatkozó indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a közúti járművezetők pályaalkalmassági vizsgálatáról szóló 41/2004. (IV. 7.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (2) bekezdését tartotta sérelmesnek, amely a pályaalkalmassági minősítés szakmai szempontjai, eljárásai és az alkalmasság korlátozása vagy kizárása kérdéseiben az R. I. számú mellékletére utal.
Az Alkotmánybíróság az indítványt tartalma alapján bírálta el. Az indítvány – tartalmilag – az R. 2. § (2) bekezdése mellett az I. számú melléklet II/11. pontja alkotmányellenességének megállapítását célozza. A sérelmesnek tartott pont határozza meg azokat a szempontokat, amelyeket a pályaalkalmassági vizsga mérni hivatott, illetve azokat az eszközöket és módszereket, amelyek a közlekedéshez való alkalmazkodást befolyásoló személyiségjegyek feltárásához használhatóak.
Az indítványozó meglátása szerint a személyiségjegyek feltárásához használatos eszközök alkalmazása olyan kérdések feltételére ad lehetőséget, továbbá olyan terjedelműek, amelyek megvalósítják az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében található emberi méltósághoz való jog, valamint az Alkotmány 60. § (1) bekezdésében található, gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság sérelmét.
Az indítványozó kifogásolta, hogy a vezetői engedélyhez kötött tevékenységet nem gyakorolhatja az, aki nem hajlandó magát alávetni a pályaalkalmassági vizsgálatnak: az R. hatálya alá tartozó személyeknek „nincs választási lehetőségük, ha jogosítványt akarnak; akinek alkotmányos alapjoga fontosabb, az kénytelen lemondani a jogosítványról”. Mivel tehát az indítvány a vezetői engedélyhez való hozzáférés módját is aggályosnak tartotta, tartalmilag a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmét is megvalósítottnak látta, ezért az Alkotmánybíróság az R. 2. § (2) bekezdésének és I. számú melléklete II/11. pontjának alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés vonatkozásában is elvégezte.
Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót az R. I. számú mellékletének pontosítására.
II.
Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(...)
60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(...)
70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
Az R. kifogásolt, illetve figyelembe vett rendelkezései:
„2. § (1) A pályaalkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a gépjárművezető
a) rendelkezik-e azokkal az egyéni pszichológiai jellemzőkkel, amelyek szükségesek a biztonságos járművezetési tevékenységhez, a közlekedési helyzetekhez való alkalmazkodáshoz, a járművezetés közben jelentkező terhelés elviseléséhez,
b) rendelkezik-e a jármű biztonságos vezetéséhez szükséges észlelési, döntési és cselekvési képességgel,
c) képes-e elsajátítani a járművezetéshez szükséges ismereteket és készségeket.
(2) A pályaalkalmassági minősítés szakmai szempontjait, eljárásait és az alkalmasságot korlátozó vagy kizáró okokat az 1. számú melléklet tartalmazza.”
(...)
Az I. számú melléklet II/11 pontja:
11. A pályaalkalmassági vizsgálatnak ki kell terjednie
– a reakciókészség (reakcióidő, a döntésreakció pontossága, terhelhetőség),
– a figyelmi funkciók,
– a közlekedési áttekintési képesség,
– a monotóniatűrés,
– a perifériás észlelés-nyomonkövetés,
– a szenzomotoros képesség,
– a sebesség- és távolságbecslés,
– a vizuális emlékezet,
– az intelligencia,
– a közlekedési magatartást befolyásoló fokozott baleseti veszélyeztetettségre utaló személyiségvonások,
– a viselkedési beállítódások
vizsgálatára.
A közlekedéshez való alkalmazkodást befolyásoló személyiségjegyek feltárásához használható vizsgáló eszközök és módszerek:
– BENTON,
– CPI,
– FLANAGAN,
– Lüscher,
– MMPI,
– MAWI,
– PFT,
– Rajz-teszt,
– Rorschach,
– Szondi,
– Zulliger,
– valamint az e célra kifejlesztett közlekedésspecifikus kérdőíves és egyéb módszerek.”
III.
Az indítvány részben megalapozatlan, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
1. Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában részletesen kifejtette a foglalkozáshoz való alapjog természetére és korlátozhatóságára vonatkozó álláspontját. Eszerint ez az alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. A korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősíthető aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam. Ez utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. A foglalkozáshoz való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az adott tevékenységtől az érintett el van zárva, azt nem választhatja (ABH 1994, 117, 121.).
Jelen esetben a foglalkozásba kerülés szubjektív (alanyi) feltételeiről van szó, de ezek teljesítésére elvben mindenki képes lehet. A hivatkozott 21/1994. (IV. 16.) AB határozat megállapította, hogy „a vizsgák megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek [...]. Az illetékes szakhatóságnak széles mérlegelési lehetősége van arra, hogy milyen szintű és körű ismereteket ír elő az engedély kiadásához. A vizsgaanyag minősítése mindaddig nem alkotmányossági kérdés, amíg a vizsga – például túlzott követelményei vagy a képesítés céljával való összefüggés nyilvánvaló hiánya miatt – a foglalkozás szabad megválasztását szükségtelenül nem korlátozza” (ABH 1994, 117, 123.).
A 60/1993. (XI. 29.) AB határozat pedig rámutatott arra, hogy az államnak az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jog tiszteletben tartására és védelmére irányuló kötelezettségéből számos, a közúti közlekedés szabályaiba foglalt korlátozó jellegű előírás megalkotásának szükségessége következik (ABH 1993, 507, 510.). Ezekhez hasonló jellegű, a közlekedés biztonsága érdekében szükséges korlátozásoknak tekintendők az R. sérelmezett rendelkezései is.
Nem jelenti tehát az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének sérelmét az a tény, hogy a pályaalkalmassági minősítés megszerzését az R. – a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény felhatalmazására – vizsga letételéhez köti.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az R. I. számú mellékletének II/11. pontja sérti-e az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében meghatározott emberi méltósághoz való jogot. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatában az emberi méltóság az általános személyiségi jog része, és mint ilyen, szubszidiárius alapjog, amelyből további jogok vezethetőek le, például az önrendelkezéshez való jog [elsőként: 8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44–45.]. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az R. által megkövetelt vizsga korlátozza-e az önrendelkezési jogot.
Az R. I számú mellékletkének II/11. pontja meghatározza a pályaalkalmassági vizsga szempontjait. Ezek között a szempontok között található – többek között – a reakciókészség, az áttekintési képesség, a monotóniatűrés, intelligencia és egyes személyiségvonások. Ezek a célok egyértelműek és ésszerűek; a közlekedés biztonságához fűződő közérdek indokolttá teszi, hogy az R. által szabályozott vezetői engedélyt azok szerezzék meg, akik ezeknek a szempontoknak megfelelnek. Mindezekre tekintettel az R. I. számú mellékletének II/11. pontja nem jelenti az önrendelkezési jog sérelmét.
3. Az R. I számú mellékletének II/11. pontja meghatározza azokat az eszközöket és módszereket, amelyek a korábban részletezett szempontoknak való megfelelés mérésére hivatottak. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján az alkalmassági vizsgán való megfelelés szakmai kérdés, az erre vonatkozó előírásokat tehát alkotmányjogi szempontból nem lehet megítélni [14/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992, 338, 341.]. A kérdéses eszközök és módszerek a tudomány jelenlegi állása szerint általánosan elfogadottak, így nem jelenti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének sérelmét, hogy az R. ezek alkalmazására felhatalmazást ad.
4. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a pályaalkalmassági vizsga szempontjai és módszerei ellentétesek a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságával. Az Alkotmánybíróság azonban nem látott alkotmányjogilag értékelhető összefüggést az Alkotmány 60. § (1) bekezdése és az R. I. számú mellékletének II/11. pontja között.
5. Az R. 2. § (2) bekezdése szerint „a pályaalkalmassági minősítés szakmai szempontjait, eljárásait és az alkalmasságot korlátozó vagy kizáró okokat az 1. számú melléklet tartalmazza”. Ez a bekezdés olyan utaló szabály, amelyet az a melléklet tölt ki tartalommal, amelynek alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság a fentiekben elvégezte. Önmagában tehát az R. 2. § (2) bekezdése nem vet fel alkotmányjogi kérdést, nem valósítja meg sem az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének, sem a 60. § (1) bekezdésének, sem a 70/B. § (1) bekezdésének sérelmét.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 2. § (2) bekezdése, valamint az I. számú melléklet II/11. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.
6. Az indítványozó kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót az R. I. számú mellékletének pontosítására. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § állapítja meg, amelynek a)–g) pontjai tételesen felsorolják az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó ügyeket, h) pontja pedig lehetőséget ad arra, hogy törvény további alkotmánybírósági hatásköröket állapítson meg. Mivel azonban sem az Abtv., sem más törvény nem jogosítja fel az Alkotmánybíróságot az indítványnak megfelelő hatáskör gyakorlására, így az indítványt e tekintetben az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. július 10.
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás