PÜ BH 2005/12
PÜ BH 2005/12
2005.01.01.
A biztosítási kár megtérítése és a kártérítés megfizetése iránti igény elhatárolásának szempontjai [Ptk. 6. §, 339. §].
A felperes 1999. augusztus 31-éig dolgozott az S. Város Önkormányzat képviselő-testületének aljegyzőjeként. Az alperes vezérigazgatója, illetőleg a munkaügyi osztályvezetője 1999 júniusában arról tájékoztatta a felperest, hogy vissza kívánják állítani az önálló jogi, igazgatási osztályt és ennek vezetésével a felperest bíznák meg. Az ezt követő tárgyalások után, 1999. augusztus 2-án a felek munkaszerződést kötöttek erre a munkakörre, ezért a felperes a korábbi munkáltatójával a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntette, majd 1999. szeptember 1-jén az alperesnél munkába lépett. Ezen a napon az alperes igazgatósága azonban csupán a vezérigazgató közvetlen alárendeltségében működő önálló jogászi munkakört hozta létre. Ennek folytán a felek a munkaszerződést módosították és a felperes munkakörét jogi tanácsadóra változtatták. 1999. október 7-én az alperes igazgatósága úgy döntött, hogy nem hoznak létre önálló jogi és igazgatási osztályt, a jogi tanácsadói munkakört is megszüntetik. Az alperes erre tekintettel 1999. október 8-án a munkaszerződést rendes felmondással szüntette meg, utalva arra is, hogy a jogi tanácsadói teendők nem töltik ki a felperes teljes munkaidejét.
A felperes a keresetében a munkaviszonya megszűnésével összefüggő vagyoni és nem vagyoni kára megtérítésére kérte az alperes kötelezését a Ptk. 6. §-a, illetőleg a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján. Hivatkozott arra, hogy korábbi munkaviszonyát nem önhibájából szüntette meg; anyagi és pszichikai helyzetének romlásáért pedig az alperes felelős, hiszen olyan munkakörre kötött vele szerződést, amely nem létezett és a megkötött szerződést nem teljesítette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntést hozott. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak tartva az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a Ptk. 6. §-ának alkalmazására nincs lehetőség, ha a felek között a polgári jogi szerződés – jelen esetben a munkaszerződés – létrejött. A szerződést az alperes jogszerűen mondta fel és ezt a felperes nem támadta. A munkaszerződés korábbi módosításához pedig maga is hozzájárult. Az alperesnek nincs olyan jogellenes magatartása, amely a Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének alkalmazását lehetővé tenné.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert iratellenes megállapításokat, nyilvánvalóan helytelen, logikailag ellentmondó következtetéseket tartalmaz. A felperes utalt arra, hogy keresetét elsődlegesen a Ptk. 6. §-ára, másodlagosan a szerződés hibás teljesítése folytán a Ptk. 305. §-a és 310. §-a értelmében alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította. Az alperes kötelezését kérte ennek alapján 3 636 900 forint elmaradt jövedelemből és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítésből álló kártérítés megfizetésére.
A felperes szerint a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg. Kifogásolta azonban, hogy nem hallgatta meg a bíróság az összes felperes által bejelentett tanút. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 6. §-a kapcsán csak ,,általában'' és nem minden esetben kizárt e szabály alkalmazása szerződés létrejötte esetén. Ellenmondásosnak tartja, hogy miközben a jogerős ítélet megállapította a munkaszerződés felmondásának jogszerűségét, a további munkajogi lépések megtételének hiányát a felperes terhére rója. A felperes utalt arra, hogy a felmondást egyébként nem fogadta el és ezt hangoztatta is. Abban pedig joggal bízhatott, hogy a munkaszerződését az alperes teljesíti. A felperes szerint valójában a munkaszerződés jogilag létre sem jött, hiszen a SZMSZ-t az osztályvezetői pozíció tekintetében nem módosították. Az alperes e tekintetben megszegte a Ptk. 4. §-ának (1) bekezdésében, illetőleg a Ptk. 205. §-ának (4) bekezdésében szabályozott együttműködési kötelezettségét, továbbá a jóhiszeműség és a tisztesség elvét, hiszen úgy kötött szerződést, hogy az nem létező munkakörre vonatkozott és azt követően sem tett meg mindent a munkakör létrehozása érdekében. Ezzel szemben a felperes a legnagyobb körültekintéssel járt el. Bekövetkezett kárát és annak az alperes mulasztásaival való okozati összefüggését bizonyította. Mindent megtett a kár enyhítése érdekében is. Az sem felelt meg a valóságnak, hogy teendői a teljes munkaidejét nem kötötték le. Felvetette a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét is, amelytől azonban az alperes elzárkózott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes a megállapított tényállást helytállónak tartotta, ennélfogva ellentmondásos, hogy az általa felajánlott bizonyítás lefolytatásának mellőzését kifogásolja. Okszerűtlen és logikátlan a felperesnek az a felülvizsgálati kérelemben kifejtett állítása, hogy sérült a bizonyítékok értékelésének a Pp. 206. §-a (1) bekezdésében foglalt szabálya, miután álláspontja szerint a megállapított tényállás helyes. A felülvizsgálati kérelem tartalma alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy a felperes lényegében a levont jogi következtetéseket kifogásolja.
A felperes a kereseti kérelmét elsődlegesen a Ptk. 6. §-ára és másodlagosan a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította, ezek a kereseti kérelmek azonban csak vagylagosan terjeszthetők elő, hiszen az alapul szolgáló tényállások eltérőek. Biztatási kár esetén hiányzik a kifogásolt magatartás jogellenessége és szükséges a Ptk. 6. §-ában felsorolt feltételek együttes megléte. Az alperes kártérítő felelőssége pedig csak akkor állapítható meg, ha a felperes bizonyítja bekövetkezett kára mellett az alperesnek az ezzel okozati összefüggésben álló jogellenes magatartását, illetőleg – az adott esetben – a felperes által hivatkozott szerződésszegő magatartását. Amennyiben az alperesnek a szerződésszegő magatartása megállapítható, a kárért való felelősségét a szerződés megszegésén alapuló kártérítési szabályok szerint kell elbírálni. Az alperesnek a szerződéstől független jogellenes magatartására a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Mindebből következően a Ptk. 6. §-ának alkalmazására csak akkor van lehetőség, ha a felek között szerződés nem jött létre, illetőleg nincs jogellenes magatartás, amelynek következményeit felelősségi úton kell rendezni.
A jogerős ítéletben a bíróság mindkét jogalapot vizsgálta, elutasító döntése helytálló.
A Ptk. 6. §-a szerint a károsult károsodását a saját elhatározása váltja ki, azonban ennek döntő motívuma egy másik személy olyan szándékos magatartása, amely önmagában nem károkozó célzatú. Ez a magatartás a jóhiszemű személyt alapos okkal indítja olyan magatartásra, amelyből őt önhibáján kívül károsodás éri. Az adott esetben nem vitatott, hogy az alperes részéről tett ígéret indította a felperest arra, hogy korábbi munkaviszonyát megszüntesse. A munkaviszony megszüntetésekor pedig az a munkakör, amelyre az alperessel kötött megállapodás vonatkozott, még nem létezett. Ezek a körülmények a Ptk. 6. §-ának alkalmazására akkor adhattak volna alapot, ha a felperes a második, módosító megállapodást nem köti meg. Ennek létrehozása során ugyanis a felperes az adott helyzet tényleges ismeretében, a munkakör létrehozása kapcsán keletkezett bizonytalanságot ismerve és elfogadva kötötte meg a szerződést, így a Ptk. 6. §-ában meghatározott feltételek együttes fennállásáról szó sem lehet. A tényleges helyzet figyelembevételén alapuló szerződés megkötése után bekövetkezett kár megtérítésénél a korábban kifejtett indokok folytán a Ptk. 6. §-a nem merülhet fel. Előtérbe kerülnek a szerződéses kötelezettségek, és annak vizsgálata, hogy az alperes követett-e el olyan magatartást (mulasztást), amely a kártérítő felelősségét megalapozza. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kártérítés megfizetésére azért nem kötelezhető, mert nincs jogellenes magatartása (mulasztása), amely a felelősséget megalapozná. Az alperes az 1999. augusztus 2-án kötött szerződésben a munkakör létrehozásának kezdeményezését vállalta, amely kötelezettség teljesült. Más kérdés az, hogy a döntés a munkakör létrehozásáról – miként erről a felperesnek is tudnia kellett – nem a vezérigazgató, hanem egy testület hatáskörébe tartozott. A szerződés megszüntetése során sincs az alperesnek jogellenes magatartása. Mindezeket figyelembe véve a jogerős ítélet a kártérítés iránti keresetet is helyesen utasította el.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Pfv. III. 22.883/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás