12/2005. (IV. 6.) AB határozat
12/2005. (IV. 6.) AB határozat1
2005.04.06.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 7. § (5) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt 2005. szeptember 30-ai hatállyal megsemmisíti.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a többször módosított, a Szerencsejáték Felügyelet által kiadott, a pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló, mint az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő, felügyeleti tájékoztató (PK. 10/1995.), alkotmányellenes volt.
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 7. § (5) bekezdése, illetve a többször módosított, a Szerencsejáték Felügyelet által kiadott, a pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló felügyeleti tájékoztató (PK. 10/1995.) a Fővárosi Bíróság előtt 15.K.32885/2003. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható.
4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szerencsejáték által kiadott, a pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló felügyeleti tájékoztató (PK. 16/2003.), mint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenes, ezért azt 2005. szeptember 30-ai hatállyal megsemmisíti.
5. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 36. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
6. Az Alkotmánybíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény 7. § (5) bekezdésével összefüggésben kezdeményezett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Fővárosi Bíróság a 15.K.32885/2003. szám alatt folyamatban lévő perben – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésének megfelelően – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
Az indítványozó bíróság a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) 7. § (5) bekezdése és 36. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és azok teljes vagy részbeni visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Ezen túlmenően mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is indítványozta az Szjtv. 7. § (5) bekezdése kapcsán. Az indítványozó bíróság kezdeményezte továbbá a kifogásolt rendelkezések megsemmisítésével együtt annak megállapítását is, hogy azok a Fővárosi Bíróság előtt 15.K.32885/2003. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazhatók.
Az indítványozó bíróság rámutatott arra, hogy az Szjtv. 7. § (5) bekezdése felhatalmazást ad a Szerencsejáték Felügyeletnek (a továbbiakban: SZF) az általános játékfeltételek megalkotására, amely a szerencsejáték szervezésére vonatkozó szabályokat állapítja meg. Az Szjtv. 36. § (1) bekezdése továbbá kifejezetten nevesíti a felügyeleti ellenőrzés körében annak vizsgálatát, hogy a szerencsejáték szervező tevékenysége megfelel-e az általános játékfeltételeknek. Kifejtette továbbá, hogy bár a Szerencsejáték Felügyelet által kiadott, a pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló felügyeleti tájékoztató (PK. 10/1995.) (a továbbiakban: ÁF) nem minősül jogszabálynak, ennek ellenére az az állampolgárokra nézve jogokat és kötelezettségeket állapít meg. Ez pedig sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 17. §-át és 18. § (3) bekezdését, és így az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményét.
Az indítványozó bíróság az Szjtv. 7. § (5) bekezdésével kapcsolatban továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezte, mert a jogalkotó nem határozta meg, hogy az általános játékfeltételek milyen körben tartalmazhatnak szabályozást. A jogalkotói mulasztás miatt lehetőség nyílt arra, hogy az ÁF állampolgárokat érintően jogokat és kötelezettségeket szabályozzon, melyre azonban csak jogszabályi szinten lett volna lehetőség. A jogszabálynak nem minősülő ÁF-ben tehát az állampolgárokat érintő jogok és kötelezettségek megállapítása ellentétes a jogbiztonság követelményével.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az ÁF-t 2003. december 22-i hatállyal hatályon kívül helyezte a Szerencsejáték Felügyelet által kiadott, a pénznyerő automata üzemeltetésére vonatkozó általános játékfeltételekről szóló felügyeleti tájékoztató (PK. 16/2003.) (a továbbiakban: újÁF).
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
2. A Jat. érintett rendelkezései:
„15. § (1) A végrehajtási jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit. A felhatalmazás jogosultja a jogi szabályozásra másnak további felhatalmazást nem adhat.
(2) A szabályozás tárgykörébe tartozó alapvető jogok és kötelességek szabályozására nem lehet felhatalmazást adni.”
„17. § Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdekösszeütközések feloldása azt szükségessé teszi.”
„18. § (3) Az azonos vagy hasonló életviszonyokat általában ugyanabban a jogszabályban, illetőleg azonos vagy hasonló módon kell szabályozni. A szabályozás nem lehet párhuzamos vagy indokolatlanul többszintű.”
„55. § (1) A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki.
(2) Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére.
(3) A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelős szervnek a feladata teljesítéséhez ismernie kell.
(4) Az irányelv és a tájékoztató az azt kiadó szerv hivatalos lapjában közzétehető.”
3. Az Szjtv. érintett rendelkezései:
„7. § (5) Az SZF az egyes játékok lebonyolításával kapcsolatban általános játékfeltételeket, az ellenőrzéssel kapcsolatban részletes szabályokat állapít meg.”
„36. § (1) Az SZF törvényességi felügyeletet gyakorol a szerencsejátékok szervezése felett. Ennek keretében folyamatosan ellenőrzi, hogy a tevékenység a jogszabályoknak, az engedélynek, a játéktervnek és jogszabály alapján az SZF által kiadott előírásoknak megfelel-e.”
III.
Az indítvány részben megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Szjtv. 7. § (5) bekezdése és 36. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést vizsgálta. Az indítványozó bíróság az Szjtv. két rendelkezését az általános játékfeltételek kiadásával kapcsolatban kifogásolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az általános játékfeltételek kiadása szoros összefüggésben áll az Szjtv. kifogásolt rendelkezéseivel, ezért ezek együttesen vizsgálandók.
Az általános játékfeltételek kiadására az Szjtv. 7. § (5) bekezdése adott felhatalmazást – az országos hatáskörű államigazgatási szervnek minősülő – SZF-nek. Az ÁF kiadásakor nem jelölték meg az ÁF jogforrási jellegét, azonban az ÁF 2001. évi módosítását, illetve az ÁF-et hatályon kívül helyező, s az ÁF helyébe lépő újÁF kiadását tájékoztatóba foglalták. Az SZF vezetője a Jat. 55. § (1) bekezdése szerint tájékoztatót adhat ki; ez az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősül. Az SZF által kiadott ÁF, illetve újÁF tehát formailag az állami irányítás egyéb jogi eszköze.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor korábban rámutatott arra, hogy: „[a]z állam szerveinek jogalkotó hatáskörét átfogóan az Alkotmány és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) szabályozza. A Jat. határozza meg azt is, hogy az állami szervek aktusai közül melyek minősülnek jogszabálynak és melyek azok, amelyek az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartoznak. Önmagában véve azonban az, hogy valamely aktust olyan elnevezés alatt bocsátanak ki, amelyet a Jat. a jogszabályok vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközei megjelölésére használ, még nem szükségképpen alapozza meg az adott aktus felülvizsgálatára nézve az Alkotmánybíróság hatáskörét. A hatáskör vizsgálatánál nem az aktus elnevezése, hanem a benne foglalt rendelkezések jogi jellege az irányadó.” [52/1993. (X. 7.) AB végzés, ABH 1993, 407, 408.]
Az Alkotmánybíróságnak tehát ezt követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ÁF, illetve az újÁF normatív tartalmú-e.
Az ÁF már a preambulumában kifejezetten utal arra, hogy a pénznyerő automata üzemeltetése során az ÁF A), B), C) és D) fejezetében foglalt személyi, tárgyi, működési és egyéb feltételeknek kell eleget tenni. A személyi feltételekről szóló A) fejezet többek között 1. § (1) bekezdésének c) pontjában kötelezővé teszi a teremfelügyelő alkalmazását. A 2. § megtiltja bizonyos személyeknek, hogy játszanak az adott játékteremben. A 3. § a teremfelügyelő alkalmazásának feltételét határozza meg kötelező jelleggel. A 4. § adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettségeket ír elő, valamint az üzemeltető társaság átalakulása esetére határoz meg jogokat és kötelezettségeket. A tárgyi feltételekről szóló B) fejezet 5–6. §-a a játékterem elhelyezkedésére és megközelítésére, míg 7–8. §-a a játékterem kialakítására vonatkozó kötelezettségekről rendelkezik. A 9. § konkrétan meghatározza a játéktermek kategóriái szerint elhelyezhető játékautomatákat. A 10–11. § a pénznyerő automaták kulcsainak, illetve bizonyos nyomtatványoknak és okiratoknak az elhelyezésére vonatkozó kötelezettséget állapít meg. A működési feltételekről szóló C) fejezet jóllehet a magasabb szintű jogszabályoknak való megfelelésről is rendelkezik, de ezen túlmenő kötelezettségeket állapít meg pl.: a 12. §-ban a Látogatási Szabályzat kifüggesztésére, tartalmára, illetve annak betartására vonatkozóan, illetve a 15. §-ban a pénznyerő automaták működtetésére vonatkozóan ír elő feltételeket. Az egyéb feltételekről szóló D) fejezet 21–27. §-a pedig a kezdetekben még a játékadó, az idegenforgalmi hozzájárulás, a felügyeleti ellenőrzési tevékenység díja, késedelmi pótlék, mulasztási bírság, pénzbírság összegére, illetve megfizetésére vonatkozó előírást, illetve az engedélyek visszavonására irányuló kötelezettséget is tartalmazott; ezeket a rendelkezéseket azonban már az ÁF első módosításakor hatályon kívül helyezték. Az ÁF fentiekben felsorolt rendelkezéseihez hasonló rendelkezéseket foglal magába az újÁF is.
Az ÁF, illetve az újÁF mint az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő felügyeleti tájékoztató tehát számos, jogokat és kötelezettségeket normatívan meghatározó rendelkezést tartalmaz. Ezért az Alkotmánybíróság a formailag az állami irányítás egyéb jogi eszközének minősülő, de az SZF irányítása alá nem tartozó jogalanyok (természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek stb.) jogait és kötelezettségeit érintő felügyeleti tájékoztató alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Abtv. 1. § b) pontja szerinti hatáskörében végezheti el.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította ugyanakkor azt is, hogy az ÁF már nem hatályos. „Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre kizárólag akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség, – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja, az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja.” (46/D/1999. AB határozat, ABK 2004. november 934, 935.)
A fentieknek megfelelően az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés alapján érdemben vizsgálta az Szjtv. kifogásolt rendelkezéseit, illetve a már hatályon kívül helyezett ÁF, valamint az azzal tartalmilag nagyrészt megegyező újÁF alkotmányosságát is.
2.1.1. Az indítványozó elsősorban az Szjtv. 7. § (5) bekezdését kifogásolta, mivel annak alapján az SZF az egyes játékok lebonyolításával kapcsolatban általános játékfeltételeket állapít meg. Állítása szerint az Szjtv. 7. § (5) bekezdése azért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert az általános játékfeltételek jogszabályi szint alatti normába foglalását teszi lehetővé.
Azt, hogy a konkrét felhatalmazó rendelkezés eleget tesz-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő alkotmányos elvárásoknak, az Alkotmánybíróság esetről esetre állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy a „jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon.” (ABH 1992, 135, 142.)
Az Szjtv. 7. § (5) bekezdése világos, érthető és megfelelően értelmezhető felhatalmazó rendelkezést tartalmaz. Egyértelműen megállapítható ugyanis, hogy az Szjtv. 7. § (5) bekezdése alapján az SZF az egyes játékok lebonyolításával kapcsolatban általános játékfeltételeket állapít meg. Az SZF tehát a törvényi felhatalmazás szerint feltételeket szab, s ezek a kibocsátandó feltételek – a törvényi felhatalmazásból következően – az egyes játékok, pontosabban a szerencsejátékok lebonyolítására, vagyis a hatósági engedélyhez kötött szerencsejáték szervező tevékenység folytatására vonatkoznak. A törvényi felhatalmazás értelmében a játékfeltételeket általános jelleggel, általános érvénnyel, vagyis normatív módon kell megállapítani. A felhatalmazás alapján szabályozandó általános játékfeltételek betartását az SZF a 36. § (1) bekezdése alapján ellenőrzi, s a szerencsejáték lebonyolításának módjával ellentétes magatartást szankcionálhatja. Mindezek alapján az Szjtv. 7. § (5) bekezdése egy általános érvényű, jogalanyokra általánosan kötelező szabály megállapítására ad felhatalmazást az SZF-nek, amely a szabály betartását hatóságilag ellenőrizheti és annak megsértését szankcionálhatja.
Bár az Szjtv. 7. § (5) bekezdése egyértelműen felhatalmazza az SZF-t az egyes játékok lebonyolításával kapcsolatos általános játékfeltételek megállapítására, nem határozza meg pontosan, hogy ezt a szabályt az SZF milyen formában bocsátja ki. Ezért a felhatalmazó rendelkezés nem felel meg a Jat. 15. §-ába foglaltaknak.
Az Alkotmány és a Jat. szabályozásának viszonyrendszerét a 2/2002. (I. 25.) AB határozat összegezte: „Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. § (2) bekezdését értelmezve több döntésében rámutatott, hogy [az] Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 496.). Így önmagában a Jat. szabályainak megsértése nem valósít meg alkotmányellenességet, csak akkor, ha egyben valamely alkotmányos elv vagy rendelkezés sérül [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve más alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási hierarchiára vonatkozó alkotmányi szabályokat) egyes jogalkotási (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos védelemben részesít.” (ABH 2002, 41, 56.)
Az Alkotmánybíróság ilyen, a Jat.-ban is szereplő, alkotmányos alapelvként kezelte azt, hogy a „jogokat és kötelezettségeket érintő – sőt alapjogot korlátozó – rendelkezések, (...) ki nem hirdetett, jogszabályi szint alatti normába nem foglalhatók. A formai alkotmányellenesség itt egyben tartalmi alkotmányellenességet is jelent, mert a ki nem hirdetett, meg nem ismerhető, nem jogszabályi szintű normák, ha azok az állampolgárok jogait és kötelezettségeit érintik, ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal, és sértik az annak fő tartalmi elemét adó jogbiztonságot.” [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177, 189.]
A fentiekből következően a jogalanyok („állampolgárok”, természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek stb.) jogainak és kötelezettségeinek szabályozásra vonatkozóan „nem jogszabályi szintű” norma kibocsátására adott törvényi felhatalmazás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisággal ellentétes jogalkotásra kötelez. Az alkotmánysértő norma megalkotására irányuló felhatalmazás tehát az Alkotmánnyal ellentétes jogalkotási kötelezettséget jelent, vagyis már önmagában alkotmányellenes. Az Szjtv. 7. § (5) bekezdése jogszabályi szintű normák nem jogszabályi szinten történő kibocsátására, azaz alkotmányellenes jogalkotásra adott felhatalmazást. Ezért ez a felhatalmazó rendelkezés alkotmányellenesnek minősült.
Az ÁF, illetve az újÁF felhatalmazó szabályként kizárólag az Szjtv. 7. § (5) bekezdését jelölte meg, mely azonban az Alkotmánnyal ellentétes. Az általános játékfeltételek kiadására vonatkozó törvényi felhatalmazás alkotmányellenességének megállapítása az ilyen felhatalmazás alapján kiadott szabályozás alkotmányellenességét is eredményezi. Erre utalt az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában, amikor „a törvényi felhatalmazás alkotmányellenességével együtt alkotmányellenesnek minősítette a felhatalmazás alapján megalkotott végrehajtási szabályt is, s a formai okból alkotmányellenesnek bizonyult jogszabályokat megsemmisítette (ABH 1991, 297, 306–307.).” [27/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 143, 148.] Ezért az Szjtv. 7. § (5) bekezdése, mint felhatalmazó rendelkezés alkotmányellenességével együtt alkotmányellenesnek minősült az ÁF, illetve az újÁF is.
Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá arra, hogy már több határozatában [34/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 177.; 15/1999. AB határozat, 1999, 407.; 43/2004. (XI. 17.) AB határozat, ABK 2004. november, 833.] alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette az állami irányítás egyéb jogi eszközét, amennyiben nem jogszabályi szinten jogot, illetve kötelezettséget megállapító rendelkezéseket tartalmazott. Az Alkotmánybíróság a 43/2004. (XI. 17.) AB határozatában kifejtette azt is, hogy az országos hatáskörű szerv vezetője „csak az alárendelt szervek számára állapíthat meg magatartási szabályokat, (...) nem szabályozhatja az alárendelt szervek körén kívül eső szervezetek, illetőleg magánszemélyek jogait és kötelezettségeit.” (ABK 2004. november, 833, 839.) A jogalanyok jogait és kötelezettségeit érintő szabályozást tehát mindenképpen jogszabályba kell foglalni.
Mindezek alapján az Szjtv.-nek az általános játékfeltételek kiadására felhatalmazást adó 7. § (5) bekezdése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s ennek következtében az alkotmányellenes felhatalmazás alapján kiadott ÁF, illetve újÁF is alkotmányellenesnek minősül. Ezzel párhuzamosan az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy önmagában a végrehajtási szabály alkotására történő törvényi felhatalmazás nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményével. A felhatalmazó rendelkezésnek, illetve a felhatalmazás alapján kibocsátott végrehajtási szabálynak azonban mindig meg kell felelnie a jogállami követelményeknek.
2.1.2. Az indítványozó bíróság az Szjtv. 7. § (5) bekezdése visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
Az Abtv. 43. § (1) bekezdése szerint – általános szabályként – a megsemmisített jogszabályt az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében – az Abtv. 43. § (1) bekezdésében meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
A jelen esetben az alkotmányellenesnek minősített rendelkezés a jogbiztonság olyan súlyos sérelmét jelenti, amely az ex tunc, vagyis a visszamenőleges hatályú megsemmisítést indokolná. Mindazonáltal az alkotmányellenesnek minősített rendelkezés visszamenőleges, vagy akár ex nunc hatályú megsemmisítése, s ennek következtében a szabályozás hiánya bizonytalan, kiszámíthatatlan helyzetet eredményezne. Ezért az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott, a jogállamiság követelményéből levezethető jogbiztonság elve alapján – az Szjtv. 7. § (5) bekezdését, illetve azzal összefüggésben az újÁF-et jövőbeni hatállyal semmisítette meg. Így a jogalkotónak megfelelő határidőt biztosított az alkotmányos szabályozás megalkotására. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a már hatályon kívül helyezett ÁF-ről csupán azt állapította meg, hogy az alkotmányellenes volt.
Az Alkotmánybíróság – az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján – az alkalmazási tilalom tekintetében helyt adott a bírói kezdeményezésnek, és megállapította, hogy az Szjtv. megsemmisített 7. § (5) bekezdése, illetve az ÁF a Fővárosi Bíróság előtt 15.K.32885/2003. szám alatt folyamatban lévő konkrét perben nem alkalmazható.
2.2. Az indítványozó bíróság másodsorban az Szjtv. 36. § (1) bekezdésével kapcsolatban azt kifogásolta, hogy annak alapján az SZF törvényességi ellenőrzése kiterjedt az általános játékfeltételek betartásának az ellenőrzésére. Tekintettel azonban arra, hogy az Alkotmánybíróság az Szjtv.-nek az általános játékfeltételek kiadására felhatalmazást adó 7. § (5) bekezdését és az újÁF-et megsemmisítette, az általános játékfeltételek alapján végzett törvényességi ellenőrzésre az Szjtv. 36. § (1) bekezdése már nem ad lehetőséget. Ezért az Szjtv. 36. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést az Alkotmánybíróság elutasította.
3. Az indítványozó bíróság az Szjtv. 7. § (5) bekezdésével kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezte.
Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban utal arra, hogy „már több határozatában értelmezte az Abtv.-nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó rendelkezéseit. Az 540/B/1997. AB határozatban egyebek között úgy foglalt állást, hogy »a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a bíró jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, az Abtv. 1. § b) pontja szerinti eljárást kezdeményezheti.
Az Abtv. 38. §-a nem jogosítja fel a bírót arra, hogy ebben a minőségében az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését, az Abtv. 1. § e) pontja szerinti eljárást kezdeményezze.« (ABH 1999, 584, 585.)” [27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.]
Mivel az indítványt ebben a részében nem jogosult terjesztette elő, az Alkotmánybíróság az indítvány e részét visszautasította.
A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 612/B/2004.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás