1187/B/2005. AB határozat
1187/B/2005. AB határozat*
2006.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Herceghalom Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által Herceghalom község helyi építési szabályzatáról alkotott 16/2004. (XII. 27.) számú önkormányzati rendelettel jóváhagyott szabályozási terv az ingatlan-nyilvántartásban Herceghalom belterület 60/2. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlan „Zöldterület, közpark” Z–1 övezetbe sorolását meghatározó előírás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó azzal a kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy állapítsa meg a Herceghalom Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által Herceghalom község helyi építési szabályzatáról alkotott 16/2004. (XII. 27.) számú önkormányzati rendelettel (a továbbiakban: HÉSZ) jóváhagyott Herceghalom Község Szabályozási Terve (a továbbiakban: SZT.) azon előírásának alkotmányellenességét, amely a HÉSZ 26. § hatálya alá tartozó „Zöldterület, közpark” Z–1 övezetbe sorolja az ingatlan-nyilvántartásban Herceghalom belterület 60/2. helyrajzi számon nyilvántartott ingatlant.
Az, hogy a területet közpark céljára szolgáló övezetbe sorolta az önkormányzat, azt eredményezi, hogy a területen építkezni nem lehet, mert a HÉSZ 26. § (3) bekezdés d) pontja alapján a Z–1 övezetben épület nem helyezhető el.
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (2) bekezdésébe, 9. § (1) bekezdésébe, valamint 13. §-ába foglalt rendelkezések sérelmére hivatkozik, az indokolásában azonban csak az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozására vonatkozó érveket fejti ki.
Az indítványozó álláspontja szerint az ingatlan közparkká nyilvánítása a település zöldterületeinek biztosítása érdekében nem szükséges, a közparkká nyilvánítással elrendelt tulajdoni korlátozás indokolatlan és aránytalan is. Az ingatlan tulajdonjogának korlátozása a köz érdekében nem szükséges, mert az ingatlan közvetlen környezetében nagy zöldterületek vannak. Az indítványozó álláspontja szerint csak közterületeket lehet közparki övezetbe sorolni. Az önkormányzat az SZT.-ben önkormányzati tulajdonban álló területeket építési övezetbe sorolt, akkor, amikor az indítványozó tulajdonában álló terület beépítését megtiltotta.
Aránytalan is a korlátozás, mert a közcél tulajdoni korlátozás nélkül is, illetőleg kisebb korlátozással is megvalósítható lett volna. A HÉSZ által elrendelt korlátozás nem felel meg az Alkotmánybíróság megfogalmazott „értékgarancia” követelményének sem, mert az önkormányzat nem állapított meg kártalanítást, holott az ingatlan értéke a korlátozás következtében csökkent, ugyanakkor az ingatlan fenntartásának terhei növekedtek azzal, hogy a terület közpark besorolást kapott.
Az indítvány utal arra, hogy az önkormányzat már többször felajánlotta az ingatlan kisajátítását, azonban azzal az indítványozó nem kíván élni, mert úgy gondolja, hogy a fennálló korlátozás miatt a kártalanítás összege valószínűleg csak a töredéke lenne az ingatlan értékének.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által felhívott rendelkezése:
13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.
2. A HÉSZ-nek az indítványozó által hivatkozott rendelkezése:
„26. § (1) A település zöldterületei az alábbiak:
– közpark (övezeti jele: Z)
– védőzöldterület (övezeti jele: Zv.)
(2) A Z jelű övezetek a település jellemzően növényzettel fedett közhasználatú területrészei.
(3) A Z–1 jelű közpark övezetben az alábbiak helyezhetők el:
a) a dísz- és pihenőkert funkcióhoz tartozó, valamint a testedzést szolgáló kerti építmények, berendezések, burkolatok,
b) a közterület megengedett használatához szükséges egyéb építmények,
c) a terület használói számára kialakított parkolók, de legfeljebb 1 fh/100 m2 parkfelület mennyiségben,
d) épület nem helyezhető el.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróságnak először azt kellett vizsgálnia, hogy az SZT vitatott rendelkezése azáltal, hogy kizárja az ingatlanon történő építkezés lehetőségét sérti-e az ingatlantulajdonos tulajdonhoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az építéshez való jog korlátozásának alkotmányossági kérdéseit.
Az építési korlátozások alkotmányosságának vizsgálata kapcsán a 13/1998. (IV. 30.) AB határozatában kifejtette:
„Föld tulajdonjogából fakadóan senkinek sincs alanyi joga arra, hogy a tulajdonában álló földterületen építkezzen, építés céljára földjéből építési telkeket alakítson. Az építéshez való jog csak az alkotmányos jogszabályi előírásoknak megfelelően beépíthetővé nyilvánított építési területek tulajdonosait illeti meg alanyi jogosultságként. E területek tulajdonosai is csak az építési jogszabályok előírásainak megfelelően gyakorolhatják e jogukat.” (ABH 1998, 429, 434.)
Az 1298/B/1990/4. AB határozat arra is rávilágított, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az építéshez való jogot olyan jognak tekinti, amelynek gyakorlása során különösen fontos az általános szakmai (építésügyi), környezetvédelmi, biztonsági szabályok, az adott településre (településrészre) vonatkozó helyi előírások tiszteletben tartása és a közvetlen környezet, a szomszédok tulajdonosi (használói) jogainak védelme”. (ABH 1991, 770, 771–772.)
Az Alkotmánybíróság idézett határozatai alapján megállapítható, hogy az építéshez való jog nem alkotmányos jog, azonban – mint a tulajdonosi jogok körébe tartozó sajátos jog – meghatározott esetekben a tulajdonhoz való alapjogon keresztül alkotmányos védelemben részesül. Az építési jog szorosan kapcsolódik az ingatlantulajdonos ingatlanon fennálló használati, illetve az ingatlan fölötti rendelkezési jogához. Az építési jogot korlátozó (tilalmakat felállító) jogszabályi rendelkezések egyben a használat és a rendelkezés polgári jogi tulajdonosi részjogosítványainak a gyakorlását is korlátozhatják és ebből következően a tulajdonhoz való alapjog korlátozására vezethetnek. (97/B/2003. AB határozat, ABK 2006, február, 153, 156.)
Az Alkotmánybíróság e határozataiban rámutatott arra is, hogy nem tekinthető a tulajdonhoz való jog korlátozásának az, ha a jogszabály olyan területekre ír elő az ingatlan beépítésének tilalmát eredményező szabályokat, amelyek a jog korábbi szabályai alapján sem voltak beépíthetők. [13/1998. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1998, 429, 434.; 11/2005. (IV. 5.) AB határozat, ABH 2005, 107, 122–123.]
Az ingatlanok beépíthetővé nyilvánításának rendjét és szabályait az Étv., valamint az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (a továbbiakban: OTÉK) szabályozza. Az Étv. szabályozza a településrendezés alapvető intézményeit, a településrendezéssel kapcsolatos hatásköröket. Az Étv. szabályai szerint a településrendezés a települési önkormányzatok önkormányzati feladatkörébe tartozik. A települési önkormányzat a településrendezési tervekben – településszerkezeti terv, szabályozási terv –, valamint a helyi építési szabályzatban határozza meg a területek felhasználásának, a telkek alakításának, továbbá az építés feltételeit és módját.
Az Étv. 12. § (5) bekezdés b) pontja alapján a szabályozási tervben kell meghatározni a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt, illetőleg az azon belüli területi egységek (építési övezetek, övezetek) lehatárolását. Az Étv. 13. § (2) bekezdés b) és c) pontja szerint pedig a települési önkormányzat képviselő-testülete a helyi építési szabályzatban szabályozza a beépítésre szánt területek, illetőleg az azokon belüli egyes területrészek (építési övezetek) lehatárolását, azok felhasználásának, beépítésének feltételeit és szabályait, a beépítésre nem szánt területek tagozódását, az egyes övezetek lehatárolását, felhasználásuk és az azokon történő építés feltételeit, szabályait. Az Étv. 7. § (3) bekezdés c) pontja alapján a szabályozási tervet és a helyi építési szabályzatot rendeletben fogadja el a képviselő-testület. A településrendezési tervek és az építési szabályzat megállapításának tartalmi, anyagi jogi követelményeit az OTÉK állapítja meg.
Herceghalom Község Önkormányzatának Képviselő-testülete az Étv. e szabályai alapján fogadta el a HÉSZ-t és az indítványozó által vitatott szabályozási tervet.
Az indítványozó álláspontja szerint, azzal, hogy az SZT átminősítette és „közpark” övezetbe sorolta az érintett ingatlant, korlátozta tulajdonhoz való jogát, mert a HÉSZ 26. §-ába foglalt rendelkezés alapján az ingatlan beépíthetetlenné vált.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megkereste Herceghalom község polgármesterét. A polgármester, valamint az indítványozó által csatolt iratok alapján megállapítható, hogy az érintett ingatlanon való építkezés jogát nem az SZT vitatott rendelkezése zárta ki. Az ingatlan az indítványozó tulajdonszerzésekor hatályos települési rendezési terv alapján sem volt beépíthető. Az indítványozó által csatolt tulajdoni lap másolat tanúsága szerint az indítványozó 2000-ben szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. Az érintett ingatlan rendeltetését az 5/1996. (IX. 10.) számú önkormányzati rendelettel elfogadott általános rendezési terv beépítésre nem tervezett területként, közcélú véderdőként határozta meg, a területet terhelő további korlátozást jelentett a szennyvíztisztító és a terület határán folyó patak védőtávolsága. Az SZT az ingatlannak ezt a közcélú véderdő rendeltetését változtatta meg akkor, amikor „közpark” övezetbe sorolta át. Az SZT vitatott szabályozása tehát az ingatlantulajdonos építéshez való jogát nem vonta el, nem korlátozta, mert a tulajdonos az SZT elfogadását megelőzően sem rendelkezett építési jogosultsággal. Az ingatlan övezeti besorolásának megváltoztatását közérdekű célt szolgáló „Véderdő” övezetről, az ugyancsak közérdekű célt szolgáló „Közpark” övezetre településrendezési szakmai indok – a közcélra rendelt területnek a település lakói számára hasznosabb felhasználása – indokolta.
Az Étv. szabályai alapján a településrendezés, az önkormányzat működési területén fekvő ingatlanok rendeltetésének meghatározása az Étv. és az OTÉK keretei között a települési önkormányzat képviselő-testületének hatáskörébe tartozik. Az ingatlantulajdonosnak tulajdonhoz való joga alapján nincs alanyi joga arra, hogy beépítésre nem szánt területen fekvő ingatlanának építési övezetbe sorolását igényelje az önkormányzattól.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az SZT-nek az indítványozó által vitatott rendelkezése nem sérti az ingatlantulajdonos tulajdonhoz való jogát azáltal, hogy annak alapján nincs mód az ingatlanon való építkezésre.
2. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján vizsgálnia kellett azt is, hogy vitatott szabályozás alkotmányellenessége megállapítható-e amiatt, mert az SZT vitatott szabálya úgy állapítja meg az indítványozó tulajdonában álló ingatlan közérdekű rendeltetését, hogy e korlátozás okozta értékcsökkenés miatt az önkormányzat nem nyújt kártalanítást.
Az érintett ingatlan „közpark” övezetbe sorolása az ingatlannak a szabályozási tervben meghatározott jövőbeni rendeltetését határozza meg, nem akadálya annak, hogy az SZT-ben meghatározott cél végrehajtásáig a tulajdonos ingatlanát a jelenlegi céljának, rendeltetésének megfelelően használja.
Azonban az ingatlantulajdonos tulajdonhoz való jogát érintheti az, ha a szabályozási terv, illetőleg a helyi építési szabályzat a magántulajdonban álló ingatlan jövőbeni rendeltetését valamely közcélban határozza meg, azáltal, hogy a jövőbeni közérdekű cél miatt az ingatlan forgalmi értéke csökken, illetőleg forgalomképtelenné válik. A tulajdoni korlátozás ezen eseteiben a közérdekből szükséges korlátozás és a tulajdonos kényszerű jogsérelme közötti arányosság megkövetelheti a veszteség kiegyenlítését, vagy legalábbis mérséklését a tulajdon súlyos megterhelése esetén, illetőleg akkor, ha a törvény a tulajdonosoknak csak egy csoportját kényszeríti teherviselésre, összehasonlítható tulajdonosokat pedig nem. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381.; 11/2005. (IV. 5.) AB határozat, 2005, 107, 122.]
A szabályozási terv és a helyi építési szabályzat által előírt, a tulajdonhoz való jogot is érintő terület-felhasználási és építési korlátozások esetében nem a helyi építési szabályzat feladata a kártalanítás szabályozása, hanem az Étv. kártalanítási szabályai biztosítják a tulajdoni korlátozások arányosságát.
A kártalanítás szabályait az Étv. 30. §-a állapítja meg. Az Étv. 30. § (1) bekezdése szerint, ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat vagy a szabályozási terv a korábbitól eltérően állapítja meg és ebből az ingatlan tulajdonosának kára származik, a tulajdonos kártalanításra tarthat igényt. A 30. § (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy, ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó – jogszabályban megállapított – olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani. Az Étv. tehát a kártalanítási igény szabályozásával, illetőleg a 30. § (4) bekezdésében szabályozott tényállás esetén a kisajátítási eljárásban biztosítja a tulajdonost tulajdonjogának sérelme miatt ért kár megtérítését.
Az Étv. 30. § (7) bekezdése alapján a kártalanítás a felek közötti megállapodás tárgya, megállapodás hiányában a megyei közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozik a kártalanítás megállapítása. A megyei közigazgatási hivatal határozata bíróság előtt megtámadható.
Erre tekintettel annak megállapítása, hogy az SZT vitatott rendelkezése alapján megállapítható-e az ingatlantulajdonos számára a kártalanításnak valamely az Étv.-ben szabályozott módja, a jogalkalmazó szervek hatáskörébe tartozik, az Alkotmánybíróságnak ebben a kérdésben nincs hatásköre.
Az Alkotmánybíróság hatásköre ebben az ügyben csak annak vizsgálatára terjed ki, hogy a jogi szabályozás a szabályozási terv, illetőleg a helyi építési szabályzat által előírt súlyos tulajdoni korlátozások esetére biztosítja-e a tulajdonhoz való jog védelmét, a jogi szabályozás alapján megállapítható-e a tulajdoni korlátozás arányossága.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az SZT indítványozó által vitatott előírásában foglalt korlátozás esetén a tulajdoni korlátozás aránytalansága – az Étv. 30. §-ára is figyelemmel – nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által az indítványban kifejtett alkotmányossági probléma és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, valamint 9. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezések között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az SZT vitatott szabálya tekintetében az indítványozó által állított alkotmányellenesség nem áll fenn, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2006. július 5.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás