1194/B/2004. AB határozat
1194/B/2004. AB határozat*
2008.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 632. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztás megállapítására irányuló indítványt, amely szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 632. § (1) bekezdése azzal, hogy az élettárs egyeneságbeli rokonát és testvérét nem zárja ki az írásbeli magánvégrendelet tanúinak, illetve a közreműködőinek köréből.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 632. § (1) bekezdését támadta. Mivel azonban a támadott jogszabály a Ptk. 685. § b) pontja – a hozzátartozó és közeli hozzátartozó fogalom-meghatározása – nélkül nem értelmezhető, ezért indítványában a Ptk. 685. § b) pontja alkotmányellenességének megállapítását is kérte a Ptk. 632. § (1) bekezdésével összefüggésben. Másodlagosan a Ptk. 632. § (1) bekezdésére vonatkozóan mulasztás megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő.
A Ptk. 685. § b) pontja – mint értelmező rendelkezés – a hozzátartozó és a közeli hozzátartozó fogalmát határozza meg, míg a Ptk. 632. § (1) bekezdése az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködője, illetve ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelenségéről rendelkezik.
Az indítványozó álláspontja szerint a „jelenlegi szabályozás” eredménye, hogy a Ptk. 632. § (1) bekezdése alkotmányellenesen különbözteti meg [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] a házastársat és az élettársat. Az indítványozó szerint sérül az Alkotmány 57. § (1) bekezdése, mert a Ptk. 632. § (1) bekezdése különbséget tesz a bíróság előtt a házastárs, az élettárs, valamint ezek hozzátartozói között, valamint sérül az Alkotmány 15. §-a is, mert „hátrányosabb helyzetbe hozza a házastársat, illetve rokonságát az élettárs, illetve rokonságával szemben”. Az indítványozó utalt arra is, hogy a támadott jogszabály sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, a 14. §-át, valamint a 70/A. § (3) bekezdését, ezen rendelkezésekkel kapcsolatban azonban konkrét okot nem jelölt meg. Előadta, hogy „nyilvánvaló, hogy a házastárs és az élettárs is az örökhagyó vonatkozásában privilegizált helyzetűnek minősül, hiszen főszabályként az örökhagyóval érzelmi és vagyoni közösségben élnek”. Álláspontja szerint azonban a Ptk. 632. § (1) bekezdésének azon célja, hogy az örökhagyót a hozzá közel álló személy a „végrendelkezés tétele során ne befolyásolhassa” a jelenleg hatályos szabályokkal nem érhető el. Úgy vélte, hogy a jogalkotónak a Ptk. 632. § (1) bekezdésében kifejezetten ki kellett volna mondania, hogy e rendelkezés tekintetében az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére is hozzátartozónak minősül. Ennek hiányában jogalkotói mulasztás áll fenn. Végül hivatkozott arra, hogy a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 123. § (2) bekezdése a végrehajtási árverezők köréből a közeli hozzátartozót és az élettársat is kirekesztette.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Ptk.-nak az indítvánnyal érintett, illetve támadott rendelkezései:
„632. § (1) Az írásbeli magánvégrendelet tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelen, kivéve ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó sajátkezűleg írta és aláírta.”
„685. § E törvény alkalmazásában
b) közeli hozzátartozók: a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a jegyes, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa;”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megvizsgálta az indítványt és az alábbiakat állapította meg. Az indítványozó alapvetően a Ptk. 632. § (1) bekezdését támadta. Álláspontja szerint az írásbeli magánvégrendelet tanúja, vagy más közreműködője, illetve az ezek hozzátartozója javára szóló juttatás érvénytelenségéről rendelkező szabály mulasztásos alkotmányellenességet valósít meg. A mulasztás abban áll, hogy a jogalkotó alkotmányellenes különbséget tesz a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére között azzal, hogy az utóbbiakat nem zárja ki a tanúk, illetve a közreműködők köréből. A Ptk. 632. § (1) bekezdésében alkalmazott „hozzátartozó” fogalmát ugyanis a Ptk. 685. § b) pontja tölti meg tartalommal, és e szerint a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére hozzátartozónak minősül, az élettárs egyeneságbeli rokona és testvére azonban nem. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezen értelmező rendelkezést az indítványozó közvetlenül nem támadja, ezért az Alkotmánybíróság azzal érdemben nem is foglalkozott. Az Alkotmánybíróság emiatt az indítványnak kizárólag a Ptk. 632. § (1) bekezdése irányuló részét vizsgálta meg.
2. A támadott rendelkezést az Alkotmánybíróság összevetette az indítvány tartalmával és az alábbiakat állapította meg: a jogszabály az írásbeli magánvégrendelet tanúinak és közreműködőinek, illetve ezek hozzátartozójának javára szóló juttatás érvénytelenségéről rendelkezik, nem pedig az örökhagyó hozzátartozójának összeférhetetlenségével kapcsolatban fogalmaz meg rendelkezéseket. A Ptk. 632. § (1) bekezdése tehát nem az örökhagyó hozzátartozójáról (házastársáról, élettársáról szól, ezek között különbséget nem tesz), hanem a tanúk és közreműködők hozzátartozójáról rendelkezik.
Emiatt a támadott rendelkezéssel nincs összefüggésben azon indítványozói érvelés, miszerint az örökhagyó vonatkozásában a házastárs és az élettárs is privilegizált helyzetűnek minősül, hiszen főszabályként az örökhagyóval érzelmi és vagyoni közösségben élnek. Ennek fényében nem értelmezhető az az indítványozói hivatkozás sem, hogy mulasztásos alkotmányellenesség állna fenn amiatt, hogy az élettárs egyeneságbeli rokonát és testvérét a Ptk. 632. § (1) bekezdése nem zárja ki az írásbeli magánvégrendelet tanúinak, illetve a közreműködőinek köréből, valamint, hogy ez hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány hátrányos megkülönbözetést tiltó rendelkezésének vélt sérelme, valamint a mulasztás megállapítása iránti kérelem vonatkozásában az indítványt elutasította. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Ptk. 632. § (1) bekezdése az írásbeli magánvégrendelet érvényes megalkotásával kapcsolatban pusztán alaki-formai azaz ún. processzuális követelményeket fogalmaz meg, tartalmi kérdéseket nem rendez. A jogalkotó alkotmányos keretek között érvényesülő szabadságába tartozik azon kérdés eldöntése, hogy milyen alaki és milyen tartalmi feltételek között tekinthető érvényesnek egy írásbeli magánvégrendelet, illetve az is, hogy a jogszabályi feltételeknek meg nem felelő végrendelethez a jogalkotó milyen joghatást fűz.
Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a Vht.-nek az indítványozó által példaként megjelölt rendelkezése is az ügyben eljáró végrehajtó, a végrehajtó alkalmazottja, a végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, továbbá ezek közeli hozzátartozójáról és élettársáról, nem pedig az adóssal hozzátartozói viszonyban álló személyeknek az árverésen való kizártságáról rendelkezik.
3. A Ptk. 632. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. § (1) bekezdésébe, a 14. §-ába, a 15. §-ába, az 57. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/A. § (3) bekezdésébe való vélt ütközése tekintetében az indítványozó nem jelölte meg az alkotmányellenesség indokát.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Tekintettel arra, hogy a fentiekben ismertetett, az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott jelen kérelem – indokolás hiányában – nem felel meg, az Alkotmánybíróság azt – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint az indítványt elutasította, illetve visszautasította.
Budapest, 2008. május 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás